Tervek 2011-re

Régen próbáltam fogadalmakat tenni, de legtöbbször nem sikerült betartanom, ezért gyorsan le is szoktam róluk. Egy-egy újabb évre, vagy időszakra kisebb-nagyobb célokat szoktam kitűzni, és az év ezek megvalósításának a jegyében telik. Lássuk, mit is szeretnék 2011-ben.

Január-március: végre megírni azt a fránya szakdolgozatot. Igazság szerint már rég kész kellene, hogy legyen, de egyszerűen nem ment. Teljesen leblokkolva töltöttem az előző félévet. Nem jellemző rám. Különösen dühítő, amikor pontosan tudom, hogy mit akarok írni, mégis csak bámulom a villogó kurzort, és üresen hagyom a word lapokat. Ááááá-így jelllemezném az állapotom ez ügyben.

1. Éves szinten szeretném megtartani a heti 1-2 könyves átlagomat.
2. Angol nyelven olvasni. Eddig szinte semmit nem olvastam így. Egyrészt hajt a vágy, hogy 1-1 kedvencemet eredetiben is elolvassam, másrészt májusban nyelvvizsga, így nem árt felturbózni az angolomat.
3. Végig csinálni Lobo, várólista játékát.
4. Jelentkeztem a moly-on a Gyilkos Banda játékára. Megpróbálkozunk a Lehetetlennel, egy év alatt elolvasni Agatha Christie teljes életművét. (66 bűnügyi regény, 14 novelláskötet, 6 álnéven írt regény, 2 önéletrajz) Hüm, nem kis fába vágjuk a fejszénket. Ha eljutok a feléig már büszke leszek magamra.

Arra már csak reménykedve gondolok, hogy ettől az évtől kezdve vasakaratom lesz, és nem veszek majd annyi könyvet. Na persze, kutyából meg szalonna…  

2010-es Összefoglaló

Egy-két gubancot leszámítva alapvetően jó volt ez az év. Számos változást és újdonságot hozott. Elkezdtem blogolni, először nem könyves témában, de lassan rájöttem, ez a nekem való.
Nagyon fiatal még a blog, pontosan 2 hónapos és 16 napos. Még mindig alakul, formálódik.
Sok visszajelzést kaptam, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien benéznek majd hozzám. Köszönöm mindenkinek a megjegyzéseket, a bátorító üzeneteket!  Külön köszönet Nikinek a technikai segítségekért!
Mindig is sokat olvastam, és valami azt súgja ez jövőre se fog változni. Szeretek mások blogjában, molypolcain szemezgetni, így mindig bővül a várólistám.
Ebben az évben botrányos mennyiségű könyvet vettem. Viszont büszkén jelenhetembe, ha nem is mindet, de azért többségüket elolvastam. Sikerült a nagy mellényúlásokat elkerülnöm. Nem éreztem azt, hogy ezt nem kellett volna, ezért kár volt pénzt kiadni. Kutatok az antikváriumban, várom az akciókat, hogy kevesebből megússzam.

Még mindig sokat járok könyvtárba. Az újdonságokat nehéz onnan beszerezni. Nagy megyei könyvtár, nagy olvasóközönség, ehhez képest kevés példányszám egy-egy új könyvből. Kevés antilop, sok éhes oroszlán, vadászunk, versengünk értük.
Hörcsög vagyok, és hörcsög is maradok, szeretem bespájzolni a könyveket. Már most is szép kis gyűjteményem van. Anyukám mondta:" A te gyerekeidnek nagyon jó lesz, mire felnőnek saját könyvtáruk lesz otthon." Jól megszívják, ha nem szeretnek majd olvasni :)
Hangulatfüggő mikor,mit olvasok, szerencsére nagy a választék itthon, így mindig megtalál a tökéletes darab. Ezért jó a gyűjtögetés. Vannak könyvek, amiket megveszek, és heteket néha hónapokat várok vele, így késleltetem a kielégülést.
Örülök, hogy itthon is terjednek a recenziós példányok, és a kiadók is felismerték, hogy milyen lehetőségek rejlenek a blogokban.
Ennyit erre az évre...

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! 

Jézuska hozta!

Idén is nagyon jó lehettem, mert a sok ajándék között a fa alatt 3 szép könyv is várt.
J.R.Ward: Sóvárgás
Alex Flinn: Beastly
Rebecca Ann Collins: A Pemberley-krónikák 
Tesó barátnőjétől kaptam egy feng shui könyvet, még nem tudtam belenézni, mert anyu imádja az ilyesmit és azonnal lecsapott rá, ma reggel már azt hallgattam, mit hova fogunk átrendezni :)

Kaptam még Libri Ajándékkártyát, egy évig érvényes, és nem kell egy összegben levásárolni.

A legjobb ajándék viszont valami teljesen más volt. Idén    , életemben először együtt díszítettem a fát Tesómmal. Bár ő is nehezen viseli a Szentestét, pont, mint én. Idén mégis jókedvű volt, és igazán együtt töltöttük a napot. Nagyon boldog voltam, és nagyon nehéz volt sírás nélkül díszíteni, mert a meghatottságtól bőgni tudtam volna, de nem tettem :)
Nálatok hogy telt a Karácsony? Mit hozott a Jézuska?

Ünnepre hangoló

A Karácsony számomra, amellett, hogy az egyik legszebb, és legjobban várt ünnep, picit a legszomorúbb is. Elvált szülők, szétszakadt család, semmi különös tragédia, egyszerű, hétköznapi történet.
Hiányoznak a régi Karácsonyok, amikor a szüleimmel és egy szem Tesómmal együtt ültük körül a fát és játszottunk, beszélgettünk, együtt voltunk. Akkor még nem tudtam, hogy ez mennyire különleges dolog. Csak évekkel később, amikor már nem volt egyben a családunk, döbbentem rá, mit is veszítettem el. Abszolút igaz a mondás, hogy csak akkor tudjuk, mi az igazán fontos, amikor már nincs meg.
Manapság úgy néz ki a Szentestém, hogy a nap első felét egyik szülőmmel és a Tesómmal töltöm, a másik felét pedig másik szülőmmel. Ez a legjobb, amit a helyzetből kihozhatunk, de akkor is nehéz, főleg, ha eszembe jut, milyen volt négyesben.  
Ilyenkor érzékenyebb vagyok. Ezért dupla adag örömre van szükségem. Miből merítem? Mivel imádok olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, van bőven lehetőségem.
Kedvenc karácsonyi filmek:

1. Igazából szerelem (Love Actually) 
A történet mozgatórugója a szerelem, legyen az első látásra, vagy éppen beteljesületlen, rangra, életkorra és családi állapotra való tekintet nélkül. Megérinti az agglegény miniszterelnököt, az anya nélkül maradt iskolásfiút, a korosodó, kiégett rocksztárt, és nem kerüli el a szerelmében csalódott, összetört szívű írót sem. Londoni életek és szerelmek találkoznak össze és bontakoznak ki. Szenteste romantikus, fergeteges és keserédes következményekkel, mindenki számára, aki elég szerencsés (vagy szerencsétlen) ahhoz, hogy a szerelem bűvöletébe essen.

Az események Karácsony körül játszódnak, így a szerelem mellett az ünnepi hangulat is ott van mindenütt. Imádnivaló történet. Olyan nagyszerű színészekkel, mint Hugh Grant, Colin Firth, Liem Neeson, Alan Rickman. Hugh Grant, mint "komoly" miniszterelnök, olyant riszál, amit nem lehet nem visszatekerni minimum háromszor! Egyszerűen szeretem, és jókedvre derít. Olyan, mint egy hatalmas doboz íncsiklandozó bonbon. 

2. Négy karácsony (Four Christmases) 
A karácsony nem csak a szeretet ünnepe. A karácsony káoszt, totális felfordulást is jelent, elég csak az ünnepi bevásárlást, az ajándékok utáni hajszát vagy a kötelező rokonlátogatást említeni. Kate és Brad eddig ügyesen kivonta magát az ünnepi forgatagból, minden évben egy távoli, napos szigeten töltik a karácsonyt. Idén azonban pórul járnak, a ködös idő keresztülhúzza a számításukat, és otthon ragadnak. Mindez pedig azt jelenti, hogy az általuk olyannyira nem szeretett tortúrát ezúttal nem ússzák meg. Nem kevesebb, mint négy karácsony vár rájuk, hiszen mindketten elvált, majd újraházasodott szülők gyermekei. 
Gyakran gondoltam már arra, hogy le kellene lépni valahova délre az ünnepek és a család elől. Sütetném a hasam valahol a Karib-tengeren, és nem kellene jó képet vágnom a bogaras, olykor idegesítő rokonokhoz, elkerülhetnék mindenkit. De ünnep lenne ez? Nem! Mert a Karácsony, a családé. Tudod, a családunkat nem választjuk, így kapjuk őket, és ők is minket. Az idegesítő szokások, a bogaras rokonok is a csomag részét képezik. Úgyhogy próbáljuk meg könnyedén venni a bukkanókat, és mosolyogjunk. Reese Witherspoon és Vince Vaughn is rájön erre közös filmjükben. 
Kellemes, szórakoztató kikapcsolódás. 
Karácsonyi könyvek: 

1. Charles Dickens: Karácsonyi ének 
Bizonyára mindenkinek ismerős a történet. A zsugori és dúsgazdag Scrooge úrt Karácsony éjjelén szellemek látogatják meg, hogy rávilágítsanak arra, mennyire kegyetlen, és milyen magányos véget fog érni, ha így folytatja tovább.Napjainkban, amikor a média és a kereskedelem azon dolgozik, hogy minél nagyobb üzlet legyen az ünnep, igazán aktuális ez a regény, és üzente. Ne a pénzről, hanem a szeretetről szóljon a Karácsony.
Több filmes adaptációja is van. 

2. Vavyan Fable: Szennyből az angyal 
E könyv olvastán lehozza a padlásról az alvómaciját! A regény hőse, Tonie - túl egy súlyos válságon - mesei karácsonyról álmodozik: fenyőillatú, csillagszórós, kis éji zenés, meghitt ünnepről, romantikus kettesben egy férfival, akit erre az alkalomra választ számára a számítógépes társkereső szolgálat. S nem arról, hogy bűnözők lepjék el otthonát.Púder, a sorozatgyilkos; Néró, a piromániás, valamint Procc, akinek az a fixa rögeszméje, hogy neki sebészeti úton mindenkit meg kell gyógyítania. Továbbá ellepi hajlékát a nővére a sarjaival, anyja a neurózisával; szomszédnője, Meta Hari, aki mindhárom szemével perfekt módón lát - és még sokan mások. A vágyott idillből pokolian felforgatott karácsony lesz, s mindennek a Szolgálat által küldött (?) pasas, Barret Grand a dilihopmestere. Ön egy fitneszkönyvet vehet kezébe, amennyiben olvasás közben olyan létfontosságú részei edződnek és erősödnek majd, mint a has-, rekesz- és nevetőizmok.Fészkelődni, sőt hemperegni fog (hát-, mell- és combizom)! Ha netán hízózik, akkor is ez az Önnek kellő könyv, hiszen a nevetés széppé tesz és fiatalon tart: varázsol.

3. Vavyan Fable: Mennyből a csontváz
Imogen, a szabadstílusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony karácsonyozásra várja hipochonder öccsét, Valdust, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kisakaratú unokaöccsét barátnőstől, valamint ábrándos kuzinját, Aetnát. Utóbbi boldogtalan ara és Shakespeare-rajongó. A meghívottak útnak indulnak a vidéki házhoz. Soha nem látott jégvihar támad rájuk. A Kifürkészhetetlen Sors a regényes múltú, kísértetjárta kúriához vezérel két bűnözőt és az őket hajszoló zsarukat. A fejvadászok eredetileg legénybúcsúba készültek. Rosco tüntetően cipeli a vőlegénynek szánt szexapácát, és csontvázünnepnek csúfolja a karácsonyt. Társa, London jeges vízébe esik, és férfias titka van. Odakeveredik egy pszichiátriai eset, a hasadásos Boston. Imogen unokaöccse viszont elakad a jégpokolban, ám furcsa modorú barátnője megérkezik a gyerekével. Utóbb ezt többen a Végzet Szívatásának tekintik. Az időjárási karantén összezárja a sokféle embert a tömény múltú épületben. Hamarosan még egy terítékre lesz szükség: a bekokszolt Mikulás a kéménybe dugul. E förgeteges napokat velük ünnepli Imogen réges-rég megboldogult férje, Uly Bácsi - és sokan mások a hajdanvolt időkből.
Ez a két Fable regény is teli van humorral. Remekül oldja az ünnepekkel járó feszültséget, jól esik a rohanásban megpihenni, ejtőzni ezzel a könyvvel, és hatalmasakat nevetni. Ezután a két történet után, már nem is tűnik annyira zűrösnek az én családom.  
Karácsonyi zene:

1.Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra: Duett Karácsony

Szeretem a musicaleket, és Zolit, és  Dórit külön-külön, együtt pedig még jobban. Tavaly jelent meg ez a lemez tőlük. Több jól ismert amerikai karácsonyi dal magyar tolmácsolásban két aranytorkú énekestől.  Az első belinkelt zene az Ajándék, a második pedig egy lassúbb, szerelmesebb, a Más lett így a tél.  De az összeset betehetném, mert nagyon jók :)

A poszt írása közben is ezt a lemezt hallgattam. Igazi simogatás, ölelés a léleknek. Most pedig megengedek magamnak egy forrócsokit, pár szem nagyi által készített mézes puszedlit, utána pedig becsomagolom az ajándékokat, és ha végeztem, kész vagyok az összes karácsonyi előkészülettel. 

Boldog Békés Karácsonyt Mindenkinek! 

Karácsony illat a levegőben

Már be vagyok sózva, itt kopogtatott a hangulat a héten, csütörtök este el is érkezett a pillanat, amikor kitártam neki nem csak az ablakot, az ajtót is. Sötétedés után dolgom volt a központban, nem kerülhettem ki városunk főterét. Jól tettem, hogy nem tettem. Karácsonyi vásárban sürögnek az emberek, hangszóróból csengettyűdal árad, kürtöskalács és sült gesztenye csiklandozza az orromat. De nem ez nyűgözött le, hanem a csodás karácsonyi díszbe öltözött Főtér. Évről-évre egyre jobban tetszik.

Hajnalhasadás...

3:15-kor dobpergés szakítja félbe az éj bársonyos csendjét. Kábultan fordulok a másik oldalamra, ami igen nehézkes az én ágyamban, tudni illik annyi díszpárna és medvebocs lakik benne, hogy én lassan már a földre szorulok. De leküzdöm az akadályokat és átkecmergek a másik oldalamra. A dobok nem hallgatnak el, egy egész zenekar csatlakozik hozzájuk. Fejemet párna alá rejtem, de ez sem segít. Lassan visszakúszik a tudatom, mely az éjszaka kirándulni volt egy másik dimenzióban. Rájövök, hogy nem nagykoncerten ülök, nem is szerenád szól az ablak alatt, csupán az ébresztő jelzi, ideje felkelni. 
Ismered a határt álom és ébrenlét között? Azt a vékony vonalat, ahol minden olyan valóságos, szinte már tapintható, ahol semmi sem lehetetlen, és semmi sem elképzelhetetlen? Ébren vagy, vagy mégsem? Álmot látsz, vagy mégsem? Mondom, egy másik dimenzió!!!
Innen kell most visszatérnem. Olyan rossz, hogy az már szinte fáj! Valahogy mégis kigurulok a dunyhából, elcsoszogok a fürdőszobáig. Megnyomom a kapcsolót, és lőn világosság! Kezdetnek megvakulok néhány percre, végül retinám regenerálódik, és a tükörbe nézve megpillantom magam. Fejem tetején kócos boglya, alatta világít szénszínű szemem. Felcsillan benne az éjjeli álomkép. Mosolyra húzza számat, átmelengeti lelkem, ennek köszönhetően el tudok indulni. Korábban az is lehetetlennek tűnt, hogy fel tudok öltözni, most könnyedén teljesítem. A munkába is bejutok. Nincs morcos arcom. Gőzölgő teámat kortyolgatva, próbálom, felidézni a képet, amit álmomban láttam. De már nem emlékszem rá. Hová lett? Hiszen ott volt a szememben! Vagy képzeltem? Biztosan nem! Beszippantotta, és elnyelte volna a tükör? 
Fájó boldogságot érzek, hiszen elvettek tőlem valami szépet, emlékének csupán a nyoma van bennem, abból is csak a hangulat. De az viszont még bennem dereng, ettől, és nem a forró teától melegedett át  a testem és a lelkem...

Csípem a vérszívókat

Ezt a bejegyzést korábban írtam, most itt is közzé teszem, hogy elővezessem a következő könyvet, amiről majd postolok. 

Vallomás:átálltam a Sötét oldalra, már régen, és véglegesen, én ugyan vissza nem jövök többet. Minden Johnny Depp és Tim Burton hibája. Kb 10 éves lehettem, amikor először láttam az Ollókezű Edwardot. Egy sejtelmes, kissé sötét, groteszk film. Edward egy zseniális tudós teremtménye, egy majdnem igazi fiú. Csöppnyi hiányossága, hogy ollószerű kések vannak a keze helyén, mivel alkotója, meghalt, mielőtt befejezhette volna őt. Nem félelmetes film, én mégis borzongva néztem. Féltem, de nem tudtam elvenni a tekintetemet a képernyőről. Félelemmel és kíváncsisággal vegyes izgalommal néztem. Bár a filmben egyáltalán nem szerepelnek vámpírok, démonok, vagy egyéb szörnyek, mégis teljesen lenyűgözött. A normálistól eltérő, nem hétköznapi jelenség és a borzongató, hideglelős érzés megfogott. Azóta se szabadulok!
Innentől nem volt megállás. Ráakadtam a vámpírokra is. Viszonyunk már több mint egy évtizede tart, de nem volt mindig olyan, mint, most. Van Helsing-gel még együtt gyilkoltam a vámpírokat. (Ildus barátnőm már akkor is Drakulának szurkolt!) Az Interjú a vámpírral hozta az első változást, rájöttem nem minden vámpír gonosz, sőt vannak kifejezetten „emberi” vérszívók is. Nagy örömömre egyre népszerűbbek lettek sötét kis barátaim, több könyv, és film született róluk. Kiskamaszként aRémségek cirkuszába álltam be. Nagykamaszként jöttL.K.Hamilton Anita Blake könyvsorozata, itt bele is szerettem egy vérkoktél fogyasztóba.( A vérfarkasok is bejöttek a képbe, őket is kedveljük, de nagyon.) Ebből hamarosan tv sorozat is lesz, alig várom!
Jöttek sorba a horrorfilmek rémei, de ma is a vámpírok a befutók. Misztikus, megfejthetetlen, szörny és ember egyszerre. Veszélyes és ellenállhatatlan. Menekülnél, de nem akarsz, nem is tudnál!  Napjainkban sikerre ítéltek a vérszívó-szorik. Elsősorban tiniknek íródott a Twilight saga. Nem tagadom, nálam is sikert aratott. Stephenie Meyer-rel egy hullámhosszon vagyunk. Aki Shakespeare-t és Jane Austen-t és Bronte-t olvas, az rossz ember nem lehet. 
De az igazi írókirálynő, J. R. Ward. Fekete Tör Testvériségsorozata mindent visz!!! Kötetenként egyre jobb, folyton eléri, hogy apránként beleszeress az összes vámpírharcosba. (Egyébként Ward is Shakespeare és Austen fan.)
Olvashatsz róluk, mozi -és filmvásznon is láthatod őket, az ablakodon azért nem másznak be…szerencsére…vagy sajnos?! 

Az írásról

Nagyon nehéz írni, nagyon, nagyon, nagyon! Sok érzés kavarog bennem, több tucat gondolat versenyzik, mindegyik első ként akar a felszínre törni. De a kijárat nagyon szűk, egynek is alig marad hely, így nem csoda, hogy dugó alakul ki. Összetömörülnek, egymáshoz nyomódnak, törnek, szakadnak, és mire a hatalmas küzdelem végén, megtépázottan akár egy is elő bukkan, már csak halovány emlékmása annak a szép, kerek egésznek, amilyen még odabent volt. Ilyenkor úgy érzem, meg se közelíti, azt, mit ki akartam vele fejezni. Nem tudok írni! Vágyok rá, de nem megy úgy, ahogy szeretnék. Nem tetszik az elkészült szó, mondat, szöveg. Hagynám az egészet a fenébe! Nem tudsz írni, akkor hagyd abba! Abba is hagyom… Körülbelül pár hétre… Végül, mikor már csillapodik a kudarcérzet, elkezd hiányozni, a kurzor villogása az üres word lapon, a billentyűzet halk kattogása, az alkotás folyamata, ahogyan a történet megszületik, fejlődik. Ilyenkor nincs mese, le kell ülni, és írni, írni, addig nem nyugszok le. Az új írás is megvívja nehéz harcát, világra jön, de már nem hasonlít arra, ami az út elején volt. A célba érve, úgy érzem, nem tudtam úgy kifejezni magam, ahogyan szerettem volna. Én nem így, nem ezt akartam mondani! 


Örökké elégedetlen