Áprilisi beszerzések

Ebben a hónapban sok könyvet vásároltam, viszont mindent akciósan, illetve antikváriumban. Így, bár a lista hosszú, de anyagilag most nem közelítettem meg a csillagászati összegeket. Akkor lennék a legbüszkébb, ha jobban ellent tudnék állni a kísértéseknek.

Az Éjvilágra FFG hívta fel a figyelmem a kampánnyal. A Könyvudvartól beszereztem 590-ért. Wass Albert gyönyörű könyve 490 Ft-os az Auel könyvek pedig 300 Ft/db beszerzések a Könyvfesztiválról. 

A gójátékos, az Aludj kislány 500 Ft/db volt. A zöldellő fa alatt-ra már azóta várok, amióta belefutottam a BBC feldolgozásba, évekig kerestem, és sehol sem találtam, még angolul sem, de most végre itt van! Ezt az egy könyvet vettem könyvesboltban. 

És a reci példányok: 

A Szellemlány 2-ről és az Alefról már írtam. Mindkét könyvet nagyon élveztem. Félixék majd csak a következő hetekben kerülnek sorra. 

Májusi tervem, hogy átnézem a gyűjteményem, darabról-darabra, és azokat a példányokat, amikről tudom, hogy többé nem olvasom, vagy azokat, amik nem dobogtatják meg a szívem, elcserélem, vagy elajándékozom. 

Katie Fforde: Szerelmes levelek

Nagyon rég vágytam már olvasni ezt a könyvet. Egy akció keretében pedig be is szereztem. Azt gondoltam, ez nekem való lesz.  A borítóra írt „Jane Austen bája” marketinggel és a fülszöveggel megvettek kilóra.

Laura Horsley imádja a könyveket, irodalom szakon végzett, történetünk kezdetén egy könyvesboltban dolgozik, állása viszont hamarosan megszűnik. Felkérik, hogy vegyen részt egy könyvfesztivál szervezésében. A rendezvény fő támogatója, csak akkor finanszírozza az eseményt, ha kedvenc írója lesz a díszvendég. Az említett író zseniális, mogorva, elzárkózik a világtól, megközelíthetetlen. Ő Dermot Flynn, a hírhedt nőcsábász. Lauranak kell őt becserkésznie a fesztivál számára. 

Melyik moly ne akarna könyvesboltban dolgozni, fesztivált szervezni, vagy szerkesztőnek állni? Nálam listán vannak az álommunkák közöttJ Ezért is szeretett volna elolvasni. Úgy gondoltam, élvezni fogom.

Csalódott vagyok, ennél többre számítottam! A regény 500 oldal, de szinte alig történik benne valami, nyújtotta, mint a rétestésztát. 300 oldalt még úgy ahogy élveztem, de aztán elkezdtem unni. Emberek, legyen már happy end! A bonyodalmak, ha bonyodalomnak lehet egyáltalán nevezni őket, nagyon átlagosak, kiszámíthatóak voltak.

Laura a főhős, akivel ugye szimpatizálnom kellene, nagyon idegesített. Dermotot csíptem. Az a férfitípus, aki olyan pimasz, hogy viszket tőle a tenyered, közben pedig lehengerlően vonzó, meg lehet bolondulni tőle is érte is. 

Azok a részek tetszettek, amikor az írónő ütköztette a két főszereplőt. Akkor volt közöttük vicces párbeszéd, szikrázás. De ennyi, semmi több!

Vízpartra való, könnyed és egyben könnyen felejthető.

A borító viszont gyönyörű, de ez még koránt sem elég!

Ami nagyon tetszett: Dermot feltétele J (nem árulok el többet, mert így spolier mentes maradok)

Kedvenc idézet: „Még a zuhany alatt is olvasott volna, ha sikerül kifejlesztenie egy módszert, amitől nem megy teljesen tönkre a könyv.”

„Vajon az erős fizikai vonzalom szimpátiával és némi rögeszmével kombinálva szerelemnek nevezhető?”

Borító: Meseszép! Nagyon tetszik! 

Pontozás: 3

Kiadó: Ulpius-ház

500 oldal

Eredeti cím: Love Letters

Fordította: Berki Judit

Milyen könyv van nálad?

Mit kérdez egy moly, ha találkozik egy másik mollyal?

Milyen könyv van nálad? J Ez alap!

Tegnap délután megtartottuk a második kecskeméti moly találkozót. Nekem ez volt az első. Nagyon élveztem. Jó volt olyan könyvmolyokkal beszélgetni, akiket hozzám hasonlóan boldogsággal önt el, ha egy könyvesboltban nézelődhetnek, akiket végtelen hosszú listányi könyv vár. Ők azok, akik Húsvétra, Karácsonyra, születés- és névnapra, Mindenszentekre, a Fák napjára, hétfőre, keddre, akár mikorra könyvet, vagy utalványt szívesen fogadnak.

Napfürdőzünk a Főtéren, jót beszélgettünk, Fájdítottuk a szívünket az Alexandrában. Tartottam magam, és nem csábultam el, pedig volt vagy tíz gaz csábító könyv.

Szuper délután volt!    

Ó, hogy mi is az a moly? Könyv + közösség. Könyvekről olvashatsz értékeléseket, te magad is elmondhatod a véleményed, lehet virtuális polcod, jegyezheted, milyen könyvek vannak a várólistán, mit cserélnél, vagy adnál el a saját gyűjteményedből. Láthatod, mit olvasnak a barátaid, kommentet fűzhetsz hozzá. Részt vehetsz közös eseményeken. Az oldal felhasználói gyakran tapasztalhatják az: Ezt nekem is olvasnom kell! érzést.  Röviden: állati jó! 

Tonya Hurley: Szellemlány 2.- Hazatérés

A Szellemlányra a blogok hívták fel a figyelmem. Elolvastam, megszerettem.
Végre itt a második rész! Mivel folytatásról van szó, fennáll a spoiler veszély. Ezért, ha nem olvastad még az első részt, de tervezed, akkor állj meg itt, és inkább olvasd el, hogy mit írtam az előzőről.

Történetünk ott folytatódik, hogy Charlotte és a szellemosztály többi tanulója sikeresen leérettségizett és mindannyian továbbléptek. Viszont a Mennyországig még hosszú az út. Az egykori diákok egy telefonos segélyszolgálatnál kapnak feladatot, a lelkiismeret hangjaként támogatják a bajbajutottakat.
Vajon kinek lesz égető szüksége Charlotte segítségére? Természetesen a kedvelt-gyűlölt Petulának, és vagány húgának, Scarletnek. A testvérek fél lábbal már odaát vannak, és nem sok hiányzik hozzá, hogy a másik lábuk is megérkezzen. Csak a Szellemlány mentheti meg az életüket.

Változatlanul Scarlet a kedvenc karakterem, de nagy örömömre végre Charlotte is valósabbá vált számomra, úgy érzem, többet láthatunk belőle, mélyült a karaktere.
Petula még mindig elkényeztetett, narcisztikus, nagyon szőke, és néha olyanokat mond, hogy hangosan fel kellett röhögnöm. Éppen ezért egy élvezetes, színes szereplő.
Damen-t se kell hiányolnunk. Tudjátok, ő az, akibe Charlotte reménytelenül szerelmes volt, Petulával a suli királynőjével járt, de végül Scarlet pasija lett. Érdekes szerelmi sokszög várható.

Tetszik az írónő könnyed, fiatalos stílusa, és az, hogy a szórakoztatás mellett, komoly gondolatok felé terelgeti az olvasót. A barátság, és a testvéri szeretet kérdéseivel foglalkozik ebben a könyvében. Illetve kitér az Y- generációt fenyegető veszélyekre is, mint például az internetfüggőség.

Várható még egy harmadik (talán) befejező rész, amire nagyon kíváncsi leszek.

Ami nagyon tetszett: A jól megszokott idézetek, és a telefonközpont ötlete.

Kedvenc idézet: "A szerelem és a halál egyaránt sajátos nézőpontba helyez mindent."

Borító: Az első rész különleges kivitelezését követi. Padlizsán lila színben. Nem ilyen világos, mint a képen, amit találtam róla. Szép és igényes, kopogós kis könyv.

Pontozás: 4

Kiadó: Pongrác

281 oldal

Eredeti cím: Ghostgirl-Homecoming

Fordította: Győri Dávid

A könyvet köszönöm a kiadónak! 

Könyvfesztivál 2011

Már nagyon vártam április 15-t. Erre a napra beszéltük meg Ildussal, hogy kilátogatunk a fesztiválra. Vidéki lévén, ehhez utaznom kellett. Így Könyvmoly kirándulni indult.

Vonat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor kellett eddigi életem során vonattal közlekednem. Egyedül pedig még soha. Egészen péntekig.

Nagyon idegen nekem, ezért izgultam, de azért szerencsésen eljutottam a Nyugatiig, nem vesztem el út közben. A hazafelé az is kiderült, hogy felfelé, én a marhavagonban, vagy hivatalos nevén a biciklis kocsiban utaztam. Jó volt az nekem, én már annak is örültem, hogy a „hatalmas” állomásunkon kiszúrtam azt az egy darab vonatot, és azon azt az egy vagont.

Úti olvasmány: Naná, hogy pont most felejtettem otthon az előre kikészített könyvet! Egy Európa kiadós kisfüzet volt csak nálam, amiből megtudhattam, milyen újdonságokkal lesz kint a kiadó a fesztiválón. Csak tőlük 4-5 könyvre beneveznék.

Ildus várt az állomáson, ő navigált a Millenárisig. Rendes volt, mert nem hagyott el, még haza fele se, pedig nem lett volna nehéz dolga.

A kiállításra a belépő 500 ft-ba került, amit le is vásárolhattam. A diákoknak ingyenes a részvétel. Ma (ápr. 17) még 10-19ig tart a rendezvény!

Mi nem ültünk be előadásokra, pénteken nem volt olyan, ami érdekelt volna.

Csak barangoltunk, nézelődünk, gyűjtöttük a prospektusokat, sok-sok könyvet megcsodáltunk, fejben bővült a lista: EZT OLVASNOM KELL- már végtelen hosszúságú.

Rábukkantunk a LibroTrade Kft. standján a nekünk való angol nyelvű klasszikus irodalom gyönyörű kiadásaira. Szerelem első látásra! Ildusból soha nem lehet kihúzni, hogy mit szeretne név/szülinapra, de most azért megjegyezte: Ezek közül bármelyiket!

Én pedig, a LibroTrade-nél bukkantam rá J. M. Auel regényciklusának 2. és 4. kötetére 300 ft/db. El is vertem így a levásárolható belépőm.

Gazdagodtunk még egy-egy Wass Albert díszkiadással potom 490-ért.  

Összességében: Valami nekem hiányzott a hangulatból, de érdemes volt elmenni! Már a kincsek miatt is, amiket beszereztünk. Kiadói kedvezmények, akciók miatt megéri ott vásárolni. Viszont, ha egy vidéki csak a fesztivál miatt utazna fel, akkor ő már biztosan nem a spórolás véget megy, ha nem az élvezetért, mint én.

Paulo Coelho: Alef

Hol is kezdjem?

Nem titok, szeretem Coelhot, viszont nem tudok minden könyvéért lelkesedni. Az utóbbi években megjelent írásaival pedig koránt sem voltam elégedett. Úgy éreztem ő már nem tud nekem újat mondani, illetve egy részét nem is értem tisztán annak, amit mondani szeretne, mert annyira zavaros. De mivel a korábban kiadott munkái (Tizenegy perc, Veronika meg akar halni, Az alkimista, Piedra folyó partján ültem és sírtam) nagyon jók voltak, továbbra is elolvastam tőle, amit csak lehetett. Megérte, hogy nem mondtam le az íróról.

Ápr 11-én megjelent az Alef című regénye. Az Alef nem más, mint az a pont, amikor a tér és idő egyesül. „Ebben aztán nincs semmi különös. Megint valami spirituális összevisszaságot olvashatok 280 oldalon keresztül.” –gondoltam én, de Coelho már az első szavaival helyre tett engem, sőt megfogalmazta és leírta az én gondolataimat is, mintha egyenesen a fejemből húzta volna ki őket.

„Na, ne!

Már megint egy szertartás? Már megint meg kell idézni a láthatatlan erőket, hogy felfedjék magukat a látható világban? Mi köze van ennek ahhoz a világhoz, amelyben élünk? A fiatalok kijönnek az egyetemről, és nem kapnak állást. Az idősek úgy mennek nyugdíjba, hogy nincs pénzük semmire. A felnőtteknek nincs idejük álmodni: reggel 8-tól délután 5-ig azért harcolnak, hogy el tudják tartani a családjukat, ki tudják fizetni a gyermekeik taníttatását, és szembenézzenek mindazzal, amit a „rideg valóság” néven ismerünk.”

Bár spirituális, és filozofikus, mégsem kusza, hanem jól felépített és megszerkesztett, érthető, érdekes, értékes olvasmány.

Paulo Coelho 2006-ban elérkezett életének arra a pontjára, amikor úgy érezte, megrekedt a fejlődésben, belesüllyedt a megszokásokba, és ez boldogságának útját állja. Mestere tanácsára útra kell oda „ahová a szíve vágyott”. A véletlen (vagy nem is a véletlen?), és egy hirtelen elhatározásból Oroszországban találjuk magunkat az író mellett, aki úgy döntött, hogy Moszkvától a Csendes-óceán partjáig vonattal teszi meg a 9288 km-t.

Egyik útitársa Hilal, egy fiatal török lány, aki rajongva szereti az írót. És igen, itt jön a „szerelem az időn túl”. Az író nem is sejti, hogy a lány lesz az eszköz, a kulcs, akivel megoldhatja a problémáját.

Szeretem a reinkarnációval, az előző életekkel, és az azokban történt konfliktusokkal, találkozásokkal foglalkozó könyveket, és ha ezt megfűszerezik némi szerelemmel, akkor egy nekem való ínycsiklandozó regényt kapok. Coelho tollából most egy ilyen mű született meg!

   

Bennem is felerősödött a vágy, hogy útra kelljek, bár az én álmom nem a Transzszibériai Expressz.

Élvezet volt! Ha tetszett Az alkimista, mindenképen olvass bele! Utána úgy se tudod letenni  

A könyvet köszönöm a kiadónak! 

Ami nagyon tetszett: Nagyon tetszettek az „időutazós”, előző életes részletek.

Kedvenc idézet: "A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget. Ezért hát köszönöm a könnyeidet." 

Borító: Védőborítós, belülről hófehér, igényes.  Ez a másik borító nekem jobban tetszik. 

Pontozás: 4,5

Kiadó: Athenaeum 

280 oldal

Eredeti cím: O Aleph 

Fordította: Nagy Viktória 

A férfiak és a dátumok- napi mosoly 2.

Ma egy vicces párbeszédet folytattam a Tesómmal. (Még mindig fiú, és mindjárt 20)

Tesóm: Tudod-e mi lesz jövő héten?

Én: Tudom, a születésnapod!

Tesóm: Na, azért!

Én: És te tudod, mi lesz a születésnapod után két nappal?

Ő: Igen… (rövid, gondolkodásnyi szünet)… a névnapod! (vigyorog, hogy beugrott neki)

Én: Na, azért! :) 

Könyvfesztivál: könyvimádók ünnepe

A jövő héten (ápr. 14-17) megrendezésre kerül a Millenárison a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, nekem ez lesz az első. Negyven országból érkeznek kiállítók, alkotók, kiadói szakemberek, és persze a szakma hazai képviselői is szép számmal ott lesznek. Előadások, dedikálások, és persze rengeteg megvásárolható könyv!

A programokról és a kiállítókról részletesen itt olvashatsz:

http://www.bookfestival.hu/magyar.html

A belépő ára (500 ft,-) teljes egészében levásárolható. Aki rendelkezik érvényes diákigazolvánnyal, ne hagyja otthon, mert felmutatásával ingyenes a részvétel.

A kiadók a fesztivál idejére se hagynak bennünket új megjelenések nélkül. Egy-két új könyv, ami engem érdekel:

Elizabeth Chadwick - A legnagyobb lovag (Könyvmolyképző)

Bree Despain - The Dark Divine - Sötét erők (Könyvmolyképző)

Sarah Blakley-Cartwright - A lány és a farkas (április 20. Könyvmolyképző)

Jodi Picuolt- Házirend (Athenaeum)

Paulo Coelho- Alef (Athenaeum)

Tonya Hurley- Szellemlány 2. (Pongrác)

Egy olyan program, ami miatt sajnálom, hogy nem Bp-én vagy a környékén élek, mert bizony drága kirándulás lesz az út oda-vissza, de ennyit megérdemlek! 

Maryrose Wood: Méregnaplók

A növényekkel nekem nincs könnyű dolgom. Nem tudom őket életben tartani, vagy kiszáradnak, vagy agyon gondozom, és abba pusztulnak bele. Anyukám viszont bolondul értük. Ő amolyan suttogó. Beszél hozzájuk, énekel nekik, simogatja őket. Teljesen beleillik a könyv szereplői közé. Akár Gyom anyukája is lehetne :)

A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez.


Ahogyan a kúszónövények körbetekeregnek a fák törzsén, egyre magasabbra és magasabbra, úgy szövi Maryrose Wood a történetet. Végig burjánzik benne a búskomorság, és talán pont ettől lett olyan jó.
Nagyon tetszett a naplóforma. A napló-és levélregények olyan személyes, bensőséges és intim varázs birtokosai, amivel sokakat, köztük engem is azonnal megfogtak maguknak.

Jessamine elszigetelve él. Apja gyakran napokra magára hagyja, és jobban érdeklik a növények, mint a saját lánya. Jessamine magányos. Egészen addig, míg meg nem jelenik Gyom. Az ő karaktere először furcsa volt számomra, azután érdekes lett, végül megkedveltem.
A növényekről már nem is beszélve. Élők, tulajdonságokkal, személyiséggel. Jók és rosszak is akadnak közöttük.
Egy bajom volt a könyvvel: túl rövid nekem :) De emiatt is jó olvasás a még nem túl rutinos, kezdő könyvfalóknak!

A Méregnaplók egy trilógia első, jól sikerült kötete. Élethű szereplők, nincsenek vámpírok se vérfarkasok, ifjúsági és fantasy, szórakoztató, romantikus, és Méregkertben vár a titok, csak be kell lépnünk a kapun…
Ami nagyon tetszett: A regény hangulata, és maga a történet.
Kedvenc idézet: "Minden vad teremtményt meg lehet szelídíteni, ha az ember tud nyugton ülni és várni."
Borító: az összkép megfogott. Csak sokára esett le, hogy két különböző kezet látok:) Nagyon tetszik!  A két belinkelt angol nyelvű borító is!
Pontozás: 4
Kiadó: Lybrum
219 oldal
Eredeti cím: The Poison Diaries
Fordította: Hudácskó Brigitta

Kölcsön könyv ugye visszajár?

11-12 éve aktív olvasó és könyvvásárló vagyok, ebből kifolyólag szép kis könyvtáram van itthon. Szinte mindig beszélek valamilyen könyvről, és örülök, ha sikerül másnak kedvet csinálnom hozzá. Régen szívesen kölcsön adtam őket.

Mára viszont ez a rossz tapasztalataim miatt megváltozott, pontosabban már csak a két legjobb barátnőmnek adom oda. (Meg persze anyunak, de ő itt lakik egy ajtóval arrébb, és könnyen kontroll alatt tartható. )Ők ugyan olyan, sőt talán még nagyobb szeretettel vigyáznak a könyveimre, mint ahogy azt én magam tenném.

Ha én kapok kölcsönbe, szintén ezt az elvet követem. Persze mindenkivel előfordulhat, hogy akaratlanul kárt tesz egy könyvben. Véletlenül elszakad egy lap, vagy a példány annyira gyönge ragasztású, hogy egyszerűen szétesik a kezünkben. Véletlenek vannak.

Könyveimmel olyan vagyok, mint a Kacsamesék Dagobert bácsia. Ahogyan ő a páncéltermében úszkálva kiszúrja, ha egyetlen centje is hiányzik, úgy én is pontosan meg tudom mondani melyik könyvem hol és kinél van.  

Éppen ezért, amikor egy régen kölcsön adott kedvencemet visszakértem attól, akinek odaadtam, eléggé meglepődtem a válaszán.  Nevezzük őt Y-nak.

Y: Már rég visszaadtam.

Én: Nem, nem adtad.

Y: De visszaadtam.

Én: Nem adtad!

Y: Szerintem igen. De majd szétnézek otthon.

Később mikor újra beszéltünk….

Én: Megtaláltad a könyvem?

Y: Milyen könyved?

Én: Azt, amelyiket kölcsön adtam.

Y: Nem is adtad nekem kölcsön.

Én: De igen, és azt ígérted, megnézed otthon.

Y: Ja, már emlékszem. Persze, megnéztem mindenütt. Nincs nálam, visszaadtam.

Ezen a ponton komolyan elgondolkoztam, mi lett a Dagobert-féle ösztönömmel? Vagy máris szenilis lettem?

Sorba kérdeztem azokat, akiknek szoktam könyvet kölcsönözni. Senkinél nem volt. Teltek az évek, és a könyv nem került elő. Már le is mondtam róla. De valami azt súgta, Y-nál van.

Pár hete nagyobb társaság jött össze Y-nál. Mi is ott voltunk. Y-nak nincs még sok saját könyve, elférnek egy rövid polcon, két sorban.  Viszont érdekes gyűjtemény, már rég láttam, így megnéztem magamnak. Az elsősorban volt egymás mellett két érdekesnek tűnő regény. Leemeltem őket, hogy elolvassam a fülszöveget. Na és mi volt közvetlenül a két könyv mögött?

Bizony, az én rég elveszetnek hitt könyvecském. Nagyon megörültem neki. De aztán nem is tudtam mit tegyek. Egyszerűen csak fogjam, és vigyem haza magammal? Vagy szóljak, hogy megtaláltam ennyi év után? Ciki helyzet.

Végül, amikor haza indultunk, és elköszöntünk, kezemben a könyvvel megkérdeztem:

Haza vihetem? Itt van már évek óta, nekem meg kellene.

Y sértődött válasza: Azt se tudtam, hogy itt van!

Hogy hova akarok ezzel az egésszel kilyukadni?

1.       A kölcsön kapott könyvre vigyázz úgy, mintha a tied lenne!

2.        Ne felejtsd el visszaadni!

3.       Olyan embernek adj könyveket kölcsön, aki legalább annyira szereti őket, mint te.  

Különleges könyvespolcok 5.

Imádom a könyvespolcokat. Gyűjtöm is a különlegesebbeket, sajna csak képekben. Sajtosrolonak köszönhetően itt egy újabb csokor. Még egyszer köszönöm Neki! 

Jelenleg ez a V vagy L alakú polc tetszik a legjobban:) 

Ezt a lépcsős megoldást abszolút el tudom képzelni.

Bár nem túl sok könyv fér rá, azért nagyon ötletes és mutatós.