2012. november 30., péntek

Karácsonyi nyereményjáték!


Idén sajnos keveset blogoltam (de ígérem jövőre ez nem így lesz!), elmaradt a szülinapi játék is, na de az már nem lehet, hogy a karácsonyi is kimaradjon!

Engem elvarázsolt Nyáry Krisztián könyve, és úgy láttam sokak kívánságlistáján is szerepel, ezért az Így szerettek ők egy példánya lesz idén a nyeremény.






Csak három egyszerű kérdésre várok választ!

1.      Melyik kiadónál jelent meg a könyv?
2.      Mit tanított Nyáry Krisztián az egyetemen?
3.      Hogy hívták Radnóti Miklós feleségét?

A válaszokat a kilofalo@gmail.com e-mail címre várom a neveddel és a postacímeddel együtt.
Jelige: karácsony

Határidő: 2012. dec. 15. 23:59

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők


A gimis magyartanárom sokszor mondta, hogy milyen jó hallgatni, ahogy egy-egy feleletem alatt felmondom az életrajzokat. Inkább nem szóltam semmit, nem ábrándítottam ki azzal, hogy bevallom: én viszont UTÁLOK bibliográfiát  magolni.
Száraz, unalmas, sok a felesleges, gyakran megjegyezhetetlen információ. A tankönyvem pedig szinte szóról-szóra megegyezett azzal a tk-val, amiből 20 évvel korábban az apukám tanult. NO COMMENT!
Úgy gondolom fontos elhelyezni egy írót/költőt térben, időben. Tudni, ismerni fontosabb műveit, életének jelentősebb eseményeit, állomásait.
De muszáj mindezt olyan karót nyelten?
Naná, hogy nem!

Nyáry Krisztián. aki korábban egyetemi tanárként költészettörténetet oktatott, remek könyvet írt irodalmunk jeles alakjairól abban a közvetlen mégis tisztelettudó stílusban, ami annyira hiányzik napjaink irodalomóráiról.

A könyvet meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt! Ildus barátnőmnek pedig zseniálisan működött a hatodik érzéke, mintha megsejtette volna sóvárgásomat, és meglepett vele a születésnapomra. Olvadoztam, simogattam, szeretgettem, együltőhelyben elolvastam, majd szomorkodtam, mert lehetett volna sokkal hosszabb is!

Miklós és Fanni a strandon
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni történetével nyit a szerző. Három kurta oldal, és én máris libabőrös, könnyekben úszó, elragadtatott olvasó lettem. Miklós igazán mázlista volt, hogy rátalált Fannira, akinek hatalmas, megbocsátó szíve volt!
És azután jött a többi történet…néhol igazán meglepődtem, olykor pedig szívből mosolyogtam.

A kötetben előfordulnak boldog és boldogtalan, hűséges és csalfa párok. Meglepő, fordulatos életutak. Ami közös bennük, hogy nem voltak megközelíthetetlen papírmasé figurák, mint a tankönyvek lapjain. Húsvér emberek voltak, gyűlöltek, szerettek és ettől váltak elevenné és igazán szerethetőkké.
Nagyon jó lenne Nyáry Krisztián szemléletéből belecsempészni egy keveset a magyar órák anyagába. Vajon mire figyel fel könnyebben egy középiskolás korú kamasz? Azt jegyzi meg hamarabb, hogy Petőfi Debrecenből Pestig gyalogolt, vagy azt, hogy Júlia mellett egy másik lány kezét is megkérte?

Ez a kiadvány páratlan, és szépséges. A fekete fehér fényképektől igazán hangulatos. Nagyon igényes kivitelezésű. Különleges ajándék lehet belőle!

Ami nagyon tetszett: maga az ötlet, a megközelítés, a sítlus, a könyv kivitelezése, a versek, levelek, napló és novella részletek. Az egész, ahogy van! :) 
Kedvenc idézet: "Jutok-e néha-mondd-eszedbe/S nem fáj-e a szíved kedvesem?/Midőn a kósza esti szellő/Füledbe suttogja nevem." (Vay Sándor: Jutok-e néha...) 
Pillangók a gyomorban: Szerelem van mindenütt :) 
Borító: Szépséges!!!!
Pontozás:

Kiadó: Corvina
130 oldal 

2012. november 11., vasárnap

Gretty kérte...


A napokban itt is megosztottam az örömömet, miszerint új és gyönyörű lakója lett a könyvespolcomnak, a nagy Shakespeare összes.
Gertty barátném kommentben finoman célzott arra, hogy mekkora egy dög vagyok persze, olyan aranyos, szerethető fajtából, és kért egy közös képet, amin kedvenc angol hölgyem, Jane Austen és kedvenc angol úriemberem együtt szerepel.
Elkészültek a képek…




Ha ezek után nem jelentkeznék több bejegyzéssel, Gretty végzett velem… persze csak szeretetből 

Brandon Hackett: Az ember könyve


A sci-fi és én?
Nem mondanám, hogy olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Néztem már számtalan csillag és bolygóközi, különböző lényekkel megfűszerezett, X-aktákon túlmutató történetet. Néztem, de nem olvastam, és ha az emlékeim nem csalnak, akkor egészen Brandon Hackett-ig szűzies, science fiction mentes életet éltem.
Amikor szembe jött,valami azt súgta, megéri majd feladnom a cölibátust.

„Háromezer embert ragadtak el egyszerre a Föld különböző pontjairól. Köztük van Attila, a félénk budapesti kamasz fiú, Jurij Vitkov, a magabiztos orosz vállalkozó és annak lánya, a tízéves Aurora is. Háromezer ember, akik most egy élő űrhajó belsejében utaznak, és minden pillanatban egyre távolabb kerülnek a Földtől. Nyomasztó körülmények között élnek összezsúfolódva, erkölcsök nélküli, öntörvényű közösségbe szerveződve anélkül, hogy tudnák, miért kerültek ide, hova tartanak, és milyen sorsot szántak nekik elrablóik. Hamarosan egy számukra felfoghatatlan, idegen világba érkeznek, ahol az evolúció egészen más utat választott magának, és az érkezésük fajok és kultúrák százainak életét dúlja fel. Attila, Jurij és a többiek előtt csak a túlélés lebeg, de előbb-utóbb szembe kell nézniük egy sokkal fontosabb kérdéssel. Vajon sikerül-e megőrizniük az emberi mivoltukat?”

Apu kezébe vette, forgatta, bele-bele olvasott, majd röviden és tömören megfogalmazta a lényeget: „Ez egy kemény könyv!”
Én ezt annyival egészíteném ki, hogy ez egy kemény, dúrva, igazán jó könyv!
Már az első helyszín, az űrhajó belseje, ez az élő-lélegző, hátborzongató utazó jármű, megadta számomra az alaphangulatot. Feszült várokozással tekintettem minden újabb oldal elé. Lenyűgözött az a mini társadalom, amit a szereplők elkezdtek fokozatosan kialakítani.
Az is nagyon tetszett, hogy a világ minden pontjáról ragadtak el embereket, nem volt mindenki amerikai. (Elvégre, bár a mozifilmek ez ellenkezőét sugallják, de mégis mi tudjuk jól nem csak Ámérikára jár rá a rúd idegen lények, borzalmas szörnyek és egyéb katasztrófák tekintetében.) Jó kis bábeli zűrzavar volt ott a történet elején.

Szeretem, és büszke is vagyok az anyanyelvemre, de ilyen esetekben nagyon tudom sajnálni, hogy nem egy elterjedtebb nyelv a magyar. Ugyanis, ha Brandon Hackett nem Markovics Botond lenne írói állnéven, és mondjuk ha amerikainak született volna, akkor ezért a regényért már filmproducerek ölnék egymást, és olyan szenzációs mozit csinálhatnának belőle, ami mérföldekkel verné a versenytársakat a kategóriájában.

Hogy miért is tetszett nekem ez a könyv?
A világfelépítése igazán egyedi, a történet jól végig gondolt. A stílusa gördülékeny kellően fordulatos, meg tudott lepni!
Végi ott bujkáló, minden oldalon szembejövő kérdés: Mi tesz bennünket emberré? Mitől maradhatok meg embernek?
Nem kapunk rá az írótól egyértelmű receptet, magunknak kell ki válogatnunk az összetevőket, és pont ezektől kemény, és igazán jó ez a regény!

Ami nagyon tetszett: az űrhajó, a mikro társadalom alakulása, A nyomorultak
Kedvenc idézet: "A szerelem maga az élet, ha nem a halál. Bölcső, de koporsó is. Az emberi szívben ugyanaz az érzés mondja ki az igen és a nemet. Isten minden alkotása között az ember szíve árasztja a legtöbb fényt és, ó, jaj, a legtöbb sötétséget is."
Borító: Na ha valami, hát ez nem jött be!
Pontozás: 
Kiadó: Agave
290 oldal

2012. november 9., péntek

William mától velünk lakik!

Így mutattam be az új jövevényt a könyvespolc régebbi lakóinak.
Shakespeare összes, díszkiadás.
2001-ben estem szerelembe, azóta sóvárgok utána. Igazán reménytelennek tűnt, hiszen limitált kiadás, és eddig hiába nyomoztam, senki nem akart megválni tőle.
Kis híján megállt a szívem, amikor a Moly-ra feltettek egy eladó példányt, azt hittem hallucinálok, de mint a példa mutatja, csodák igenis vannak!
 VÉGRE, VÉGRE megtörtént az, amiről már álmodozni se mertem, megérkezett!
Gyönyörű, és az enyém!!!

2012. november 6., kedd

Glen Dancan: Az utolsó vérfarkas


Az elején minden olyan szépen indult. Beleszerettem a borítóba, ami ugye nálam nem számít újdonságnak. A fülszöveg is felcsigázott, a téma érdekelt. Minden adott volt egy tökéletes moly-könyv kapcsolathoz. De aztán valami nagyon félre csúszott…

Ott volt ez a Jake Marlowe, aki több mint kétszáz éves, de csak harmincnégynek néz ki, köszönheti ezt a sok szexnek és edzésnek, valamint az állati fehérjében gazdag étrendnek. Még mielőtt valaki azt gondolná, ez a tuti recept az örök fiatalsághoz, csalódást kell, hogy okozzak, ez mind még nem elég, az is kell hozzá, hogy természetfeletti lények legyünk.

Jake vérfarkas, pechére a fajtája utolsó példánya (az évszázadok alatt lelkesen és sikeresen levadászták a többieket), nehezen viseli a magányt, belefáradt már a hosszú életébe, az állandó bujkálásba és menekülésbe, igen depressziós. Öngyilkosságot tervezget, ami nem is tűnik nehéznek, egészen addig a pontig, míg két veszélyes társaság üldözőbe nem veszi. Eltérő okokból ugyan, de mind életben akarják tartani Jake-et. Legalábbis egy darabig…

Igazán lázba hozott, egy farkas, aki számtalan életet megélt, a múltja telis-teli lehet jó kis történetekkel. Visszaemlékezések sorozatát vártam és meg is kaptam. Épp olyan hangulatban is voltam, hogy szabályosan vágytam a merengésre és búskomorságra.
Úgyhogy tényleg minden szépen indult, odáig meg vissza voltam az alaptörténettől…

A dolgok akkor kezdtek elromolni, amikor először éreztem úgy, hogy az író maga se tudja, mit akarjon a szereplője, hogy mit szeretne kezdeni a történettel. Volt már itt minden féle elem, fantasy, krimi, horror, némi szerelem, sok trágár szöveg, és el ne feledjem, a már szépirodalomi magasságokba törő költői képeket. Ezeket mind egybe hajigálta, majd összerázta, de nem keverte meg valami jól. Így született meg ez a nem is tudom minek nevezzem regény.

Még próbálkoztam, azon voltam, hogy működjön a kapcsolatunk…
… de a könyv második felében sorra jöttek a klisék és a sablonok. Itt jöttem rá, hogy a kezdeti fellángolásomból hamvába holt, közöttünk már nem lesz semmi mélyebb érzelem. Csak egy egyszer olvasós, könnyed feledhető kaland, mely nem jelentett nekem semmit.
Nagy kár, pedig annyira jól indult!

Ami nagyon tetszett: Sajnos nincs ilyen. Bár a borító még mindig bejön, és a fülszövegíró is igazán ügyes volt.
Kedvenc idézet: „Attól még, hogy az élet értelmetlen, élhetjük úgy, hogy legyen jelentősége.”
Pillangók a gyomorban: Trágár, szexuálisan túlfűtött, ez sem jött be most nekem. 
Borító: A legjobb az egész könyvben, és ez a kékes változat meg pláne! 
Pontozás:




Kiadó: Agave
327 oldal
Eredeti cím: The Last Werewolf
Fordította: Huszár András