Egy magyar lány Horvátországban (2012)

Két hónapos hallgatás után jelentem, még élek. Hosszú volt nekem ez a nyár, se olvasni, se aludni nem volt túl sok időm, leszámítva az utolsó két hetet, amit Horvátországban töltöttem.

Véget ért a nyár, bár még élekben a tengeren ringatózok, a talpam alatt még érzem a forró kavicsokat, a fülemben hallom a kabócák ciripelését… Nem tagadom, sokkal inkább lennék ott, mint itthon.

Ugyan abban a kis horvát faluban voltunk, mint tavaly, és előtte, és azelőtt. Úgy számolgattuk, hogy  kb 15. alkalommal lehettünk ott. Gyakran megkérdezik itthon, hogy nem unalmas-e folyton ugyan oda menni nyaralni. Én pedig ilyenkor mesélek, és mesélek… Arról, hogy a tenger sosem ugyan olyan, hogy a kis halászfalu (Duba) milyen nyugodt, barátságos, hogy hajóval járva ember által érintetlen helyekre is eljutunk…

Látom az arcokon, hogy nem igazán hiszik el még így sem, de ha egyszer 1000 km autókázás, 1 óra kompozás és még úgy jó 20 perc autókázás után, az utolsó kanyarok egyikében az a látvány fogadná őket, talán jobban megértenének. (A képek kattintásra nagyobbak lesznek) 

A kép messze alul marad a valósággal szemben, de azért nem rossz.

A család dolgozó fele most csak két hétre jutott ki (apu és én). Technikai gondok miatt hajó nélkül, de így is nagyon jó volt. Sok-sok alvás, pihenés, lubickolás, hosszú kártyacsaták jutottak erre az évre.

Az apartman 4 személyes, de mi egy ponton már 5-en voltunk, nekem jutott a heverőszerű pótágy, amiről egyetlen átvirrasztott szenvedős éjszaka után lemondtam. Erkély, matrac, hálózsák, sok csillagos szállás, tücsök muzsika, és róka ének… Soha nem aludtam még ilyen jókat. (Oké, egyszer rám tört a frász, amikor a közvetlen a ház mögötti erdőben elkapott valaki valamit, és a szegény kis állatka halálhörgött egy sort, na attól teljesen kész voltam.) A hajnal első sugaraival ébredtem, és olvasgattam, míg fel nem keltek és ciripelni nem kezdtek a kabócák.

Napfelkelte a kompról

Naplemente Trpanj

Útban Dubrovnikba

Idén is jártunk Dubrovnikban, én most kétszer is. Számomra megunhatatlan és gyönyörű város. A világörökség része, sok a turista, mindig nagy a nyüzsgés. Történelmi emlékek, butikok, rengeteg étterem és fagyizó, mindenki talál az érdeklődésének megfelelő programot. A várfalat mindenképpen másszátok meg, utána nyugodtan belefér egy kiadós vacsora. A fagyit se hagyjátok ki, ha arra jártok. Isteni, és egy gombóc már önmagában is hatalmas adag.

A főutca

Kilátás a falról

A vár kikötője

Tesó pihen a várfalon

Horvát könyvesbolt kirakata, itt is sláger A szürke ötven árnyalat

Csodálatos naplemente viharban Trpanjban

Dubrovnikban határozottan lopják a mi lakatos ötletünket

Dubrovniki ivókút, hideg és finom

Duba, kora reggel

Duba, nagyon kora reggel