2011. május 2., hétfő

Jodi Picoult: Házirend

A nővérem húga című regényét évekkel ezelőtt olvastam.  A mai napig meghatározó élményem. Azóta halogattam a többi Picoult könyvet, mert féltem, hogy nem lesznek annyira jók mint, amit én olvastam, és nem akartam csalódni. Az írónő bebizonyította, hogy indokolatlan volt az aggodalmam.

Házirend. Egyszerű, betartható pontokkal.

Jacob Hunt átlagos kisfiúnak született. Úgy tűnt, teljesen egészséges.  De egy nap a két éves, addig életvidám, mozgékony és érdeklődő fiút börtönbe zárja a saját teste. Akadozni kezd a beszéde, nem néz mások szemébe, nem hallja, vagy nem akarja hallani, ha szolnak hozzá. Eltűnik Jacobból mindaz, ami Jacobbá tette. A fiú Asperger-szindrómás, az autizmus „enyhébb” változatával küzd.  (Később elmagyarázom, miért tettem idézőjelbe az enyhébb kifejezést.)

Jacob élete a házirend, a szabályok, a pontól-pontra megtervezett napirend körül forog. Édesanyja, Emma mindent megtesz azért, hogy kirángassa Jacobot a saját elszigetelt világából. A család életétének minden napját a fia köré szervezi.
Segítségére van Jess Ogilvy gyógypedagógus hallgató, aki sokat foglalkozik a fiúval. A fiatal lány az egyetlen Emmán kívül, aki közel tud férkőzni Jacobhoz.

Egy nap felborult a megszokott menetrend. Jess eltűnik, majd rábukkannak a holttestére. Jacob, a kriminológiáért rajongó, bűnügyi helyszíneken gyakran felbukkanó, antiszociális kamasza lesz az első számú gyanúsított.
  
Picoul írásaiban minden szereplő szemszögéből átélhetjük a történetet. Érezhetem, hogyan látja Jacob a világot, hogyan éli meg Emma az Asperger-szindromával való küzdelmeket és milyen Theo, Jacob öccsének élete ebben a családban.
Azt is imádom a könyveiben, hogy az írónő alapos háttérmunkát végez, és olyan információkkal lát el bennünket, amitől még valóságosabb, élet hűbb a történet, mégse lesz száraz, és unalmas.

Jacob számára a világ fekete vagy fehér. Nincsenek árnyalatok. Nem tudja értelmezi mások gesztusait, mindent szó szerint vesz. Átlag fölötti intelligenciája van, és kapcsolatot akar teremteni a külvilággal, mégis kudarcot vall, nem tud beilleszkedni.

És még azt mondja a szakirodalom, hogy az Asperger az autizmus enyhébb változata. Senkivel nem akarok vitatkozni, hiszen én csak egy laikus vagyok. De melyik a rosszabb? Egy teljesen bezárt világban élni, esetleg beilleszkedve, átlagosan, vagy megrekedni félúton a kettő között? Mintha sehova se tartoznál? Nem tudom a választ, de úgy gondolom, az enyhe kifejezés nem állja meg a helyét.
Vajon egy Aspergeres tényleg, teljesen érzelemmentes? Nem képes szeretni? Érezni?
Családregény, kórtörténet krimi szállal. Gyanúsítottból nincs hiány.
Érzelmes, érdekes, izgalmas olvasmány. Szorongva és reménykedve olvastam, ugye nem az tette, akire gondolok?
A házirend 5. pontját én is komolyan veszem. Csak remélni merem, hogy lennék olyan bátor, mint Jacob, de valószínűleg ő kreativitásban túlszárnyalna engem.     


Ami nagyon tetszett: Jacob beszólásai. Van humora a srácnak J A házirend 5. pontja!
Kedvenc idézet: „Néha úgy érzem, az emberi szív is csak afféle polc. Ha túl sokat pakolnak rá, valami óhatatlanul leesik, aztán szedegethetjük össze az összetört darabkákat.”
Borító: Igényes, de nekem nem passzol a történethez

Pontozás: 4,5
Kiadó: Athenaeum
596 oldal
Eredeti cím: House Rules 
Fordította: Mallász Rita 
A könyvet köszönöm a kiadónak

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy megírtad erről a könyvről a gondolataidat. Imádom, Jodi Picoult könyveit, de én is úgy vagyok vele, ahogy Te félek a többi könyvét olvasni, mert attól "rettegek" hogy nem lesz olyan jó mint az előző amit olvastam...
    Azt, hiszem ezt a könyv is "nekem való". Most már nem "félek" elolvasni :) :P

    VálaszTörlés
  2. Nincs mit:) Én is elzártam magam a többi könyvétől, kár volt:) De így legalább van még jó pár, amit elolvashatok!

    VálaszTörlés
  3. Nekem az első könyvem tőle a 19 perc volt, azonnal megfogott. Aztán jött az Elrabolt az apám, Törékeny, volt még? Na mindegy, nem emlékszem arra, hogy olvastam volna még tőle valamit. :o) Itthon vár a Szívtől szívig és elviekben a Házirend is jön majd.
    Örülök, hogy jót írtál róla, mert belebotlottam pár negatív írásba, és azok kicsit lelomboztak, de Picoulttal úgy vagyok, hogy mindig olyan jó témát feszeget, szerintem ebben a könyvében se fogok csalódni. :o)

    VálaszTörlés
  4. Niki@ én is remélem, hogy nem fogsz. Olyan témákról ír, amikről nem könnyű beszélni.
    A Törékenyre nagyon kíváncsi vagyok.
    Hamarosan megjelentetik újra A nővérem húgát:) azt biztos beszerzem.

    VálaszTörlés