2012. január 29., vasárnap

Richard Paul Evans: Grace-Kegyelem

A Hol lehet Noel? után tudtam, hogy olvasnom kell még Evans regényt.  Szerencsémre jött tőle az új könyv, így a Karácsonyt már a Kegyelemmel töltöttem. Sejtettem, hogy az író, most se könnyű témát választ majd, de azt nem vártam, hogy ennyire kemény, szívbemarkoló és megrázó lesz.

A fülszöveg egy részlet a regényből. Nem árul el semmi konkrétat, mégis azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
1962-t írunk, több ezer gyereket bántalmaznak lelkileg és/vagy testileg, mindezt teszik ott, ahol biztonságot várna, azok, akiktől védelmet, gondoskodást remélne. Igen, a családon belüli erőszak és bántalmazás létezik, de a 60-as években még mindenki tagadja, és a törvény sem ismeri el.
Grace egy ilyen családból szökik el. Találkozik Eric-kel. A fiú csak annyit tud, hogy a lány bajban van, nem kérdez semmit, csak segít neki. De vajon elég ereje lesz a két gyereknek szembeszállni a világgal, ahol a felnőtteké az utolsó szó?

Tökéletes karácsonyi történet volt, mert a legfontosabbról, a szeretetről szól. Nem hatásvadász, elcsépelt módon, hanem tiszta, őszinte hangon. Egy segélykiáltás: „Emberek, nyissátok ki a szemeteket! Segítsen végre valaki!”
Soha nem fogom megérteni, hogy mi visz rá arra valakit, hogy ártson egy másik élőlénynek, főleg akkor, ha az egy nálánál gyöngébb, egy ártatlan gyermek.
Nagyon szerettem volna a karjaimba zárni és megóvni Grace-t.
Az egyetlen dolog, ami zavart, az Eric naivitása. Számomra túlártatlannak tűnt. Úgy szerettem volna, ha kicsit keményebb, és tisztábban látja a valóságot, talán akkor másképp végződött volna…

A történet ugyan kitalált, de a világban sok (túl sok) Grace van. Az író alapítványa bántalmazott gyermekeknek létesít menedéket. Te is csatlakozhatsz Evans levelező listájához, és a nevedben az Operation Kids 1 dollárt adományoz a The Christmas Box International részére. (Nem mellékesen értesülsz az író könyveivel kapcsolatos friss hírekről is.) Itt: http://www.richardpaulevans.com/

Ami nagyon tetszett: Az az őszinte, tiszta, olykor humorral átszőtt stílus, ahogyan mesél nekünk a szerző.
Kedvenc idézet: „Ha kiválasztjuk az ösvényt, amelyen járni akarunk, egyben úti célt is választunk magunknak. De néha úgy tűnik, az ösvény már ott van a lábunk alatt, mielőtt még ráeszmélnénk, hogy járunk rajta.”
Borító: Gyönyörű az aranyminta. Illik hozzá az égő gyertya a kézben.
Pontozás: Pontozás: 4,5/5
Remélem a kiadó megtartja a jó szokását és jövő Karácsonyra is meglep bennünket egy újabb Evans könyvvel. 

Kiadó: Könyvmolyképző (Aranypöttyös Sorozat)
360 oldal
Eredeti cím: Grace
Fordította: Robin Edina 

2012. január 21., szombat

Richelle Mead: Vérvonalak

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatárét sokan rajonganak a Moly-on, ezért biztos voltam benne, hogy tud valamit az írónő. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy az Agave kiadó gondozásában megjelenik a Vérvonalak, ami a Vámpírakadémia spinoff-ja, vagyis a sorozat melléksorozata.

Ez a kötet nagyon sok spoilert tartalmaz a VA 6. részére nézve, ezért ha még nem tartasz ott a sorozatban, és nem szereted, ha lelövik előled a poénokat, akkor csak saját felelősségre olvasd el! A bejegyzés viszont spoiler mentes! 

Sydney, a kegyvesztett Alkimista azt a feladatot kapja, hogy vigyázzon a mora vámpírtársadalom az egyik legrangosabb és legféltettebb tagjára. Egy egész kis csapatot kap maga mellé. Nem elég, hogy folyton résen kell lennie és a védencét óvnia, emellett meg kell küzdenie a bentlakásos gimnáziumi élettel is.

A történet lassan indul be, de egy csöppet sem unatkoztam, egyrészről nekem ez az első Mead-könyvem, ezért számomra új volt a regény világa. Teljesen lekötötte a figyelmemet, ahogy szépen összeraktam a képet, most már kiigazodok azon, hogy ki kicsoda és micsoda.

Piros pont az írónőnek, hogy az ő vámpírjai vért isznak (nem vegetáriánusok!!!!), bírják ugyan a napfényt, de árt nekik, és köszönöm, nagyon szépen köszönöm, hogy ők nem csillognak!!!! Az is bejön, hogy különleges mágikus képességeik vannak, ami mindenkinél más.

Második piros pont a remek humorérzékért. Hatalmasakat kuncogtam és nagyon jól szórakoztam végig. Könnyed, stílusos, és nincs benne semmi erőltetet. Pont, ahogy én szeretem!

Harmadik-negyedik-ötödik piros pont ADRIAN IVASKOV karakteréért. Padlót fogtam a lélekmágus szépfiútól. Van valami az összetört szívű rosszfiúban amitől azonnal beleszerettem! A beszólásaitól pedig ááá, lemegyek hídba!

Sydney-vel gyorsan azonosulni tudtam. Első perctől szorítottam neki, hogy le tudja vetkőzni az Alkimisták által beléprogramozott merevséget. Vicces volt figyelni, ahogyan annak ellenére, hogy undort érez a vámpírok iránt, mégis szimpatizál velük.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a főbb szereplők 15-20 évesek. Tombolnak a hormonok, bontakoznak az érzelmek…
Egy szóban: Élveztem!
Két szóban: Kell még!!!
Három szóval: Hol a folytatás???
Pontozás: 5/5

Ami (aki) nagyon tetszett: Adrian, a beszólások, a humor, a mágikus képességek
Kedvenc idézet: "Te nem tudod, milyen úgy szeretni valakit, és milyen, ha ezt a szerelmet visszadobják az arcodba…"

"– Zavartnak tűnsz – jegyezte meg Adrian. 
Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, csak túl sokat gondolkozom. 
Adrian ünnepélyesen bólintott. – Ezért nem csinálom én soha."

Borító: Sajnáltam, hogy a VA korábbi stílusát nem követi, nekem ez az angol nyelvű borító jobban bejön. A magyar változatban a hátlap piros, az előlap pedig fekete, ez szerintem jó húzás volt

Kiadó: Agave
333 oldal
Eredeti cím: Bloodlines
Fordította: Farkas Veronika  

2012. január 18., szerda

A lány, aki lángra lobbant, engem is megégetett (Az Éhezők Viadala trilógia)

Egy három részes sorozat (Az Éhezők Viadala, Futótűz, A kiválasztott) Suzanne Collins tollából. Évek óta az egyik legjobb disztópiás regényfolyam, amihez szerencsém volt.
Az első részről már írtam korábban, a Futótűzről és A kiválasztottról azért nem szólnék külön-külön, mert mindenképpen el akarom kerülni a spoilerezést, ezért átfogóan, a sorozatról, mint egészről fogok írni.

Az alaptörténet:
Adott egy ország, amelyet egy kegyetlen elnyomó diktatórikus rendszer irányít, melynek vezetői még mindig büntetik a birodalom lakóit egy több mint 70 évvel korábbi lázadásért. 12 körzet, körzetenként 2 kiválasztott, 1 fiú és 1 lány évről-évre megküzd egymással az Éhezők Viadalán. 23 halott és 1 győztes marad a végén, aki túléli.
De minden megváltozik a 74. viadalon, amikor Katniss önként jelentkezik a húga helyett a játékra. A lány, aki lángra lobban, akaratán és tudtán kívül hírvivővé válik, akárcsak a fecsegőposzáta, és elhozza az emberekhez a reményt.

Collins írása már az első oldalon beszippant és nem is enged el az utolsó sorok után sem. Gyakran levegőt se vettem, annyira izgultam a szereplőkért. Imádom, ahogyan ez a nő feszültséget kelt, a kétségbeesés szélére taszít, majd visszaránt, elringat a nyugalom illúziójával, hogy azután jól arcomba vágja: ez van és kész!

Számomra a karakterek és a világuk miatt lett olyan zsigerekig hatoló, elképesztően jó. Húsba vágóan elevenek a szereplők. Van, akit nagyon lehet szeretni, mást pedig utálni. Egyikőjük sem hagy hidegen. Úgy éreztem ott vagyok én is velük. Minden vágyam az volt, hogy fegyvert adjanak a kezembe és behúzhassak egyet a Kapitóliumnak, vagy legalább beintsek neki.

A világ fiktív mégis megrémiszt a gondolat, hogy egy nap valóra válik. Sokat gondolkoztam olvasás közben azon, hogy én mit tennék.
Meghúznám magam, vagy szembeszegülnék?
Beállnék a sorba, esetleg nekem már minden mindegy alapon beletörődnék? Vagy én lennék a látszólag „rendes polgár” szíve fölött a fecsegőposzáta jelképével és a háttérből mozgatnám a szálakat?
Mit áldoznék fel a szabadságért? Megérné a bosszú bármi áron? Ha már mindent feláldoznál, mi maradna a végére? 
Elmormoltam néhány fohászt, hogy a mi gyerekeinknek, és unokáinknak soha ne kelljen „játszania” a Viadalon.

Az első kötet hatalmas siker volt nálam, azonnal kedvenc született. A másodiknál lelkesedésem kicsit csökkent, túl sok volt nekem a szerelmi háromszög (de még így is erős 4,5 csillagot adnék neki az 5-ből). Illetve úgy éreztem, hogy az írónő szándékosan várat, és a nagy durranást a harmadik, egyben befejező részre tartogatja. Nem tévedtem, nagyot szólt! Collins lenyűgöző, kegyetlen, nem tudom nem imádni! Rajongó lettem!
Megjegyzés: Kell nekem egy fecsegőposzátás kitűző!!!
Ami nagyon tetszett a sorozatban úgy általában: a világ, a hangulat, a feszültség, a stílus
Kedvenc idézet: amint tudom szűkíteni a listát, beírom 
Borítók: a harmadiké a legeslegjobb!!!
Pontozás: 5***** 

Jövőre jön az első rész filmes adaptációja. Haj, remélem nem rontják el! Azt hiszem én sírva, ujjongva, visongva fogom nézni J

Tim Davys: A lefejezett keselyű rejtélye

A várható megjelenések között szemezgetve szúrtam ki magamnak a könyvet. Először is azért, mert csöppet sem hétköznapi a címe. Másodszor, mert a szereplőket nem emberek, hanem plüssállatok alakítják, és kíváncsi lettem rá. Harmadszor, pedig azért, mert érdekes kriminek ígérkezett.

Lefejezve találnak rá Keselyű Oszkárra a saját irodájában. A nyomozást Véreb Lőrinc és társai végzik. A gyanúsítottakkal Dunát lehetne rekeszteni.

Maga a nyomozós vonal kifejezetten tetszett, ahogy szépen lassan tekergett a gombolyag és egyre kuszábbak lettek a szálak. Már a sokadik elméletet gyártottam arról, hogy ki és miért akarta kiiktatni Keselyűt, de nem sikerült megfejtenem. Hiába voltak ott az orrom előtt az apró kis utalások.

Véreb felügyelő karaktere nagyon tetszett. El tudnék képzelni vele egy detektív sorozatot. Ő a gyakran morcos, mindig morgó, kényszerevő, szinte csalhatatlan szimatú kopó. Ő egy személyben a rossz zsaru és a jó zsaru is. Imádtam!

Nagyon jól el találta az író a karakterekhez illő állatokat. A tulajdonságok, amikkel felruházta őket igazán emberiek, valóságosak. 
Keselyű Oszkár tipikus „dögevő”, gátlástalanul lecsap, akárkit bekebelez, gusztustalan, ha én egy plüssállat lennék a regényben, biztosan az esetleges elkövetők listájára kerültem volna.  

Jó könyv volt ez, de... nem számítottam rá, mégis eszméletlenül zavart, hogy nem emberek, hanem plüssállatok jelenítik meg a szereplőket. Egy részt azért, mert volt itt gyilkosság, erőszak, brutalitás, ez viszont úgy éreztem, nem illik az aranyos kis plüss figurákhoz. Viszont, ha tényleg ilyen agresszívek, akkor jó lesz vigyáznom magamra, még álmomban végeznek velem a saját plüsseim.

Ezt a húsvér ember hiányt még el is tudnám nézni, de ami miatt végül dobtam egy hátast, az a párosítás volt. Az író lazán kezelte a faji keveredés kérdését.
Kiakasztott, hogy a keselyű bujálkodott a mókussal, és így tovább.
Illetve az is, hogy a hiúznak krokodil csemetéje van.  
Oké, legyenek állatok a szereplők, és akkor a medve úr párja medve asszonyság lesz, kölykeik meg a kismackók. Legalábbis nekem így az elfogatható.  

Davys megmagyarázza a plüssök születését, természetes halálát, valamint az, hogyan kapnak gyereket. Jól felépíti a világot, erre nem panaszkodhatok, mégis túl bizarr volt nekem ez az egész.

Úgy érzem az alapötlet jó, a hiba a kivitelezésbe csúszott. Sokkal jobban élveztem volna, ha valódi emberek a szereplők. 
Ami (aki) nagyon tetszett: Véreb
Kedvenc idézet: „Nem azt mondtad, hogy a sors olyan akár a vonatsín? Pár kocsiban mozoghatunk csak. Azokban azt csinálunk, amit akarunk, sikerrel járhatunk, kudarcot vallhatunk, találkozhatunk és elbúcsúzhatunk. De a vonat abba az irányba halad, amit a soros kijelölt.”
Borító: szerintem fej nélkül jobban mutatna a keselyű, vagy ha a feje a madár lábánál lenne
Pontozás: 3,5/5
Kiadó: Agave
272 oldal
Eredeti cím: Tourquai
Fordította: Varga Bálint 

2012. január 15., vasárnap

Amikor a bolt bezár, a könyvek bulizni kezdenek

Olvasós és blogolós válság volt bő egy hónapig, ezért ez a nagy pangás. Úgy néz ki vége, holnap végre épkézláb bejegyzéssel jövök. Jól lesz már, nem szeretem az ilyen időszakokat. Frusztrált leszek, ha nem tudok olvasni és/vagy írni.
Addig is, itt egy könyves videó, jelenlegi nagy kedvenc :)

2012. január 4., szerda

Decemberi zárás

Ígérem, most már ez az utolsó óévi visszatekintő, és hamarosan jönnek a könyves posztok. 
Gyűjtögető moly lévén, mindig van valami tökéletes indokom, ami miatt könyvet kell vásárolnom. 
Karácsony, a legnagyobb ürügy, és ilyenkor duplán-triplán aratok. (Ha ezt itthon látnák, valószínűleg bezárnának egy időre, és a netet is elvennék, hogy ne legyen lehetőségem vásárolni jó hosszú ideig) 
Könyvek, amiket kaptam, vettem: 



Az elmúlt hónap nem hemzsegett a könyves posztoktól, csak ezt a hármat sikerült megírnom: 

Gyűjtőszenvedélyem az anyagi romlás felé sodor, és már nem vagyok messze tőle. Illetve nincs hely, könyvespolcot kellene vennem. Ezért gretty moly/ bloggerinával kart karba öltve 3 hónapos böjtöt írtunk elő magunknak. 3 napja tart, még jól vagyok, de azért ma már felléptem az Alexandra oldalára, és nézegettem az akciós könyveket... haj, mi lesz még itt... 

2012. január 2., hétfő

Best of 2011

Sok-sok könyvet olvastam 2011-ben. Próbáltam kiválasztani közülük a leges legjobbat, de egyetlen egyet nem lehet kiemelni. Íme a legszűkebb lista

Január

A Szépség és a Szörnyeteg  történetén alapuló remek YA regény. Mivel a kedvenc mesém átdolgozása, magasak voltak az elvárásaim, de az írónő simán vette az akadájokat.

Február

Ez a történet pofon vág, és nagyot üt! Mindenkivel a kezébe adnám
Március

Egy fantasztikus időkapszula ez a történet. Minden egyes sorát élveztem.
Április
Ahogyan a kúszónövények körbetekeregnek a fák törzsén, egyre magasabbra és magasabbra, úgy szövi Maryrose Wood a történetet. Végig burjánzik benne a búskomorság, és talán pont ettől lett olyan jó.

Május
Farkasos YA trilógia. Az írónő megfőzött, rabul ejtett a stílus és a hangulat. Felütöttem a könyvet, elkezdtem a regényt, és ezzel együtt elindult egy lágy hang odabent. Maggie hangszerek nélkül, betűkkel és szavakkal komponált egy varázslatos dallamot, amitől elszorult a torkom, egyszerre voltam szomorú és boldog.

Június
Tartalmas, jól megírt, csöppet sem átlagos, teli van mondanivalóval, felpörgeti az adrenalin szintet, és a szívedbe is utat talál. Kedvenc született!


Július


Elég volt egyetlen fejezet és máris elvesztem. Megfogott, elvarázsolt. Sodort magával a történet. Próbáltam lassan, több részletben olvasni, hogy tovább tartson, de nem jött össze. Két nap alatt befaltam.
Egyrészről ez egy igazi kalandregény, másrészről egy nagyon édes szerelmi történet, ami a kalandok során bontakozik ki.



Ez egy olyan ifjúsági regény, amit minden felnőttnek is el kellene olvasnia.
Az első szó felütésével felcsendül az első dallam is. A regény minden mozzanatában ott a zene. 
Egészen eddig a könyvig nem volt olyan, ami elérte volna nálam, hogy egy oldalon belül nevessek, aztán szívből sírjak, és végül ismét nevessek, és ez nem egyszer fordult elő. 


Augusztus

Az Outlanderről nem gondoltam volna, hogy ennyire betalál nálam. Egyáltalán, hogy nekem ez tetszeni fog. Gabaldon stílusa lefegyverzett, a története beszippantott, mint egy feketelyuk.  Az írónő csodálatosan tud mesélni.


Szeptember

Bátor, hűséges, nemes lovagok és hölgyek. Gonosz cselszövők, árulók, besúgók, méregkeverők. Harc a hatalomért, a becsületért, az igazságért, a családért és a szerelemért. Minden adott egy izgalmas kalandregényhez.  


Október

Nem egy sebes zuhatag, hanem egy lassan folydogáló patak. Tökéletesen kikapcsol, és lelassít, megnyugtatja a túlfeszített idegeket. Kiváló görcsoldó, hangulatjavító. 
Igazi simogatás a léleknek.



Az életről, a szerelemről, a szeretetről tisztán, egyszerűen, humorosan, édesen-keserűen.



A baljóslatú gótikus hangulat azonnal beszippantott. Kate Morton remekül ír, egyszerű, a szó jó értelmében, nem bonyolítja túl a dolgokat. Faltam a sorait.
Tetszett, ahogyan lassan kibontakoztatja a szálakat, egy csodás nagyszabású családregény teli titkokkal.
A nagy titkok bajt okozhatnak, de a kicsi, ártalmatlannak tűnő hazugságok évek múltával hatalmas fájdalmat okozhatnak és tragédiához vezethetnek. Ez a könyv pedig a titkok aknamezője.


November

Fájdalmas és gyönyörű mese a felnőtteknek a szeretet erejéről nem elcsépelt köntösben. 


December

A borító megbűvölt, a fülszöveg felizgatott. Esélyem se volt elmenekülni. Tudtam, ezt olvasnom kell!
Színvonalas disztópiás YA regény. Az írónő fantáziája lenyűgöző. A stílusa nagyon szerethető

2012. január 1., vasárnap

Az első 2012-ben


Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasónak!

A december második fele nagyon pörgős, munkával teli volt. Az ünnepek alatt pedig folyton mentem rokontól rokonig, ezért nem sok minden történt a blogon az elmúlt két hétben. Ígérem, januárban hozom a lemaradást!

2011 a blog életében nagyon aktívan telt.
154 bejegyzés született, 74 könyvet olvastam, ebből 2-t hagytam félbe lejárt kölcsönzési határidő miatt, de tervezem majd újra kivenni és végre elolvasni. ( 1 verseskötet, 2 mese, 1 szakácskönyv, 1 novelláskötet, 1 dokumentumregény, a többi pedig regény) 
Zömében szórakozató irodalmat, abból is YA-t és/vagy fantasyt került terítékre. 
Játszottunk is háromszor, és minden alkalommal könyvvel jutalmaztam a nyertest. 

2012-re rengeteg Moly-os kihívásom van, és nagy terv, hogy elolvassak 100 könyvet, és persze feltett szándékom a világvégéit is átolvasni/túlélni J
Szeretettel Várlak Benneteket 2012-ben is!