Richelle Mead: A szukkubusz dala

Richelle Mead nálam a Vérvonalakkal debütált, és azonnal belopta magát a szívembe, ezért amikor meghallottam, hogy az Agave kiadja egy másik, már kifejezetten felnőtteknek írt sorozatát, ugráltam örömömben.

Az írónőtől megszokhattuk, hogy sokat merít különböző mitológiákból. (Vallástani diplomával ez nem is meglepő.) Most sincs ez másként.

Főszereplőnk, Georgina Kincaid egy fiatal, gyönyörű könyvesbolti eladó, de ez csak a felszín. Valójában ő egy szukkubusz, egy alakváltó szexdémon, aki a becserkészet férfiakból nyer energiát, azok életerejét ellopva.

Legjobb barátai vámpírok és egy kisördög. A fődémon is gyakran benéz hozzá egy angyal társaságában.

Hogy mi okoz majd bonyodalmat?

Egy gyilkos járja a várost, és halhatatlanokra vadászik.

Nem mellékes az a tény sem, hogy az 1616 éves hősnőnk kiégett démonlány, semmi kedve halandókat megrontani, és titkon a számára elérhetetlen szerelemre vágyik.

Rövid ideig töprengem, hogyan is teszi majd megkedvelhetővé Miss Kincaid-et az írónő, hiszen első körben nem tűnik szimpatikusnak egy pasifaló démon. Nem kellett csalódnom, Georgina csípős nyelvű, éles eszű, könyvimádó fiatal nő, aki egyszer nagyot hibázott, és azóta is fizet érte. Bírtam benne, hogy olyan pörgős és eleven.

Ha a mellékszereplőket nézzünk, abszolút elégedett vagyok a fontosabb karakterek kidolgozásával. Természetesen zömmel pasik veszik körül a szukkubusz lányt, így nem maradunk szívdobogtatós és/vagy titokzatos és/vagy humoros férfiak nélkül.

(Azt az egyet hozzá kell tennem, ADRIEN IVASHKOV –Vámpírakadémia, Vérvonalak szereplője- még mindig messze az etalon, tőle még elmaradnak)

Fájlalom, hogy Seth Mortensen (Kincaid kedvenc írója) nem igazi élő személy, csak egy Mead-karakter. Ez a pasi engem gyorsan be tudna fűzni. Helyes, félénk, vonzó, amikor kibújik a csigaházából istenien flörtöl, intelligens társaság, nem mellesleg zseniális író. (Sóhaj, hosszú, nagyon hosszú sóhaj...)

A nyomozós szál könnyen átlátható, emiatt nem rágtam tövi a körmöm az izgalomtól. Sokkal inkább az hozott lázba, ha feltűnt Seth, vagy Carter az angyal :)

Mivel egy szexdémonról szól a történet, egyértelmű, hogy mire fektette a hangsúlyt az írónő. Sok benne a pikáns, abszolút 18 karikás pillanat. Még nem olyan tömény, mint Ward esetében, nem is olyan perverz, mint Hamilton.  Ekkora dózisban nálam elmegy, azért remélem, nem esik át a ló túlsó oldalára.  Illetve én az se bánom, ha kevesebb lesz az erotika, és több a humor.

Azt azért meg kell, hogy jegyezzem, minél több volt a kendőzetlen rész, én annál jobban örültem és élveztem a már-már szűzies, csak „egymás szemébe nézünk, és tudjuk, hogy a másik lehetne nekünk a megváltás” pillanatokat.

Egy sorozat nyitó kötetének abszolút tökéletes. Megszeretteti a szereplőket annyira, hogy érdekeljen, mi lesz velük később, de azért lehetne pörgőssebb is a cselekmény.

Ami nagyon tetszett: a karakterek, a világ, a stílus, a humor, Seth e-mailjei

Kedvenc idézet:”Édes otthont akartam, ahová este hazatérek, és szépen elmesélem a napom, hétvégenként eljárunk táncolni, nyaranta nyaralni. Akartam valakit, akihez hozzábújhatok, ha valami bánt, ha az élet hirtelen nem annyira fent, hanem kicsit lent. Vágytam valakire, aki az enyém, akit szerethetek.”

Pillangók a gyomorban: Felnőtt könyv, teli szex jelenetekkel. Ennek ellenére, a plátói megveszek érted sokkal, de sokkal jobb benne!

Borító: Imádom, hogy a kiadó ennyire ad az olvasói visszajelzéseire. Az eredeti terv sokunknak nem tetszett, erre az Agave visszavonta, Szabó Levente pedig alkotott egy nagyot! Ez úton is csókoltatom a kezeit!

Pontozás: 4/5

Kiadó: Agave

340 oldal

Eredeti cím: Succubuc Blues

Fordította: Török Krisztina 

Richelle Mead: Vérvonalak

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatárét sokan rajonganak a Moly-on, ezért biztos voltam benne, hogy tud valamit az írónő. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy az Agave kiadó gondozásában megjelenik a Vérvonalak, ami a Vámpírakadémia spinoff-ja, vagyis a sorozat melléksorozata.

Ez a kötet nagyon sok spoilert tartalmaz a VA 6. részére nézve, ezért ha még nem tartasz ott a sorozatban, és nem szereted, ha lelövik előled a poénokat, akkor csak saját felelősségre olvasd el! A bejegyzés viszont spoiler mentes! 

Sydney, a kegyvesztett Alkimista azt a feladatot kapja, hogy vigyázzon a mora vámpírtársadalom az egyik legrangosabb és legféltettebb tagjára. Egy egész kis csapatot kap maga mellé. Nem elég, hogy folyton résen kell lennie és a védencét óvnia, emellett meg kell küzdenie a bentlakásos gimnáziumi élettel is.

A történet lassan indul be, de egy csöppet sem unatkoztam, egyrészről nekem ez az első Mead-könyvem, ezért számomra új volt a regény világa. Teljesen lekötötte a figyelmemet, ahogy szépen összeraktam a képet, most már kiigazodok azon, hogy ki kicsoda és micsoda.

Piros pont az írónőnek, hogy az ő vámpírjai vért isznak (nem vegetáriánusok!!!!), bírják ugyan a napfényt, de árt nekik, és köszönöm, nagyon szépen köszönöm, hogy ők nem csillognak!!!! Az is bejön, hogy különleges mágikus képességeik vannak, ami mindenkinél más.

Második piros pont a remek humorérzékért. Hatalmasakat kuncogtam és nagyon jól szórakoztam végig. Könnyed, stílusos, és nincs benne semmi erőltetet. Pont, ahogy én szeretem!

Harmadik-negyedik-ötödik piros pont ADRIAN IVASKOV karakteréért. Padlót fogtam a lélekmágus szépfiútól. Van valami az összetört szívű rosszfiúban amitől azonnal beleszerettem! A beszólásaitól pedig ááá, lemegyek hídba!

Sydney-vel gyorsan azonosulni tudtam. Első perctől szorítottam neki, hogy le tudja vetkőzni az Alkimisták által beléprogramozott merevséget. Vicces volt figyelni, ahogyan annak ellenére, hogy undort érez a vámpírok iránt, mégis szimpatizál velük.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a főbb szereplők 15-20 évesek. Tombolnak a hormonok, bontakoznak az érzelmek…

Egy szóban: Élveztem!

Két szóban: Kell még!!!

Három szóval: Hol a folytatás???

Pontozás: 5/5

Ami (aki) nagyon tetszett: Adrian, a beszólások, a humor, a mágikus képességek

Kedvenc idézet: "Te nem tudod, milyen úgy szeretni valakit, és milyen, ha ezt a szerelmet visszadobják az arcodba…"

"– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian. 
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom. 
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha."

Borító: Sajnáltam, hogy a VA korábbi stílusát nem követi, nekem ez az angol nyelvű borító jobban bejön. A magyar változatban a hátlap piros, az előlap pedig fekete, ez szerintem jó húzás volt

Kiadó: Agave

333 oldal

Eredeti cím: Bloodlines

Fordította: Farkas Veronika  

A.M.Jenkins: Night Road- Éjjeli utazás

Újabb vámpír történet. Ugye milyen meglepő tőlem? :D
Fülszöveg:
"Egy elismert szerző meséje egy fiatal fiúról, akinek váratlanul útra kell kelnie, és erőt gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel.
Cole számra az élet kötéltánc. A napfény halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen a föld alatt, és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig..."
Már a borítón felszólt: Ne hívd őket vámpíroknak! 
Akkor minek hívjam?-kérdem én. 
A regény szereplői megmagyarázták nekem: A vámpír szó számukra lealacsonyító, mert ők nem misztikus, természetfeletti lények, szimplán  csak halhatatlan, ember vérrel táplálkozó teremtmények. Hát oké, akkor nem hívjuk őket vámpíroknak, én nem kötekedek! 
Itt a vámpírokat HEMÓnak, a táplálékot, az embereket OMNInak nevezik. Az első néhány fejezet után megszoktam, és már nem zavart. 
Olvashatom a történetet vámpír sztoriként- így engem nem nyűgözött le. De olvashatom úgy is, mint egy útkeresés, egy történet a felnőtté válásról, egy mese az életről, halálról, kötelességről, barátságról. 
Mindig is vonzottak a vámpírok. Lenyűgözött a tény, hogy örökké élhetnek. Több száz vagy ezer éves emlékeik lehetnek, láthatják a világ változásai, nem kell versenyezniük az idővel, nem tűnnek el a feledés homályában, mint a halandók. Ez mind jól hangzik, túl jól. 
Viszont egy másik nézőpontból: tengernyi időd van, már mindent láttál, amit érdemes volt látni, mindent átéltél, amit akartál, mit kezdesz akkor az időddel, ha már nincsen célod. Nem kötődhetsz emberekhez, hiszen ők minden nappal közelebb kerülnek a halálhoz. Eltűnnek mellőled. Egyedül vagy, társtalan, magányos. Mi lesz azokkal az érzésekkel, amik benned vannak, ha nem tudod kivel megosztani, ha nem tudod kinek adni? Elvesznek. Elveszíted, azt ami még emberi benned. Mivé válsz akkor? Ebből a nézőpontból nagyon érdekes olvasmány. 
Cole személyisége az első pillanattól kezdve sejteti, hogy valami sötét, fájdalmas titkot hordoz magában. Mindenkitől távolságot tart, elrejti az érzelmeit. Hatalmas póker játékos lehetne.
Zavart, hogy több mellékszál is elvarratlan maradt. Ami pedig igazán zavart, Cole személyes története- ami részletekben tárul elénk- a végén befejezetlen marad, pedig nagyon izgalmas. Hiányérzetem van!
Ami nagyon tetszett: Cole-Bess története, nagyon szomorú, végig vártam, hogy mi lesz a megoldás 
Kedvenc idézet(ek): " Amellett az ember mellett kellett élnem, akit mindennél jobban szerettem, de nem kaphattam meg, ő pedig a mellé az ember mellé kényszerült, akit mindennél jobban gyűlölt a világon." 
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
Pontozás: 3
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
286 oldal
Eredeti cím: Night road
Fordította: Kamper Gergely
A szöveget gondozta: Szakál Gertrúd 

A könyvet köszönöm a:

Könyvmolyképző Kiadónak

Az íróról: 
1961-ben született, egész életét TX-ban töltötte. Ez a 6. regénye.
Saját blog: http://amjenkinsbooks.blogspot.com/

Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

Itt egy újabb dózis Twilight-fanoknak a Könyvmolyképző Kiadótól. Egy novella, amely kiegészíti az Eclipse-t. Aki olvasta a Twiligt saga 3. részét, az pontosan tudja, hogy ki Bree.
Hivatalos fülszöveg:
   "A Twilight Saga az újszülött vámpír, Bree Tanner történetével egészül ki. Bree szemszögéből ismerhetjük meg azt a vérszomjas és kontrollálhatatlan újszülött létet, ami Bellára sosem volt jellemző, még vámpíréletének legelső pillanataiban sem. Stephenie Meyer a veszélyt rejtélyekkel és romanikával elegyíti, amikor Bree kétségbeejtő történetét elmeséli, melyben az újszülöttek serege végzetes és feledhetetlen találkozásra, Bella és Cullenék megtámadására készül."


Tegnap (okt.29.) került a boltok polcára. 
Ára: puha kötésben 1999-, kemény fedeles 2999-


Nem tudom vagyok-e akkor rajongó, hogy megvegyem magamnak, nem biztos, hogy kell nekem egy saját példány, de elolvasnám.

J. R. Ward: Megbosszult szerető

Mint már említettem, csípem a vérszívókat. Mindig is szerettem a vámpíros történeteket, már egészen kicsi korom óta. Az elmúlt években egyre jobban divatba jöttek a vérszívósztorik. Nagy kedvencem J.R.Ward: Fekete Tör Testvériség Sorozata. Az alap történet: egy olyan világ, ahol a vámpírok titokban élnek az emberek között, saját társasalmuk van. Egyetlen ellenségük van az Alantasok Társasága (nem igazán élő gonosz figurák), akiket az a cél vezet, hogy kiirtsák a vámpír társadalmat mind egy szálig, de nincs könnyű dolguk, mert a vámpírok védelmére felesküdött erős harcosokból álló Fekete Tör Testvériség küzd ellenük.

A Megbosszult szerető a sorozat 7. része. Hivatalos fülszöveg:

"A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…

Rehvenge, az alvilág drogbárója a városba érkezett... Kétes hírneve miatt egy titokzatos megbízótól azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Wrath-t, a Testvériség vezetőjét. Rehvenge származása hétpecsétes titok, ha kitudódik, egy életre száműzhetik… Eddig kerülte az összetűzést a Testvériséggel, s bár a húga az egyik testvér asszonya, most viszont nincs válaszút.

Miközben a múltbeli események és a titok mázsás súlyként nehezednek rá, Rehvenge ahhoz a vámpír lányhoz menekül, aki sötét életében a fényt jelenti, akit még nem hálózott be a korrupt világ és aki megválthatja az örök szenvedéstől.

J. R. WARD neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad."

Az eddigi részek a testvériség tagjainak történetét olvashattuk. Rehvenge nem tartozik a testvérek közé, mégis összefonódik a sorsa velük. Rehv csak félig vámpír, a másik fele valami más, valami gonosz. Sötét énje fogságban tartja, már majdnem elveszett, de akkor jön Ehlena... Letehetetlen. Izgalmas. Az utolsó sor után azonnal kell a következő rész! Minden kötet felvezeti a következőt, így könnyen kitalálható kiről fog szólni az újabb történet.

Ward minden hősének megadja a lehetőséget, hogy megtalálja a saját boldogságát. Különösen szeretem a könyveimben azt, ahogyan megváltoznak a szereplők a szerelem hatására. Az írónő minden egyes regényét, az adott főszereplő harcosnak ajánl. Jól jellemzi már ezzel is karaktereit. 

Rehv-hez szóló ajánlás: "A jó és a rossz még sohasem voltak olyan relatív fogalmak, mint amikor a hozzád hasonlókra alkalmazták. De egyetértek vele. Számomra te mindig is hős voltál." 

Ami nagyon tetszett: A legrosszabb "rosszfiúból", hogyan lesz jófiú. 

Kedvenc idézet(ek): "... összecsomagolta minden holmiját, kijelentkezett az élet szállodájából, és most éppen lefelé tartott a lifttel a pokol előcsarnokába."

"Néha muszáj volt belekóstolni az életbe, mielőtt az ember bekopogott a kaszáshoz." 

Borító: szexi, mint mindig 

Pontozás: 5* 

Kiadó: Ulpius-ház

944 oldal

Eredeti cím: Lover Avenged

Fordította: Lukács Lászlóné 

Ára: 3999 Ft. 

Teljes nevén Jessica Rowling Pell Bird. Amerikai író.
Valódi nevén kortárs romantikus regények írónője, J. R. Ward-ként paranormális romantikus műveket ír.
Kisgyermek korában kezdte az írást, kisebb novellákkal. A Smith College-ban végzett, történelmet és művészettörténetet tanult. Ezután Albany Law School-ban jogi diplomát szerzett. Évekig az egészségügyben dolgozott. 2001-ben házasodott össze John Neville Blakemore-ral. Férje ösztönözte írásainak kiadására. 2002-ben talált egy ügynököt, aztán pedig megjelent első könyve, Leaping Hearts címen. Néhány évvel később Jessica kitalálta saját vámpírvilágát és elkezdte írni, megformálni, a most Fekete Tőr Testvériség néven közismert regénysorozatot. 
Bird imád írni, szereti a könyvsorozatokat. Paranormális romantikus műveinek főszereplői legtöbbször alfahímek. "Kemények, szexisek, okosak, arrogánsak!"