Vannak zizieim, és éveim számával ezek csak
arányosan gyarapodnak. Egyesek szerint rossz zsémbes öregasszony lesz belőlem (köszi
a kritikát anyu!).
Hogy miért is ez a vallomás?
Talán, mert pár hete volt a születésnapom, és még
ilyen összegzős, melankolikus hangulatban vagyok, és inkább itt nektek vallom
be rossz szokásaimat és vétkeimet. Talán akad köztetek olyan, aki hasonló
cipőben tapossa az életet. Egyébként pedig egy könyvbolondot ki más is érthetne
meg jobban, mint egy másik bolond.
Az egyik ilyen zizim a borítók, de ezt már úgy is
tudod, feltéve, ha nem először tévedsz erre. Szóval engem kilóra meg lehet
venni egy jól sikerült, tetszetős, vagy éppen különleges borítóval. Számomra
egy könyv esztétikai élmény is. Szeretem, ha igényes, színes, ha rabul ejti, és
nem ereszti a tekintetem. Amennyire rajongok egy új könyv illatáért, és
csili-vili külseéért, annyira bolondulok egy régi, ütött-kopott, megsárgult
lapú, titokzatos antik darabért. Szeretem elképzelni, hogy a több mint száz
éves, zsebméretű kézzel ragasztott Jókai kötetem kézről kézre vándorolt,
kalandok százait élte át aktuális gazdájával. Megannyi mosoly és könny szemtanúja
volt. Ha mesélni tudna…
És ezzel a hosszú bevezetővel el is érkeztünk
ahhoz, hogy miért is vettem meg Foenkinos új könyvét. Megláttam Audrey Tautou-t a borítón. A legtöbb
filmjét nagyon szeretem, különösen az Amelie csodálatos élete, a Hosszú
jegyesség és a Coco Chanel a kedvenceim. Audrey édes, bájos, szeretnivaló. A
vele látott filmekben is benne van ez a báj, könnyedség, elegancia, ízig-vérig
mindent átjár a francia filmekre jellemző hangulat.
Éppen ezért Nathalie-t azonnal összekötöttem
Tautou-val, ha már egyszer ő játssza a filmben, és a regénytől is a már
megszokott Audrey-s érzést vártam.
„Nathalie és Francois az utcán ismerkedett meg.” Ez
a történt kezdőpontja, mert ha Nathalie nem találkozik Francois-szal, és nem
szeretnek menthetetlenül és végérvényesen egymásba, nem házasodnának össze, és
nem élnének évekig nagy boldogságban, akkor Nathalie-nak Francois csak egy
ismeretlen idegen lenne, és feltehetőleg nem is értesülne a haláláról. De
Francois Nathalie élete volt, és egy nap egy autó elvette tőle ezt az életet.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Feladni?
Vagy elkezdeni egy második életet?
Édes volt, bájos, aranyos és szomorú, ahogyan
vártam tőle, de sokkal nagyobb dózisban is elbírtam volna mindezt. A végén azon töprengtem, mi nem tetszik nekem ebben. Gyorsan jött a felismerés: túl rövid volt! Sokkal hosszabb és részletesebb is lehetett volna! Olyan hírtelennek éreztem a „második
életet”. Jobban megállná a helyét egy
novellás kötetben, mint önálló regényként.
Mégis számomra színpatikus, mert nem egy tipikus habosbabos, tökéletesen irónikus, és humoros. A filmre is kíváncsi vagyok!
Ami nagyon tetszett: a hangulat, a filmes, és
irodalmi utalások, az irónia
Kedven idézet: „Mi a szerelem művészete? Egyesíteni
egy vámpír vadságát egy szellőrózsa szendeségével.”
„Egy szerzetes és egy hentes verekszik össze minden
vágyban.”
Pillangók a gyomorban: Szomorú szerelmes
Borító: Nyert!
Pontozás:
Kiadó: Európa
212 oldal
Eredeti cím: Délicatess
Fordította: N.Kiss Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése