Van ez a
Terápiás esemény, aminek az a célja, hogy visszafogjuk magunkat, és kevesebb könyvet vásároljunk. Pontosabban szám szerint havi egyet.
Én buktam a szeptembert, mert két könyvet vásároltam.
A bűntetésem: írjak 1000 karakteres szöveget, amivel le lehetett volna beszélni a vásárlásról.
Íme:
"Most komolyan? Muszáj ezt? Tényleg meg kell venned? Igazán szükséged van rá? Tedd vissza, most azonnal! Ne mondjam még egyszer!
Nincs még elég könyved? Te is tudod, hogy több van, mint amennyinek hely jut. Pár hónapja vettél egy hatalmas polcot, és már teljesen tele van. Hiába spórolsz az új szekrényre, nem tudod majd hova tenni. Ne vegyél könyvet, gyűjtsél előbb egy lakásra, hogy ne álljanak a padlón feltornyozva! Rengeteg könyv vár rád otthon olvasatlanul. Soha nem érsz a végére a várólistádnak, ha továbbra is így folytatod!
Teljesen le akarsz gatyásodni? Miért költöd minden pénzed újabb és újabb könyvekre? És ha már a gatyánál tartunk, mi lenne, ha kivételesen nem olvasni valót vennél magadnak, hanem egy új nadrágot? Jön a tél, kabátra is gyűjthetnél már! Talán a könyveid is öltöztetnek? Nem lesz úgy kicsit szeles az életérzés?
Tudom, azt hiszed, beszélnek hozzád. „Jaj, magányosak vagyunk! Fogadj örökbe! Vigyél haza, veled akarunk élni!” Sajnálom, hogy ezt nekem kell kimondanom, de TE HALUCINÁLSZ! Valamit tuti belekevertek a kakaódba…
Vedd ki a kosaradból a könyvet! Hagyd szépen ott a kis barátai között! Fordíts neki hátat, sétálj ki az ajtón és vissza se nézz! Később büszke leszel magadra!"
Nem szeretek semmit feladni, de úgy érzem, ezt a Terápiás eseményt bukom.
