2013. április 13., szombat

Amanda Stevens: Örök kísértés


Az előrendelhető könyvek között bukkantam rá még a megjelenés előtt, felfigyeltem a címre, végig futottam a fülszöveget, és innentől nem volt menekvés, klikk-klikk, ment a korásba, és onnantól számolgattam a napokat, és alig vártam, hogy a kezembe vehessem.

Olvasás előtt: Ugye ez egy jó kis szellemes, nem túl szerelmes, szórakoztató történet lesz, ami majd teljesen kikapcsol?
Olvasás után: Basszus, még egy sorozat (Sírkertek Királynője), amit olvasnom kell, amire várnom kell! Jól bezártam az ajtót? Mi ez a zaj? Jaj, be kellene költöztetni maga mellé az egyik szellem és egyéb szörnyvadász Winchester-fiút, ha lehet, akkor Dean-t!



Ne végy tudomást a szellemekről!
Ne hagyd, hogy észrevegyék, hogy látod őket!
Nagy ívben kerüld azokat, akiket szellemek kísértenek!
Végezetül, ne kísértsd a sorsot!

Amelia Gray temetőrestaurátor ezek szerint az egyszerűnek tűnő, szigorú szabályok betartásával éli csendes, zárkózott életét. Egészen addig, míg az ódon temetőben, amin éppen dolgozik, elrejtett halottba nem botlanak, majd még egybe, és még egybe..
Feltűnik a színen John Devlin detektív, vonzó, vad kisugárzásával, rejtélyes múltjával, és az őt kísértő halott feleségének és kislányának szellemeivel. Veszélyes, tilos, Amelia-nak még a gondolataiból is száműzni kell, kellene…

A fordításra és a szerkesztésre nagyobb figyelmet kellett volna fordítani, de még így is élvezhető volt. Néhol túlságosan sejtelmes, ami már erőltetett: „Kinyílt egy ajtó, és valami borzalmas dolog történt.”
Kicsit szájbarágósan sokat ismételgeti Ameila vívódását. A pasi veszélyes és tilos, hősnőnk mégis vonzódik hozzá. Melyik nő ne lenne attól elájulva, ha a szuperfickónak elég egyetlen sikoly, és máris három méter magasból ugrik, hogy kimenekítse a bajba jutott hölgyet! Az olvasó nem hülye, nem kell ezt hússzor leírni J

Az előbbieket leszámítva, nagyon élveztem ezt a történetet, Különösen a nyomozós szálat. Titkos egyetemi társaságok, 15 évre visszanyúló gyilkosság sorozat, mindenki, de tényleg igazán mindenki gyanús!
Thrillerbe illő para jelenetek. Libabőrös, hideglelős, ülök az ágy közepén, és mindjárt sikítok pillanatokat idézett elő nálam. Sötétedés után nem mertem olvasni, és éjjel a legapróbb neszektől is kiakadtam. Már szinte vártam, hogy a bepárásodott ablakra láthatatlan kezek jeleket rajzoljanak…
Azt kell mondanom, ha nekem egy őrült gyilkos üzengetne, és szellemek garázdálkodnának a kertemben, engem tutira nem lehetne csak úgy hazaküldeni, pihenni. Engem nem nyugtatna meg az utcámban járőröző rendőrautó. A kezét se nagyon engedném el a Winchester-fiúnak, az lenne a minimum, hogy beköltözik hozzám!

A vége: túl gyorsan megvolt a nagy finálé, 1-2 oldalban, eléggé összecsapott lett! Ezt és a korábban emlegetett hibákat nem számítva, tényleg élveztem, jókat vinnyogtam kínomban a szerelmi szálon is, a nyomozós és a para vonal szuper volt! Várom a folytatást!


Ami nagyon tetszett: hogy folyton rám tőrt a frász J
Kedvenc idézet:Már a nevének említésére is felszökött a pulzusom.”
Borító: Nagyon bejövős, illik a hangulathoz!
Pontozás:

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: The Restorer
366 oldal
Fordította: Szlovacsek Ilona