Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra

Az a típus vagyok, aki már reggelizés közben azon gondolkozik, hogy mit fog vacsorázni, az aki mélységesen átérzi a hobbitok evés iránti rajongását. Nem ritka, hogy nekem Jamie és Nigella az esti mese. Imádok recepteket böngészni, gyűjtögetni. A sütés nekem olyan, mint másnak a xanax. Már hetekkel az ünnepek előtt tervezgetem a menüt. Összegezve: kis gourmand vagyok.

Na most képzeljétek el, hogy van egy kis gourmand, akinek azt mondják érzékeny a tejre, a lisztre,a cukorra, eltiltják egy csomó mindentől… csöppet frusztrált ( már szívből megérti a baltás gyilkost), és mindennapos megpróbáltatásai mellé még kap egy jó kis szalmonella fertőzést. Az első három nap bele akar halni, a negyediken meg már az éhségtől érzi közel magához a kaszást…

Ilyen lelkiállapotban veti bele magát ebbe a gasztroregénybe. A nyolcadik sornál rájön, ezt nem mérgezés idején, szigorú diétára fogva kellene olvasnia, és az is tudatosul benne, hogy bármennyire is erős a képzelőereje, a háztartási keksz attól még nem változik muffinná 

Lillian ért az ételek nyelvén, saját éttermében gyógyítja velük a szíveket és a lelkeket. Ezt a tudást és szeretetet igyekszik átadni a főzőtanfolyamra járó diákjainak. Havonta egy este az étterem elcsendesül, viszont a konyhában nyolc amatőr, de roppant lelkes ételszerelmes kavargatja az „üstöt varázsfakanállal”…

Köztük Claire, a kétgyermekes családanya, Helen és Carl az idős házaspár, Antonia az olasz származású konyhatervező, a programozó Ian  a szomorú Tom, a kétbalkezes Chloe, és a szétszort Isabelle.

Különböző korú, hátterű és személyiségű emberek, akik még nem is sejtik, mennyire meg fogja változtatni az életüket Lillian tanítása.

A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan, ez is egy olyan regény, amiben látszólag alig történik valami, mégis minden megváltozik a végére. Letehetetlen, szívet melengető, őszi hangulathoz tökéletesen illő könyv. Ételszerelmeseknek kihagyhatatlan.

Megviselt testű-lelkű gourmandunk gyomra folyton korgott olvasás közben, de a végére búskomorsága, letargiája, kezdődő depressziója teljesen elmúlt. Valamint alig várja, hogy tej, liszt és cukor társaságában süssön egy hatalmas csokoládés tortát! 

Ami nagyon tetszett: a regény hangulata, Lillian személyes története

Kedvenc idézet: "...a liszt ahhoz a fickóhoz hasonlít, akiről a filmekben csak a legvégén ismerjük fel, hogy szexi. Úgy értem, legyetek őszinték abban, hogy amikor a konyhai teendőket osztjátok szét egymást közt, ki akar a lisztel foglalkozni. A vaj sokkal csábítóbb. Ám az a helyzet, hogy a liszt tartja össze a tortát." 

Pillangók a gyomorban: sok az érzelem, de semmi vad erotika

Borító: igazán hangulatos, az angol változat azért nekem jobban tetszik, szuper ez a pad! 

Pontozás:

Kiadó: Pioneer Books

274 oldal

Eredeti cím: The School of Essential Ingredients 

Fordította: Morvay Krisztina 

Lissa Price- A testbérlők

Borítómániás énem extázisba esett és csak annyit tudott ismételgetni: „Kell nekünk a drágassszág….” A fülszöveget olvasva már csorgott a nyálam. Valahogy így kezdődött…

Disztópiás YA regény az Agave kiadótól. A borító hátulján olvasható ajánlás szerint az Éhezők viadala rajongóinak nem kell tovább várniuk, itt van Lissa Price regénye folytatásnak. Én ezt erős túlzásnak érzem, nem emlegetném a két regényt egy lapon. Oké, hogy a műfaj és a korosztály is stimmel, de mégis ég és föld a különbség a két történet között. Szerintem, ha valaki Éhezők viadala 2-ként veti bele magát, az nagyot fog koppanni. Ennek ellenére, aki szereti a disztópiát, az ne hagyja ki!

„A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred…”

Egy olyan világba csöppenünk, ahol egy vegyi fegyvernek „köszönhetően” már csak az idősek és fiatalok maradtak életben. Mindent az öregek, ahogy itt nevezik őket, a szépkorúak, irányítanak, akik akár 200 évig is élnek.

Callie szülei meghaltak, a kisöccse súlyos beteg. Bujkálnak a rendfenntartó erők elől, hiszen felnőtt gondviselő hiányában intézetbe (mely rosszabb, mint a börtön) zárnák őket. Orvosságra és otthonra vágynak, amihez ugye pénz kell.

És itt jön az Elsőrendű Állomások nyújtotta lehetőség…

Hiszen csak háromszor kell bérbe adnod a tested, és nem lesznek anyagi gondjaid, míg élsz. A bérlésből pedig semmit sem fogsz érezni, végig alszol majd…

Nagyon tetszett a háttér, a kidolgozott világ. Megfogott már az első oldalon. Fordulatos, akcióval teli történetet kaptam, ahol a nyomozós szálon volt a hangsúly.

Nem tetszett viszont, hogy a szereplők kidolgozatlanok maradtak, nem éreztem őket eléggé árnyaltnak. Talán éppen azért, mert nem voltak túl hitelesek a karakterek, érzelmileg is sterilnek találtam. Egyszerűen nem tudtam szívvel-lélekkel együtt létezni a könyvvel, nem tudtam izgulni, aggódni a szereplőkért.

Pozitívum, hogy a hősnőt nem állítja be tökéletesnek, nincsen szuper ereje, nem túldramatizált, kifejezetten emberi. Viszont kezdek aggódni, hogy Price is követi a divathullámot, és belehajszolja Calliet egy szerelmi háromszögbe. Nagy hiba lenne egy ilyen sablont betenni.

Azt mondtam volna, hogy ez egy jó alapötletből kiinduló átlagos YA thriller.

Mondtam volna…

De aztán jött az utolsó néhány oldal, és kifordított magamból ez a könyv. Hatalmas, nem várt fordulat, amitől a falnak tudnád hajítani, és azonnal követeled a folytatást! Több száz, lassan már ezer olvasmány után nehéz engem meglepni, de Lissa Pirce-nek sikerült! Libabőrösen tettem le a könyvet!

Szerencsére lesz még egy rész, ami 2012. december végére várható angolul. Bízom a kiadóban, hogy minél hamarabb lefordítják nekünk.

Ami nagyon tetszett: a háttér, a világ, a fordulatok

Kedvenc idézet: „Sólyom rikolt fel, most repülni kell.”

Pillangók a gyomorban: néhány csók, semmi fülledt erotika

Borító: Zseniális!!! 5*

Pontozás:

Kiadó: Agave

328 oldal

Eredeti cím: Starters

Fordította: Fischer Anna 

Lois Lowry: Nyáron történt

Több mint tíz évvel ezelőtt, még fiatal molyként , első önálló könyvvásárlásaim egyik alkalmával leemeltem a boltban a polcról egy bűvös könyvet. Havas táj, középen egy piros szánkó. Megbabonázott, pedig akkor még nem is sejtettem, milyen zseniális történetet rejt a borító. Ez volt Az emlékek őre. Azóta is töretlen a szerelem, imádom az íróját, Lois Lowry-t.

Nem is olyan régen sikerül végre elolvasnom a piros szánkós regény folytatásait. Azóta is repesve várom a sorozat következő részét. (Bizony lesz egy negyedik!!! Várható külföldi megjelenés: 2012.okt.02.) De addig is arra gondoltam, hogy újra olvasom ill. pótolom a még nem olvasott Lowry történeteket.

Nyáron történt (Summer to Die)…

Fülszöveg nélkül vágtam bele. Ha nem ismertem volna az írónőt, akkor egy könnyed nyári regényre számítottam volna a magyar cím alapján, (az angol azért már ennél beszédesebb) de mivel van már közös múltunk, biztos voltam benne, hogy papírzsepis, falhoz vágós, elgondolkodtató könyvre kell felkészülnöm.

Meg 13 éves, szüleivel és 15 éves Molly nevű nővérével él a városban. Egy Meg számára nem túl szép napon az édesapja bejelenti, egy időre vidékre költöznek, hogy be tudja fejezni félig-meddig megírt könyvét.

A lányok nem díjazzák a költözést, hiszen ott kell hagyniuk a sulit és a barátokat, de nincs mit tenni, de kell dobozolni az életüket és irány a vadregényes, eldugott, mesebeli kis házikó.

Már az első oldalon a szoba közepén kék krétával meghúzott vonal is mosolyt csalt az arcomra. Nekem ugyan nem húgom, hanem öcsém van, de én is átéltem a közös szoba „örömeit”. Adott két testvér, akik ennél különbözőek már nem is lehetnének egymástól. Együtt tudtam érezni a lányokkal.

Molly már kamasz. A társaság középpontja, mindenki szereti, odáig vannak érte a fiúk, igazi feltűnő szőke szépség.

Meg sokkal inkább befelé él. Visszafogott, szépsége rejtőzködő. Nővére mellett kevesebbnek, sőt csúnyának tartja magát. Az ő szemszögéből ismerjük meg a családot és a többi szereplőt, vele éljük át a történetet.

Egy olyan eldugott Paradicsomba költözött a család, ahova bárki szívesen eljutni legalább megpihenni egy kis időre. Szerencsére, én egy ilyen helyen olvashattam ezt a regényt. Így még inkább közel éreztem magamhoz a környezetet, az atmoszférát.

Szeretem az írónőben, hogy úgy szól a fiatal olvasókhoz, hogy könnyedén megértsék, de nem butítja le ehhez a történetet, sem a szöveget. Finoman, érzékenyen nyúl nagyon kemény, kegyetlen dolgokhoz, egyenes utat talál a szívhez. A történetei, köztük ez is, sokáig bolyonganak a fejünkben, az is megeshet, hogy soha többé nem hagynak magunkra. (Lásd: eme blogger és a piros szánkós kisfiú esete.)

Röviden, tömören, miről szól a Nyáron történt?

A felnőtté válás rögös útjairól, barátok szerzéséről, az elválásról és a létező legnagyobb veszteségről.

Mit tanultam belőle?

Nem baj, ha a testvéred kék krétával vonalat húz, és kijelöli, melyik a te térfeled a szobában. Addig jó, amíg ott van, hogy meghúzza a vonalat, amíg ott van melletted.

Ami nagyon tetszett: Will Banks házai, a bolytos táncsics

Kedvenc idézet: "Az ember szeret bűnbakot keresni. Nem bánja, ha ő maga a bűnbak, még akkor sem, ha a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs az egésznek."

Pillangók a gyomorban: Nagyon érzelmes könyv, de nem a szerelem miatt.

Borító: A magyar tetszik a legjobban, nagyon hangulatos.

Pontozás:

Eredeti cím: A Summer to Die

Kiadó: Animus (2003)

158 oldal

Fordította: Ilyés Emese