Egyáltalán nem akartam
elolvasni ezt a könyvet, egészen addig, míg meg nem láttam Pöfivonat
értékelésében a következőt:"trágár és véres, de kiváló fantasy.” Valami az
súgta ez nekem való! Utána elolvastam a fülszöveget, onnantól már nagyon-nagyon
akartam!
9 évesen végig nézte,
ahogy az anyját és az öccsét meggyilkolják, azóta ő a Tövisek Hercege.
13 évesen egy vérszomjas
rablóbanda vezére, mosolyogva vágná át a torkodat.
15 évesen talán király
lesz…
2 hete befejeztem, azóta
próbálom szavakba önteni a gondolataimat. Elég nehéz megírni, hogy ez mennyire
jó volt!
Jorg herceg gyerekként
szemtanúja volt annak, hogy lemészárolják azokat, akiket a legjobban szeret.
Azóta ég benne a gyűlölet, a bosszú iránti vágy. Meg kell ölnie a gyilkos
parancsot kiadó Renar grófot.
Az első 15-20 oldal kicsit
zavaros volt. Eltartott egy rövid ideig, míg ráhangolódtam, de onnantól sodort
magával a történet. Nem tudtam letenni. Egy pillanatig se botránkoztatott meg a
trágár beszéd, a véres részleteken sem ütköztem meg annyira, mint vártam. (Oké,
a felnyitott has, amibe levágott ujjakat dobálnak, na az blöööee)
Hozzá vagyunk szokva a
pozitív, könnyen megkedvelhető főszereplőkhöz, hiszen legtöbbször ilyenekkel
kerülünk szembe. De itt ez a srác,
szinte még gyerek, és amikor először találkozunk vele, kétszáz halott paraszt
fekszik a lábainál vérbe fagyva. Ha szembe jönne velünk, ártatlan külseje
alapján még barátságosnak is találnánk, viszont a felszín alatt, valódi
színtiszta romlottság rejtőzik.
Joggal merülhet fel
bennünk a kérdés, hogyan lehet ilyen, hiszen ő még csak egy gyerek. Elgondolkoztam,
vajon én mit éreznék, ha bántanák azokat, akiket szeretek, és mindezt a szemem
láttára. Hatalmas pusztító gyűlöletet, darabokra akarnám szedni az illetőt,
lassan, lassan, nagyon lassan, hogy minél többet szenvedjen. Úgyhogy ebből a
szempontból teljesen megértem Jorgot.
Amellett, hogy pörögnek az
események, és nincs hiány akcióban, komoly kérdéseket is felvet. Ami igazán szöget
ütött e fejemben: Meghozol egy döntést, elindulsz a célod felé. Vajon honnan jön
a belső hang, ami súgja az irányt? Te lépsz, vagy csak egy bábu vagy a
sakktáblán? (Nem kell megijedni, messze nem ilyen szárazan filozofikus)
Számomra egyetlen hibája
van, mégpedig az, hogy a mellékszereplők karakterei kidolgozatlanok maradtak.
Szinte alig látunk bele a személyiségükbe. Igaz, hogy egyes fejezetek között
van néhány mondat a testvérekről (a bandát hívják így, akiket Jorg vezet)- iszonyú jó ötlet volt!- mégis ez kevés nekem.
Remélem a következő részben nagyobb hangsúlyt fektet erre a szerző.
Igen, ez is egy sorozat
lesz! Nagyon várom a folytatást, mert az első kötet végén úgy hagytam ott
Jorgot, hogy még nem az, akinek én szeretném látni!
A tövisek csontig hatolnak, elárasztják mérgükkel a testet, rothadásnak indul a hús. A bosszú is csontig hatol, mérgezőbb, mint bármi a világon. Egyenesen a lelket fertőzi meg...
Szépirodalmi nyelv, trágár
stílussal fűszerezve, váltakozó idősík, sötét, zseniálisan összetett főhős,
véres brutalitás. A végeredmény egy szuper, letehetetlen fantasy.
Határozottan jó ötlet volt
a Fumax Kiadótól, hogy elkezdett regényeket is kiadni. Remélem jön még tőlük
még sok ilyen!
Pontozás: 4,5/5
Ami nagyon tetszett: a két
idősík, a fejezetek közötti leírások
Kedvenc idézet: „Én nem félek semmitől,
csak a csendtől. A csend az az üres lap, amire félelmeimet ráróhatom.”
Pillangók a gyomorban: Itt brutalitás van meg
erőszak, semmi gyengéd romantika.
Borító: sok csillagos lenne, ha fehér helyett
megtartották volna a sötét háttért
Kiadó: Fumax
336 oldal
Eredeti cím: Prince of Thorns
Fordító: Gy.Horváth László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése