Fülszöveg:
"Egy elismert szerző meséje egy fiatal fiúról, akinek váratlanul útra kell kelnie, és erőt gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel.
Cole számra az élet kötéltánc. A napfény halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen a föld alatt, és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig..."
Már a borítón felszólt: Ne hívd őket vámpíroknak!
Akkor minek hívjam?-kérdem én.
A regény szereplői megmagyarázták nekem: A vámpír szó számukra lealacsonyító, mert ők nem misztikus, természetfeletti lények, szimplán csak halhatatlan, ember vérrel táplálkozó teremtmények. Hát oké, akkor nem hívjuk őket vámpíroknak, én nem kötekedek!
Itt a vámpírokat HEMÓnak, a táplálékot, az embereket OMNInak nevezik. Az első néhány fejezet után megszoktam, és már nem zavart.
Olvashatom a történetet vámpír sztoriként- így engem nem nyűgözött le. De olvashatom úgy is, mint egy útkeresés, egy történet a felnőtté válásról, egy mese az életről, halálról, kötelességről, barátságról.
Mindig is vonzottak a vámpírok. Lenyűgözött a tény, hogy örökké élhetnek. Több száz vagy ezer éves emlékeik lehetnek, láthatják a világ változásai, nem kell versenyezniük az idővel, nem tűnnek el a feledés homályában, mint a halandók. Ez mind jól hangzik, túl jól.
Viszont egy másik nézőpontból: tengernyi időd van, már mindent láttál, amit érdemes volt látni, mindent átéltél, amit akartál, mit kezdesz akkor az időddel, ha már nincsen célod. Nem kötődhetsz emberekhez, hiszen ők minden nappal közelebb kerülnek a halálhoz. Eltűnnek mellőled. Egyedül vagy, társtalan, magányos. Mi lesz azokkal az érzésekkel, amik benned vannak, ha nem tudod kivel megosztani, ha nem tudod kinek adni? Elvesznek. Elveszíted, azt ami még emberi benned. Mivé válsz akkor? Ebből a nézőpontból nagyon érdekes olvasmány.
Cole személyisége az első pillanattól kezdve sejteti, hogy valami sötét, fájdalmas titkot hordoz magában. Mindenkitől távolságot tart, elrejti az érzelmeit. Hatalmas póker játékos lehetne.
Zavart, hogy több mellékszál is elvarratlan maradt. Ami pedig igazán zavart, Cole személyes története- ami részletekben tárul elénk- a végén befejezetlen marad, pedig nagyon izgalmas. Hiányérzetem van!
Ami nagyon tetszett: Cole-Bess története, nagyon szomorú, végig vártam, hogy mi lesz a megoldás
Kedvenc idézet(ek): " Amellett az ember mellett kellett élnem, akit mindennél jobban szerettem, de nem kaphattam meg, ő pedig a mellé az ember mellé kényszerült, akit mindennél jobban gyűlölt a világon."
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
Pontozás: 3
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
286 oldal
Eredeti cím: Night road
Fordította: Kamper Gergely
A szöveget gondozta: Szakál Gertrúd
A könyvet köszönöm a:
1961-ben született, egész életét TX-ban töltötte. Ez a 6. regénye.
Saját blog: http://amjenkinsbooks.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése