2in1 avagy időhiányban is ide esz a fene

Idén 1,5 nap Karácsony jutott nekem, pontosabban az ünnep 3 napjából ennyit mentettem el magamnak, amikor is csönd és nyugalom, valamint egy hatalmas könyvkupac vett körül. Maga volt a Mennyország… két regényt be is faltam.

Matthew Quick: Napos oldal

4,5 csillag az 5-ből

Semmit nem tudtam a regényről, megfogott a címe, ezért elolvastam a fülszöveget, pár klikk és már meg is rendeltem. Sokáig ücsörgött a polcon, míg végül a napokban a kezembe akadt és benne is ragadt.

Pat frissen szabadul a borús helyről, azzal a feltétellel, hogy a szülei felügyelete alatt, folyamatos terápia mellett mindent megtesz a gyógyulásért, és felhagy Niki keresésével. Pet beleegyezik, beköltözi a szüleihez, eljár a kezelésekre, szigorú edzésprogramot tart, és mindent megtesz, hogy tökéletes férje legyen Nikinek, hogy minél hamarabb véget érjen a különidő… Szeretem azokat a boncolgatós történeteket, amikben a hős agyát-szívét-lelkét keresztül kasul bejárhatom, minden ízében megismerhetem. Ez a könyv pontosan ilyen!

Szeretem az is, amikor csak sejtetik velem, mi történt korábban, mi az előzmény, és rám van bízva, hogy az elejtett foszlányokból, hogyan rakom ki a kirakóst. Itt megkaptam ezt is!

Azokat a női karaktereket, akik messze állnak a hétköznapi, bociszemű, ártatlan, nebáncsvirág lelkű főhősöktől. Ez is pipa!  (Elárulom nem Niki itt az a bizonyos nő)

Illetve én is úgy képzelem el, hogy az élet egy film, és javíthatatlan optimistaként tudom, hogy ott van valahol a happy end, hogy valahol vár a napos oldal!

Egy puha pokróc a léleknek, körbeölel és átmelegít.

Cecelia Ahern: Életed regénye

5 csillag az 5-ből

Ahern-rajongó vagyok az első magyarul megjelent regénye, az U.i.:Szeretlek óta. Ha jön tőle valami új, arra én biztosan vevő vagyok. Persze nem minden könyve telitalálat, sőt volt olyan, ami messze alul múlta az elvárásaimat.  Az U.i.: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér-en kívül más nem is érintett még meg igazán tőle, egészen mostanáig.

Tökélete volt a hangulat, már az első oldalon magába szippantott, faltam a fejezeteket. Nagyon nem akartam, mégis túl hamar a végére értem.

Kitty Logan tehetséges, de becsvágyú újságíró hatalmas szakmai hibát vét, ami tönkreteszi a karrierét, emellett hazavágja egy rendes ember életét is. Kitty helyzete kilátástalannak tűnik, a pasija is elhagyja, valamint jóbarátja és mentora Constance halálos beteg...

Viszont Constance utolsó ajándéka még megmentheti Kittyt. Az utolsó ötlet, a meg nem írt sztori. A LISTA, rajta 100 névvel.

Egy bajba került hősnő, aki egyik slamasztikából a másikba kerül, és ha ez még nem lenne elég képbe kerülnek a férfiak is…

Bíztam az írónőben, tudom, hogy ő is hisz a napos oldalban, így boldog befejezést borítékoltam, de még így is végig szorítottam. Bár Constance-féle rejtély megoldása nem akkora csattanó, mint azt a legelején gondolni véltem, mégis páratlan történet. Női regény, de nem habos-babos. Az apró dolgok fontosságára tanít, megérint, és picit megváltoztat.

Sok-sok ilyen regényre van szükség, mint ez a kettő! Gyógyír búbánatra! 

Hiányzik....

... a blog, a blogolás, az olvasás, a szabadidő, az alvás....

Csak remélni merem, hogy 2014-ben már nem az állandó roboté lesz a főszerep, és a zűrök is távol maradnak.
Ha kihúzom a Szentestéig, bekucorodok a fa alá velük....

Peter Heller: Kutya csillagkép

 "Hig valami okból túlélte az influenzajárványt, amely mindenkit elpusztított a környezetében. Meghalt a felesége, a barátai; egy elhagyatott repülőtér egyik hangárjában él kutyájával, Jasperrel és egy harcias, fegyvermániás, embergyűlölő férfival, Bangley-vel. Hig az 1956-s Cessnájával a reptér széléig merészkedik, eljár a hegyekbe horgászni, hogy úgy tegyen, mintha semmi nem változott volna. Ám amikor egy véletlen adást fog a gépének a rádióján, a hang reményt ébreszt benne, hogy létezik egy jobb élet – olyan, mint amilyen a régi élete volt – a repülőtéren túl. Mindent kockáztatva túlrepül azon a ponton, ahonnan még biztonságban vissza tudna térni a reptérre és követi a recsegő rádió-hangot. Amit talál, sokkal jobb és sokkal rosszabb, mint amit valaha remélni mert."

A Maxim kiadó gyorsan belopta magát a szívembe a Dream válogatás Young Adult könyveivel, most pedig itt vannak a Mont Blanc sorozat, a komolyabb hangvételű, szépirodalmi történeteivel.

Hónapok óta nem volt időm/erőm/hangulatom olvasni, mondhatni egész évben szenvedtem. Augusztus végén útra keltem… szédületes, elképesztő, fantasztikus kalandban volt részem. Hazaérve enyhén szólva nem találtam a helyemet, nehezen ment a visszailleszkedés, pontosabban sehogy sem ment… Nem is szeretném ott folytatni, ahol korábban… A legjobbkor jött a Camino!

Újra vezetni fogom a blogot, de nem akarok annyira belemerülni az elemzésbe, inkább csak élvezem a könyveket. 

Az első itthoni olvasmányom a Kutya csillagképe volt. Két szuszra (kétszer ültem neki) végeztem is vele.

Letisztult, nincsenek benne sallangok, azt is mondhatnám túl egyszerű, de mégsem! Hemingway-re emlékeztet, csak a tények, semmi fölösleges szöveg! Itt a túlélés a tét! 
Szinte az egész egy nagy belső monológ. Egy magányos túlélő, aki próbál ember maradni egy embertelen világban. Megrázó, időnként gyomor forgató. 

Egyszer jó volt, de nem fogott meg igazán magának...

Buen Camino!

Kedves Mindenki! 

Idén folyton eltűntem, és csak hébe-hóba küldtem némi füstjelet...

Most is csak azért szólok, hogy nem leszek :) 

(Jövőre nem így lesz! Ígérem!)

Sokan tudjátok, hogy nagy álmom elindulni és végig járni a Camino de Santiagot. Sok-sok éve hív már az Út! 

Holnap gépre szállok. Irány Párizs, majd átszeljük vonattal Franciaországot, egészen Saint Jean Pied de Portig, onnan indul majd a gyaloggalopp egészen az óceán partjáig, ahol ez a kép is készült...

Nagyon várom, de teli vagyok félelemmel és szorongással! 

Kérlek, időnként gondoljatok rám egy kicsit! 

Buen Camino! 

Grettyt szidjátok, ne engem! (videó)

Elkezdtem én anno a könyves vlogolást, csak a sok minden közbejött, de ma valahogy szerencsés volt a bolygóállás...

Azért tisztességesen berozsdásodtam, legyetek kíméletesek!

Könyvek a videóban:
Paolo Giordano: A prímszámok magánya
Philip Beard: Kedves Zoé!
Daniel Glattauer: Örökké Tiéd!
Jenny Downham: Amíg élek
John Green: Csillagainkban a hiba

Ui.: Gretty hibája!

Hugh Howey: A siló (Wool 1.)

Igazán izgalmas, bennfentes helyzet, amikor megjelenés előtt olvashatunk el egy történetet. Nem szoktam minden ilyen lehetőségre ugrani, de vannak olyan könyvek, amiket én se tudok kihagyni, még extra idő és energiahiány mellett sem. Ezért a mai hajnalt Hugh Howey regényével töltöttem.

Nyúlfarknyi, összesen 59 oldal (eredetileg egyetlen novellának indult), viszont tömény, teli számos mondanivalóval és kérdéssel.

Fülszöveg:

„A Siló félig-meddig földbe süllyedt betontorony, ahová a lakosság egy része szorult be az egykori nagy csapás elől, ami a külvilágot lakhatatlanná, mérgezővé tette. Az összezártságban csak a szigorú rendszabályok könyörtelen kikényszerítésével képesek rendet tartani a száznegyvennégy szintes, túlnépesedett monstrum hatóságai – ideig-óráig legalábbis, hiszen nyílt titok, hogy legalább minden generáció idején zavargások robbannak ki, amelyek következményeit rendszeresen eltitkolják a később születendők elől. Így senki sem tudja, mi tette lakhatatlanná a világot, egyesek pedig arra kezdenek gyanakodni: talán senki, talán átverik őket, a külvilág nem is olyan szörnyű, amilyennek hazudják… Ez az eretnek gondolat a Siló seriffjének történelem után érdeklődő felesége fejében is megfogan, és a seriffnek nincs más választása, mint hogy saját asszonyát is takarítani küldje – a külvilágba, ahonnan nincs visszaút…”

Az események két idősíkon futnak. Holston seriff múltbéli emlékein keresztül szépen egymás mellé illeszthetjük a kirakós darabjait. Végig lehet sejteni, hogy bizony valami nagyon bűzlik Dániában, de mégis reménykedsz, hogy nem… ennyire nem lehet embertelen az emberiség… végül rájössz: Lehet!

Nagyon kurta, így nem mondhatom, hogy közel kerültek hozzám a szereplők, hogy jól megismertem őket. Olyan volt, mintha az első mondat elején vettem volna egy nagy levegőt, és az utolsó mondat legvégén fújtam volna csak ki. Végig feszült, idegőrlő.

A világfelépítés, a Siló szabályai, a társadalom, a manipuláció, mind színvonalas disztópához és posztapokaliptikus regényhez illő.  Nagyon kár, hogy ez is egy sorozat, méghozzá öt részre tagolt.  Utána nézve kiderült, hogy minden kötet egy másik szereplő és a nagy rejtély köré épül.

Holston története tökéletes prológus lehetne, ugyanis én elbírnám az összes történetet egyben.

Azonnal ide nekem a folytatást! Komolyan! ( Bízom benne, hogy nem kell rá egy évet várni!!!)

Hugh Howey, újabb olyan író, akit elrabolnék úgy Gretty-módra :) 

Plusz piros pont jár azért, mert nem young adult regény, végre!

A borító is sok csillagos!

Igazán szeretném, ha a következő kötet ennél jóval hosszabb és részletesebb lenne, és választ kaphatnék arra, hogy kik, hol, hogyan, miért és mi lesz ezután?!

A filmes jogok már el is keltek…

Pontozás:

A könyvhétre érkezik a Könyvmolyképző Kiadótól, már előrendelhető!

Köszönöm a kiadónak és Borostyánnak a lehetőséget! 

Újabb vesztőhely...

…itt fog a pénztárcám lángra kapni és a lelkem elkárhozni….

Új Libri nyílt nálunk Kecskeméten a Malom harmadik emeletén, az Alexandra helyén.

Hatalmas (elfelejtettem megkérdezni, hány négyzetméter, majd legközelebb), egyszerű, mégis elegáns, gyönyörű könyvespolcokkal, széles választékkal.

Újdonság az érintőképernyős interaktív kereső, aminek a segítségével megtudhatjuk, a könyv címét beütve, hány példány van az üzletben, és pontosan melyik polcon találjuk. Ezzel biztosan fogok játszani :) 

Itt éppen működés közben fotóztam (és tiportam meg Ottó személyiségjogait, na majd kapok érte, amikor legközelebb az áruházban járok) 

Hamarosn Frei Kávézó nyílik a bolttal összekötve. Igazán remélem, hogy a Frei-csapat összehangolja a design-t a Libri stílusával, különben részemről kimarad a kávé. 

A Könyváruház csapata lelkes és barátságos, úgyhogy csak bátran zaklassátok őket kérésekkel/kérdésekkel!