2011. július 23., szombat

S. J. Watson: Mielőtt elalszom

Az utóbbi időben leginkább YA regényeket olvastam, ezért már vágytam valami felnőtt olvasmányra. A Moly.hu-n szembe jött a könyv. Borító- és címmániás énem nem bírta ki, hogy nem olvassam el a fülszöveget. Innentől pedig nem volt megállás.

Mi lenne, ha egy nap úgy ébrednél fel, hogy egy idegen ágyban vagy egy idegen férfival, és a tükörbe nézve egy ismeretlen nő mered rád?

Christine minden reggel azzal szembesül, hogy nem tudja kicsoda, hogy legalább húsz évvel idősebbnek néz ki, mint amennyinek érzi magát. A fürdőszoba csempéjére ragasztott képek alapján, és az idegen férfi elmondása szerint sok éve tragikus baleset érte, melynek következtében elveszítette emlékeit, és a képességet, hogy az agya az újabb emlékeket tárolni tudja.
Minden napja egyformán indul, felébred, és nem emlékszik semmire. Ben a férje, pedig minden áldott nap újra és újra megmutatja a fényképeket, elmeséli a balesetet és a közös történetüket.

Egyik reggel Christine-t mobilon keresi az orvosa, akire persze szintén nem emlékszik. Dr. Nash elmondja, hol találja meg a naplóját.
A naplót, amiben minden nap leírja, hogy mi történt, mert emlékezni akar, mert vissza akarja kapni az életét! A naplót, amit titokban vezet, és amit egy cipős dobozban rejteget.
Le kell írnia mindent, mielőtt elalszik!

Imádom a napló (és levél) regényeket, mert azok sokkal belsőségesebbek. Élvezet volt elmerülni Christine gondolataiban, olyan volt, mintha feltárta volna az agyát, én meg felülről kukucskálnék, és szemezgetnék az emlékfoszlányai között.

Egy olyan történet, ami egyszerre szívfájdító, a tragédiája miatt. Másrészt izgalmas, mert hamar rá kell döbbenned, senkiben nem bízhatsz meg. Nem tudod, ki hazudik neked, és ki mond igazat. Egy logikai játék, amiben próbálod összerakni a szálakat, egy olyan kirakós, amiben a mozaik darabok folyton változnak, gyakran elvesznek, néha megkerülnek, máskor pedig el is felejted, hogy valaha is léteztek.
Ismétlem, ne bízz senkiben!

Volt jó pár teóriám olvasás közben, az egyik félig-meddig be is jött.  
Nagyon olvasmányos, pillanatok alatt befaltam. Elérte, hogy folyton azon agyaljak, hogy mi lenne, ha én lennék Christine helyében. A vége azért nem aratott nálam teljes sikert. Én máshogy zártam volna le. 
A vérbeli thrillert kicsit túlzásnak tartom, de a maga visszafogott stílusával remekül kelt feszültséget, néha még levegőt is elfelejtettem venni.
Az író stílusa nagyon bejött. Szimpatikus, érdemes lesz figyelni a fiatalemberre.

Ami nagyon tetszett: az egész. A napló ötlete, Ben karaktere.
Kedvenc idézet: „Mindketten igyekeztünk úgy tenni, mintha semmi jelentőséget nem tulajdonítanánk ennek az apró részletnek, és éppen ezzel bizonyítottuk, hogy mekkora jelentősége van valójában.”
Borító: Beszippant az a szem! Nagyon bejövős!
Pontozás: 5
462 oldal
Eredeti cím: Before I go to Sleep
Fordította: Gellért Marcell

7 megjegyzés:

  1. Ez olyan, mint az 50 első randi?:) Csak épp másik szempontból meséli.

    VálaszTörlés
  2. *szemszögből :D *koránreggelvanmég*

    VálaszTörlés
  3. eri, hasonlóan az 50 első randihoz, itt is amnéziás a főhős,az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, és miután este elalszik, reggel nem emlékszik semmire. Viszont az 50 első randi romantikus vígjáték, ez meg nagyon nem :)

    VálaszTörlés
  4. Jól hangzik, azt hiszem, hogy én is beszerzem a könyvet és elolvasom.

    VálaszTörlés
  5. Könyves boltba a kezembe akadt ez a könyv,de nem vettem meg,mert kicsit elvagyok maradva az olvasnivalóimmal!Mire haza értem,elfelejtettem a címét,nem tudtam utána nézni,de örülök,hogy írtál róla:)

    VálaszTörlés
  6. Igazán nincs mit :)
    Olvasás terén én is le vagyok maradva, de majd a nyaraláson csökkentem az olvasatlan könyvek számát. Utána meg ősszel jönnek az új megjelenések, gyanús, hogy akkor is sok könyvet gyűjtök be :)

    VálaszTörlés