Peter Heller: Kutya csillagkép

 "Hig valami okból túlélte az influenzajárványt, amely mindenkit elpusztított a környezetében. Meghalt a felesége, a barátai; egy elhagyatott repülőtér egyik hangárjában él kutyájával, Jasperrel és egy harcias, fegyvermániás, embergyűlölő férfival, Bangley-vel. Hig az 1956-s Cessnájával a reptér széléig merészkedik, eljár a hegyekbe horgászni, hogy úgy tegyen, mintha semmi nem változott volna. Ám amikor egy véletlen adást fog a gépének a rádióján, a hang reményt ébreszt benne, hogy létezik egy jobb élet – olyan, mint amilyen a régi élete volt – a repülőtéren túl. Mindent kockáztatva túlrepül azon a ponton, ahonnan még biztonságban vissza tudna térni a reptérre és követi a recsegő rádió-hangot. Amit talál, sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert."

A Maxim kiadó gyorsan belopta magát a szívembe a Dream válogatás Young Adult könyveivel, most pedig itt vannak a Mont Blanc sorozat, a komolyabb hangvételű, szépirodalmi történeteivel.

Hónapok óta nem volt időm/erőm/hangulatom olvasni, mondhatni egész évben szenvedtem. Augusztus végén útra keltem… szédületes, elképesztő, fantasztikus kalandban volt részem. Hazaérve enyhén szólva nem találtam a helyemet, nehezen ment a visszailleszkedés, pontosabban sehogy sem ment… Nem is szeretném ott folytatni, ahol korábban… A legjobbkor jött a Camino!

Újra vezetni fogom a blogot, de nem akarok annyira belemerülni az elemzésbe, inkább csak élvezem a könyveket. 

Az első itthoni olvasmányom a Kutya csillagképe volt. Két szuszra (kétszer ültem neki) végeztem is vele.

Letisztult, nincsenek benne sallangok, azt is mondhatnám túl egyszerű, de mégsem! Hemingway-re emlékeztet, csak a tények, semmi fölösleges szöveg! Itt a túlélés a tét! 
Szinte az egész egy nagy belső monológ. Egy magányos túlélő, aki próbál ember maradni egy embertelen világban. Megrázó, időnként gyomor forgató. 

Egyszer jó volt, de nem fogott meg igazán magának...