Vonzalom

Van az úgy velem, hogy nagyon-nagyon, de nagyon vágyok egy könyvre (mikor nem?), és minél előbb be akarom szerezni, hogy azonnal olvashassam. Elköltöm a könyvpénzt, zsebpénzt és még a bugyipénzt is ha kell, csak hogy enyém legyen a kincs. Végre a polcomon van az áhított zsákmány, elhárul a veszély, senki nem vásárolhatja fel előlem az utolsó példányt. Itthon a polcomon parádézik. Eldicsekszik a többi könyvnek: „Én vagyok a nagy szerelme! Csak rám gondol!” Kacérkodik velem, és már könnyen beadná nekem a derekát.

Erre mit csinál az én csalfa szívem?  Gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy másik iránt!

Ezzel a halandzsával oda akarok kilyukadni, hogy hiába van itthon két olyan regény is, amiknek megjelenését is tűkön ülve vártam, csak kerülgetem őket. Gondoltam, na majd ma belevágok az egyikbe! Erre reggel a polc előtt állva valami földöntúli erő más irányba terelte a kezem, és egy régebben beszerzett darabot ragadtam meg. Teljesen belefeledkeztem, és nem menekülhettem előle.

Hogyan választom ki, hogy mit olvasok?

Nem én választok, a könyv választ engem!