Véletlenül találtam rá a blogra. Olvasni kezdtem, és pár sor után vinnyogva nevettem a monitor előtt. Simon Tamás 2009-ben indította útjára az online naplót, amiben Alfi, a MACSKA, megörökíti Szőri, a gazdája, pontosabban az embere mindennapjait, a közös élményeiket és a saját világuralmi terveit.
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy kiadják, gyorsan rá is vetettem magam.
Alfimacsek egy lopott nemesi származású keverék, aki ha felnő a Világ- és az Univerzumura lesz, de addig is Szőrin és a Feketehajún gyakorol. Szabad szájú színes egyéniség. Imád kertészkedni, szereti megjelölni a takarókat és a szőnyegeket, mellette nem marad kibogozatlan UTP kábel. Legkedvesebb elfoglaltsága Szőrit idegesíteni.
 |
| Alfi, itt még törpe korában. |
Érdekes belegondolni, hogy házikedvencünk hogyan lát bennünket, mit mondana rólunk, ha meg tudna szólalni. Valahol örülhetünk annak, hogy a véleményüket megtartják maguknak, mert ha olyan helyzetben vagyunk, mint Szőri és a nem létező szexuális élete, akkor azt nap mint nap a képünkbe dörgölné kedvenc négylábúnk.
Alfi személyisége lehengerlő, nem lehet nem imádni a kis dögöt. Úgy káromkodik, mint egy részeg kocsis, vádli leharapásban verhetetlen. Állítása szerint szívtelen, mégis odáig meg vissza van, ha Szőri eltűnik pár napra, de ezt úgy is letagadná.
Vicces, laza, szórakoztató. Egy borús téli napon nincs is ennél jobb kedvcsináló. Telis teli jó kis alfis életbölcsességekkel, ez egy külön filozófia, alfinizmus. Garantáltan függőséget okoz.
Nem menekülsz, Alfi téged is elkap!
Ami nagyon tetszett: Alfi!!!!!!!!!
Kedvenc idézet: „még a végén kiderül, hogy van szívem, azt pedig nem élném túl.”
Borító: A karomolás nyomok és a „felhasított” rész kitüremkedik. Nagyon jól néz ki.
Pontozás: 4,5/5
Kiadó: Könyvmolyképző
275 oldal
Alfi fotója a blogjából származik: http://alfimacsek.freeblog.hu/
