2013. január 12., szombat

Georges Simenon: Maigret és az éjszaka örömei


2011-ben az Agave kiadó átvette a Maigret-regények kiadásának jogát, még abban az évben megjelentettek a sorozatból két olyan kötetet (Maigret nyaralni megy, Maigret és a halott gyémántkereskedő), amit még nem olvashattunk magyarul. Illetve ígéretükhöz híven a francia detektív kalandjai mellett hoztak nekünk Georges Simenon-tól két „kemény” művet (A kísértetek és Az özvegy), amik inkább lélektani regények és nem krimik.
Összességében elmondhatom, hogy igényes kiadások, illenek egymáshoz a könyvek, és a legtöbbnek a borítóját is jól eltalálták. A személyes kedvencem a Maigret nyaralni megy.(A világító tornyok, mindig is a gyöngéim voltak.)

"A Picratt's egy kis éjszakai klub Párizsban, ami hajnali négykor zár be. Mindenki hazafelé igyekszik, kivéve Arlette-et, az egyik táncosnőt, aki a körzeti rendőrőrsre indul, hogy bejelentsen egy tervezett gyilkosságot. Állítása szerint két férfi arról beszélgetett a mulatóban, hogy másnap megölnek egy grófnőt. Bár az elmondottak részletei meglehetősen ködösek, reggel a bűnügyi rendőrségen Maigret felügyelő és kollégái kihallgatják a lányt, aki viszont visszavonja a bejelentést arra hivatkozva, hogy előző éjjel részeg mámorában nem is tudta, mit beszél. Maigret-nek azonban bogarat ültet a fülébe a történet, majd délelőtt befut egy telefonhívás; gyilkosság történt, de az áldozat nem az, akire számítottak..."

Maigret nem egy ideges típus, szépen lassan komótosan pipázgatva két konyak között kibogozza a szálakat és felgöngyölíti az ügyet.
Poros francia kisváros, éjszakai mulatók, pipafüst, férfivilág, utánozhatatlan atmoszféra.
A nyomozós szál nem túl bonyolult, és nem is megfejthetetlen, a könyv mégis magával ragad, és letehetetlen. Szeretem a hangulatát. Úgy bolyonganék sötét utcákon, lennék én a felügyelő segédje. (Mondjuk, én már attól az alkohol mennyiség látványától kifeküdnék, amit ezek a francia rendőrök ledöntenek munkaidő alatt.)

Az író
Simenon 1950 decemberében fejezte be "A Maigret és az éjszaka örömei" című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban 
számos feldolgozás készült belőle.

Megjegyzés magamnak: ideje lenne már megnéznem néhány Maigret- filmes feldolgozást! Bár akárki is játszaná a felügyelőt, nekem nem lenne elég jó, ugyanis a szememben az író és Maigret egy és ugyanaz 
Pontozás:

Kiadó: Agave
154 oldal
Eredeti cím: Maigret au Picratt's
Fordította: Sóvári Judit 

2013. január 8., kedd

Georges Simenon: Az özvegy


2011-ben az Agave kiadó átvette a Maigret-regények kiadásának jogát, még abban az évben megjelentettek a sorozatból két olyan kötetet (Maigret nyaralni megy, Maigret és a halott gyémántkereskedő), amit még nem olvashattunk magyarul. Illetve ígéretükhöz híven a francia detektív kalandjai mellett hoztak nekünk Georges Simenon-tól egy „kemény” művet (A kísértetek), ami inkább lélektani regény és nem krimi.
Összességében elmondhatom, hogy igényes kiadások, illenek egymáshoz a könyvek, és a legtöbbnek a borítóját is jól eltalálták. A személyes kedvencem a Maigret nyaralni megy. (A világító tornyok, mindig is a gyöngéim voltak.)
A másik „kemény” Simenon regény Az özvegy, egyben ez a másik számomra legszebb borítóval bíró könyv a sorozatból.

Ehhez a történethez nekem nagyon sok idő kellett. Pontosabban sok idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek ennek az olvasásához. Vidáman nem tudtam leülni hozzá, mert ez egy nyomasztó, lehangolt, végig feszült hangvételű mű.

1934-ben járunk. Coudercné, a középkorú özvegyasszony félig süket apósával él a tanyáján, ahová tizennégy évesen került szolgálólányként, pár év múlva hozzáment a család fiához, majd idejekorán megözvegyülve átvette a ház irányítását. Elhunyt férje ellenséges nővérei hiába próbálják azt tőle visszakaparintani, az özvegy minden erővel küzd ellenük. Egy nap a tanyán felbukkan egy titokzatos, jóképű idegen, akiről kiderül, hogy gyilkosságért öt évet töltött börtönben, mielőtt kiengedték. Az özvegy Coudercné kisegítőként alkalmazza Jeant a tanyán, és rendhagyó kapcsolat alakul ki közöttük. A férfi kezdetben megnyugszik, lecsillapodik az idillinek tűnő környezetben, de egy váratlan esemény hatására igazi kötődéseket nélkülöző gyerekkorának, majd későbbi letartóztatásának emlékei lassan felelevenednek benne, s ez hamarosan drámai következményekkel jár...

A fülszöveg sem árult zsákba macskát, de ha kihagytam, az első oldalaktól kezdve érezhettem, ennek nem lesz valami jó vége. Viszont a történet során végig reménykedtem, hogy talán mégis…

Simenon-ra nem jellemző a terjengősség, nem fut fölösleges köröket, nem ír le több száz oldalt csak azért, hogy egy vastagabb kötetet tehessünk a polcra. Különösen igaz erre a száraz, fukar lélektani prózára. Ha ember lenne úgy jellemezném: Ritkán és keveset szól, de akkor olyat mond, ami nagyot üt!

Fullasztó volt, mégis igazán olvasós. Az író nagyon tud mesélni, és amint a példa mutatja, nem csak a krimikhez értett mesterien. Élvezet volt figyelni ahogyan kibontja a karaktereket, különösen Jean esetében, ahogy világossá válik miért lett olyan, amilyen, miért gyilkolt...
Gondolkodós, merengős, igazi zord lelkivilágú könyv, ahol igazán a véghez vezető út a legérdekesebb.
1971-ben nagy sikerű film is készült belőle, melyben Alain Delon és Simone Signoret alakítják a főbb szerepeket.
Pontozás:

Kiadó: Agave
144 oldal
Eredeti cím: La veuve Couderc
Fordította: Sóvári Judit  

2013. január 5., szombat

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény


Mostanában sorra olyan könyvek kerültek terítékre nálam, amik valami miatt mélyen megérintettek. Ez az Árnyalatnyi reményre fokozottan is igaz.

1941-ben Litvániát eltörölték a térképről, Sztálin csapatai bevonultak az országba, szovjetellenesnek nyilvánított emberek (tanárok, papok, orvosok, mérnökök, értelmiségiek, és a családjaik, beleértve a gyerekeket is) százezreit deportálták szibériai munkástáborokba. (Úgy, hogy közben a Nagyvilág előtt ez a hosszú "vendégeskedés" évekig titokban maradt.) Bár ezeket a bánásmód, az ellátás és a többi körülmény miatt nyugodtan nevezhetjük haláltáboroknak is.

Ezt a történetet ritkán mesélik el, de szerencsére vannak olyanok, akik mégis megszólalnak, ahogy Ruta Sepetys is, aki litván menekültek leszármazottja.

Linát, a kamaszlányt édesanyjával és kisöccsével együtt az éjszaka közepén hálóruhában rángatják ki az otthonukból. (Képzeld el, hogy az otthonod, többé már nem a tiéd! Hogy egyetlen bőröndbe kell összeszedned mindened. Hátra kell hagynod a szívednek kedves kincseidet. Egyetlen bőröndben húzod magad után az egész életed!) Teherautóra, majd vonat vagonokba hajtják őket sokakkal együtt, akárcsak egy állatcsordát. Az apát korábban elhurcolták, semmi biztosat nem tudnak róla, a család pedig akarata ellenére útra kell Szibéria felé. Kegyetlen, megalázó, embertelen, szívet tépő dolgokon mennek keresztül.
„… hó és jég alá temetnek minket.”

Lassan két hónapja, hogy befejeztem, de még mindig nem találom a megfelelő szavakat!
Megrendített, ömlöttek a könnyeim, elborzasztott, haraggal, gyűlölettel, fájdalommal, hálával és végül REMÉNNYEL töltött el!

Libabőrösen, lélegzetemet visszafojtva olvastam minden egyes oldalt. Minden egyes sor mögött ott lapult az írónő őszintesége. Tisztelettel, érzékenyen tárta elénk a borzalmakat, és nem esett túlzásokba. Nem lett belőle hatásvadász, véres rémtörténet. Megmaradt tiszta, igaz hangúnak.

Egy fiatal lány, akinek a bálok, a festészet, az első szerelem és hasonlók körül kellene, hogy forogjanak a gondolatai, kénytelen szembenézni a gyűlölettel, a számkivetettséggel, a rabsággal, és a tudattal, hogy bármelyik pillanatban elvehetik az életét, vagy ami még rosszabb, hogy esetleg végig nézheti, ahogyan a szeretteivel végeznek.

 (Mindig is elborzasztott az, ahogyan a tömegeket manipulálni lehet, ahogyan el tudták érni, hogy egy adott nép ellenségének tekintsen egy másikat, és a végén már az sem tudták miért, és honnan ered ez az indulat. Na és mire ment ki mindez? Mire fel a sok vérrontás, az elvesztegetett ártatlan életek? A hatalomért, hogy valaki többet birtokoljon akár csak egy négyzetkilométerrel is, de többet! Elég lesújtó képet fest ez az emberiségről…)


Teli van az feszültséggel, érzelmekkel, igazi katartikus élmény az egész történet! Kihagyhatatlan, egyszuszra olvasmány!
Nincsenek rá szavak, ezt olvasni kell, és kész!
Ami nagyon tetszett: Lina rajzai, üzenetei
Kedvenc idézet: „Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget.”
Pillangók a gyomorban: Halálra vált, ijedt kis pillangók, de még így is volt egy kis szerelem.
Borító: Gyönyörű!!! Mind meseszép, amit találtam! 
Pontozás:

Kiadó: Maxim
351 oldal
Eredeti cím: Between Shades of Gray
Fordította: Szűr-Szabó Katalin 

2013. január 2., szerda

Best of 2012


Sok-sok könyvet olvastam 2012-ben is. Próbáltam kiválasztani közülük a leges legjobbat, de egyetlen egyet nem lehet kiemelni. Íme a legszűkebb lista:

Január

 „…mert tiéd a szívem, a lelkem, meg minden, ami a kettő között van.
Pillanatok alatt magába szippantott és nem eresztett még az utolsó oldalak után se. Imádtam, hogy teli van spanyol kifejezésekkel. Az írónő stílusa, humora pont nekem való volt. Mindent megkaptam, amit szeretek, humort, évődést, flörtöt, váltott nézőpontos elbeszélést, és volt komoly szál is. Az írónő engem megfőzött, és nagyon vártam a folytatást.


Zsarát hegedűje felsírt.Sírt a halottakért,és sírt az élőkért,akkik itt maradnak,hogy búcsút intsenek a távozóknak.
Adott egy izgalmas, feszültséggel teli történet, amiben nem elég, hogy meg kell menteni egy egész birodalmat, de emellett még a szereplőknek is meg kell küzdeniük a múlt terheivel. Egymásnak feszülnek az indulatok és a sérelmek, amiket alapból nehéz kezelni, de nem könnyíti meg a helyzetet ösztönös elemi erejű vonzalom sem.
Imádtam ezt a sok vívódást, belső harcot, feszültséget, érzelmi és verbális párbajt. Igazán nekem valók az ilyen történetek.

Február

„Néha nehéz elviselni, amikor az álmok megvalósulnak.”
Vannak könyvek, amiknek a borítóját és a címét látva tudom, ezt én olvasni fogom. Torey Hayden könyve lassan két éve jött először szembe velem. Rabul ejtett a kislány tekintete. Elég volt az első két mondat a fülszövegből, hogy teljesen libabőrös legyek. Torey szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ez a regény minden egyes sorából érződik. Ezért is ejtett ennyire rabul. A történet önmagában is lebilincselő, de olyan elképesztően van megírva, hogy nem lehet tőle elszakadni. Napokkal később is lüktet bennem.

Március

„Hát, ilyenek a felnőttek. Az baj, ha nem szeretek valamit, az meg gyanús, ha szeretek.”
Egyáltalán nem volt tervben nálam ez a sorozat. Sőt fogadni mertem volna rá, hogy én ezt soha nem fogom elolvasni. Soha nem mond, hogy soha! 
Kezdetben teljesen hidegen hagyott... Majd teltek a hetek, egyre többen olvasták a Molyon, végül olyanok is karcoltak róla, akiktől megszoktam, hogy komolyabb témájú könyveket olvasnak. Itt már azért elkezdte piszkálni a fantáziámat.
Bemasíroztam a könyvtárba, hogy kivegyem (mert én ezért biztos nem adok ki pénzt!), ott az a tény fogadott, miszerint a sorozat egyetlen kötete sincs bent, és az előjegyzésben is többen állnak előttem. (Most komolyan, ez ennyire jó???)
Igen, ez ennyire JÓ!!!

Április

"Köszönjük a gyerekkorodat."
11 évvel ezelőtt bukkantam rá erre a könyvre. Még nagyon zsenge korban járva, de már olvasás lázban égve, a magam választom ki, hogy mit olvassak időszak eleje volt ez. Bevallom, már akkor is a borító volt, ami legtöbbször lázba hozott. Ma is emlékszem a pillanatra, amikor kiszúrtam a piros szánkót. Onnantól tudtam, ez nekem kell! Egy disztópiás regény. Az első, amit ebben a műfajban olvastam, és ennek a darabnak köszönhetően lettem én szerelmese a témának.


A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?”
Rendkívül szórakoztató és sziporkázó stílusú, igazi kékharisnyáknak való fantasy. Telis teli frappáns riposztokkal és parázs szópárbajokkal, imádnivaló násztánccal.
Alexia karaktere pillanatok alatt levett a lábamról. Egy bájos, jól nevelt, de temperamentumos, tűzrőlpattant úrilány. Imádtam a személyiségének kettősségét.
Rendszerint ott ahol hölgyek vannak, előbb utóbb feltűnnek az urak is.
Lord Maccon a falkavezér kissé durva, és faragatlan, de nagyon jóképű. Sok bosszúságot okoz számára, hogy Tarabotti kisasszony mindenbe beleüti az orrát, és még több fejtörésbe kerül megfejtenie a hölgy érzelmeit.

Május


„Arra gondolok, hogy szerelembe esni nem lehet ijesztőbb, mint az, hogyha egyedül marad az ember egy kísértetvonaton Hasfelmetsző Jackkel.
A steampunk gyanú keltette fel a figyelmemet, és milyen jól tettem, hogy elolvastam! Egy olyan felnőtteknek szóló mese, ami rávilágít arra, mekkora kárt is okozhatunk azzal, ha nem helyesen szeretjük a másikat, ha a szeretet és a szerelem nevében hazudunk, bármennyire is el akarjuk kerülni, mégis fájdalmat okozunk és mindent elronthatunk vele.

Június


Elmosolyodok. Szóval már régóta tart. Milyen hülye vagyok, hogy csak nemrég jöttem rá. Te jó ég, döbbenek rá- én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, stöbbi. És szerelem. Egyszerre.”
Még anno a friss külföldi megjelenések között bukkantam rá. Azonnali szerelemre lobbantott a borító. A cím felcsigázott, a fülszöveg után már bizseregtek az ujjaim. Különleges könyvmoly képességeim azt súgták: ez nagyon jó lesz!  Minőségi young adult horror, igazi tábortüzes, ijesztgetős történet.  Romantikus, de nem csöpögős!

Augusztus

„Az ember szeret bűnbakot keresni. Nem bánja, ha ő maga a bűnbak, még akkor sem, ha a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs az egésznek."
(Summer to Die)…
Fülszöveg nélkül vágtam bele. Ha nem ismertem volna az írónőt, akkor egy könnyed nyári regényre számítottam volna a magyar cím alapján, (az angol azért már ennél beszédesebb) de mivel van már közös múltunk, biztos voltam benne, hogy papírzsepis, falhoz vágós, elgondolkodtató könyvre kell felkészülnöm.
Nem tévedtem!

George R.R.Martin: Királyok csatája

Imádtam az első részt, és a második sem okozott csalódást!

Egy farkasnak fejét vették. 
Egy farkas a kölykeiért küzd. 
Egy farkas koronát kapott. 
Egy farkas feketébe öltözött. 
Egy farkast királyi kalickába zártak. 
Egy farkas álruhába bújt. 
Egy farkas csak álmaiban fut. 
A legkisebb farkas pedig nem érti hová lett a falka. 
Martin, halld üvöltésemet! Ne bántsd a kedvenc szereplőimet:( Arya, Jon, Tyrion, Szellem, Nyár) vagy a Mások elé vetlek!

Szeptember



Kazuo Ishiguro: Ne engedj el!
„De azt reméltem, most, amikor pár másodpercre összekapcsolódik a pillantásunk, olvas a tekintetemből, akárcsak én az övéből. Aztán elmúlt az a néhány pillanat, és ő eltávolodott megint.
Zseniálisan megírt, fantasztikus könyv! Nagyon kemény, és nagyon aktuális morális kérdéseket vág az arcunkba. 
Vajon mikor tanulja már meg az ember, hogy nem játszhat istent, úgy hogy annak ne lennének következményei?! 
Nem mellékesen, így kell szerelmi háromszöget írni!!!


Október


A könyvet meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt! Ildus barátnőmnek pedig zseniálisan működött a hatodik érzéke, mintha megsejtette volna sóvárgásomat, és meglepett vele a születésnapomra. Olvadoztam, simogattam, szeretgettem, együltőhelyben elolvastam, majd szomorkodtam, mert lehetett volna sokkal hosszabb is!

November



„- Veszélyes vagy-mondja.
- Miért?
- Mert a lehetetlent is elhiteted velem.”

Szexi, szenvedélyes, mocskos, letehetetlen!
Több soron elakad a lélegzetem, pirulok, visongok, úgy viselkedek, mint egy idióta. Ez nem egy új egzotikus betegség, egyszerűen elcsavarták a fejem!

Szeretem az írónő stílusát, humorérzékét. Azt is imádom, ahogyan húzza az agyam, hogy hiába tudom, boldog lesz a vég, mégis minden oldalon szívvel-lélekkel ott vagyok, aggódok a szereplőkért.
Repesve, türelmetlenül várom a harmadik részt!

December




„Lehetséges, hogy az ember nem is tudja, mi a zsánere- hogy azt se tudja, van zsánere-, amíg hirtelen szembe nem találja magát vele?”

Jól kidolgozott, gördülékeny, igényes stílusú, színvonalas írás. Nem egy szimpla szerelmi történet. Nagyon komoly dolgok húzódnak a háttérben. Határozottan nem szirupos, mégis nagyon jó könyv!
Úgy döntöttem, hogy legközelebb egyedül repülök, hátha mellém is beül egy rajzfilm kacsát rajzoló, összeborzolt hajú, őrjítő mosolyú srác.
Azt kell, hogy mondjam: IGEN létezik szerelem első látásra, ahogy szerelem első oldaltól is.

És még van egy pár szuper könyv főleg az év végéről, de azokról egy másik posztban...