Lois Lowry: Az emlékek őre ( és a folytatások)

11 évvel ezelőtt bukkantam rá erre a könyvre. Még nagyon zsenge korban járva, de már olvasás lázban égve, a magam választom ki, hogy mit olvassak időszak eleje volt ez. Bevallom, már akkor is a borító volt, ami legtöbbször lázba hozott. Ma is emlékszem a pillanatra, amikor kiszúrtam a piros szánkót. Onnantól tudtam, ez nekem kell!

Az emlékek őre egy trilógia első része. (Arra, hogy ez egy sorozat csak az elmúlt félévben jöttem rá. Örömömben ugrálni tudtam volna! Van folytatás, és még nem olvastam!!! )Egy héttel ezelőtt végre úgy alakult, hogy mind a három rész egy időben a birtokomba került., így már belevághattam az első kötet újraolvasásába.

Röviden a tartalomról:

Jonas hamarosan 12 éves lesz. Olyan világban él, melyben nincsen igazságtalanság, éhezés, erőszak, boldogtalanság, anya-apa együtt, harmóniában nevelgeti a gyerekeket. Tökéletes világ. Túl tökéletes...

A 12 éves fiúk és lányok számára az Őrzők tanácsa egy ceremónia keretében kijelöli az egész életükre szóló pályát, a munkát, ami a közösségben el kell végezniük. (Hát nem nagyszerű? Nem kell tipródniuk, sem pályaválasztási tanácsadóhoz járniuk.)

Főhősünket valami egészen különös és egyedi faladatra jelölik ki, amit mindig egyszerre csak egy embert tölt be...

Egy disztópiás regény. Az első, amit ebben a műfajban olvastam, és ennek a darabnak köszönhetően lettem én szerelmese a témának.

Egy olyan társadalomba kapunk betekintést, ahol mindent megtettek, hogy elérjék, hogy az emberek ne szenvedjenek hiányt, de emellett teljes legyen az egyenlőség. Viszont, mint a legtöbb dolog, amit agyon karunk korrigálni, szabályozni, és tökéletesre formálni, az inkább deformált, korlátok közé szorított torzó lesz.

 

Az én világom koránt sem olyan tökéletes, mint amiben Jonas felnőtt. Viszont az enyémben van zene, színek, állatok, bánat, fájdalom, boldogság, hópelyhek, tenger, karácsony, nagyszülők, könyvek, szeretet. Boldog vagyok, hogy mindezt ismerem és átélhetem.

Szerencsére Jonas is ráébred arra, hogy lehetne ez másképpen is...

Többen írták, hogy ez nem gyerek könyv. Ez ifjúsági regény, érett gondolkodású 12-13 évesnek én már a kezébe adnám. Én 12 voltam, amikor olvastam. Nem okozott semmi kárt, sem rémálmokat. Csak javamra vált, életem egyik legmeghatározóbb könyvélménye. Ennyi év után is, az újraolvasás közben, szinte pontosan emlékeztem arra, hogy a következő oldalon, mit mondanak majd a szereplők. Belém vésődött!

Megjegyezném, hogy a könyvek nem okoznak törést a gyermekek lelkében, a felnőttek annál inkább!

A sorozat második része a Valahol messze. Első körben nem is gondoltam, hogy ez folytatása lenne Az emlékek őrének. A világ hasonló, a helyszín és az összes szereplő viszont teljesen más. Úgy éreztem ennek a két könyvnek maximum annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettő disztópia. Végig olvastam, tetszett, bár bosszantott, hogy függőben hagyta az írónő a végét.

És akkor jött a harmadik, a Hírvivő. Végre megértettem!!! Összeérnek a szálak, és végre valahára megtudtam, hogy sikerült-e a piros szánkós kisfiúnak!

A sorozat egészében tetszett, legjobb darabja az első rész, azt lehetetlen felülmúlni.

Szükségünk van szeretetre, érzelmekre, emlékekre, jókra és rosszra egyaránt.

A tudatlanság, a babona félelmeket, zsarnokságot szül.

A kapzsiság, a hatalomvágy, a titkok megbetegítenek.

Így foglalnám röviden össze a három kötetet.

Ami nagyon tetszett: a világ felépítése, a piros szánkós megoldás, ahogy összeérnek a szálak, az Erdő, Matty karaktere

Kedvenc idézet: "Köszönjük a gyerekkorodat."

Borító: 1. rész-Tökéletes  2. rész-Olvasta egyáltalán a borítótervező a történetet? 3. rész: Baljóslatú, illik hozzá. 

Pontozás: 5/5 

Kiadó: Animus

237, 200, 167 oldal ( 1-3 kötet) 

Eredeti címek: 1. The Giver, 2. Gathering Blue, 3. Messenger

Fordítók: 1.3. Tóth Tamás Boldizsár  2. Csatári Ferenc 

Nem is sokáig nevezhető már trilógiának, ugyanis már készül a negyedik rész. Nálam olvasós lesz!