Georges Simenon: A kísértetek

Tavaly ismerkedtem meg az író Maigret-sorozatával, amikor az Agave átvette a kiadás jogait. Gyorsan megfogott magának a stílusa, a jellegzetes francia atmoszféra és a főfelügyelő karaktere. Már akkor lelkesen vártam a beígért „kemény” Simenon regényt. A múlthéten végre kézbe is vehettem A kísérteteket

Léon kalapkereskedő egy kisvárosban, köztiszteletnek örvendő, jó szituált, idősödő polgár, aki odaadóan ápolja hosszú évek óta betegeskedő feleségét. A városka békés, csöndes, leszámítva, hogy lakóit hetek óta rettegésben tartja egy sorozatgyilkos.

Kachoudas, a kis szabómester, a kalapkereskedő szomszédja, azt gyanítja, hogy az öt idős hölgy haláláért León a felelős. Elkezdődik a macska-egér játék…

Észrevettem már, hogy Simenon regényeiről nem tudok hosszan írni, röviden, tömören meg tudom fogalmazni: egyszerűen remekbeszabott krimik.

A kísértetek a Colombo filmekre emlékeztetett. Az első perctől tudod ki a gyilkos, már csak a mód, az indok a rejtély és el kell kapni valahogy az elkövetőt.

Jó kis bűn és bűnhődés történet ez. A szerző tökéletesen ért a pszichés szálak mozgatásához. Végig követhetjük a gyilkos gondolatait, belelátva a fejébe, apránként összerakhatjuk a kirakóst. Kiderülnek a miértek, és a hogyanok. A feszültség mindvégig tapintható. 

   

A gyilkosunk okos volt, kivéve a leges legelején és ezzel rontott el mindent. Ahogy egyre szorul a hurok a nyaka körül, egyre jobban megbomlik az elméje, még veszélyesebb lesz…

Simenon könyve olyan, mint a legjobb belga bonbon, túl hamar elfogy, és mindig kell belőle még egy doboz, esetünkben még egy regény!

Ami tetszett: a stílus, a hangulat és az atmoszféra

Borító: Örülök, hogy megtartották a Maigret-regényekre jellemző stílust. Tetszik a levegőbe dobott kalap, de azért a photoshopnak lett még volna dolga ezen a képen.

Pontozás: 4/5

Kiadó: Agave

160 oldal

Eredeti cím: Les Fantomes du Chapelier

Fordította: Felkai Piroska 

A nagy nap, Könyvmoly módra (Bookworm wedding)

 Nem nagyon van olyan lány/nő, aki nem tervezgette már fejben, milyen lesz, ha megérkezik az életébe az Igazi (többünkhöz Mr. Darcy is igazán belovagolhatna végre), és megkéri a kezét. Még azok is el-elábrándoznak ezen olykor-olykor, aki azt állítják, ők SOHA DE SOHA nem hajtják a fejüket rabigába. (Szerény személyem is ilyen soha-lány) Eddig nálam a tengerpart, egy tanú, egy pap és egy anyakönyvezető plusz a szerencsés (vagy éppen szerencsétlen-nézőpont kérdése)  vőlegény volt a tökéletes esküvő definíciója.

Ma viszont ráakadtam álmaim könyvmoly esküvő díszleteire. Így már belőlem is könnyebben kilehetne csalni egy igent J

Kell egy helyszín:

Kössük össze életünket és könyvtárunkat :) 

Egyesítsük könyveinket! 

Meghívó: 

Könyves megívó, a pár rövid történetével :)

Párna helyett gyűrűhordó könyvek: 

Újabb meghívók: 

Könyvjelzős ültetőkártya 

 Persze nem árt egy ruhát sem beszerezni:

 Azért a legfontosabbat se hagyjuk le a listáról:

A képek kattintásra nagyobbak lesznek! 

Torey Hayden: Egy gyerek

Vannak könyvek, amiknek a borítóját és a címét látva tudom, ezt én olvasni fogom. Torey Hayden könyve lassan egy éve jött először szembe velem. Rabul ejtett a kislány tekintete. Elég volt az első két mondat a fülszövegből, hogy teljesen libabőrös legyek.

„Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba.”

Milyen lehet az a gyerek, aki ilyet képes tenni? Egy igazi szörnyetek lakozik benne! Én ezt a kislányt utálni fogom! (Ezek voltak az első gondolataim.)

Duplán sokkolt, hiszen ez egy riportregény, megtörtént eset. Torey gyermekpszichológus, 1979 óta írja visszaemlékezéseit. Ez a regény Sheila története. Az első oldalon beszippantott, nagyon súlyos, falhoz vágós, letehetetlen kategóriába tartozó könyv.

Hatalmasat tévedtem, amikor azt hittem, hogy utálni fogom Sheila-t. Egy összetört, testileg-lelkileg megnyomorított, hihetetlenül értelmes kislány. Mondhatnám: „Ó jaj, szegény kicsi, de sajnálom!” De az a rengeteg erő, ami sugárzik belőle, nem engedi meg, hogy lesajnáljam. Felnézek rá! 

Szeretnék benyitni Torey osztálytermébe, leülni az olvasósarokba, ölembe húzni Sheila-t, megölelgetni, megszeretgetni, elolvasni vele/neki A kis herceget.  Hagynám, hogy én legyek a róka, és hogy engem is megszelídítsen. Nem lenne nehéz dolga…

Torey Hayden

Lenyűgözött Torey munkája, optimizmusa, az a szeretet, amivel a gyerekekhez áll. Mindenkinek a kezébe nyomnám, nem csak azért, mert kihagyhatatlan történet, hanem azért is, mert rengeteget tanulhatunk belőle arról, hogyan kell helyesen szeretni a (nem csak problémás) gyerekeket, hogyan tudjuk segíteni a fejlődésüket.

Torey szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ez a regény minden egyes sorából érződik. Ezért is ejtett ennyire rabul. A történet önmagában is lebilincselő, de olyan elképesztően van megírva, hogy nem lehet tőle elszakadni. Napokkal később is lüktet bennem.

A könyvtárból jutottam hozzá ehhez a példányhoz. Az olvasás után csak még inkább erősödött bennem az érzés, nekem ez kell!!! Illetve még Torey Hayden könyveket!!! Szerencsére a másik magyarul megjelent regényét, a Szellemlányt is kivettem. Valamint nagyon várom, hogy a többi történetét is lefordítsák.

Ami nagyon tetszett: a stílus, az regény üzenete

Kedvenc idézet: „Néha nehéz elviselni, amikor az álmok megvalósulnak.”

Borító: Tökéletes!

Pontozás: 5+1 pont az 5-ből 

Kiadó: Göncöl

293 oldal

Eredeti cím: One Child

Fordította: Abody Rita 

Csorog a nyál, sajog a szív

Ha megnyerném az ötöst, nem kellene nekem kacsalábon forgó palota, csili-vili autó, se helikopter a tetőre. A legnagyobb luxus számomra az lenne, ha megvalósíthatnám álmaim könyvtárszobáját és telepakolhatnám sok-sok szépséges könyvvel.

Íme, néhány inspiráló kép: 

Még a térdeim is beleremegnek... (sóhaj) 

Megkívántam...(1)

Michael Morpurgo: Hadak útján

Joeyt csikó kora óta nagy szeretettel neveli gazdájának fia, Albert. Ám nehéz idők jönnek: kitör a háború, és a gazda pénzszűke miatt kénytelen eladni a lovat a hadseregnek. Albert képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy egy nap újra együtt lehessenek.
A deres belecsöppen az első világháború gyilkos kavalkádjába. Ahogy fordul a hadiszerencse, hol az angolokat, hol a németeket szolgálja, végül egy öldöklő csata után a senki földjéről ismét az angolok közé téved. Csakhogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Jó és rossz oldaláról egyaránt megismerte már az embert: megtapasztalta a béke szépségét, a barátság erejét, majd a háború rútságát. De vajon találkozik-e még valaha igaz barátjával, Alberttel?

Láttam a film előzetesét, és már azon pityeregtem. Ezt a rövid könyvet biztosan végig izgulnám.

Colin Clark: Egy hét Marilynnel

1956-ban a 23 éves Colin Clark, friss oxfordi diplomájával, harmadasszisztensként dolgozik "A herceg és a kóristalány" című film forgatásán. A filmben együtt játszik Nagy-Britannia színészfejedelme, Sir Laurence Olivier és a leghíresebb hollywoodi szexszimbólum, MARILYN MONROE.
Egy varázslatos héten keresztül a legendás filmcsillag a legfiatalabb munkatárs, Colin karjaiban talál menedéket akkor, amikor minden összedőlni látszik körülötte. A fiatal férfi minden erejével azon van, hogy erősítse Marilyn ingatag önbizalmát, s rábírja arra, hogy folytassa a munkáját a felé áradó ellenszenv közepette is.
Colin Clark naplót vezetett a forgatásról, s természetesen leírta a Marilynnel töltött csodás hetet is. Ezeknek a feljegyzéseknek az alapján készült az "Egy hét Marlynnel" cím film.

Újabb filmes könyv, ennek a bemutatója is kecsegtető volt. Kíváncsi vagyok, mennyire valósak is ezek a feljegyzések, és mennyi ebből a kiszínezett kamu.

Georges Simenon: A kísértetek

Léon Labbé kalapkereskedő egy francia kisváros, La Rochelle köztiszteletben álló polgára, aki a boltja ügyeinek intézése mellett súlyosan beteg, a szobájából kimozdulni nem tudó feleségét is odaadón ápolja. Egyedül szabómester szomszédja, Kachoudas sejti, hogy a külvilág szemében megbecsült polgár felelős valójában az egész várost félelemben tartó gyilkosságsorozatért, aminek eddig öt idős hölgy esett áldozatul.
Labbé sejti, hogy a szabómester őt gyanúsítja, így macska-egér játék kezdődik a két szomszéd között. A gépezetbe azonban homokszem kerül, amikor a hatodik gyilkosság meghiúsul, Labbé rendezett világa pedig kezd felborulni...

Végre, végre újabb Simenon regény!!! Szeressem, de nagyon-nagyon a pszichológiai krimit! 

Tél/Tavasz

Egész nap szakadt és még mindig esik nálunk a hó. Imádom, de már elegem van a télből. Napfény, madárcsicsergés, rügyező fák, virágillat. Tavasz! Óh, de várlak! Gyere minél hamarabb!

Ha a természet nem is akar még felébredni téli álmából, a blog köntösét azért én felfrissítettem. Jól esik ránéznem! Remélem nektek is tetszik.

Még egy két oldal elem vándorol ide-oda, de az összkép így marad. 

Vonzalom

Van az úgy velem, hogy nagyon-nagyon, de nagyon vágyok egy könyvre (mikor nem?), és minél előbb be akarom szerezni, hogy azonnal olvashassam. Elköltöm a könyvpénzt, zsebpénzt és még a bugyipénzt is ha kell, csak hogy enyém legyen a kincs. Végre a polcomon van az áhított zsákmány, elhárul a veszély, senki nem vásárolhatja fel előlem az utolsó példányt. Itthon a polcomon parádézik. Eldicsekszik a többi könyvnek: „Én vagyok a nagy szerelme! Csak rám gondol!” Kacérkodik velem, és már könnyen beadná nekem a derekát.

Erre mit csinál az én csalfa szívem?  Gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy másik iránt!

Ezzel a halandzsával oda akarok kilyukadni, hogy hiába van itthon két olyan regény is, amiknek megjelenését is tűkön ülve vártam, csak kerülgetem őket. Gondoltam, na majd ma belevágok az egyikbe! Erre reggel a polc előtt állva valami földöntúli erő más irányba terelte a kezem, és egy régebben beszerzett darabot ragadtam meg. Teljesen belefeledkeztem, és nem menekülhettem előle.

Hogyan választom ki, hogy mit olvasok?

Nem én választok, a könyv választ engem!