Az
a típus vagyok, aki már reggelizés közben azon gondolkozik, hogy mit fog
vacsorázni, az aki mélységesen átérzi a hobbitok evés iránti rajongását. Nem
ritka, hogy nekem Jamie és Nigella az esti mese. Imádok recepteket böngészni,
gyűjtögetni. A sütés nekem olyan, mint másnak a xanax. Már hetekkel az ünnepek
előtt tervezgetem a menüt. Összegezve: kis gourmand vagyok.
Na
most képzeljétek el, hogy van egy kis gourmand, akinek azt mondják érzékeny a
tejre, a lisztre,a cukorra, eltiltják egy csomó mindentől… csöppet frusztrált (
már szívből megérti a baltás gyilkost), és mindennapos megpróbáltatásai mellé
még kap egy jó kis szalmonella fertőzést. Az első három nap bele akar halni, a
negyediken meg már az éhségtől érzi közel magához a kaszást…
Ilyen
lelkiállapotban veti bele magát ebbe a gasztroregénybe. A nyolcadik sornál
rájön, ezt nem mérgezés idején, szigorú diétára fogva kellene olvasnia, és az
is tudatosul benne, hogy bármennyire is erős a képzelőereje, a háztartási keksz attól még nem változik muffinná
Lillian
ért az ételek nyelvén, saját éttermében gyógyítja velük a szíveket és a
lelkeket. Ezt a tudást és szeretetet igyekszik átadni a főzőtanfolyamra járó
diákjainak. Havonta egy este az étterem elcsendesül, viszont a konyhában nyolc
amatőr, de roppant lelkes ételszerelmes kavargatja az „üstöt varázsfakanállal”…
Köztük
Claire, a kétgyermekes családanya, Helen és Carl az idős házaspár, Antonia az
olasz származású konyhatervező, a programozó Ian a szomorú Tom, a kétbalkezes Chloe, és a
szétszort Isabelle.
Különböző
korú, hátterű és személyiségű emberek, akik még nem is sejtik, mennyire meg
fogja változtatni az életüket Lillian tanítása.
A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan, ez is egy olyan regény, amiben látszólag
alig történik valami, mégis minden megváltozik a végére. Letehetetlen, szívet
melengető, őszi hangulathoz tökéletesen illő könyv. Ételszerelmeseknek
kihagyhatatlan.
Megviselt
testű-lelkű gourmandunk gyomra folyton korgott olvasás közben, de a végére
búskomorsága, letargiája, kezdődő depressziója teljesen elmúlt. Valamint alig
várja, hogy tej, liszt és cukor társaságában süssön egy hatalmas csokoládés
tortát!
Ami nagyon tetszett: a regény hangulata, Lillian személyes története
Kedvenc idézet: "...a liszt ahhoz a fickóhoz hasonlít, akiről a filmekben csak a legvégén ismerjük fel, hogy szexi. Úgy értem, legyetek őszinték abban, hogy amikor a konyhai teendőket osztjátok szét egymást közt, ki akar a lisztel foglalkozni. A vaj sokkal csábítóbb. Ám az a helyzet, hogy a liszt tartja össze a tortát."
Pillangók a gyomorban: sok az érzelem, de semmi vad erotika
Borító: igazán hangulatos, az angol változat azért nekem jobban tetszik, szuper ez a pad!
Pontozás:
Kiadó: Pioneer Books
274 oldal
Eredeti cím: The School of Essential Ingredients
Fordította: Morvay Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése