2012. február 28., kedd

Georges Simenon: A kísértetek

Tavaly ismerkedtem meg az író Maigret-sorozatával, amikor az Agave átvette a kiadás jogait. Gyorsan megfogott magának a stílusa, a jellegzetes francia atmoszféra és a főfelügyelő karaktere. Már akkor lelkesen vártam a beígért „kemény” Simenon regényt. A múlthéten végre kézbe is vehettem A kísérteteket

Léon kalapkereskedő egy kisvárosban, köztiszteletnek örvendő, jó szituált, idősödő polgár, aki odaadóan ápolja hosszú évek óta betegeskedő feleségét. A városka békés, csöndes, leszámítva, hogy lakóit hetek óta rettegésben tartja egy sorozatgyilkos.
Kachoudas, a kis szabómester, a kalapkereskedő szomszédja, azt gyanítja, hogy az öt idős hölgy haláláért León a felelős. Elkezdődik a macska-egér játék…

Észrevettem már, hogy Simenon regényeiről nem tudok hosszan írni, röviden, tömören meg tudom fogalmazni: egyszerűen remekbeszabott krimik.

A kísértetek a Colombo filmekre emlékeztetett. Az első perctől tudod ki a gyilkos, már csak a mód, az indok a rejtély és el kell kapni valahogy az elkövetőt.

Jó kis bűn és bűnhődés történet ez. A szerző tökéletesen ért a pszichés szálak mozgatásához. Végig követhetjük a gyilkos gondolatait, belelátva a fejébe, apránként összerakhatjuk a kirakóst. Kiderülnek a miértek, és a hogyanok. A feszültség mindvégig tapintható. 
   
A gyilkosunk okos volt, kivéve a leges legelején és ezzel rontott el mindent. Ahogy egyre szorul a hurok a nyaka körül, egyre jobban megbomlik az elméje, még veszélyesebb lesz…

Simenon könyve olyan, mint a legjobb belga bonbon, túl hamar elfogy, és mindig kell belőle még egy doboz, esetünkben még egy regény!
Ami tetszett: a stílus, a hangulat és az atmoszféra
Borító: Örülök, hogy megtartották a Maigret-regényekre jellemző stílust. Tetszik a levegőbe dobott kalap, de azért a photoshopnak lett még volna dolga ezen a képen.
Pontozás: 4/5
Kiadó: Agave
160 oldal
Eredeti cím: Les Fantomes du Chapelier
Fordította: Felkai Piroska 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése