Megan Crewe: elSzigetelve

Szembe jött a borító és nem mindennapi, igazán ötletes cím, azonnal kíváncsi lettem rá.

Elolvastam a fülszöveget… na ezt nem kellett volna! Ha létezne a legrosszabb fülszövegek versenye, ez biztos befutó lenne. Túl sok benne a cselekményleírás, a regény első 200 oldalát szinte teljesen összefoglalja. Úgyhogy, aki eddig nem olvasta el, az ne is tegye! 

Saját szavaimmal:

Adott egy apró kanadai sziget, ahol szinte mindenki ismeri a másikat. Idilli, biztonságos, barátságos környezet. Maga a Paradicsom. Ide költözött vissza Kaelyn a szüleivel és a bátyjával. Az ő naplóján keresztül derül ki, hogy valami megváltozott a szigeten. Különös betegség ütötte fel a fejét, egyre többen és többen kapják el, és nem találják a gyógymódot…

Amit tisztáznunk kell, ez nem egy disztópia ez egy apokaliptikus regény. Nem nincsenek benne zombik, egy vírus gyilkolássza a népet!

A fülszöveget leszámítva számomra még egy nagy hibája van, az hogy a főszereplőt nem tudtam megkedvelni. Kaelyn gondolkodása, az ok, ami miatt összeveszett a legjobb barátjával, egyszerűen értelmetlen és érthetetlen. Párszor megráztam volna, hogy végre felébredjen, cselekedjen, ne csak sodródjon az árral. Szerencsére azért a vége felé kezd megváltozni, fejlődik, de addig azért nagyon hosszú volt az út neki és nekem is.

Alapvetően az aktív, bátor, mindenre elszánt főszereplőket szeretem, de az tény, hogy nem lehet mindenki ilyen. Válsághelyzetben van, aki elmenekülni, más megbénul vagy megőrül, olyan is akad, akiből a legrosszabbat hozza ki. Ebből a szempontból az írónő nagyon jól ábrázolta a különböző karakterek reakcióit.

Elgondolkoztatott, hogy vajon én mit tennék hasonló helyzetben. Mi az a rossz, amit még megtehetünk a túlélés érdekében? Ebben az esetben is rossznak számít? Mi lenne, ha én is elkapnám a kórt? Szívem szerint évekre elegendő élelemmel és folyadékkal elSzigetelném magam millió könyv társaságában, de persze a lelkiismeretem nem hagyna békén, így elő bújnék a menedékemből, hogy segítsek valahogy. 

A hangulat nagyon megfogott magának. A pánik, a félelem és a csendes kétségbeesés is egyaránt átérezhető volt. Különösen tetszett a vírus egy bizonyos tünete, mégpedig az a pont, amikor az emberekben leomlik a szociális gát, és kimondanak olyasmit, amit ép tudatunk birtokában soha nem vallanának meg.

A történet lekötött, érdekes volt (Kealyn ostobaságait leszámítva).

Naplóregény lévén nagyon személyes hangvételű (nálam ez pedig mindig nyerő). Azok a bejegyzések a legjobbak, amiben Kealyn eszét veszti.

Különösen klassz, hogy Kealyn nem a „Kedves Naplóm”-nak ír, hanem annak a barátjának címezi, akivel évek óta nem beszélt, és nagyon úgy tűnik, hogy már többé nem is lesz rá lehetősége.

A könyv az Egmot kiadó Egmont-Dark sorozatában jelent meg. Határozottan pozitív és dicséretes, hogy a kiadó a külföldi megjelenés után (2012 január), már márciusban hozta a hazai olvasóknak. Érdemes lesz figyelemmel kísérni őket!             

A kiadás igényes, egyaránt kellemes kézbe venni és olvasni is.

Ami nagyon tetszett: a hangulat, a naplóforma, a vírus,

Ami nem tetszett: a fülszöveg, a logikai bakik, Kealyn karaktere az elején

Pillangók a gyomorban: van romantikus szál, kezdődő tini szerelem, egy-két csók, semmi extra, nem ezen van a hangsúly

Kedvenc idézet: „… nincs értelme elzárkóznunk a világtól csak azért, hogy biztonságban legyünk. Hiszen a világ miatt érdemes élni.”

Borító: Tetszik, élőben sokkal jobban mutat! Az angol is tetszik, de a magyar jobb! 

Pontozás: 4/5 Kíváncsi vagyok a következő részre! Mondtam, már hogy ez is egy sorozat lesz?!

Kiadó: Egmont

343 oldal

Eredeti cím: The way we fall

Fordította: Dr. Dobosi Beáta 

Megidézve...(4.)

Megidézve...

"Általában régi regényeket olvasok. Ennek igazán egyszerű oka van: szeretem a megfelelő befejezéseket. Házasság és halál, nemes önfeláldozás és csodával határos megújulás, tragikus elválás és nem remélt újraegyesülés, hatalmas bukás és megvalósult álom: szerintem ezek azok a befejezések, amelyekre érdemes várni. Ezeknek kell következniük kalandok, veszélyek és nehéz választások után, és mindennek szépen a helyére kell kerülnie. És az ilyesfajta befejezések gyakrabban fordulnak elő a régi művekben, mint a modernekben."

       (Diane Setterfield: A tizenharmadik történet) 

Most ezt olvasom, eszelősen jó! 

Gail Carriger: Soulless-Lélektelen

„Ez nekem kell!”

Lassan egy évvel ezelőtt kiszúrt magának ez a könyv, azonnal jött a „kell nekem” érzés. Sokat kellett rá várni, de teljesen megérte! Jövő héten a Könyvfesztiválon (ápr.19-22.) már kapható lesz, és végre a kezünkbe vehetjük!

Viktória királynő korabeli Anglia.

A vámpírok és a farkasemberek már nem rejtőzködnek, az emberek között élnek.

Alexia Tarabotti kisasszony se nem vámpír, se nem farkas, hanem egy lélektelen. Ráadásul olasz származású és vénlány. Triplán esélytelenek a kilátásai, ami a házasságot illeti.

Sivár társasági életét tapintatlan támadója töri meg, aki nem ismeri az etikett íratlan szabályát: „Nem falatozzunk fiatal hölgyekből, csakis az engedélyükkel, szigorúan az 5 órai tea után!”

Rendkívül szórakoztató és sziporkázó stílusú, igazi kékharisnyáknak való fantasy. Telis teli frappáns riposztokkal és parázs szópárbajokkal, imádnivaló násztánccal.

Alexia karaktere pillanatok alatt levett a lábamról. Egy bájos, jól nevelt, de temperamentumos, tűzrőlpattant úrilány. Imádtam a személyiségének kettősségét.

Rendszerint ott ahol hölgyek vannak, előbb utóbb feltűnnek az urak is.

Lord Maccon a falkavezér kissé durva, és faragatlan, de nagyon jóképű. Sok bosszúságot okoz számára, hogy Tarabotti kisasszony mindenbe beleüti az orrát, és még több fejtörésbe kerül megfejtenie a hölgy érzelmeit.

Az első soroktól kezdve elkapott egy ismerős érzés. A stílus, a hangulat, a humor, mind-mind annyira ismerős volt. A megoldás: Jane Austen! Ha Austen napjainkban élne, bizonyára szívesen teázna együtt Gail Carriger-rel és még Lord Maccon-t is elirigyelné.

A történet szinte azonnal ragadott, pillanatok alatt beleszerelmesedtem, hatalmas kedvend lett! A világa jól felépített és egyedi. A karakterek jól kidolgozottak és hitelesek. (Jó lenne itthonra is egy tapintatos mindent tudó professzor vagy legalább egy komornyik.)

Közérdekű közlemény: Április 21-én a Könyvfesztiválon a Könyvmolyképző standjánál 14 és 15 óra között dedikálja a könyvét!

Ami nagyon tetszett: a világ, a főszereplők, a stílus, a humor, úgy összességében az egész.

Kedvenc idézet: „A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?”

„Nem akarok meghalni, gondolta. Még nem is kiabáltam Lord Macconnal a legutóbbi faragatlan viselkedése miatt!”

Borító: nekem ez a német változat nagyon-nagyon tetszik

Pontozás: 5/5

Természetesen ez is egy sorozat lesz! (Ma már nem is írnak szimpla egy részes regényeket?) Ide nekem a folytatást!!! 

Köszönet a kiadónak és Borostyánnak az előolvasás lehetőségért! 

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Soulless

375 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória 

Talán kedvenc lesz...(3)

Talán kedvenc lesz...

Igen!!!!! Hamarosan jön az új Jodi Picoult könyv!

"Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk.

Az írónő mindig kényes, gyakran igazán kemény kérdéseket boncolgat, és teszi mindezt olyan finoman, érzékenyen és intelligensen, hogy az olvasó szíve nem marad érintetlen."

Áprilisban jön a könyv. Arra tippelek, hogy a Könyvfesztivál idején (ápr.19-22.) már kint lesz a boltok polcain. 

Megidézve...(3)

Megidézve...

Szívemből szól!

„ Miért kell iskolába járnom? Miért így működik a világ? Megszületsz, iskolába jársz, dolgozol, és meghalsz. Ki döntötte el, hogy ez a világ rendje?” Nem lehetne másképp élni?”

„Miért nem hagynak békén? Miért kell ugyan olyannak lennem, mint a többiek? Miért nem élhetek egyedül egy kanadai őserdőben?”

                               (Niccoló Ammaniti: Én és Te) 

Megbűvölve

Én is megbűvölve vagyok ennek a borítónak a hatására. Imádom! Csillagos 5-ös jár érte a tervezőnek.

A regény egyébként Aimee Agresti tollából született, és ha minden igaz áprilisban (várható megjelenés: 04. 20- dátum a Booklien-ról) már magyarul is olvashatjuk. Az Egmont Kiadó adja majd ki.

Úgy sejtem YA fantasy, talán angyalos.

„A tizenhat éves Haven Terra, az illinoisi iskolás lány nyugodt életében hatalmas változás következik be: két társával együtt gyakornok lehet a híres chicagói szállodában... 

...nyugtalanító felfedezéseket tesz: egy üres könyv lapjain üzenetek jelennek meg, fotók kezdenek el átváltozni, egy szoba magától tüzet fog, egy átjáró mögött elmondhatatlan titok lappang… Minden jel arra mutat, hogy semmi sem történik véletlenül… "

A teljes fülszöveg ITT

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1-2.

Adatlapom:

Név: EgyKönyvmoly (Barátoknak Andus)

Kor: (nem publikus)

Beszélt nyelvek: néha még a magyar se megy

Magamról: mániákus könyvimádó, vásárlás függő (kizárólag könyvek a szenvedély tárgya). Frusztrált, ha nem aludhat, olvashat eleget. Nem egy tökéletes lány, de nem is akar tökéletes lenni.

Érdeklődési kör: könyvek, filmek, zene, blog, moly

Klubtagság: SZJG-rajongó, Moly.hu, Arnold-fanklub, Pete Wentz vagy Robert Pattinson az idegesítőbb?-klub,

Egyáltalán nem volt tervben nálam ez a sorozat. Sőt fogadni mertem volna rá, hogy én ezt soha nem fogom elolvasni. Soha nem mond, hogy soha! 

Kezdetben teljesen hidegen hagyott... Majd teltek a hetek, egyre többen olvasták a Molyon, végül olyanok is karcoltak róla, akiktől megszoktam, hogy komolyabb témájú könyveket olvasnak. Itt már azért elkezdte piszkálni a fantáziámat.

Bemasíroztam a könyvtárba, hogy kivegyem (mert én ezért biztos nem adok ki pénzt!), ott az a tény fogadott, miszerint a sorozat egyetlen kötete sincs bent, és az előjegyzésben is többen állnak előttem. (Most komolyan, ez ennyire jó???)

Több heti várakozás után jött az üzenet, mehettem a SzJG első részéért.

A 14 éves Reni szüleivel új környékre költözött és most kezdi a gimi első osztályát a Szent Johannában, ami egy francia tagozatos magániskola. Új tanárok, új osztálytársak....

Reni naplóját olvasva követhetjük végig a történetet. (Imádom a naplóregényeket! Vagy ezt mondtam már? J ) A stílus és a szóhasználat teljesen megfelel egy mai (értelmes) 14 éves lány szavajárásának, igazán hiteles.

A suli? Na attól padlót fogtam. Alacsony osztálylétszám (Reniék 12-en vanna), sulibox, francia kultúra tantárgy, rengeteg klassz iskolai program, olvasókör. Fúúú, kijártam már a középiskolát, de ide beiratkoznék!

Pláne, ha olyan osztálytársaim lennének, mint ezek a 9/b-sek!

A sorozat gyengesége, hogy sokszor szájbarágósan ismétel. A kedves olvasó nem csökevényes agyú, elég kötetenként egyszer megemlíteni, hogy Renit csak akkor hívják Renátának a szülei, ha mérgesek rá! (Érdekes, az én szüleim is ezt a módszert alkalmazzák, ilyenkor tudom, bajban vagyok!)

Többen írtak arról, hogy ebben a regényfolyamban nem történik semmi. Nos, ez így nem teljesen igaz, bár nagy fordulatok nincsenek. Sulis hétköznapokról szól: órák, dolgozatok, puskázás, versenyek, hétvégék, kamasz gondok, első szerelem, első szerelmi csalódás. Olyan dolgokról, amik kamaszként az egész életünket meghatározták, és igenis életbevágóan fontosnak tartottuk!

És hogy mivel vett rá Leiner Laura, hogy egy szuszra elolvassam az első két kötetet?

Humorral. Nem sablonos, nem erőltetett, igazi humor, amitől szívből kacagtam.

Bár a főszereplőjét nem sikerült megszeretnem, mert számomra eléggé mulya. (Bízom benne, hogy fejlődik majd.) Viszont a mellékszereplői zseniálisak!

Virág, az emos, édesen naiv, nem túl okos, de annál inkább szeretnivaló leányzó.

Arnold, a rendkívül intelligens, csöppet arrogáns könyvmoly.

Kinga, aki annyira gonosz és idegesítő, hogy már szinte kedvelem.

Zsolti, Dave, Ricsi, akik állandóan rosszban sántikálnak, mindig van egy jó beszólásuk.

És ki ne felejtsem Cortez-t, aki elképesztően helyes, és kellő mértékig kiismerhetetlen, pont annyira, hogy már minden áron, minél jobban szeretnénk megfejteni.

Szerintem ez a sorozat tökéletes arra, hogy felvidítson, kikapcsoljon. Reni és Arnold igazi könyvmoly, így rengeteg könyv szóba kerül. Igazi kedvcsináló, sulihoz, tanuláshoz és az olvasáshoz. Kezdő olvasóknak, akik még nem boldogulnak a nehezebb olvasmányokkal, nagyon nagy sikerélményt és lendületet adhat. Nem mellékesen teli van zenés, filmes ajánlókkal, remek ötleteket meríthetünk belőle.

A sorozat 8 részre tervezett. Egy kötet egy iskolai félévet dolgoz fel, azaz az első két rész az első tanév. Már a hatodik kötet is kapható a boltokban.

Ami nagyon tetszett: a humor, a mellékszereplők karaktere, a sok beszólás, ugratás, Reni és Arnold könyvmolysága, Virág!!!

Kedvenc idézet: (tengernyit tudnék ide írni!)

„Hát, ilyenek a felnőttek. Az baj, ha nem szeretek valamit, az meg gyanús, ha szeretek.”

„Dave, lehet, hogy tökéletesnek lenni fárasztó, de te mindig kipihent vagy.”

Borító: az 1. köteten a felpumpált szájú lány-brrrr, a 2. már tetszik J

Pontozás: 5/5

Kedvenc lett! A 2. kötetért már nem tudtam sorba állni, rohantam megvenni mert „kell nekünk a drágassszzág”!!!

Kiadó: Ciceró

388 old, 392 old.