2011. július 31., vasárnap

Nyaralni megy a moly!

Kedves Mindenki!

Ma délután nyaralni indulunk Horvátországba. A blog néhány bejegyzéssel frissül majd, de a kommentekre nem tudok válaszolni. Egy net mentes, sok pihenéssel és könyvvel gazdag hónap vár rám.
Legyetek jók! Vigyázzatok magatokra és olvassatok sokat!


Itt egy-két kép a faluról, ahol űzöm majd a szabadban olvasást!

Gayle Forman: Ha maradnék

A Moly-on láttam meg, és tudtam, ezt nekem olvasnom kell! Itthon várt rám jó egy hónapig a polcomon, mert ehhez a könyvhöz megfelelő hangulat és jó időzítés kell. Megérte kivárni a pillanatot!

Mia 17 éves.
A szülei jófejek. Az apukája rockzenészből lett irodalomtanár. Az anyukája pörgős, vagány anyatigris.
A kisöccse, a világ legédesebb kistesója.
A barátja, Adam, szintén zenész, és egyre felfelé ível az együttese, nem mellékesen Ő a tökéletes srác.
Mia tehetséges csellista. Bármit elérhet, amire csak vágyik.
Az élete TÖKÉLETES.
De leesett az első a hó…
Mit tennél, ha a tiéd lenne ez a tökéletes élet, aztán egyik pillanatról a másikra elveszítenéd? Küzdenél? Vagy feladnád?

Ez egy olyan ifjúsági regény, amit minden felnőttnek is el kellene olvasnia.
Az első szó felütésével felcsendül az első dallam is. A regény minden mozzanatában ott a zene. Fontos eleme. Szinte minden szereplőnek köze van hozzá.
Miat és Adamet a zene iránti közös szenvedélyük hozta össze és olyan szerelemre találnak egymásban, ami az ő korukban igazán ritka.
Forman zenére alkotott. A történet során mindig pontosan megtudjuk, hogy a szereplők milyen zenét hallgatnak, vagy melyik együttes melyik számáról beszélgetnek. Az adott dal hangulatával megegyezik a cselekmény hangulata. Tökéletesen jellemzi az ott zajló érzelmeket. Én úgy olvastam el, ahogy közben az adott jeleneteknél, a hozzá választott dalt hallgattam. Egyszerűen leírhatatlan így a hatás, nem mintha zene nélkül nem lenne ütős, de ez dobott rajta még egy lapáttal.

Örülök, hogy itthon, a szobám rejtekében olvastam el, mert ha ezt nyilvánosan teszem, senki nem hiszi el, hogy éppen nem idegösszeroppanásom van. Nem volt még olyan könyv, ami elérte volna nálam, hogy egy oldalon belül nevessek, aztán szívből sírjak, és végül ismét nevessek, és ez nem egyszer fordult elő. 
Zseniális, ahogy az író eléri, hogy Mia életének részletei folyton-folyvást emlékeztessék az olvasót a saját életére.

A történet két idősíkon fut. A jelen a 17 éves Miával és a múlt, visszaemlékezések formájában. Ezek az emlék epizódok nem lineárisak, nem követik egymást időben. A közös bennük, hogy mindben a központi téma a SZERETET. Olyan mozzanatok, amik mikor megtörténtek Miával, még nem is biztos, hogy tudta, soha nem fogják elhagyni, hogy később mennyire fontosak lesznek és mindig emlékezni fog rájuk.
Végig az járt a fejemben: én vajon hogyan döntenék?

Olyan érzelmi hullámvasút ez a regény, amire biztosan újra és újra jegyet váltok majd.
Forman által kiválasztott zene mellett, én még hallgattam más számokat is, és ráakadtam erre. Számomra tökéletesen visszaadja a hangulatot.

Ami nagyon tetszett:
-Mia és Kim barátságának a kezdete
-A csellózás, mától erről valami egészen más is az eszembe fog jutni, nem csak a zene. Valami nagyon szexi J
Kedvenc idézet:
„Négyéves lehettem, amikor a szüleim egyszer csak rájöttek, hogy tulajdonképpen gyerelket nevelenek…”
Borító: Nincs vele bajom, nem rossz. Viszont én láttam ezt eredeti elképzelést, az sokkal jobban illet volna hozzá.
Pontozás: 5
Kiadó: Ciceró
239 oldal + melléklet
Eredeti cím: If I Stay
Fordította: Rudolf Anna 

2011. július 30., szombat

Kristin Cashore: Graceling-A garabonc

Óh , hogy én ezt miért nem olvastam már sokkal korábban!
Kristin Cashore regénye egy nagyon részletesen és jól kidolgozott világba kalauzol bennünket. Hét királyság, egy –egy uralkodóval, lovagok, ármányok, titkok és garaboncok.  
Garaboncnak olyan személyt neveznek, akinek valamiben kivételes képessége van. Van, aki órákig képes a víz alatt lenni egy levegővétellel, másnál nincs jobb úszó, a szakácsok legjobbja és a művészek legkiválóbbika is garabonc. Ezek a képességek a garanboncokban fokozatosa teljesednek ki és változhatnak is. De a garaboncia nem sokkal a születésük után megmutatkozik ezekben a különleges emberekben, ugyanis a garaboncok szeme két színűvé változik.

Katsa, a király unokahúga, egyik szeme kék a másik zöld. Garabonciája, a pusztítás, csak a kezét használva is képes ölni. Nagybátyja, a zsarnok Randa király kegyetlen megbízatásait kénytelen teljesíteni.
Az átlagos emberek tartanak a garaboncoktól, különösen azoktól, akiknek olyan veszélyes képességük van, mint Katsának. Így a fiatal lánynak már gyerekként azzal kellett szembesülnie, hogy félnek tőle, nem látják szívesen, kerülik. Zárkózott, magányos személyiséggé cseperedik.
Egy nap megismerkedik Pongor herceggel, és ettől a naptól kezdődnek az igazi kalandok.

Elég volt egyetlen fejezet és máris elvesztem. Megfogott, elvarázsolt. Sodort magával a történet. Próbáltam lassan, több részletben olvasni, hogy tovább tartson, de nem jött össze. Két nap alatt befaltam.
Egyrészről ez egy igazi kalandregény, másrészről egy nagyon édes szerelmi történet, ami a kalandok során bontakozik ki.
Hatalmas kuncogások közepette figyeltem, ahogyan Katsa fokozatosan változik, miközben egyénisége megmarad.

Izgalmas, kalandos az út, amit a szereplők végig járnak, de még ennél is izgalmasabb az az út, amit Katsa jár be a lelkében. Amellett, hogy megmenti a bajbajutottakat, önmagával kell megvívnia a legnagyobb harcot.
A lány, aki a tűztől sem fél, retteg attól, hogy rábízza magát másra, fél szeretni.  Azt az elvet vallja, ha nem engedsz senkit közel magadhoz, akkor nem tudnak megbántani.

Olyan szerelemre talál, ami megmutatja neki, hogy ha szeret valakit és neki adja a lelkét, az nem azt jelenti, hogy lemond a hatalomról önmaga fölött. Mert az igaz szerelemben Ő viszont szeret, és Ő is neked adja a lelkét. Birtokoljátok is meg nem is a másikat. Egy szerelem, melyben szabadságot adsz, hogy vissza akarjon jönni hozzád.
De ehhez Katsának hatalmas csatákat kell vívnia. Szívből szorítottam neki!

Egy olyan hősnő, akivel teljesen tudok azonosulni. Ő nem fakad sírva, mert letört a körme, és nem kiált segítségért, mert valami árnyék megmozdult a sötétben. Kőkemény, és nagyon szerethető a leányzó.
Azért jó volt látni azokat a perceket, amikor el merte engedni magát, és megmutatta mennyire érzékeny és sebezhető legbelül.   
Újraolvasós és könyvespolc dísze lesz ez a könyv!Nem tudok belekötni! 

Ami nagyon tetszett:
- az írónő stílusa, a regény hangulata
-Katsa és Pongor garabonciája, Pongor szeme
- a szereplők nevei, nagyon kreatív és találó, főleg Pongor herceg  fivéreinek a neve
-Keserkék, Égkék karaktere
Kedvenc idézet: rengeteg van, nehéz egyet választani
„Egy szörnyeteg, ami néha nem hajlandó szörnyeteg módjára viselkedni. Ha egy szörnyeteg többé már nem viselkedik szörnyetegként, vajon meg is szűnik szörnyetegnek lenni? Vajon átlényegül valami mássá? „
Borító: Nálam nyert! De a többi borítója is bejön! 
Pontozás: 5

460 oldal
Eredeti cím: Graceling
Fordította: Farkas Orsolya és Szalai Virág
Az írónő következő könyve Zsarát címmel még ebben az évben megjelenik. Nem folytatás, de ugyan ebben a világban játszódik. Várólistás nálam! 

2011. július 29., péntek

Árnyalatok- Firkálok blog kéziratainak véleményezése.

Íme az első kézirat, amit a Firkálsz? Mutasd, mit! blog kéziratai közül olvastam.
Alaptörténet részletesen itt olvasható.

Véleményem:

Szándékosan nem olvastam el a többiek véleményét, hogy semmi, de az égvilágon semmi ne befolyásoljon.
Amikor Sansa és FFG kitalálta, hogy véleményezzünk kezdő írókat, azonnal megtetszett az ötlet. Tartottam viszont az írások színvonalától, féltem, hogy lehet annyira rossz lesz, hogy végig se tudom olvasni.
Legnagyobb örömömre hatalmasat tévedtem. Az Árnyalatok színvonalas, remekbe szabott írás. Ami engem rá tud venni a monitor előtti olvasásra, az már rossz nem lehet

Ajánlanám-e kiadásra? IGEN! HATÁROZOTTAN IGEN! Szerintem a Könyvmolyképző Kiadó profiljába bele illik.
Már az első oldalaktól éreztem, hogy nekem való, jó írásba botlottam. Egyszerre levél- és naplóregény, tökéletes kombináció, hiszen én imádom mind a kettőt.
Lassan haladtam vele, mert olykor kicsit túl tömény volt egyszerre, úgy érzem azért, mert egy-egy hosszabb levél annyira részletes és tartalmas volt. Kisebb dózisokban tökéletes volt, még így is elfogyasztottam egy hét alatt.
Nekem nem volt túl bonyolult, könnyen kiszámítható, mi lesz a vége, mégsem zavart. Volt, ami kárpótoljon. Élveztem.
Megszerettem Lys-t, Noah-t és az Idegent. Olyan izgatottan vártam a leveleket, mintha csak nekem címezték volna.
Egy olyan világot alkotott a szerző, ami magába szippant és ahonnan eszed ágába sincs eljönnöd.

Jöjjön némi negatív is, nehogy azt mondják, hogy lekenyereztek J
Egy alapos szerkesztés mindenképpen kell, ahogy minden kéziratnak is. A már befutott írók munkájával is sokat dolgoznak, mire megkapják a végső nyomtatható változatot.
Gyakorik a szóismétlések. Pl: a regény elején a lány szó négy egymást követő mondatban is ott van.  
Másik hibája, hogy gyakran túlságosan is meg akarja magyarázni a dolgokat, főleg a kicsi, annyira fontos részeknél zavart. Ez nem kell, néha hagyni kell az olvasót, hogy maga találja ki a hátteret, hogy gondolkozzon kicsit. Még a végén ellustul.
Rainyhill, a városka neve, fáj a fülemnek. Értem én, hogy esős a város, és a nevének fordítási is ezt jelenti, de a Rainy hangzása nem tetszik. Rainhill, így már tökéletes. Feltehetőleg nyelvtanilag is jó, mert Angliában van egy ilyen városka.

Nem kukacoskodok tovább, tetszett, elolvasnám nyomtatott könyv formájában is! Remélem, megjelenik és abban is bízok, hogy olvashatok még mást is az írótól.  

További kéziratok ismertetői :
http://firkalok.blogspot.com/
Véleményezések:
http://firkalok-reci.blogspot.com/

2011. július 27., szerda

Herman Raucher: Kamaszkorom legszebb nyara

A fülszöget láttán döntöttem úgy, hogy el fogom olvadni. Mielőtt a kezembe került, nem tudtam, hogy film is készült már belőle. Nézős lesz, ha egyszer oda jutok.

Három kamaszfiú, Hermie, Oscy és Benjie nyaral New England szigetén. Látszólag gondtalanul töltik a vakáció napjait, de közben a II. világháború mégis mindenütt jelen van.
A fiúkat viszont nem a hadba vonulás foglalkoztatja. Annál sokkal sürgetőbb kérdések is akadnak, példának okáért miért van az, hogy az eddig teljesen normálisan működő testük egyik napról a másikra megbolondult. Mi az oka annak, hogy a lányok közelében megzavarodnak, és hogy miért is lesz hirtelen olyan kevés hely a nadrágjukban?

A három fiú teljesen más személyiség. Oscy a bandavezér, de nem az esze, hanem a fizikai ereje miatt. Eléggé vadember benyomását kelti. Beniie, nekem kicsit lükének tűnik, hűséges kutya ként követi a többieket, kiváltképp Oscy-t. Hermie, a visszafogott, okos, értelmes, érzékeny.
Oscy, Benjie, Hermie
Nem is értem, hogyan lehettek barátok, hiszen annyira különbözőek. Lehet, hogy csak a szigeten való összezártság hozta ezt a helyzetet.

Ez a könyv egy visszaemlékezés, a felnőtt Hermie emlékein keresztül élhetjük át azt a bizonyos nyarat, amikor a fiúból férfi lett, amikor megismerkedett Dorothyval.

Olvasás közben többször eltűnődtem azon, hogy míg egy fiú férfivá érését a szülők, leginkább az apák, micsoda örömmel és lelkesedéssel fogadják, de a lányok esetében ez a nap inkább sose jöjjön el.
Illetve, hogy egy fiatal srác és egy idősebb nő kapcsolata, dicsőséges hódítás, míg egy fiatal lány és egy idősebb férfi viszonya már visszatetsző. Érdekes…

Ez a történet visszafogottan, lassan csordogál. Álmos, hosszú vasárnap délutánokra tökéletes olvasmány, ha nem vágyunk egetverő izgalmakra.
Látszólag alig történik valami, pedig ott vannak az apró kis mozzanatok. Az egész egy felkészülés a nagy eseményre, ami a regény tetőpontja. ( Hú ez nagyon irodalom órás elemző mondatra sikeredett.)

Sajnáltam, hogy a Dorothy-szálat nem fejtette ki még részletsebben. A könyvben Ő az eszményi (nem a bombázó, hanem az eszményi) nő. A filmes fotó alapján, úgy látom ott is sikerül megragadni az alakját.

Összegzés: megtudtam, hogy a fiúk 15, 25, 35 és 45 évesen is csak ugyan arra tudnak gondolni. Valami sosem változik, de ez nem is baj J
                         
Ami nagyon tetszett: a drogériás jelenet
Ami nem tetszett: Benjie karaktere, Hermie hisztiei
Kedvenc idézet: Elszédült és le kellett ülnie. A feje zavaros, örült, szédült volt. Vagy szerelem, vagy kolera, remélhetőleg az utóbbi, mert az gyógyítható.

Borító: Én másik képet választottam volna a filmből, de ezt leszámítva meseszép! Az arany és a zöld árnyalata nagyon jó így együtt. Illetve a borító olyan, mintha kemény gyűrtpapírból készült volna. Érdemes kézbe venni, és élőben is megcsodálni!
Pontozás: 3,5
Eredeti cím: Summer of 42
232 oldal
Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás 

2011. július 25., hétfő

Olvasás 7 hete- IV. hét

Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?

Nagyon-nagyon szeretnék időutazni, és találkozni Jane Austen-nal. Teáznánk, sétálnánk és beszélgetnénk. Közben készülne az interjú.  Hátha elmesélné, kiről mintázta Mr. Darcy-t. A legjobb az lenne, ha egy általa ismert élő személy inspirálta volna, és persze, ha ezt a Drarcy-t be is mutatná. Valószínűleg vissza se jönnék!

Megnéznék egy korhű Shakeapeare darabot is az író társaságában. Persze, hogy a Rómeó és Júliát. Will-t pedig arról faggatnám, miért kellett megölnie a 
szerelmeseket. Valamint megsúgnám neki, hogy mennyivel klasszabb, ha nem férfi játssza a női szerepet.

Jodi Picoult, Cecelia Ahern, J.K.Rowling és Suzanne Collins és még jó pár író a kívánságlistámon lenne.
A kérdésekkel már bajba lennék. Mindenképen mélyinterjú, valami személyes, ami közelebb hozza az olvasóhoz őket, de semmiképpen nem bulváros, magánéletben vájkálós.

A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése 
Lassan már minden karcomban említem a Moly-t.
Röviden: könyv + közösség.
Egy olyan oldal, ahol a hozzám hasonló könyvmániások tovább táplálhatják szenvedélyük tüzét. Itt beszélgethetek másokkal elsősorban könyvekről, és sok másról is, ami érdekel.
Ezen az oldalon jöttem rá, hogy mennyi okos, értelmes, intelligens ember van ebben az országban. Akik segítőkészek, lelkesek és kedvesek.
Ha rossz kedvem van, mindig akad egy karc, egy hozzászólás, ami felvidít.
Kívánságlistám, várólistám, könyveim száma, amióta moly vagyok, robbanásszerűen megugrott. Köszönhető annak, hogy tippeket kapok a Moly-on, arról, hogy mit olvassak, nézzek, hallgassak és hol tudom beszerezni akciósan.
Voltam már a Kecskeméti Moly Klub tagjaival molyolni! Alig várom, hogy újra legyen olyan találkozó, amire én is el tudok menni. Olyan embereket ismerhettem meg, akikkel valószínűleg soha nem találkoztam volna, ha nincs a Moly.hu. 
Drága Nagy Bence (a Moly atya), köszönöm neked, hogy mindezt lehetővé tetted! 

Eme bejegyzés az Olvasás 7 Hete esemény keretében született! 

2011. július 23., szombat

Az Éhezők Viadala filmes infó

Korábban írtam már Az Éhezők Viadaláról itt. Már akkor sem volt titok, hogy a regényből film készül.
Íme itt az első mozis plakát! De nem akármilyen, látjátok, amit én látok? :)


2012. március 23-án fogják bemutatni. ( Hang kikapcsolható, klikk az Audi: On felíratra)
Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá! Remélem nem rontották el!

S. J. Watson: Mielőtt elalszom

Az utóbbi időben leginkább YA regényeket olvastam, ezért már vágytam valami felnőtt olvasmányra. A Moly.hu-n szembe jött a könyv. Borító- és címmániás énem nem bírta ki, hogy nem olvassam el a fülszöveget. Innentől pedig nem volt megállás.

Mi lenne, ha egy nap úgy ébrednél fel, hogy egy idegen ágyban vagy egy idegen férfival, és a tükörbe nézve egy ismeretlen nő mered rád?

Christine minden reggel azzal szembesül, hogy nem tudja kicsoda, hogy legalább húsz évvel idősebbnek néz ki, mint amennyinek érzi magát. A fürdőszoba csempéjére ragasztott képek alapján, és az idegen férfi elmondása szerint sok éve tragikus baleset érte, melynek következtében elveszítette emlékeit, és a képességet, hogy az agya az újabb emlékeket tárolni tudja.
Minden napja egyformán indul, felébred, és nem emlékszik semmire. Ben a férje, pedig minden áldott nap újra és újra megmutatja a fényképeket, elmeséli a balesetet és a közös történetüket.

Egyik reggel Christine-t mobilon keresi az orvosa, akire persze szintén nem emlékszik. Dr. Nash elmondja, hol találja meg a naplóját.
A naplót, amiben minden nap leírja, hogy mi történt, mert emlékezni akar, mert vissza akarja kapni az életét! A naplót, amit titokban vezet, és amit egy cipős dobozban rejteget.
Le kell írnia mindent, mielőtt elalszik!

Imádom a napló (és levél) regényeket, mert azok sokkal belsőségesebbek. Élvezet volt elmerülni Christine gondolataiban, olyan volt, mintha feltárta volna az agyát, én meg felülről kukucskálnék, és szemezgetnék az emlékfoszlányai között.

Egy olyan történet, ami egyszerre szívfájdító, a tragédiája miatt. Másrészt izgalmas, mert hamar rá kell döbbenned, senkiben nem bízhatsz meg. Nem tudod, ki hazudik neked, és ki mond igazat. Egy logikai játék, amiben próbálod összerakni a szálakat, egy olyan kirakós, amiben a mozaik darabok folyton változnak, gyakran elvesznek, néha megkerülnek, máskor pedig el is felejted, hogy valaha is léteztek.
Ismétlem, ne bízz senkiben!

Volt jó pár teóriám olvasás közben, az egyik félig-meddig be is jött.  
Nagyon olvasmányos, pillanatok alatt befaltam. Elérte, hogy folyton azon agyaljak, hogy mi lenne, ha én lennék Christine helyében. A vége azért nem aratott nálam teljes sikert. Én máshogy zártam volna le. 
A vérbeli thrillert kicsit túlzásnak tartom, de a maga visszafogott stílusával remekül kelt feszültséget, néha még levegőt is elfelejtettem venni.
Az író stílusa nagyon bejött. Szimpatikus, érdemes lesz figyelni a fiatalemberre.

Ami nagyon tetszett: az egész. A napló ötlete, Ben karaktere.
Kedvenc idézet: „Mindketten igyekeztünk úgy tenni, mintha semmi jelentőséget nem tulajdonítanánk ennek az apró részletnek, és éppen ezzel bizonyítottuk, hogy mekkora jelentősége van valójában.”
Borító: Beszippant az a szem! Nagyon bejövős!
Pontozás: 5
462 oldal
Eredeti cím: Before I go to Sleep
Fordította: Gellért Marcell

2011. július 20., szerda

Blogolni, vagy nem blogolni ez itt a kérdés! Egy kis arc poetica- Az Olvasás 7 Hete III.

Tudom, tudom, mostanság csak ezekkel a rövid írásokkal jelentkezek hetente, de ígérem a héten jön két könyves poszt is!
Itt az Olvasás 7 Hete esemény 3. szakasza. Ezen a héten több témába is belekóstolok egy kicsit.

Mi alapján értékel egy könyvet?
Először is minden könyvet külön –külön, önmagában pontozok, nem hasonlítgatom egymáshoz őket. Kivéve, ha ugyanaz az írójuk, akkor elkerülhetetlen az összevetés.
Nézem egyszer azt, hogy a történet összességében hogyan hatott rám. Megfogott? Lekötött? Elvarázsolt? Szórakoztatott?
Emellett fontos nekem, hogy a karakterek mennyire voltak valósághűek. Ha egy könyv nem is volt annyira lenyűgöző, és nem biztos, hogy jó pontszámot adnék neki, a szerethető szereplők még midig tudnak javítani a megítélésen.
Jól legyen megírva!  Ez alapvető! A közhelyeket és kliséket még elnézem, ha a regény leköt, vagy ha megszerettem a hősöket, de a béna megfogalmazás, a rossz írás megöli az egészet. (Lásd: A lány és a farkas. Alapötlet jó, de az írás pfffffff)
Amit külön ki kell emelnem, nincsen hadjárat az írók ellen. Senkit nem akarok szándékosan lehúzni, földbe döngölni. A negatív véleményem is kultúráltam, nem fröcsögve fogalmazom meg.

Mi alapján válassza ki a következő olvasmányát?
Vannak ugyan terveim, mint például egyszer elolvasni Agatha Christie és Shakespeare összest, vagy a kedvenc íróim minden könyvét, és minél több regényt magamévá tenni az angol klasszikus írók művei közül.
DE alapvetően nincs előírt menetrendem, azt kapom le a polcról, amihez éppen kedvem van. Hangulatolvasó vagyok. Szomorúan, rossz passzban nem szabad sírós, megható történeteket olvasnom, mert szétáztatnám a lapokat.
Ha recenziós példány van nálam, annyiban élvez előnyt, hogy 3-4 héten belül biztosan elolvasom. (Ez amolyan íratlan szabály, illik betartani.)

Kedvenc filmadaptáció:
BBC Büszkeség és balítélet (4 részes mini sorozat), ugyan ki gondolta volna rólam? J  Beköltöznék a filmbe Mr. Darcy mellé
Szintén BBC Észak és Dél (nem a háborús amerikai regény adaptáció, ez a szerelmes Gaskell)
Alapvetően szerintem a BBC nagyon jó feldolgozásokat készít a klasszikusokból.
Magyar vonalon az Abigél hatalmas kedvencem mind filmen, mind a könyvben.

Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra?
Eme kérdésre utal a bejegyzésem címe is.
Naplót írni számtalanszor próbáltam, még amolyan „kőkorszaki módon”, tollal papírra. Egy-két hétnél sose tartottam ki tovább.
Úgy 1,5 éve fedeztem fel magamnak a blogokat, egy életmódváltós tervnek köszönhetően. Én is hasonló témában kezdtem a blogot vezetni, de a lelkesedésem néhány hónap után elkopott. Nem volt több mondanivalóm a témában.
Illetve azt vettem észre, hogy abba a blogba is elkezdtem írással és olvasmányokkal kapcsolatban írni. Egy ilyen szösszenetemre jött egy komment egy könyves bloggertől. Eljutottam az Ő blogjára, onnan pedig szépen sorban a többi könyveshez. Azonnal tudtam ez az! Itt a nekem való téma!
Imádok olvasni, beszélni a könyves élményeimről, szeretek írni, ez a tökéletes módja, hogyan ötvözhetem e kettőt!
Eddig egyetlen hátulütőjét éreztem a dolognak, sok időt vesz el egy-egy könyves értékelés vagy egy bővebben kifejtett téma. Viszont abszolút megéri! Hiányozna, ha már nem csinálhatnám! 

Hogy miért jó könyves blogot írni?
Leginkább az olyan visszajelzésekért, mint: „Olvastam, amit a könyvről írtál, úgy gondoltam jó lehet, ezért én is elolvastam. Nem csalódtam, nagyon tetszett! Köszönöm, hogy írtál róla!”
Rám mindenképpen hatnak a könyves blogok, még többet és többfélét olvasok, mint korábban.
Hiszek abban, hogy mivel az interneten létezünk (mármint a blogunk és az ezzel kapcsolatos tevékenységeink), és a fiatalabb sokat netező generáció 12-30 év között ránk talál. Már csak a nap, heti és havi oldalletöltések száma, és a visszajelzések is bizakodásra sarkall.

Az Olvasás 7 Hete esemény, amit Andiamo talált ki, és mit a Moly.hu-n is követhettek azt a célt szolgálja, hogy minél többeket megfertőzzünk a könyvkorsággal.     

2011. július 17., vasárnap

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész

Bizony, itt és most a filmről lesz szó, az utolsóról.
Először úgy gondoltam, csak azután nézem meg, hogy hazajöttem a nyaralásból. De belegondoltam, kibírom én egészen augusztus végéig? Naná, hogy nem!
Hétfőn gyorsan riasztottam Ildust és Pirost, nem kellett őket sokat győzködnöm, azonnal beleegyeztek a tervbe miszerint, pénteken irány a mozi! Ehhez azért még be kellett gyűjtenem a jegyeket már kedd délután, biztos, ami biztos.
Utána már csak azt számolgattam, mennyit kell még aludni.

Arról már sokszor írtam, hogy mennyire imádom a Potter regényeket, 10 éve rajongó vagyok.
A könyveket mindig is jobban szerettem, mint a belőlük készült filmet.
Anno, amikor megtudtam, hogy a 7. kötetet két részletben adják majd, háborogtam. Most is állítom, hogy 4-5 órát is végig tudtam volna ülni egy huzamban. Viszont, így, hogy volt 1 év a két rész között, kicsit tovább tartott.  Péntek este mozi után nagyon-nagyon rossz érzés volt, hogy nincs több könyv, nincs több film.

Pár szóban a filmről:
Nagyon jól sikerült az adaptáció, van benne egy-két apróbb ferdítés pl helyszínek (terem helyett az iskola előtt), de ezek is annyira kicsi módosítások, hogy nem befolyásolja az élvezetet. A zene, a látvány, a díszletek, az effektek, a film összességében a helyén volt. Van egy gyanúm, miszerint nem merték elrontani! J
Azt hittem végig fogom bőgni, de nem így volt. Mindig akadt egy-két poén, ami oldotta bennem a feszültséget.

Alan Rickman, mint Piton zseniális választás volt. Az első filmtől kezdve jól hozza a figurát. Most is volt egy olyan jelenet, ami húúú, meg hááát. Egy arcizma se rezdül, mégis benne van a játékába minden, aminek ott a helye. Viszont az utolsó „nagy Piton jelenet” nekem kicsit sok volt, azt nem éreztem hitelesnek.
A merengőben látott képeket zseniálisan vágták össze.
19 évvel később… na itt végkép lemondtam a sírásról, zenget a mozi a röhögéstől!
A film érthető azoknak is akik nem olvasták a könyveket, de mint mindig most is vannak olyan apróbb részletek, háttérinfók, nüanszok, poénok, amik csak azok fognak teljesen érteni, akik a könyveket is olvasták. 
Így kell egy sorozatot jól lezárni és egy adaptációt jól megcsinálni!
Részemről HP újraolvasás hamarosan elindul!!!!     

2011. július 12., kedd

A Hörcsög!- Olvasás 7 Hete!

Így az Olvasás 7 Hete esemény keretében rögtön a második héten súlyos dolgokat kell megvallanom.
Boltkóros vagyok!  Az Anonim Könyvkórósok Klubjának alapítója és elnöke is lehetnék!
Nem ruha, cipő vagy táska a gerjedelmem forrása, hanem a könyvek!
Havi mérlegeléseimből kiderülhetett már, hogy bizony én 6-12 könyvvel is tudok gyarapodni igen rövid időn belül. A tavasz végén vásárolt könyves szekrényemen már csak egy szabad polc van. Van ugyan e-book olvasóm és imádom is, mégsem tudok és nem is akarok lemondani a papír könyvekről sem. 
Én vagyok a HÖRCSÖG! Úgy spájzolok, mintha a világ vége közeledne, csak én nem vizet és élelmet, hanem könyvet!

Libri, Bookline, Alexandra, Könyvudvar… a számítógépem lassan magától, rutinból betölti ezeket az oldalakat.
Valójában a Librinél neten keresztül illetve a helyi antikváriumban vásárolok, de nagyon szeretem a tescos akciókat (2000-3500 Ft-os könyveket 500 Ft-ért) is. Egy-két alexandrás 40%-os könyvmaratón is becsúszott már.
Igyekszem leárazva megvenni a kis kincseket, teljes árú könyvesbolti szerzeményem már sok éve nem volt. Illetve szerencsésnek mondhatom magam, mert bőven el vagyok látva szülinapi, névnapi és karácsonyi könyvutalványokkal.   
Ma már 10% kedvezmény nem hoz lázba. Nem csábulok el egészen, míg legalább 30-40-50%-ig nem tornázzák fel az akciót.

Mostanság pedig rákaptam a könyvcsere ízére. Egy már olvasott, nem szívemhez nőtt könyv, még másnak lehet értékes, kívánságlistás darab, és ugyan ez fordítva is igaz, ami másnak felesleges azért meg nekem csorgatom a nyálam. A Moly.hu-n most cseréltem a második könyvem.

Javuló tendenciát mutatok, és több hónapnyi kihagyás után a könyvtárba is visszamentem.
Az a tervem, hogy minél több könyvet olvassak el onnan, és csak azt vegyem meg, ami nagyon-nagyon tetszett, és biztosan újraolvasnám.
A könyvtárban az a jó, hogy ingyen hozzájuthatsz néhány hét erejéig.
Viszont, nagyon rossz, ha megtetszett és vissza kell vinned. Az meg egyenesen dühítő, ha keresel valamit, de nincs meg, vagy kikölcsönözték még 1992-ben ,és azóta se vitték vissza. KÖNYVTÁRI KÖNYVET ELLOPNI GALÁDSÁG! Hú, pedig hányszor megkísértett már engem is a kisördög… de azért sikerült ellenállnom, eddig…

2011. július 6., szerda

Köszönőlevél!- Az Olvasás 7 hetéből az első

Drága Anyukám,
nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy megszülettem, és azt is köszönöm, hogy az első perctől kezdve szinte folyamatosan csacsogtál nekem! 

Bizonyára imádtam, mégis úgy érezhettem, kissé elnyomsz így engem, ezért 10 hónaposan ugyan csak egy-egy szóval, de én is beszálltam. Mire egy éves lettem, már mondatokba fűztem kéréseimet. Neked pedig elkezdődött a maratoni meseolvasás.(Még egyszer! Még egyszer, csak még egyszer!)
Grimm, Andersen, Benedek Elek, Magyar Népmesék, Walt Disney sose fogytál ki az ötletekből.
Olyan voltam, mint egy szivacs, mindent magamba szívtam, és megjegyeztem.

Két évesen a nagy fa árnyékában a nagyok engem ültek körül. Ölemben a könyvvel „olvastam” nekik. Nem voltam én zseni, csak fejből tudtam a mesét. Láttam, hogy kell olvasni: ujjammal követem a sorokat, megfelelő helyen lapozok. Így meséltem én!
Bosszantó lehetett, amikor Az oroszlánkirályt olvastátok nekem, én meg folyton kijavítottalak benneteket, hogy oda nem is az van írva, és kihagytál egy mondatot. Bocsánat, de az volt a kedvencem, és ragaszkodtam minden sorához!  

Az első osztályból egy nap úgy jöttem haza, hogy büszkén mutattam, nekem bizony van egy olvasójegyem, és beiratkoztam a könyvtárba. Pici falusi könyvtár, gazadag gyerek részleggel, és egy kedves, lelkes könyvtáros névivel, aki mindig tudott valami jót ajánlani. Kell ennél több?
Felsőként bekerültem egy városi iskolába, és megismerkedtem a megyei könyvtárral. Ámultam, milyen hatalmas, szinte elvesztem benne! Még ma is imádom!

11-12 éves koromig még lassan és keveset olvastam. Nem voltam kitartó, sok könyvet félbe hagytam. Egy nap, pontosan tudom melyik nap, Te, anyukám megsúgtad és egyúttal megmutattad nekem, hogy a Mikulás idén már nem hoz játékot, hanem két könyvet tesz a csizmámba.
Nagyon dühös voltam, és amikor nem láttad sírtam is! Én nem kapok játékot, a tesóm meg igen! Én is gyerek vagyok még! (Inkább azért sírhattam, mert itt kezdtem először megsejteni, ha már a felnőttek úgy gondolják, hogy neked már nem való a játék akkor ott valami hamarosan változni fog, és te sem kerülöd el, előbb-utóbb neked is fel kell nőni.) A haragomat meg szépen kivetítettem…

„Mellé milyen béna könyveket kapok majd! Egy idegen szavak szótárt és valami tudományost.
Ki a fene az a Harry Potter és mit érdekel engem a bölcsek köve? Teszek a bölcsességre, én játékot akarok!”
Tudtam, hogy a Mikulás hova rejti az ajándékokat, ezért, amikor anyu, Te nem voltál otthon, oda osontam, megnézni magamnak az én borzadály ajándékaimat. A fotel mögé bújva, félig a szekrényben guggolva kikotortam azt a Harryt. Rémületem tovább fokozódott. Milyen ismeretterjesztő könyv, amiben még képek sincsenek? Mikulás, hát mi rosszat tettem?

A kis túlélő. Ez volt az első fejezet cím. Végre leesett nekem, hogy egy regényt tartok a kezemben. (Mentségemre szolgál, hogy akkor még nem robbant be a köztudatba a könyv.)
Bele olvastam, és azonnal beszippantott. Az első fejezet végére érve, ne tudtam megállni. Nem tudom meddig kucorogtam a szekrényben, de jó pár fejezetett elolvastam. Csak azért kellett abbahagynom, mert Te hazaértél. Gyorsan visszacsempésztem a könyvet.

Pár nap még hátra volt december 6-ig, viszont tudtam, nem bírom ki addig. Így zugolvasó lettem! Amikor csak tudtam, mentem a szerkényhez a fotel mögé. Egy-két alkalommal majdnem lebuktam, mert Harry világán kívül nem láttam, nem hallottam semmit. Sokszor csak az utolsó pillanatban eszméltem fel, amikor nem csak hazaértél, de már a folyosón csörömpöltél.
Mire a Mikulás a csizmámba tette Harry-t a regény háromnegyedét elolvastam! Imádtam és még ma is imádom!
A Jézuska hozhatta a következő részt. A többi pedig már ünnepek nélkül is megérkezett.
Rowling sorozata szerettette meg velem igazán az olvasást, a HP óta falom a könyveket! Remélem ez így marad, míg világ a világ!

Anyu, köszönöm neked! Most már csak azt szeretném, hogy Te is olvass többet többfélé, ne csak a Fejős Évit!
Puszil: Könyvmoly Lányod! 

Ui: Anyu, van egy Andiamo nevű nagyszerű moly, ő indított az Olvasás 7 hete c. eseményt, és neki köszönhetően született meg ez a levél is! 

2011. július 5., kedd

Benina: Bíborhajú 1.-A Boszorka fénye

Sokáig vártam ezzel a könyvvel, és kicsit félve kezdtem bele. Tavaly télen a Könyvmolyképző Kiadó megjelentetett három regényt három fiatal kezdő magyar írónőtől. Nagyon lelkesen kijelentettem, én bizony mindegyiket olvasni fogom. Kettőre már sor is került, különböző mértékben ugyan, de mind a kettőben csalódtam, többet, mást, jobbat vártam. Ezért aztán Benina könyvét beláthatatlan ideig halasztottam.
Időről-időre azért szembe jött, hol a molyon, hol egy blogban, könyvesboltban, és még a buszon is. Csak nem hagyott engem békén!
Így indultam neki a Bíborhajúnak…

Claire egy boszorka, de nem ám egy átlagos boszorka, hanem a tiszta vérű Utolsók egyike. Veleszületett különleges és hatalmas ereje van, ami még nem teljesedett ki, így még maga a lány sem tudja, mire lesz egyszer képes. Szüleit korán elvesztette, ember- varázserőtől mentes - nagybátyja nevelte fel, Gideonnal az öreg mentorral közösen.
Claire tudja, hogy állandó veszélyben van, mert a boszorkányüldözők felbérelték a zsoldosokat, hogy végezzenek az összes tiszta vérűvel. Amikor a Zsoldos rátalál a lányra, csak úgy menekül meg, hogy szeretett mentora az életét adja érte. Claire világa összeomlik….
Ezután jelenik meg Kellan Black a félig démon, félig boszorkány, aki teljes mértékben titokzatos és baljóslatú srác…
A történet pedig innentől lesz igazán érdekes.

Érződik-e rajta, hogy elsőkönyves szerző?
Igen.
Vannak-e benne klisék?
Bőven. Nem okozott hatalmas meglepetéseket. Gyorsan kitalálható, kivel mi lesz. (Na jó, azért volt egy bizonyos dolog, ami váratlanul ért, és én soha nem gondoltam volna.)

Benina nagyon tud írni! Engem az első soroktól kezdve megfogott, ahogyan játszik a szavakkal. Olvasmányos, dallamos. Belemerülsz és eszedbe se jut, hogy  a könyvön kívül is van még világ.
Egyik éjjel nem tudtam aludni. Hajnali kettő táján gondoltam belelapozok a Bíborhajúba, hátha elálmosodok. Én bolond! Mire feljött a nap elfogyott a könyv utolsó 200 oldala.

A regény karakterei jól kidolgozottak, nagyon lehet őket szeretni.
Egyedül Maxine idegesített, de ő piszkosul. Viszont megnyugtató, hogy a szereplők jelentős részét is irritálta, nem csak engem.
Kellan abszolút kedvenc karakter lett! (Nem csak azért, mert Benina mutatott képet arról, hogyan is képzeli el Kellant. Mint David Boreanaz alias Booth ügynök.)
Tetszet a varázsvilág. Remélem, a következő kötetben még többet láthatunk belőle.

Amit nagyon nem értettem, hogy Claire-t már üldözik, vadásznak rá, akkor miért maradnak otthon, miért nem menekülnek el? Én biztos nem tudnék az iskolapadban üldögélni, miközben veszélyben van az életem. ( Általánosságban igaz a YA regényekkel kapcsolatban, hogy  picit már unom azokat a részeket, amikor a gimiben vannak a szerepkők)
A Jane Eyre idézetekért, és párhuzamokért részemről külön plusz pont jár!

A Bíborhajú- A Boszorka fénye egy trilógiának tervezett sorozat első része. A Boszorka démona címmel még idén megjelenik majd a folytatás.

Csak ajánlani tudom annak, aki egy romantikus, lendületes, izgalmas, olvasmányos és színvonalas ifjúsági regényre vágyik.
Benina maga is egy boszorka, engem sikeresen hipnotizált az írásával J

Ami nagyon tetszett: A varázsvilág, amit felépített. Claire haja, bőre- ezt nem részletezem, mert túl spoileres lenne. Kellan karaktere, Kellan-Gideon szál.
Aki nem tetszett: Maxine
Kedvenc idézete(i)m:  „kis boszorkám”
                                   „… beleolvadt a létezésembe.”
És még nagyon sok lenne, teli cetliztem a könyvet!
Borító: Nagyon bejön a tűzvirág! Lassan elkopik, annyit simogattam. Ez a fan-borító is tetszetős! 
Pontozás: 4,7/5
480 oldal ( nem számoltam bele a függeléket, tartalomjegyzéket és az olvasói véleményeket)

2011. július 2., szombat

Szerelem első látásra. Létezik? Vagy csak a hormonok szórakoznak?


A fiú meglátja a lányt, a lány is észreveszi őt. Találkozik a tekintetük, és bumm, már el is vesztek. Honnan ered ez az ösztönös érzés?
A romantikus filmek és könyvek teli vannak ilyesmivel.
Valóban létezik szerelem első látásra, vagy csak a képzelet kreációja jelenik meg a vásznon és a lapokon?

Én nagyon-nagyon romantikus lélek vagyok, DE nem hiszem, hogy tényleg van szerelem első látásra.
Fizikai vonzalom első pillanattól? Naná, hogy ilyen van! Rendesen tombolnak a hormonok.
Úgy hiszem, ebből a vonzalomból némi idő és egymás felfedezése után alakul ki a nagybetűs, igazi SZERELEM.

Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről?
Egy földhöz ragadt álmodozó J