Richelle Mead: A szukkubusz dala

Richelle Mead nálam a Vérvonalakkal debütált, és azonnal belopta magát a szívembe, ezért amikor meghallottam, hogy az Agave kiadja egy másik, már kifejezetten felnőtteknek írt sorozatát, ugráltam örömömben.

Az írónőtől megszokhattuk, hogy sokat merít különböző mitológiákból. (Vallástani diplomával ez nem is meglepő.) Most sincs ez másként.

Főszereplőnk, Georgina Kincaid egy fiatal, gyönyörű könyvesbolti eladó, de ez csak a felszín. Valójában ő egy szukkubusz, egy alakváltó szexdémon, aki a becserkészet férfiakból nyer energiát, azok életerejét ellopva.

Legjobb barátai vámpírok és egy kisördög. A fődémon is gyakran benéz hozzá egy angyal társaságában.

Hogy mi okoz majd bonyodalmat?

Egy gyilkos járja a várost, és halhatatlanokra vadászik.

Nem mellékes az a tény sem, hogy az 1616 éves hősnőnk kiégett démonlány, semmi kedve halandókat megrontani, és titkon a számára elérhetetlen szerelemre vágyik.

Rövid ideig töprengem, hogyan is teszi majd megkedvelhetővé Miss Kincaid-et az írónő, hiszen első körben nem tűnik szimpatikusnak egy pasifaló démon. Nem kellett csalódnom, Georgina csípős nyelvű, éles eszű, könyvimádó fiatal nő, aki egyszer nagyot hibázott, és azóta is fizet érte. Bírtam benne, hogy olyan pörgős és eleven.

Ha a mellékszereplőket nézzünk, abszolút elégedett vagyok a fontosabb karakterek kidolgozásával. Természetesen zömmel pasik veszik körül a szukkubusz lányt, így nem maradunk szívdobogtatós és/vagy titokzatos és/vagy humoros férfiak nélkül.

(Azt az egyet hozzá kell tennem, ADRIEN IVASHKOV –Vámpírakadémia, Vérvonalak szereplője- még mindig messze az etalon, tőle még elmaradnak)

Fájlalom, hogy Seth Mortensen (Kincaid kedvenc írója) nem igazi élő személy, csak egy Mead-karakter. Ez a pasi engem gyorsan be tudna fűzni. Helyes, félénk, vonzó, amikor kibújik a csigaházából istenien flörtöl, intelligens társaság, nem mellesleg zseniális író. (Sóhaj, hosszú, nagyon hosszú sóhaj...)

A nyomozós szál könnyen átlátható, emiatt nem rágtam tövi a körmöm az izgalomtól. Sokkal inkább az hozott lázba, ha feltűnt Seth, vagy Carter az angyal :)

Mivel egy szexdémonról szól a történet, egyértelmű, hogy mire fektette a hangsúlyt az írónő. Sok benne a pikáns, abszolút 18 karikás pillanat. Még nem olyan tömény, mint Ward esetében, nem is olyan perverz, mint Hamilton.  Ekkora dózisban nálam elmegy, azért remélem, nem esik át a ló túlsó oldalára.  Illetve én az se bánom, ha kevesebb lesz az erotika, és több a humor.

Azt azért meg kell, hogy jegyezzem, minél több volt a kendőzetlen rész, én annál jobban örültem és élveztem a már-már szűzies, csak „egymás szemébe nézünk, és tudjuk, hogy a másik lehetne nekünk a megváltás” pillanatokat.

Egy sorozat nyitó kötetének abszolút tökéletes. Megszeretteti a szereplőket annyira, hogy érdekeljen, mi lesz velük később, de azért lehetne pörgőssebb is a cselekmény.

Ami nagyon tetszett: a karakterek, a világ, a stílus, a humor, Seth e-mailjei

Kedvenc idézet:”Édes otthont akartam, ahová este hazatérek, és szépen elmesélem a napom, hétvégenként eljárunk táncolni, nyaranta nyaralni. Akartam valakit, akihez hozzábújhatok, ha valami bánt, ha az élet hirtelen nem annyira fent, hanem kicsit lent. Vágytam valakire, aki az enyém, akit szerethetek.”

Pillangók a gyomorban: Felnőtt könyv, teli szex jelenetekkel. Ennek ellenére, a plátói megveszek érted sokkal, de sokkal jobb benne!

Borító: Imádom, hogy a kiadó ennyire ad az olvasói visszajelzéseire. Az eredeti terv sokunknak nem tetszett, erre az Agave visszavonta, Szabó Levente pedig alkotott egy nagyot! Ez úton is csókoltatom a kezeit!

Pontozás: 4/5

Kiadó: Agave

340 oldal

Eredeti cím: Succubuc Blues

Fordította: Török Krisztina