Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Még anno a friss külföldi megjelenések között bukkantam rá. Azonnali szerelemre lobbantott a borító. A cím felcsigázott, a fülszöveg után már bizseregtek az ujjaim. Különleges könyvmoly képességeim azt súgták: ez nagyon jó lesz!

Cas 17 éves, halottakat öl. Az apai örökséget viszi tovább, végez a dühös, gyilkos szándékú szellemekkel. Figyeli a rejtélyes híreket, azokat követve városról városra utazik. Azért érkezik Thunder Baybe, hogy végezzen vérbe öltözött Anna szellemével, aki egy régi elátkozott házban kísért, és senkinek sem kegyelmez, aki átlépi a küszöbét…

Egy nap alatt felfaltam! Ezzel szerintem mindent elmondtam! Na de azért, hogy írjak még valamit:

-          A gyönyörű védőborító alatt egy szépséges, piros keménytábla rejlik, rajta fehér felírat. Egyszerű, mégis nagyszerű!

-          Ugyanezzel a pirossal nyomták a regény teljes szövegét. Mintha az egész könyv vérbe öltözött volna, akár csak Anna.

-          Nekem már a fülszövegről is a Supernatural ugrott be (idehaza Odaát néven fut a sorozat), Cas karaktere azonnal Dean Winchester-t jutatta eszembe. Piros barátnőmet megkértem, hogy olvasson bele. Neki is Odaát feelingje volt, és alig tudta letenni

-          Szóval a szöveg gördülékeny, olvastatja magát, letehetetlen!

-          Cas és Anna karaktere érdekes, jól kidolgozott.

-          Imádtam a hangulatot és a leírásokat!

„Amikor fellépek a penészfoltos tornácra, érzem, ahogy a ház összehúzza magát, aztán sóhajt, mintha most ébredezne Csipkerózsika-álmából. Leküzdöm a két utolsó lépcsőfokit is, és ott állok egyedül, az ajtó sötétszürke foltja előtt. Bárcsak lenne nálam elemlámpa. Nem látom jól, milyen színű lehetett eredetileg a homlokzat. Távolról szürkének tűnt, de most hogy egészen közelről nézem, feketének látszik. De az nem lehet. Senki sem festi feketére a saját házát.”

-          Anna története, az ahogyan meghalt, amiért gyilkos kísértet vált belőle, hát az fúúúúúúúúú!

-          Cas poénjai, amik jókor, jó helyen csattannak.

-          Minőségi young adult horror, igazi tábortüzes, ijesztgetős történet.

-          Romantikus, de nem csöpögős!

Ha a fiú átlagos lenne, és nem egy híres szellemvadász…

Ha a lány átlagos lenne, és nem egy gyilkos szellem…

Ez a történet is egyszerű lenne…

De szerencsére ez nagyon nem így van!

Messze még a happy end (talán nem is lesz?), és szerencsére már a boltokban a folytatás A rémálmok lánya!

Ami nagyon tetszett: az Odaát-hangulat, az alaptörténet

Kedvenc idézet: „Elmosolyodok. Szóval már régóta tart. Milyen hülye vagyok, hogy csak nemrég jöttem rá. Te jó ég, döbbenek rá- én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, stöbbi. És szerelem. Egyszerre.”

Pillangók a gyomorban: Fúú! Nem hétköznapi, nem nyálas, rózsaszín love story, de semmi komoly erotika nincs benne!

Borító: Multiorgazmus egy olyan borítómániás molynak, mint én!

Pontozás:

Kiadó: Kossuth

285 oldal

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood

Fordította: Bíró Júlia  

Glen Dancan: Az utolsó vérfarkas

Az elején minden olyan szépen indult. Beleszerettem a borítóba, ami ugye nálam nem számít újdonságnak. A fülszöveg is felcsigázott, a téma érdekelt. Minden adott volt egy tökéletes moly-könyv kapcsolathoz. De aztán valami nagyon félre csúszott…

Ott volt ez a Jake Marlowe, aki több mint kétszáz éves, de csak harmincnégynek néz ki, köszönheti ezt a sok szexnek és edzésnek, valamint az állati fehérjében gazdag étrendnek. Még mielőtt valaki azt gondolná, ez a tuti recept az örök fiatalsághoz, csalódást kell, hogy okozzak, ez mind még nem elég, az is kell hozzá, hogy természetfeletti lények legyünk.

Jake vérfarkas, pechére a fajtája utolsó példánya (az évszázadok alatt lelkesen és sikeresen levadászták a többieket), nehezen viseli a magányt, belefáradt már a hosszú életébe, az állandó bujkálásba és menekülésbe, igen depressziós. Öngyilkosságot tervezget, ami nem is tűnik nehéznek, egészen addig a pontig, míg két veszélyes társaság üldözőbe nem veszi. Eltérő okokból ugyan, de mind életben akarják tartani Jake-et. Legalábbis egy darabig…

Igazán lázba hozott, egy farkas, aki számtalan életet megélt, a múltja telis-teli lehet jó kis történetekkel. Visszaemlékezések sorozatát vártam és meg is kaptam. Épp olyan hangulatban is voltam, hogy szabályosan vágytam a merengésre és búskomorságra.

Úgyhogy tényleg minden szépen indult, odáig meg vissza voltam az alaptörténettől…

A dolgok akkor kezdtek elromolni, amikor először éreztem úgy, hogy az író maga se tudja, mit akarjon a szereplője, hogy mit szeretne kezdeni a történettel. Volt már itt minden féle elem, fantasy, krimi, horror, némi szerelem, sok trágár szöveg, és el ne feledjem, a már szépirodalomi magasságokba törő költői képeket. Ezeket mind egybe hajigálta, majd összerázta, de nem keverte meg valami jól. Így született meg ez a nem is tudom minek nevezzem regény.

Még próbálkoztam, azon voltam, hogy működjön a kapcsolatunk…

… de a könyv második felében sorra jöttek a klisék és a sablonok. Itt jöttem rá, hogy a kezdeti fellángolásomból hamvába holt, közöttünk már nem lesz semmi mélyebb érzelem. Csak egy egyszer olvasós, könnyed feledhető kaland, mely nem jelentett nekem semmit.

Nagy kár, pedig annyira jól indult!

Ami nagyon tetszett: Sajnos nincs ilyen. Bár a borító még mindig bejön, és a fülszövegíró is igazán ügyes volt.

Kedvenc idézet: „Attól még, hogy az élet értelmetlen, élhetjük úgy, hogy legyen jelentősége.”

Pillangók a gyomorban: Trágár, szexuálisan túlfűtött, ez sem jött be most nekem. 

Borító: A legjobb az egész könyvben, és ez a kékes változat meg pláne! 

Pontozás:

Kiadó: Agave

327 oldal

Eredeti cím: The Last Werewolf

Fordította: Huszár András 

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Amióta az eszemet tudom, szeretem a horrort. A jó horrort. Láttam egy-két zombi filmet, pocsékabbnál pocsékabbak voltak, ezért nem kedveltem meg ezeket a történeteket. Egészen mostanáig. Carrie Ryan  számomra elképzelhetetlen színvonalra emelte.
Fülszöveg:
"Mary világában egyszerű szabályok uralkodnak. Ha élni szeretnél, nem hagyod el a faludat és nem lépsz be a Kezek és Fogak Erdejébe, a zombik közé...
A falu lakói életüket a közösségnek szentelik: elfogadják a Nővérek irányítását, buzgón szolgálják Istent, párt találnak maguknak és gyermeket nemzenek. A Föld utolsó túlélőiként kötelességük elfogadni sorsukat.
A faluban azonban rejtélyes események történnek, ráadásul Mary nem a neki rendeltetett férfiba szeret bele. Nincs maradása: elindul, hogy a védelmező kerítést túloldalán kilépjen az ismeretlenbe, és választ kapjon kérdéseire. 
De vajon győzedelmeskedhet-e a szerelem, ha látszólag a halálról szól az élet?" 

Már a borító láttán is borzongás fogott el. Szint végig paráztam. Ott voltam én is az erdőben, és rettegtem, hogy átszakad a kerítés, és az élőholtak felém kúsznak, hallom nyögéseiket, érzem bűzüket, kinyújtják értem a kezüket, és nekem annyi, megfertőznek, egy leszek közülük. Alkonyattájt már le kellett tennem a könyvet. Minél sötétebb lett, annál valóságosabbá vált a történet. Mégis élveztem a borzongást!

Hogy mitől más, és több ez a történet egy szimpla horrornál?

Egy majdnem teljesen halott világ. Szabályok. Titkok. Kötelességek. Van-e helye egy ilyen világban a szerelemnek, az álmoknak, a vágyaknak? Ellen szegülhetsz-e a számodra mások által kijelölt útnak? Lehet-e szabad akaratod, vagy fel kell áldoznod magad, hogy segítsd a túlélőket? 

Veszélyes, ha álmodsz. Veszélyes, ha gondolkozol, és még veszélyesebb, ha kérdéseid vannak. 

Amellett, hogy teli van izgalommal, felvet számos fontos kérdést. Mi a célja, értelme az életnek? Hol a határ az emberség és az embertelenség között? Mi az ami még megengedett a túlélés érdekében? És még sok mást, amit most szándékosan nem árulok el. 

Egyértelműen Mary lett a kedvenc karakterem. Szeretem azokat a főhősnőket, akik nem ülnek karba tett kézzel, nem várják sóhajtozva, hogy jöjjön a herceg, és kimentse őket. Okosak, intelligensek, bátrak. Mernek az álmaik után menni. Ilyen Mary is.   

A regény egyszerre szép és horrorisztikus. Megkapó és borzongató. Felkavaró, és elgondolkodtató.

Carrie-nek üzenem: "Ha jönnek a zombik, én hozzád költözök. Te már tudod, hogyan lehet őket megállítani!" 

Ami nagyon tetszett: Mary "imái"

Kedvenc idézet(ek): " A szerelem az, amiért érdemes élni. Ha minden áldott nap része az életednek. A szerelemmel ébredsz, és belekapaszkodsz, a viharban vagy egy lidércnyomás után. A szerelemben találsz menedéket a halál elől..." 

Borító: Puhatáblás, ragasztókötött. A magyar borítóra nézve azonnal az erdőben érzem magam. De ez a másik is tetszik, mert tükrözi a hangulatot. 

Pontozás: 5

Kiadó: Athenaeum 

300 oldal

Eredeti cím: The Forest of Hands and Teeth

Fordító: Kaskof Sára

A könyvet köszönöm az: 
Athenaeum Kiadónak

Az íróról: 

Angol nyelv és irodalom szakon végzett, jogot tanult, majd ügyvédként és jogászként dolgozott. Ma már csak az írással foglalkozik. A Kezek és fogak erdeje egy trilógia első része. Férjével, macskáival és kutyájával Dél-Kaliforniában él.