A Hol lehet Noel? után tudtam, hogy olvasnom kell még Evans regényt. Szerencsémre jött tőle az új könyv, így a Karácsonyt már a Kegyelemmel töltöttem. Sejtettem, hogy az író, most se könnyű témát választ majd, de azt nem vártam, hogy ennyire kemény, szívbemarkoló és megrázó lesz.
A fülszöveg egy részlet a regényből. Nem árul el semmi konkrétat, mégis azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
1962-t írunk, több ezer gyereket bántalmaznak lelkileg és/vagy testileg, mindezt teszik ott, ahol biztonságot várna, azok, akiktől védelmet, gondoskodást remélne. Igen, a családon belüli erőszak és bántalmazás létezik, de a 60-as években még mindenki tagadja, és a törvény sem ismeri el.
Grace egy ilyen családból szökik el. Találkozik Eric-kel. A fiú csak annyit tud, hogy a lány bajban van, nem kérdez semmit, csak segít neki. De vajon elég ereje lesz a két gyereknek szembeszállni a világgal, ahol a felnőtteké az utolsó szó?
Tökéletes karácsonyi történet volt, mert a legfontosabbról, a szeretetről szól. Nem hatásvadász, elcsépelt módon, hanem tiszta, őszinte hangon. Egy segélykiáltás: „Emberek, nyissátok ki a szemeteket! Segítsen végre valaki!”
Soha nem fogom megérteni, hogy mi visz rá arra valakit, hogy ártson egy másik élőlénynek, főleg akkor, ha az egy nálánál gyöngébb, egy ártatlan gyermek.
Nagyon szerettem volna a karjaimba zárni és megóvni Grace-t.
Az egyetlen dolog, ami zavart, az Eric naivitása. Számomra túlártatlannak tűnt. Úgy szerettem volna, ha kicsit keményebb, és tisztábban látja a valóságot, talán akkor másképp végződött volna…
A történet ugyan kitalált, de a világban sok (túl sok) Grace van. Az író alapítványa bántalmazott gyermekeknek létesít menedéket. Te is csatlakozhatsz Evans levelező listájához, és a nevedben az Operation Kids 1 dollárt adományoz a The Christmas Box International részére. (Nem mellékesen értesülsz az író könyveivel kapcsolatos friss hírekről is.) Itt: http://www.richardpaulevans.com/
Ami nagyon tetszett: Az az őszinte, tiszta, olykor humorral átszőtt stílus, ahogyan mesél nekünk a szerző.
Kedvenc idézet: „Ha kiválasztjuk az ösvényt, amelyen járni akarunk, egyben úti célt is választunk magunknak. De néha úgy tűnik, az ösvény már ott van a lábunk alatt, mielőtt még ráeszmélnénk, hogy járunk rajta.”
Borító: Gyönyörű az aranyminta. Illik hozzá az égő gyertya a kézben.
Pontozás: Pontozás: 4,5/5
Remélem a kiadó megtartja a jó szokását és jövő Karácsonyra is meglep bennünket egy újabb Evans könyvvel.
Kiadó: Könyvmolyképző (Aranypöttyös Sorozat)
360 oldal
Eredeti cím: Grace
Fordította: Robin Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése