2011. szeptember 28., szerda

Egy magyar lány Horvátországban

Pont négy hete jöttünk haza Horvátországból. Sokszor neki ültem már, hogy megírjam a beszámolómat, de nem ment. A fényképeket nézegetve iszonyatos hiányérzetem támadt. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a Pelješac-félszigeteten Trpanj városka (871 lakos) mellett a Duba nevű falu ( kb 30 lakos, az öreg halász és a macskája, a szamár és a néni a hátán) számomra a világ legtökéletesebb helye.
Gyerek korom legszebb nyarait ennek a földi Paradicsomnak köszönhetem. Simán el tudnám képzelni, hogy ide költözök. Lesz egy házikóm, ami a tengerre néz, a fügefák árnyékában olvasgatok/írok miközben a sós tengeri levegő simogat.

Nyaralásunk rövid összefoglalása:
-          6,5 elolvasott könyv/ 2 hét 
-          sok óra lubickolás, 2-3 km úszkálás minden nap (előző életemben delfin voltam, és a következő minimum két életemben is az szeretnék lenni)
-          delfinles, láttam kisdelfint a mamájával
-          búvárkodás, utána egy kis fülfájás
-          rengeteg hajózás, sok-sok sziget
-          Dubrovnik, 40 fokban várfalmászás
-          pizza, pizza, pizza, csevapcsicsa, csevapcsicsa, csevapcsicsa + lasagne
-          új horvát szavak rögzülése pl ocat =ecet Da, izvolite!=Igen, tessék!
-          még több hajózás, még több sziget.... A képek kattintásra nagyobbak lesznek! 
Napfelkelte

Szabadban olvasós

Naplemente

Imádom a piros világítótornyokat :) 

Naplemente Dubában

Dubrovnik, látkép a várfalról

Erőd, a váron kívül


Dubrovnik



Duba kikötője


Trpanj városa

Trpanj

Kilátás a WC-ből, nem viccelek :) 

Hajó

Tesó és a járgány

Duba kikötője


Itt grilleztünk

Itt laktunk

Az egyik legszebb strand

Lőrésben ülve, ezt a két magyart még a korlátok sem gátolják
Tesóm művészi képe
Várfalról lefelé
Tesó falhoz lapulva

Celia Rees: Bűbájos Mary

Évekig vártunk egymásra.
Valami mindig közbejött.
De néhány hónapja ismét összefutottunk.
Megláttam a Molyon, és egy gyors csereüzletnek köszönhetően hozzá is jutottam.

Mary soha nem ismerte a szüleit. A nagymamájával élt ez erdőben, egészen addig, míg a falu lakói boszorkánysággal nem vádolták az idős asszonyt és az a veszély is fent állt, hogy őt is annak bélyegzik. Mary-nek menekülnie kellett…

Na kérem szépen, így kell jó ifjúsági regényt írni!
Izgalmas, teli van apró jelekkel, utalásokkal, ami gondolkodásra készteti a fiatal olvasót.
A hangulat azonnal magával ragadott. Szorítottam, aggódtam Mary-ért.
Első jó fogás, úgy beállítani a történetet, mintha megtörtént eset lenne, így még inkább valóságos a főszereplő karaktere is. Éppen ezért még jobban szorítasz neki.
Második jó döntés: mindezt napló formában megírni, mert így még bensőségesebb a hangulata.

A mai napig megdöbbent, ha a boszorkányüldözésről olvasok. A brutalitáson már nem. Az embernél nagyobb szörnyeteg nincs.
Viszont a korlátoltság, a vaskalaposság, a szűklátókörűség, az álszentség bosszant és felháborít! Mary nagymamája, Mary és a hozzájuk hasonló boszorkánynak bélyegzett legtöbb nőnek az volt a hibája, hogy intelligens, okos, szabad szellemű volt.
A nagymama jól ért a gyógynövényekhez. Bárki fordul hozzá, annak segít, ha tud.
Gyerekeket, felnőtt embereket, állatokat gyógyít.
És mi a köszönet érte? Ellene fordulnak azok az emberek, akiken segített.
Rees nagyon érzékletesen írja le mindezt. Nincs rá szó mennyire utáltam a falusi csőcseléket.

Nagyon örülök, hogy nem abba a korba születtem, amikor még üldözték a boszorkányokat. Valószínűleg az elsők között vetettek volna tűzre.   

Fontos szerepet kap a könyvben a vallásos elvakultság, az álszentség és a képmutatás.
A lázadás, az előre elrendelt női sors ellen.
Harc az álmok, a vágyak, a remények védelmében.

Egy fiatal lány kalandos és veszélyes útja a felnőtté válás felé.
Szerencsére a folytatás is megjelent magyarul Farkasszem címmel. Nálam olvasós lesz!
Ami nagyon tetszett: a hangulat, a napló forma, Mary különleges adottsága 
Kedvenc idézet. "A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt."
Borító: Megijeszt a leányzó  
Kezdet: Nekem ez tetszeni fog!
A vége után: Ááááááá, grrrrr! Folytatást! 
Pontozás: 5
Kiadó: Orlando Stúdió 
285 oldal 
Eredeti cím: Witch Child
Fordította: Lacza Katalin, átdolgozta Ceglédi Éva  

2011. szeptember 27., kedd

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Ezzel a hosszú és nem hétköznapi címmel fog megjelenni november 08-án ez az izgalmasnak ígérkező könyv. Íme a szinkronos könyv trailer. (Nekem a eredeti angol szinkronnal borzongatós volt)
Olvass bele ITT

2011. szeptember 24., szombat

Könyves hírek, relikviák:

-         Szomorú hírrel kell kezdenem. A Könyvmolyképző Facebook oldalán közzé tette, hogy a szeptember végére tervezett megjelenések (Maggie Stiefvater-Forever, Kristin Cashore-Zsarát, Bree Despain-Bukott angyal, Saskia Noort - Az ínyencklub ) két hét csúszással kerülnek a boltokba. Így még kicsit várnunk kell, míg kezünkbe vehetjük a rég áhított darabokat.



-         Az Agave kiadónál 09.29-én jelenik meg Dennis Lehane Hideg nyomon c. könyve. A regényből Ben Affleck 2007-ben készített egy többszörösen díjnyertes filmet. A fülszöveg után olvasós lesz számomra.
-         Szintén Agave, a kiadó online boltjában több szépséghibás könyvük is megvásárolható 990 Ft-ért, és a másik újdonságuk: Anita Blake pólók és bögrék  Nem vagyok egy fanatikus Anita rajongó, de a pingvin mániája és a vicces bögréi mindig is tetszettek. Egy ilyen bögrével azt hiszem, aratnék a munkahelyen!



-         A Ciceró kiadó új és előkészületben lévő megjelenéseivel, mintha csak a kedvemben szeretne járni. Az imádott Jenna Fox-ot a héten zsákmányoltam. De már most kinéztem magamnak Ally Condie-Matched(várható október) és L.H.Anderson-Jégviráglányok (várható okt-nov.)



2011. szeptember 23., péntek

L.M. Montgomery: A kék kastély

Mások virtuális polcain jött velem szembe. Birizgálta a fantáziám, nem hagyott nyugodni ezért, és mert szerettem a Váratlan utazás c. sorozatot, amit az ő regényei alapján készült,el kellett olvasnom!

Valancy 29 éves vénlány, soha nem volt szerelmes. Egyhangú, szomorú életet él. Családja lekezeli, elnyomja, örökös gúnyuk tárgyát képezi.
De mint minden hősnőnek, neki is hatalmas fordulatot vesz az élete. Azon a napon, amikor megérkezik dr. Trent levele.

Az első soroktól kezdve éreztem, bizony Montgomery nagyon-nagyon jól ír, és azonnal sejtettem, ezt én igazán élvezni fogom!
Végérvényesen vissza kell szívnom azt a kijelentésemet, hogy utálom a részletes leírásokat, hogy nem szeretem a tájak jellemzését. Gabaldon és Montgomery megfertőzött. Én ezt imádom!
Valancy kedvenc írója John Foster, a témáit a természetből meríti, és mi is bele olvashatunk az ő regényeibe.  Annyira valóságos, hogy az orromban éreztem a fenyőfák illatát, a talpam alatt az avar és a száraz ágak zizegését. Korábban is vágytam látni Kanada (és Alaszka) természeti csodáit, de a könyvet olvasva a hangulatom: „Hozom a túracipőm és indulok.”

Nagyon jókor olvastam ezt a történetet.  A héten lettem egy évvel bölcsebb. Ez az a bizonyos nap, amikor minden évben akaratlanul is átértékelem az életemet, hogy mit is csináltam eddig, éltem-e egyáltalán? Valancy is hasonló cipőben járt, és mi ketten együtt kerestük a választ.

A kék kastély egy olyan varázslatos hely, ahova bárki eljuthat, akinek van egy hangyányi képzelőereje. Ez a hely álmaid birodalma, ahol boldogság vár rád. Csak a göröngyös utat kell végéi járnod, mielőtt eljutsz oda.
Először tartottam tőle, hogy nem fogom kedvelni a hősnőt, de amint kezébe vette a sorsát, és elindult a kék kastély felé azonnal jött is a szimpátia. És igen, Val is imád olvasni! J

Sorban kezdtem kitalálni, hogy mi lesz a következő fordulat, de egyszer mégis úgy meglepett, hogy hangos kiáltásban törtem ki. A körülöttem lévők azt hitték, megháborodtam, pedig csak élveztem! Emellett a stílus és a hangulat tökéletes volt.  
12 éves kortól álmodozó romantikusoknak szeretettel ajánlom! Igazi kékharisnyás könyv. 
Pontozás: 4

Ami nagyon tetszett: Barney, Üvöltő Able, Barney szigete 
Borító: illik a könyv hangulatához
Kedvenc idézet: "Nem állítanám, hogy Valancy szánt szándékkal meggyilkolta kedveseit, amikor kinőtte őket. Egyszerűen csak elhalványultak, amikor megjelent a következő. E tekintetben a Kék Kastélyban igen rugalmasan folytak a dolgok."
259 oldal
Eredeti cím: The Blue Castle
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2011. szeptember 15., csütörtök

Gyönyörűséges borítók

Annyira szépek, hogy nem lehet nem sóhajtozni és nem vágyakozni utánuk. "Csak legalább egyszer a kezembe vehessem, és dédelgethessem őket!"
(Klikk a képre, és nagyobb lesz!)






2011. szeptember 14., szerda

Édes muffinos díj és blogger szemle

A süteményekhez nincs köze, de aranyos kis muffinok vannak a plecsnin. Köszönöm szépen Ildynek, a Városi olvasó blog szerzőjének, hogy megajándékozott vele!

Annak adod, akinek a blogját amellett, hogy szépnek tartod, úgy látod, hogy van benne valami extra is.
Úgy látom ez a díj már eléggé körbejárt azoknál a könyveseknél, akiket én olvasok. Ezért én most csak jelképesen díjazok. Felsorolok a teljesség igénye nélkül néhány olyan könyvest, akiket szeretek olvasni.

Ildynek, mert nem mondta, hogy nem szabad visszaadni :) 
Heloise, mert szó szerint Szépséges a blogja, és mert sok olyat olvas, amit én is olvastam, olvasok, olvasnék 
FFGnek, mert szeretem a stílusát. 
Amadeának, mert szeretem a sajátos pontozós rendszerét, és a gyönyörű fejlécét. 
PuPilla, a borítós rovatai miatt!!!!
Gigi, mert a könyvek veséjébe lát, és gyöngyszemeket talál.
Niki, ő az első blogger, akit rendszeresen követek, jó tippeket adott már a posztjaival.
Szilvamag, remélem összefutok vele az egyik KMK találkozón
Zenka, elképesztően jó posztjai miatt 
Üstökös, mindig van egy olyan jó gondolata, ami bennem fel se merült volna.


Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Szerelembe estem a címmel és a borítóval. Elolvastam a fülszöveget, és jött a már jól ismert érzés. Ez nekem kell!!!
Nehéz, nagyon nehéz lesz róla írnom, de azt szeretném, ha minél többen hallanának róla.

A tartalomról röviden spoiler mentesen:
Leo tizenhat éves, olyan, mint a legtöbb kamasz. Szeret focizni, motorozni, zenét hallgatni, és a haverokkal lógni. Iskolába csak muszájból jár, amúgy ki nem állhatja. A tanárokat pedig vámpíroknak, különös kihaló félben lévő fajnak tartja és ezt az új történelem tanárral is közölni szándékozik. Viszont az új tanár nem olyan, mint a többi. Valami különös fény csillog a szemében. Úgy tűnik, Leonak nem lesz vele könnyű dolga…
Még bonyolultabbá teszik hősünk életét, hogy szerelmes. Vágyainak tárgy a gyönyörű Beatrice.
Leo mindenhez színeket köt. Az élet, a boldogság, a szerelem színe a vörös (piros), maga Beatrice.
Egyedül hiány, a veszteség színét, a fehéret nem tudja elviselni.
Egy nap kiderül Beatrice vérét megtámadta a fehérség…  

Nem árult zsákba macskát a fülszöveg, tudtam, hogy szomorú lesz. Keményen edzettem is a lelkemet. „Nem fogod megszeretni a szereplőket, nem és nem!” Leo esetében ez nem jött össze, csípem a „kisoroszlánt” J  
Pici könyv teli súlyos gondolatokkal azt életről, a halálról, a veszteségről, az elmúlásról, a szerelemről és az álmokról.  
Nagyon gyorsan lehet falni a sorokat, pillanatok alatt elfogy a könyv, de nem érdemes sietni vele. Ne szaladjunk át az oldalakon, hagyjuk, hogy befészkelje magát a szívünkbe.
Szokásom jelölni a jó mondatokat, amit idéznék. Itt az egész könyvet bejelölhetném.

A cím nem is lehetne ennél találóbb. Leo nem feketén és fehéren, hanem fehéren és vörösen (piros) látja a világot.

Egy nagyon igényes és színvonalas ifjúsági regény, amely olyan kérdéseket boncolgat, amire felnőtt fejjel is nehéz, hanem egyenesen lehetetlen megtalálni a helyes válaszokat.

Számomra könnyű volt Leoval azonosulni, mert én is egy örökké kérdező, kutató lélek vagyok. Tetszett, hogy kellő mértékű öniróniával és humorral rendelkezik. Még a legkeményebb helyzetekben is tudott olyat mondani, amitől nevetnem kellett. Egyik szemem sírt a másik nevetett, szinte végig.

Hogy mit üzen számomra a könyv?
Merj álmodni, mert az álmok adnak értelmet és célt az életnek!
Merj szeretni! Egyedül születsz meg, és egyedül leszel a halálodban is, de a kettő között ha szeretsz és viszont szeretnek boldog lehetsz. .
Valamint azt, hogy a szerelmed és a lelki társad nem biztos, hogy mindig egy és ugyan az.
A regény abszolút újraolvasós kategória, és bátran ajánlom az érettebb kamaszoktól egészen az 100 éves bölcsekig, mert mindannyian tanulhatunk belőle.

Alessandro D’Avenia egy fiatal olasz tanár. Nagyon szívesen beülnék hozzá néhány órára. Ezzel az első regényével nálam berobbant, és alig várom, hogy újra olvashassak tőle.

Ami nagyon tetszett: Álmodozó, Leo, a regény mondanivalója.
Kedvenc idézet: "Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak.”

„A szerelem nem azért van, hogy boldogok legyünk tőle, hanem hogy kiderüljön, mennyire bírjuk a fájdalmat.”

„Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.

Borító: 5* jár érte, nálam az év egyik legszebb borítója.
Pontozás: 4,5 álom az 5-ből 
Kiadó: Európa
332 oldal
Eredeti cím: Bianca come il latte, rossa come il sangue
Fordította: Gál Judit 

2011. szeptember 10., szombat

Nyaraltam, olvastam 2.

Már csak két nyári olvasmányommal vagyok adós, és akkor minden elmaradásomat pótoltam.
Annyira megszállottan olvastam a nyaralás alatt, hogy két hét alatt átrágtam magam 6 regényen.
Hál Isten az utána következő két hétben olyan volt a napi program, hogy ne nagyon maradt lehetőségem olvasni, mert akkor jövőre se hoznám be a posztbeli lemaradásom.

Guillermo Martínez: Luciana B. lassú halála

Tíz évvel ezelőtt Luciana sugárzó szépségű fiatal lány volt most csak árnyéka önmagának: örökös rettegésben él, mióta meghalt a szerelme, majd őrjítő véletlenek sorozata kezdte elpusztítani mindazokat, akik közel állnak hozzá. Egyre erősödik benne a gyanú, hogy módszeres bosszú áldozata: egyszer durván megsértette Klostert, a híres írót, akinek a gépírónője volt, s aki azóta ördögi ügyességgel álcázza véletlennek a gyilkosságait.

Megláttam a borítót, és azonnal beleszerettem a képbe. A fülszöveg felcsigázott, így már tettem is a kosárba, és hoztam haza magammal.
A könyv első felében megismerhetjük a történteket Luciana szemszögéből, a másik felében pedig Kloster mondja el a saját verzióját. Az olvasónak pedig el kell döntenie, vajon hol bújik meg az igazság.
Nagyon jól és logikusan felépített történet, de a befejezés nem tetszett.
Imádtam az író stílusát, faltam a sorait, és olvasnék még tőle.
De a befejezésért tényleg kár.
Pontozás: 4

Joe Hill: A szív alakú doboz
Nagyon régen kinéztem magamnak a könyvet. Először a címe fogott meg, aztán a fülszöveg. Amikor pedig kiderült számomra, hogy a Joe Hill írói állnév mögött Stephen King kisfia rejtőzik, még inkább olvasni akartam.

Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni: Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét... 

Borzongató, izgalmas, tébolyult, olykor zavaros, és nagyon brutál. Olyan, mint amikor az ember egy autóbalesetet lát. Nem akarsz oda nézni, de nem tudsz nem oda nézni. A King- gének tökéletesen átöröklődtek. Joe írjál még!
Pontozás: 4,5 

2011. szeptember 9., péntek

Nyaraltam, olvastam 1.

Augusztusban a négy pihenős hétnek köszönhetően sokat olvastam. A nyaralás alatt végeztem a Trónok harcával, a Rubinvörössel és elkezdtem az Outlandert is. Ezekről a könyvekről már írtam nektek. Még mindig adós vagyok négy regénnyel.

Rájöttem, nem jó ez így nekem, hogy ennyi elmaradásom van.
A posztírás egy könyvről számomra olyan, mint búvárként alámerülni egy már ismert világba, csak most lassan, módszeresen, kiélvezve az apró részleteket.  Nem szeretek addig belekezdeni egy másik könyv olvasásába, míg az előzőről nem írtam, mert addig csak azé a könyvé vagyok.
Lehet ez másnak érthetetlen vagy zavaros, de én így vagyok bekódolva.
Ezért és a kóros időhiány miatt, úgy döntöttem a 4 elmaradást két rövid összegző bejegyzésben pótolom.

Agatha Christie: Gyöngyöző cián
Tízen éve szerettem bele az írónő munkáiba, kapcsolatunk azóta is töretlen.
Ezért is került fel a Várólista Csökkentős könyveim közé. 

Rosemary Barton szép, fiatal, gazdag, boldog miért lenne öngyilkos? De ha nem öngyilkos lett, akkor legközelebbi családtagjai és barátai közül tett ciánt a pezsgőjébe valaki. De ki akarhatta volna a halálát? George Barton, a férje el sem tudja képzelni, megrendezi hát egy évvel felesége halála után ugyanott, ugyanazokkal a vendégekkel a vacsorát, hátha kiderül valami. Ki is derül: újabb haláleset történik. Biztos hát, hogy Rosemary sem önkezével vetett véget az életének. Gyanúsítottakban szokás szerint nincs hiány.

Végig lekötött, és kikapcsolt. Számtalan elméletet gyártottam. Ki és miért gyilkolt? Amikor már eldöntöttem magamban, hogy ki is a mumus, akkor újabb gyilkos jelöltre bukkantam.
Félig-meddig meg is fejtettem, de az indokot nem találtam el. Akkor lenne tökéletes a regény, ha Poirot is szerepelt volna benne, nekem ő a kedvenc Christie-karakterem.
Pontozás: 4,5

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt
Fancy Day tanítónőként tér haza falujába. Nagy érdeklődés fogadja. Mindenki arról beszél, vajon kit választ majd párjául. Kérőből nincs hiány, ott van a gazdag földbirtokos, az intelligens és elegáns lelkész, és nyíltszívű fuvaros.
Évekkel ezelőtt láttam a BBC feldolgozást még angolul. Azonnal beleszerettem. Tudtam, hogy adaptáció, ezért már akkor elkezdtem keresni a könyvet. Hiába, se magyarul, se angolul nem lehetett beszerezni.
Örömöm leírhatatlan volt, amikor láttam, hogy megjelenik magyarul is. Amint a boltokba került, azonnal be is szereztem.

Nagyon-nagyot csalódtam. A regényben Fancy, egy kacér, sekélyes, idegesítő liba. Érzelmei hevesek, de nem túl mélyek.
Ez még nem is lenne olyan hatalmas hiba, viszont a karakterek olyan semmilyenek. Nem hitelesek.
Untam az egészet. 

Egy nagyon gyenge könyvből, egy nagyon jó adaptációt készítettek, amit bátran ajánlok annak, aki szereti a BBC feldolgozásit. Most ez egyszer örülök, hogy nem követték szorosan az eredeti művet, és ilyen tökéletes lett az átírástól! 
Pontozás: Könyv 2,5 Film:5 

2011. szeptember 6., kedd

Diana Gabaldon: Outlander-Az idegen

Arra gondoltam, halasztom még ennek a bejegyzésnek a megírását, dédelgetem még egy kicsit a könyv nyújtotta élményt, benne maradok a világában. Viszont egész éjjel és a mai nap is érzetem a késztetés, hogy foglakkozzak vele.  Nem ereszt, állandóan a gondolataimba férkőzik.
Nem tudom más bloggerek hogy vannak ezzel, de én azokról a könyvekről írok a legnehezebben, amik a legjobban tetszettek. Úgy érzem, nem sikerül úgy visszaadnom az érzéseimet, ahogyan bennem keringenek.

Az Outlanderről nem gondoltam volna, hogy ennyire betalál nálam. Egyáltalán, hogy nekem ez tetszeni fog.
Akkor meg minek kezdted el olvasni? –kérdezhetnéd jogosan.
Mellette szólt, hogy érdekesnek ígérkezett az alaptörténete és ebben is van időutazás. Viszont, ami döntő érv volt, hogy sok különböző véleményt olvastam róla, valaki szerint az erotikus részek kiverik a biztosítékot, mások szerint pedig lehetne benne még több fülledt jelenet.
Nekem se kellett ennél több! Jelentkeztem a könyvhöz tartozó Moly-os eseményre is J

A történet 1945-ben kezdődik, ahol hősnőnk, Claire a férjével a második nászútját tölti a háború után Skóciában. Újra felfedezik egymást, a festő Skót Felföldet és a történelmi nevezetességeket. Nem marad ki az útvonalból egy bizonyos ősi kőkör sem, amin átsétálva Claire 1743-ban találja magát, és elkezdődik egy hosszú, lenyűgöző, kalandos történet.

Gabaldon stílusa lefegyverzett, a története beszippantott, mint egy feketelyuk. Bár a könyv nagyon vaskos (900 oldal!!!),és több ízben is megfájdult a karom, egyszerűen nem bírtam letenni. Az írónő csodálatosan tud mesélni. Nem untattak az apró, részletes leírások, pedig én ezeket általában nem szívlelem, de most élvezet volt elmerülni bennük. Az orromban érzetem a növények illatát, a kezemen a ruhák tapintását, és a számban az ételek zamatát, olykor a gyomromban is korgás formájában.

Claire olyan karakter, akivel tudok azonosulni és szeretem is ezt a típust. Amikor kell határozott, erős, tűzről pattant, de tud gyengéd nő is lenni, amikor arra van szükség és lehetőség. Nagyon tetszett, hogy az írónő úgy szövi a cselekményt, hogy Claire mindenképen választás elé kényszerül, és az is tetszett, ahogyan meghozza a döntését.

Természetesen nem hagynak bennünket férfi főhős nélkül sem. Hála Gabaldonnak, hogy megteremtette Jamie Frasert! Köszönöm, nagyon köszönöm! Aki még nem tudná, nálam Mr. Darcy az etalon férfi karakter, nem a szőke herceg. Nos, a mai napon hivatalosan is bejelentem, Jamie a keményfejű skót, vörös sörényével és pimasz mosolyával felállt a dobogóra Darcy mellé!
(Jane Austennél az angol úriemberek, Cecelia Ahernnél az ír pasik, míg Gabaldonnál a skót harcosok az etalonok. Hüm, lányok, talán el kellene látogatnunk a szigetországba? Ki tart velem?)

Hatalmasakat nevettem Jamie beszólásain, észre se vettem, és belopta magát a szívembe. Nem olyan első pillanatban beléd zúgok, hanem olyan lassan, finoman, de örökre és végérvényesen befészkelem magam módon. Jó barát volt remek humorérzékkel, mikor arra volt szükség, úriember, ha a helyzet azt kívánta, de elő bújt a barbár harcos is, ha be kellett törni néhány koponyát.
Bár Claire a főhős és az ő szemszögéből éljük át az eseményeket, engem mégis Jamie főzött meg.  Az ifjú skót történetét sokkal részletesebben és mélyebben megismerhetjük. Imádtam, ahogyan kimutatta az érzelmeit, és azt is, ahogyan elrejtette őket.

Szórakoztató, kikapcsolt. Elvitt egy olyan világba, ami egyszerre volt félelmetes és izgató, ahonnan soha nem akartam hazatérni. Gabaldon is írhatna történelem tankönyveket, mert ez a sziporkázó és elképesztő stílus úgy megszínesítené az anyagot, hogy ami korábban unalmasnak vagy száraznak tűnt, egy csapásra megelevenedne és életre kelne.

Ízig, vérig kalandregény, és persze romantikus.
Akkor ne kerülgessük tovább a forró kásást. A vitatott szex jelenetek…
A borítón is feltüntetik, ez bizony felnőtt könyv, de nem szex könyv! Ez alatt azt értem, hogy nem az erotikus együtt léteken van a fő hangsúly. Fontosak, de azért van bőven izzasztó és izgalmas jelenet azokon kívül is. Egy fülledt mondatot éreztem erőteljes túlzásnak, és nagylányosan bele is pirultam. Minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem egy húsvér férfiembert arról, hogy ez a bizonyos kijelentés mennyire állja meg a helyét a való életben. Elképedve hallottam tőle: „Bár így még nem mondtam ki senkinek, de ez teljesen így van!”
Na, én innentől kezdve nem vitatkoztam J Nem volt bajom a szerelmesek ágyjeleneteivel, nekem nem volt se sok, se kevés.

Az Outlanderben találkoztam életem eddig legellenszenvesebb karakterével, akitől-már bocsánat a durva kifejezésért de-hányok, akit a legszívesebben forró piszkavassal simogatnék meg jó alaposan és jó sokszor. Hozzá képest még Hannibal Lecter is egy szimpatikus cukorfalat. 

Mit mondhatnék még? Sokkal többet kaptam, mint amire felkészültem! Letaglózottan, bódultan, nevetve, hüppögve, ordítva olvastam és a bejegyzésem is hasonló állapotban írom. A könyv abszolút kedvenc lett és újraolvasós!
Könyörgőm, fordítsák le a folytatásokat minél hamarabb!  
Elszorult a torkom, kifacsarodott a szívem. Szerelmes vagyok és gyűlölök. Holnap én is keresek egy ősi kőkört és egy piszkavasat is, ne várjatok korán, kiruccanok a XVIII. századi Skóciába!

Ami nagyon tetszett: Jamie karaktere, a kelta versek, mesék, a hangulat, Gabaldon stílusa, maga a történet
Kedvenc idézet:A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.
„Én el tudom viselni a fájdalmat – mondta halkan –, de a tiédet nem bírnám. Ahhiz nincs elég erőm.”
Borító: Nagyon szép, és tetszik is, de sajnos az arany virágok nem bírják jól az érintést. Szinte teljesen lekopott az elejéről. Nekem ez a másik borító jobban tetszik!
Pontozás: 5*
908 oldal
Eredeti cím: Outlander, de a könyvet kiadták még Cross Stitch címmel is
Fordította: Farkas Veronika