Megkívántam...(1)

Michael Morpurgo: Hadak útján

Joeyt csikó kora óta nagy szeretettel neveli gazdájának fia, Albert. Ám nehéz idők jönnek: kitör a háború, és a gazda pénzszűke miatt kénytelen eladni a lovat a hadseregnek. Albert képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy egy nap újra együtt lehessenek.
A deres belecsöppen az első világháború gyilkos kavalkádjába. Ahogy fordul a hadiszerencse, hol az angolokat, hol a németeket szolgálja, végül egy öldöklő csata után a senki földjéről ismét az angolok közé téved. Csakhogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Jó és rossz oldaláról egyaránt megismerte már az embert: megtapasztalta a béke szépségét, a barátság erejét, majd a háború rútságát. De vajon találkozik-e még valaha igaz barátjával, Alberttel?

Láttam a film előzetesét, és már azon pityeregtem. Ezt a rövid könyvet biztosan végig izgulnám.

Colin Clark: Egy hét Marilynnel

1956-ban a 23 éves Colin Clark, friss oxfordi diplomájával, harmadasszisztensként dolgozik "A herceg és a kóristalány" című film forgatásán. A filmben együtt játszik Nagy-Britannia színészfejedelme, Sir Laurence Olivier és a leghíresebb hollywoodi szexszimbólum, MARILYN MONROE.
Egy varázslatos héten keresztül a legendás filmcsillag a legfiatalabb munkatárs, Colin karjaiban talál menedéket akkor, amikor minden összedőlni látszik körülötte. A fiatal férfi minden erejével azon van, hogy erősítse Marilyn ingatag önbizalmát, s rábírja arra, hogy folytassa a munkáját a felé áradó ellenszenv közepette is.
Colin Clark naplót vezetett a forgatásról, s természetesen leírta a Marilynnel töltött csodás hetet is. Ezeknek a feljegyzéseknek az alapján készült az "Egy hét Marlynnel" cím film.

Újabb filmes könyv, ennek a bemutatója is kecsegtető volt. Kíváncsi vagyok, mennyire valósak is ezek a feljegyzések, és mennyi ebből a kiszínezett kamu.

Georges Simenon: A kísértetek

Léon Labbé kalapkereskedő egy francia kisváros, La Rochelle köztiszteletben álló polgára, aki a boltja ügyeinek intézése mellett súlyosan beteg, a szobájából kimozdulni nem tudó feleségét is odaadón ápolja. Egyedül szabómester szomszédja, Kachoudas sejti, hogy a külvilág szemében megbecsült polgár felelős valójában az egész várost félelemben tartó gyilkosságsorozatért, aminek eddig öt idős hölgy esett áldozatul.
Labbé sejti, hogy a szabómester őt gyanúsítja, így macska-egér játék kezdődik a két szomszéd között. A gépezetbe azonban homokszem kerül, amikor a hatodik gyilkosság meghiúsul, Labbé rendezett világa pedig kezd felborulni...

Végre, végre újabb Simenon regény!!! Szeressem, de nagyon-nagyon a pszichológiai krimit! 

Tél/Tavasz

Egész nap szakadt és még mindig esik nálunk a hó. Imádom, de már elegem van a télből. Napfény, madárcsicsergés, rügyező fák, virágillat. Tavasz! Óh, de várlak! Gyere minél hamarabb!

Ha a természet nem is akar még felébredni téli álmából, a blog köntösét azért én felfrissítettem. Jól esik ránéznem! Remélem nektek is tetszik.

Még egy két oldal elem vándorol ide-oda, de az összkép így marad. 

Vonzalom

Van az úgy velem, hogy nagyon-nagyon, de nagyon vágyok egy könyvre (mikor nem?), és minél előbb be akarom szerezni, hogy azonnal olvashassam. Elköltöm a könyvpénzt, zsebpénzt és még a bugyipénzt is ha kell, csak hogy enyém legyen a kincs. Végre a polcomon van az áhított zsákmány, elhárul a veszély, senki nem vásárolhatja fel előlem az utolsó példányt. Itthon a polcomon parádézik. Eldicsekszik a többi könyvnek: „Én vagyok a nagy szerelme! Csak rám gondol!” Kacérkodik velem, és már könnyen beadná nekem a derekát.

Erre mit csinál az én csalfa szívem?  Gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy másik iránt!

Ezzel a halandzsával oda akarok kilyukadni, hogy hiába van itthon két olyan regény is, amiknek megjelenését is tűkön ülve vártam, csak kerülgetem őket. Gondoltam, na majd ma belevágok az egyikbe! Erre reggel a polc előtt állva valami földöntúli erő más irányba terelte a kezem, és egy régebben beszerzett darabot ragadtam meg. Teljesen belefeledkeztem, és nem menekülhettem előle.

Hogyan választom ki, hogy mit olvasok?

Nem én választok, a könyv választ engem! 

Kristin Cashore: Fire-Zsarát

Cashore kisasszony engem megnyert magának már A garabonccal, így tűkön ülve vártam a folytatást. Nagyok voltak az elvárásaim, de nem kellett csalódnom.

A tartalom ismertetésében és a poszt többi részében sem lesznek spoilerek. Bár az első és a második (az előzmény) rész szorosan nem kapcsolódik egymáshoz, és a főbb szereplők is mások mind a kettőben, mégis sorban érdemes olvasni, mert a Zsarátban sok utalás van A garaboncra.

Völgyefölde királyságában háború veszélye fenyeget. A trónon a fiatal Naris király uralkodik, a sereg élén pedig testvére Brigan herceg áll. A béke mégis veszélyben forog, hiszen az előző uralkodó, a fivérek atyja gyengekezű és igazságtalan volt. Bábja EnCiánnak, egy igazi emberszörnynek. Hiába lépett helyükbe egy igazságos király, és állt helyre a rend, mégis vannak ármánykodó földesurak, akik magukénak akarják tudni a birodalmat.

Völgyefölde egy távoli zugában él egy lány, Zsarát. EnCián lánya, aki a világon egyetlen dologtól fél igazán, önmagától, attól, hogy nem tudja megtagadni a természetét, és olyanná válik, mint amilyen az apja volt.

A gyűlölt szörnyeteg lánya az egyetlen, aki segíthet megmenteni a királyságot…

Adott egy izgalmas, feszültséggel teli történet, amiben nem elég, hogy meg kell menteni egy egész birodalmat, de emellett még a szereplőknek is meg kell küzdeniük a múlt terheivel. Egymásnak feszülnek az indulatok és a sérelmek, amiket alapból nehéz kezelni, de nem könnyíti meg a helyzetet ösztönös elemi erejű vonzalom sem.

Imádtam ezt a sok vívódást, belső harcot, feszültséget, érzelmi és verbális párbajt. Igazán nekem valók az ilyen történetek.

Szeretem az írónő stílusát és a világot, amit létrehoz, azt az érzést kelti bennem, mintha egy középkori lovagi tündérmese lenne, modern elemekkel.

Rajongok a hősnőiért, akik nem elveszett, megmentésre váró királykisasszonyok, hanem rendkívüli, erős, harcias teremtések, akik megvívják saját harcaikat.

Rajzolt nekem egy olyan férfi karaktert, akit nem tudok nem imádni. Brigan herceg rejtélyes, hallgatag, nehezen megközelítő, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az a típus, aki az első, második, harmadik körben is alig mutat magából valamit, de minden csepp türelmet megér.  

Zsarát és Brigant mellett ott volt még a másik három királyi testvér és Íjjász karaktere is, akikre nem lehetett nem oda figyelni. Nagyon könnyen megszerettem őket és egyenként izgultam értük. A végén nem bírtam ki könnyek nélkül.

A garabonc egy hangyányival jobban tetszett, de még így is nagyon bejött a Zsarát is. Repesve várom a harmadik kötetet, amiben végre a szálak összeérnek!

Ami (aki) nagyon tetszett: Zsarát képessége, Brigant karaktere, a stílus, a világ 

Kedvenc idézet: „Zsarát hegedűje felsírt.Sírt a halottakért,és sírt az élőkért,akkik itt maradnak,hogy búcsút intsenek a távozóknak.”

Borító: Tökéletes!!! 5/5 (Csak ne kopna róla az arany színű felírat) 

Pontozás: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös)

483 oldal

Eredeti cím: Fire

Fordította: Balogh Eszter és Szalai Virág 

Carla Schneider · Claudia Carls: Cinege Mici meséje

Sose növök ki a mesékből. A mai napig gyakran nézem, olvasom, hallgatom őket. Jó ürügy, amikor van a családban kisebb gyerkőc, neki lehet mesélni akár órákig. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen történetet olvasunk, hiszen ha bugyutának érzem felnőtt fejjel, akkor nem könnyű újra és újra elmondani, pedig ha nekem nem is tetszik, a gyerkőcnek még attól bejöhet, és akkor nem kímél: „Még egyszer! Még egyszer, csak még egyszer!”

A Cinege Mici meséje megfogott a borítóval. Beleszerettem Mici fodros-bodros, színes alsószoknyáiba. A fülszöveg után is jó érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban.

Laposfölde birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul ( eddig bele se gondoltam, hogy bizony az udvari bolond fölött is eljár az idő), a király ezért kihirdeti a kisdobossal, hogy új bolond kerestetik. A fogcsikorgató tél közepén három bátor jelentkező is elindul a királyi udvarba szerencsét próbálni. Boglya Boldi (nálunk itthon felvette a Bagoly Boldi keresztséget is) szóvicceivel, Piros Vilmos díszes csörgődobjával akar mosolyt csalni a király arcára.

Cinege Mici a harmadik vállalkozó, aki ugyan lány, de mégis szeretné kipróbálni magát udvari bolondként. Így hét szoknyába bújik, és a fejére dunnát csavar a hideg ellen. Serpenyőből készült korcsolyával siklik végig a befagyott folyó jegén a palotáig.

Mindenki, tiltakozik az ellen, hogy egy lány legyen a bolond, hiszen, az csak fiúknak való feladat. Szerencsére a király nem így gondolja: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!” Így Mici is a kastélyban maradhat a két másik jelölttel együtt a próbaidőre.

Hogy kit választ a király? Azt nem árulom el...

Szellemes, és nagyon eredeti ez a mese. Arra tanítja meg a kicsiket és a nagyokat is, hogy ne törődjenek az előre megírt szerepekkel, hogy merjék vállalni magukat és az álmaikat. A női-férfi szerepvállalásról úgy ír, hogy a gyerekek is értsék/érezzék nem baj az, ha lány létedre olyasmit szeretnék kipróbálni, amiről mások azt mondják, csak a fiúknak szabad. Ne törődj a megszokásokkal, mert ahogy a király is mondta:”Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”  

A történet aranyos, nincsenek benne ijesztő lények, szépen illusztrált (nálam Mici szoknyáinak a színei, és azok mintája viszi a pálmát), szórakoztató és nem túl hosszú, ezért tökéletes esti mese.

Csak hogy érzékeltessem, nem csak kicsiknek jön be:

Amint megérkezett a könyv és kibontottuk, anyu lecsapott rá. Vissza se adta, míg el nem olvasta. Vélemény: „Okos lány ez a Mici!”

Pontozás: 4,5/5

Ami nagyon tetszett: A történet eredetisége. Az illusztrációk

Kedvenc idézet: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”

Borító: A legszebb képet emelték ki! Tetszik! 5/5

Kiadó: Manó Könyvek

32 oldal

Eredeti cím: Holly Vogeltritt

Fordította: Orosz Anett 

Simone Elkeles: Perfect Chemistry- Tökéletes kémia

Időről időre megfogadom, nem olvasok több gimis-szerelmes történetet, mert én már nagylány vagyok, nincs nekem ilyenre szükségem. Na persze a fogadalmamat rendre meg is szegem…  és most sem bántam meg.

Akik olvasták angolul a Perfcet Chemistry-t, azok rajongással, lelkesen írtak róla, így nálam is listára került a magyar megjelenés előtt és nagyon vártam, hogy belevessem magam. Nem kellett csalódnom.

Chicagó külvárosában, ahol északi (gazdag) és déli (szegény) negyedek lakói között súlyos és kibékíthetetlen ellentétek húzódnak, a klikkesedés és a viszály a Fairfield gimiben is burjánzik.  A tökéletes és gyönyörű Brittany Ellis, a pomponlányok csapatkapitánya ellen összefog az Univerzum, amikor a szigorú kémiatanárnő Alex Fuentest, a bandatagot osztja mellé tanulópárnak. (Tudom, nagyon amerikai tini filmesen hangzik, de tessék félre dobni az előítéleteket! Sokkal-sokkal jobb lesz annál!)  

Pillanatok alatt magába szippantott és nem eresztett még az utolsó oldalak után se. Imádtam, hogy teli van spanyol kifejezésekkel. A könyv végén lévő szószedetnek köszönhetően pedig értettem is, mikor mit mondanak a szereplők. Nem mellékesen perfecta megtanít ezen a nyelven káromkodni :) 

Az írónő stílusa, humora pont nekem való volt. A főszereplői szerethetőek, különösen Alex. Ő hamar levett a lábamról. Az első latino rosszfiú, akiért rajongok. Egy okos srác, akit az élet megkeményített, már lemondott az álmairól, amikor megjelenik Brittany. 

A lánynak mindene megvan, márkás ruhák, csinos külső, menő barátok, a focicsapat sztárja a pasija. Az élete tökéletes, ha nem nézünk a színfalak mögé… Soha ne ítélj pusztán a látszat alapján!

Izgalmas volt figyelni, ahogy a szereplők édesen csetlenek-botlanak az egymás felé vezető úton.  Imádtam, ahogy folyton ugratták a másikat. Ettől és a csöppet sem rózsaszín életüktől emelkedik ki Alex és Brittany története a klisék közül.

Mindent megkaptam, amit szeretek, humort, évődést, flörtöt, váltott nézőpontos elbeszélést, és volt komoly szál is. Az írónő engem megfőzött, és nagyon várom a folytatást. Ugyanis Alexnek van még két öccse, Elkeles pedig mind a három Fuentest-fiúnak szentel egy-egy kötetet.

A legfélelmetesebb és legszebb kémiai reakció a szerelem, itt pedig tökéletes a kémia. Még, még, még, ennyi nem elég!!!

Ami nagyon tetszett: váltott nézőpont, Alex-Brittany fogadása, az ugratások

Kedvenc idézet:  „…mert tiéd a szívem, a lelkem, meg minden, ami a kettő között van.”

Borító: örülök, hogy megtartották az eredetit! Nekem ez a másik is tetszik! 

Pontozás: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös Sorozat)

416 oldal

Eredeti cím: Perfect Chemistry

Fordította: Neset Adrienn

Richard Paul Evans: Grace-Kegyelem

A Hol lehet Noel? után tudtam, hogy olvasnom kell még Evans regényt.  Szerencsémre jött tőle az új könyv, így a Karácsonyt már a Kegyelemmel töltöttem. Sejtettem, hogy az író, most se könnyű témát választ majd, de azt nem vártam, hogy ennyire kemény, szívbemarkoló és megrázó lesz.

A fülszöveg egy részlet a regényből. Nem árul el semmi konkrétat, mégis azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

1962-t írunk, több ezer gyereket bántalmaznak lelkileg és/vagy testileg, mindezt teszik ott, ahol biztonságot várna, azok, akiktől védelmet, gondoskodást remélne. Igen, a családon belüli erőszak és bántalmazás létezik, de a 60-as években még mindenki tagadja, és a törvény sem ismeri el.

Grace egy ilyen családból szökik el. Találkozik Eric-kel. A fiú csak annyit tud, hogy a lány bajban van, nem kérdez semmit, csak segít neki. De vajon elég ereje lesz a két gyereknek szembeszállni a világgal, ahol a felnőtteké az utolsó szó?

Tökéletes karácsonyi történet volt, mert a legfontosabbról, a szeretetről szól. Nem hatásvadász, elcsépelt módon, hanem tiszta, őszinte hangon. Egy segélykiáltás: „Emberek, nyissátok ki a szemeteket! Segítsen végre valaki!”

Soha nem fogom megérteni, hogy mi visz rá arra valakit, hogy ártson egy másik élőlénynek, főleg akkor, ha az egy nálánál gyöngébb, egy ártatlan gyermek.

Nagyon szerettem volna a karjaimba zárni és megóvni Grace-t.

Az egyetlen dolog, ami zavart, az Eric naivitása. Számomra túlártatlannak tűnt. Úgy szerettem volna, ha kicsit keményebb, és tisztábban látja a valóságot, talán akkor másképp végződött volna…

A történet ugyan kitalált, de a világban sok (túl sok) Grace van. Az író alapítványa bántalmazott gyermekeknek létesít menedéket. Te is csatlakozhatsz Evans levelező listájához, és a nevedben az Operation Kids 1 dollárt adományoz a The Christmas Box International részére. (Nem mellékesen értesülsz az író könyveivel kapcsolatos friss hírekről is.) Itt: http://www.richardpaulevans.com/

Ami nagyon tetszett: Az az őszinte, tiszta, olykor humorral átszőtt stílus, ahogyan mesél nekünk a szerző.

Kedvenc idézet: „Ha kiválasztjuk az ösvényt, amelyen járni akarunk, egyben úti célt is választunk magunknak. De néha úgy tűnik, az ösvény már ott van a lábunk alatt, mielőtt még ráeszmélnénk, hogy járunk rajta.”

Borító: Gyönyörű az aranyminta. Illik hozzá az égő gyertya a kézben.

Pontozás: Pontozás: 4,5/5

Remélem a kiadó megtartja a jó szokását és jövő Karácsonyra is meglep bennünket egy újabb Evans könyvvel. 

Kiadó: Könyvmolyképző (Aranypöttyös Sorozat)

360 oldal

Eredeti cím: Grace

Fordította: Robin Edina