2012. szeptember 25., kedd

Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra


Az a típus vagyok, aki már reggelizés közben azon gondolkozik, hogy mit fog vacsorázni, az aki mélységesen átérzi a hobbitok evés iránti rajongását. Nem ritka, hogy nekem Jamie és Nigella az esti mese. Imádok recepteket böngészni, gyűjtögetni. A sütés nekem olyan, mint másnak a xanax. Már hetekkel az ünnepek előtt tervezgetem a menüt. Összegezve: kis gourmand vagyok.

Na most képzeljétek el, hogy van egy kis gourmand, akinek azt mondják érzékeny a tejre, a lisztre,a cukorra, eltiltják egy csomó mindentől… csöppet frusztrált ( már szívből megérti a baltás gyilkost), és mindennapos megpróbáltatásai mellé még kap egy jó kis szalmonella fertőzést. Az első három nap bele akar halni, a negyediken meg már az éhségtől érzi közel magához a kaszást…

Ilyen lelkiállapotban veti bele magát ebbe a gasztroregénybe. A nyolcadik sornál rájön, ezt nem mérgezés idején, szigorú diétára fogva kellene olvasnia, és az is tudatosul benne, hogy bármennyire is erős a képzelőereje, a háztartási keksz attól még nem változik muffinná 

Lillian ért az ételek nyelvén, saját éttermében gyógyítja velük a szíveket és a lelkeket. Ezt a tudást és szeretetet igyekszik átadni a főzőtanfolyamra járó diákjainak. Havonta egy este az étterem elcsendesül, viszont a konyhában nyolc amatőr, de roppant lelkes ételszerelmes kavargatja az „üstöt varázsfakanállal”…
Köztük Claire, a kétgyermekes családanya, Helen és Carl az idős házaspár, Antonia az olasz származású konyhatervező, a programozó Ian  a szomorú Tom, a kétbalkezes Chloe, és a szétszort Isabelle.
Különböző korú, hátterű és személyiségű emberek, akik még nem is sejtik, mennyire meg fogja változtatni az életüket Lillian tanítása.

A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan, ez is egy olyan regény, amiben látszólag alig történik valami, mégis minden megváltozik a végére. Letehetetlen, szívet melengető, őszi hangulathoz tökéletesen illő könyv. Ételszerelmeseknek kihagyhatatlan.

Megviselt testű-lelkű gourmandunk gyomra folyton korgott olvasás közben, de a végére búskomorsága, letargiája, kezdődő depressziója teljesen elmúlt. Valamint alig várja, hogy tej, liszt és cukor társaságában süssön egy hatalmas csokoládés tortát! 

Ami nagyon tetszett: a regény hangulata, Lillian személyes története
Kedvenc idézet: "...a liszt ahhoz a fickóhoz hasonlít, akiről a filmekben csak a legvégén ismerjük fel, hogy szexi. Úgy értem, legyetek őszinték abban, hogy amikor a konyhai teendőket osztjátok szét egymást közt, ki akar a lisztel foglalkozni. A vaj sokkal csábítóbb. Ám az a helyzet, hogy a liszt tartja össze a tortát." 
Pillangók a gyomorban: sok az érzelem, de semmi vad erotika
Borító: igazán hangulatos, az angol változat azért nekem jobban tetszik, szuper ez a pad! 
Pontozás:

Kiadó: Pioneer Books
274 oldal
Eredeti cím: The School of Essential Ingredients 
Fordította: Morvay Krisztina 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése