Last minute könyheti élmény

Egészen péntek reggelig úgy volt, hogy idén se jutok el a Könyvhétre, de itthon látva a tipródásomat és a szenvedő, búbánatos ábrázatomat, azt mondták, vagy megyek magamtól, vagy elzavarnak! Mit tehet ilyenkor egy szófogadó gyermek? Naná, hogy nem ellenkezik! :-)

Piros barátnémmal és az ő Mátéjával indultunk kora reggel kisvárosunkból. Anyu már itt elkezdett aggódni, mert ha én nagy ritkán vonatozok, akkor vagy felsővezeték szakadás van, vagy valaki a sínek elé ugrik. Szerencsére most nem fogott az átok, minden zökkenőmentes volt!

(Vidéki molyok kedvéért: van péntek-vasárnap között 26 éven aluli vonatjegy ( nem diák), ami sokkal kevesebbe kerül, mint a teljes áru felnőtt. Illetve van már 24 órás BKV jegy is ( 1550.-), ami ha csak egy napig akarunk a fővárosban bolyongani, és több felé visz az utunk, sokkal jobban megéri, mint a gyűjtőtömb.)

A Nyugatiban Ildus barátnőnk várt bennünket, míg Pirosék tettek egy kis kitérőt, mi ketten a Vörösmarty felé vettük az irányt. Tudtam, hogy rövid időnk lesz a Könyvhéten, kifejezetten célirányos tervünk volt, egy dedikálásra vágytunk.  Viszont szét is szerettem volna nézni, ezért tettünk néhány kört. 10 körül még kevesen voltak, sok kiadó akkor kezdett kipakolni.

Itt jegyzem meg ekkor még nem álltak sorban a Könyvtündér standjánál!

Ildussal harapnivaló után néztünk. Volt feelingje a Duna parti korzón a tízórainak. (Na, nem a méregdrága éttermekben! Ha már egy vagyont szeretnénk költeni, az verjük el könyvekre.)

Fél 11 körül visszaérve a Vörösmartyra a Könyvtündér előtt kígyózó sor fogadott. Fél 12-re volt meghirdetve Vavyan Fable dedikálása, ami a négyesünk szíve vágya volt. Jobbnak láttuk, ha nem mozdulunk el, foglalva a helyet Pirosnak és Máténak is.

A képet kb az  első 1/3-ban állva készítettem, ez pedig a tömeg mögöttünk, és még sokkal hosszabbra is nőtt a sor. Nem hiszem, hogy akadt még egy író az idei Könyvhéten, akivel ennyi ember szeretett volna aláíratni. Mindenféle korosztályból voltunk. 15 éve nem dedikált az írónő, ezért is érthető volt, hogy ilyen rengetegen kíváncsiak rá. Negyedórával hamarabb kezdett. Szerintem, amint megérkezett benyomták a székbe, mert érezték, a tömeg fellázad, ha nem történik hamarosan valami.

Közben hívtuk és meg is találtuk egymást Grettyve! Nekem most ez volt a legnagyobb élmény! Már nagyon régóta terveztük, és végre SIKERÜLT!!! Szerencsére neki is kellett Fable dedikálás, így beállt hozzánk, és tudtam vele beszélgetni! Ő élőben is olyan, mint amilyennek a Molyon és a blogján megismertem. A barátaim szerint: „Aranyos, csacsogós, vicces, lökött. Abszolút megértjük, miért találtatok egymásra!”

A Fable sor már egyre nőtt, tyúklépésben haladtunk, azt is 10 percenként. A szervezők rájöttek, nem lesz ez így jó, ezért megszabták, csak egy könyvet lehet innentől dedikáltatni. ( Volt ám olyan, aki kisebb Fable-könyvtárnyi adaggal érkezett.) Így aztán felpörögtek az események, és gyorsan sorra kerültünk.

Ildus dedikáltat, Feble pedig mindannyiunkra kedvesen mosolygott.

A három grácia (Ildus, Piros és jómagam) eléggé zavarban voltunk. Csak annyit mondtam Vavyannek, hogy köszönöm szépen a meséit. Amúgy se lehetett volna nagy beszélgetésbe kezdeni ilyen tömeggel a hátunk mögött, hiszen mindenki szerette volna látni az írónőt.

Máté azért gyorsan elmesélte neki, hogy Piros először egy Fable igézettel pattintotta le, de egy évvel később már nem jött össze neki, mert Máté felkészült Fableből.

Egy percnél többet nem tölthettem kedvenc magyar írónőm társaságában, de ez egy perc és a dedikált Pepita macskám megérte a két óra várakozást. Nagy élmény volt még a sorban állás is, hozzátartozott az egész hangulatához!

Saját könyvheti szerzemény most nem volt, mivel azt hittem nem jutok ki, az áhított újdonságokat szinte egytől egyig előrendeltem, illetve nem volt olyan akció, ami engem érdekelt volna. Ildusnak egy hónapja volt a születésnapja, és arra kényszerítettük, hogy könyvet válaszon, amit mi állunk. Így vele eredeti nyelven angol klasszikusok jöttek haza. Piros pedig az új Spirit Bliss könyvvel lett gazdagabb.

Össznépi Moly eseményre nem volt időm, és a barátaimat se lett volna szívem lerázni, főleg, hogy elnézik nekem a rózsaszín mániámat, az állandó könyvesboltozás, és hasonlókat.  Nagyon örültem azoknak a molyonak, aki felismertek és odajöttek köszöni.  Aranyosak voltatok! Ha tartózkodónak tűntem, az csak a zavarom miatt volt.

A medence üresen, tiszta Gyűrűk Ura érzés

A víztározó medencéje.

A dedikálás után kávéval feltankolva a Gellért-hegy lábához mentünk. A víztározóban nyílt nap volt, Ildunak ez szakmába vág, és mi is tanultunk így egy kicsit. Volt vízkóstolás. 4-ből 3 ásványvíz, 1 csapvíz. Ezzel kb azt szeretnék bebizonyítani az embereknek, hogy tisztított csapvíz van olyan finom, mint az ásványvíz, meg se lehet különböztetni őket. Tévednek, mi kiszúrtuk! 

Utána még megmásztuk a citadellát is. Jó kis túra volt ez az alföldi síkhoz szokott lányoknak.

Hosszú, sokat sétálós, fárasztó, de 

iszonyat jó nap volt! Örülök, hogy nem hagytam ki! Az egy szem fiú is jól bírta idegekkel a női elnyomást, a serpa szerepet talán meg is kedvelte!

És találkoztam GRETTYVEL!!! 

Máté, Piros, Ildus és EgyKönyvmoly (Andi), nagyon hunyorgunk!

A képek kattintásra nagyobbak lesznek!