2011. február 28., hétfő

Eredményhirdetés!

Véget ért a blog első nyereményjátéka. Sok megfejtés érkezett, és alig akadt köztük helytelen válasz, így sok-sok név kerülhetett a kalapba. Ez a bizonyos kalap lila, kockás és szerencsét hozó. A helyes megfejtők neve egyenként belekerült, és tegnap délután kézi sorsolás keretében kihúztam. (Azért kézi, mert mindig irigyeltem a lottó számokat kézzel kihúzó embereket. Most már tudom, hogy ez a módszer munkásabb, de azért élveztem!)  
A szerencsés nyertes: Sajtosrolo
Gratulálok!
A nyertesnek e-maili is írok, de ha itt értesülne hamarabb a hírről, akkor egy személyes üzenet: Szükségem lesz egy névre és postacímre, ahova mehet a könyv. Kérlek, írd meg nekem!
Én nagyon élveztem, hogy kitalálhattam a kérdéseket, gyűjthettem a jó válaszolókat, és sorsolhattam.
Legyen máskor is ilyen játék?

2011. február 27., vasárnap

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Magával ragadott a történet, egy szuszra elolvastam.
Pofon vágott, nagyot ütött, és még mindig fáj a helye…
A cím egy picit megtévesztő. Napjainkban nagy népszerűségnek örvendő vámpírok jutottak eszembe, de itt most sem vámpírok, sem más természetfeletti nem lesz. Csak egy hétköznap, élet, a kegyetlenebb fajtából.
Történetünk egy serdülő lány életébe enged bepillantást. Shell édesanya halála után neveli, gondozza két fiatalabb testvérét, vezeti a háztartást, mindezt segítség híján teljesen egyedül. Az apa gyászában elfordult gyermekeitől, megszállót vallásosságába és az alkohol mámorába menekül. Különösen megnehezíti a helyzetet, hogy a lánya napról-napra jobban emlékezteti őt a halott feleségére.
Shell nem számíthat senkire. Megdöbbentet hogy az emberek inkább félre néznek, úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, és a kisujjukat sem mozdítják meg. (Nem csak a regényben, a való életben is ilyen a nagy átlag.)  
Miközben betölti egy felnőtt nő szerepeit, lassan, fokozatosan elkezdi megélni a serdülő lányok titkos életét is. Szerelmes lesz, így sikerül, ha átmenetileg is, némi boldogságot csempésznie napjaiba.
Úgy tűnik barátra, szellemi társaságra lel Rose atyában, az új fiatal prédikátorban, de kapcsolatukat a közösség nem nézi jó szemmel. Még csírájában megmérgezik rosszalló pillantásaikkal, rosszindulatú pletykákkal. (Úgy tűnik, mintha ebben az aprócska faluban mindenki olvasta volna a Tövismadarakat, és abból indulnak ki téves következtetéseik.)
Ebben a magányos helyzetben kerül Shell a lehető legnagyobb bajba, aztán pedig még annál is nagyobba.
Csodálom az erejét, az alázatát. Olvasás közben, egy ponton a szívem szakadt meg. Egy olyan könyvélmény, amire érdemes pénzt, időt áldozni, és amit nagy valószínűséggel nem felejtesz el soha.
Nemtől függetlenül a kezébe nyomnám mindenkinek 15-16 éves kortól. 
A könyvet köszönöm a Pongrácnak!

Ami nagyon tetszett: Ostobán fog hangazani, de az egész történet. Ha nagyon ki kellene emelnem egy mozzanatot, akkor azok a pillanatok amikor Shell felveszi édesannya a rózsaszin ruháját. 
Kedvenc idézet: "... a móló csalódott híd ... megpróbált eljutni valahova, de közben elfogyott a hite."
Borító: puhatáblás, cérnafűzött. Nekem a másik két borító, amit feltettem, jobban visszaadja a regény hangulatát.     
Pontozás: 5 +1 
Kiadó: Pongrác
384 oldal
Eredeti cím: A Swift Pure Cry
Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás

Az íróról:
Londonban született, ír származású, fiatalon elhunyt írónő. Néhány évvel halála előtt kezdett el ifjúsági történeteket írni. Mind a négy regénye számos díjat nyert el. 
Magyar nyelven olvasható még tőle: 


2011. február 25., péntek

Különleges könyvespolcok 4.

Itt van egy újabb adag különleges és/vagy szépséges polc gyűjtemény.
Ezt nevezem én könyvpiramisnak!


Nem túl praktikus, de annál érdekesebb

Kicsit, mintha megrészegült volna.

Könyv végtelen 


Ez azért meredek! 

2011. február 23., szerda

Szurovecz Kitti: Gyémántfiú

Twilight hatás itthon 2.
Ezzel a regénnyel kapcsolatban két véglettel találkoztam eddig. Vagy imádták, és az egekig magasztalták, vagy a földbe döngölték. Tőlem egyik sem várható. Nem tudok érte rajongani, de lehúzni sem fogom.
Kettős érzésem van. Hezitálok. Tetszett is meg nem is.
Rám nem jellemzően lassan, nagyon lassan haladtam az olvasással. A szereplők szenvedése néha túl sok volt nekem.
Gyakran túlságosan kiszámítható. (DE volt egy rész, amivel nagyon meglepett!)
A fejezetcímek-nem csak ebben a könyvben, az összessel így vagyok- nem szeretem őket, mert gyakran előre lelövik a poént, túl sokat árulnak el. Szerintem nem kellenek.
Most az egyszer nagyon nem élveztem, hogy a cselekményt nem csak lineárisan tárják elénk, hanem előre ugrunk, aztán vissza az időben. Bizonyára azért, mert előre vetítették a rossz fordulatokat, a tragikus eseményeket.
Röviden és tömören ennyi a negatívum.
Bár a főszereplőt és magát az alaptörténetet is Robert Pattinson ihlette- én pedig már hangot adtam annak, hogy Robert valami oknál fogva nekem nem szimpatikus-, mégis a róla mintázott főhős, Nick szinte azonnal levett a lábamról. Egyszerűen csak annyit kellett tennem, hogy kizárom a fejemből Pattinsont, és Kitti írására figyelek.
Egy rövid igézet Nickről:
„Nickben kétségtelenül megvolt az a bizonyos plusz. Valami Brad Pitt sármjából, Jude Law erotikus kisugárzásából és Keanu Reeves úriemberségéből.”  
Ha ehhez az írónő hozzácsapott volna még egy kevés Johnny Depp, Ryan Reynolds, David Borenaz, és Colin Firth formulát, engem még most se lehetne felkaparni a padlóról.    
Azért még e nélkül is megérintett a srác.
Jön egy ismeretlen, kedves fiú, akinek az álma, hogy színész legyen, és szórakoztassa az embereket a játékával. Egy válogatáson azonnal kiszúrják, és már nincs menekvés, sztárt csinálnak belőle. Bele csöppen egy olyan világba, ahol szinte lehetetlennek tűnik megmaradni annak, aki valójában vagy. Folyton őrjöngő rajongók, és lesifotósok elől kell menekülnöd. Nem vállalhatod fel a szerelmedet, ha mégis megteszed, veszélybe sodorhatod az életét. Vajon van ebből kiút, vagy rab maradsz, míg teljesen ki nem facsarnak, hogy aztán eldobhassanak?
Hatalmas piros pont jár Kittinek, mert a könyv elején úgy felcsigázott a Fényemberekkel, hogy már most tűkön ülök, alig várom, hogy olvassam, pedig még meg sem jelent. A regényben a regényt (Fényemberek) már most jobban szeretem.
A könyv végén maradt bennem egy nagy kérdés : És mi lesz Rebekával????? Valószínűleg ezért is nem tetszik nekem maradéktalanul.
Összegezve: Olvasásra érdemes, bizonyára hallunk még az írónőről! Én pedig AKAROM a Fényembereket :) ( Nem vagyok türtelmetlen, nem vagyok türelmetlen :D )
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Ami nagyon tetszett: Szerelem zuhogó esőben- Bár nem szeretem a fejezet címeket, de ez jó.
Kedvenc idézet:
„– Te nem alszol – szólalt meg Nick vádló hangon a sötétben.
– Talált, süllyedt.
– Akkor mit csinálsz?
– Őrzöm a percet…”
Borító: Engem a New Moonra emlékeztet, tetszik
Pontozás: 3,5
600 oldal

Forrás:nlc.hu

Az íróról
Az írónő honlapja itt. Olvashatod rajta a Gyémántfiút, és a Fényemberek eddig ekészült fejezeteit.
Facebokkon is elérheted:

2011. február 20., vasárnap

Shakespeare 116. szonett- a kis kecskeszakállú angol nagyon tud

Ma pakolásztam a könyveim között, és közben szó szerint fejbe talált a kis Shakespeare kötetem. Imádom a szonettjeit. Megosztom  veletek a kedvencemet. Íme a 116.

"Nem igaz: hű lelkek násza nem ismer
akadályt! Szerelem a szerelem,
amely hőfokot más hőfok szerint nyer
vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
minden vándor hajók csillaga ő,
magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
ítéletnapig szilárdan kitart.
   Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
   sose írtam s szív sose szeretett." 

Egy kis videó hozzá. Büszkeség és balítélet, Emma, Észak és Dél...
 Nektek melyik a kedvenc klasszikusotok könyv és/vagy filmes feldolgozásban?

2011. február 19., szombat

Díjat kaptam!

Még egyszer köszönöm szépen Sajtosrolonak, hogy megajándékozott ezzel a díjjal! Nagyon jó érzés! Igyekszek továbbra is érdemesnek maradni rá.

Szabályok:
1. Egy bejegyzés, amiben a díj megjelenik, és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2. Belinkelni a személyt, akitől a díjat kaptad, és tudatni vele, hogy elfogadod. 
3. Továbbadni 3-5 lehetőleg kezdő blogtársnak, és tudatni ezt velük. 

Innentől kezdve bajban vagyok. Úgy tűnik már minden általam ismert kezdő blogger megkapta ezt a díjat, többen már másod, harmad ízben. Azok is, akiknek én most tovább adom :) 
Andiamonak, mert hiányozna, ha nem lenne
Sajtosrolonak, szeretem, ahogy, és amikről ír
Nikinek, igényes, szép a blogja. Sokfélét olvas,és élvezetesen ír róluk.
Nancynek, neki köszönhetően tudom, milyen angol könyvek megjelenését várom magyarul :)
Szilvamag, az ő blogja nagyon friss, és vidám
Könyvmolyok, itt több blogger összefogásából született, megbízható, gyakran olvasom

És még sorolhatnám...

2011. február 18., péntek

Linn Ullmann: Áldott gyermek

A skandináv irodalom és Linn Ullmann rajongója lettem.
Lassan egy hónapja lesz, hogy elolvastam ezt a regényt.  Ha időm engedi, miután befejezek egy könyvet a lehető leghamarabb belefogok a poszt elkészítésébe, mert akkor még friss az élmény, szinte bennem él még a történet a szereplőkkel együtt, de az Áldott gyermekkel meggyűlt a bajom.
Nehéz szavakba öntenem azt, hogy milyen hatással volt rám. Talán a bejegyzés végére sikerül kihámoznom magamból.
A tragédia árnyéka az első oldaltól ott lebeg a sorok fölött.
Erika, Laura és Molly, féltestvérek, egy közös apa, három különböző anya. A történet azzal kezdődik, hogy Erika, a legidősebb lány elindul, hogy sok év után meglátogassa az apját. Később a nővérei is útra kelnek.
Hosszú és nehéz utazás ez a múlt és a jelen között. Főleg Erika és Laura emlékei keresztül ismerhetjük meg a múltat, a család történetét, a szigetet, a nyarakat. A lányok Hammars szigetén együtt töltik a szünidőt, ilyenkor lehetnek testvérek, hiszen az év többi részében még csak nem is találkoznak.  
Hammarsön más gyerekek is nyaralnak, éveken át találkoznak újra és újra, egy kisebb összeszokott banda alakul itt ki. A legyek urához hasonlították a könyvet, bizonyos részeknél én is így éreztem. Ullmann tisztán, köntörfalazás nélkül ír a gyerekek világáról, arról hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni.  
Ragnar, az áldott gyermek a szigeten él. Számára a nyarak egyszerre jelentenek örömet és szenvedést. A többiek soha nem fogadták be maguk közé. Ragnar utálta, amikor a Hammarsre jöttek, számolta a napokat, hogy még mennyit kell kibírnia mellettük. Csak egy volt közülük, aki nem bántotta, és akit a fiú szeretett, de egy végzetes napon még ő is elárulta.
Szívszorító, helyenként megdöbbentő, kérdéseket hagyott bennem, amiken még ennyi idő után is rágódok. A vége számomra lezáratlan, minta folytatásra várna, rám bízza a döntést, hogy mivel töltöm meg az üresen hagyott képzeletbeli oldalakat.
A könyvet köszönöm a Scolarnak!
Ami nagyon tetszett: a könyv hangulata
Kedvenc idézet: "Nem tűnünk el nyom nélkül. Az életünkkel hagyunk nyomot magunk után."
Borító: nagyon hangulatos a magyar borító, de nekem ez a másik jobban tetszik
Pontozás: 4,5
Az íróról:
1966-ban született Oslóban.
New Yorkban tanult irodalmat. 
Újságíró, politikai és kulturális témában írja cikkeit. 
Eddig négy regényt írt. 
További megjelent művei:
Kegyelem (2006)
Mielőtt elalszol (2000

2011. február 13., vasárnap

Paulo Coelho: Brida

Amikor egy írótól több könyvet is elolvasunk, érdemes megnéznünk, hogy az életművében az adott regény időben hol helyezkedik el, mert a kiadási sorrend (főleg külföldi írók magyar nyelvre fordítása esetén) gyakran eltérő lehet, a művek keletkezésének időrendjétől. Egészen másként láthatjuk így az adott alkotást, segítségünkre lehet az értelmezésben.

 Brida, a fiatal és gyönyörű ír nő az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára. Brida igyekszik megismerni a sorsát, keresve a kényes egyensúlyt szerelmi kapcsolata és új, egyre inkább átlényegülő önmaga között.
Brida Coelho harmadik regénye. A tavalyi évben jelent meg először magyarul az Athenaeum gondozásában. Ha nem ismerném az író életét, műveit, akkor is érezném rajta, hogy ez bizony egy korai alkotás. Már itt is felelhetőek Coelho későbbi témai, a szerelem, szex, hit, Isten, mágia, emberi természet, érzelmek.
Itt még nem a kiforrott íróval találkozunk, hanem a férfival, aki még bizonytalan, maga is keresi az utat, mindezt író pennával (billentyűzettel a keze alatt) teszi. Úgy gondolom a többi írása sokkal jobb, és erősebb, de ez sem elhanyagolható.
Hősnője, Brida egy érzékeny, okos, fiatal nő, nem csak kérdez, de keresi is a válaszokat, a helyét a világban. (Akár csak az író) Bida egy nyitott, spirituális személyiség, aki a boszorkányság, és a vallások felé fordul. Tanul mestereitől, bízván abban, hogy így megleli a válaszokat.
Mágia, boszorkányság, kereszténység, hinduizmus, vallás és misztikum.  Kusza gondolatok örvénye, de ha nagyon figyelmesen alámerülünk, azért ki lehet bogozni.
Úgy érzem, az író, maga se tudta még ekkor, hogy miben higgyen, és ezzel vált szimpatikussá számomra, mint ember. Én is valami hasonló élethelyzetben vagyok jelenleg. Beleszülettem, beleneveltek egy vallásba, gyermekként elfogadtam, hogy amit leírtak abba a Nagy Könyve, az úgy is van, de ahogy növekedtem, és tágult a világom, nőtt ismereteim száma, egyre többször merült fel benne, a kérdés: Biztosan az az igazság, amit évezredekkel ezelőtt leírtak? Minden pontosan úgy történt? Nem lehet, hogy csak megvezetnek?
Ma az én fejemben is egy olyan örvény van, mint ebben a könyvben.
Szeretem az íróban, hogy a hitet, Istent, a szerelmet, és a mágiát nem választja szét. Ki is mondja több regényen át, hogy ez mind egy és ugyanaz.
Ez most nagyon elcsépelten fog hangzani, de még soha nem éreztem ennyire igaznak: A kérdéseidre a választ ott rejlik önmagadban!
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Kedvenc idézet: "...a szerelem a szabadság."
Borító:  cérnafűzött, keménytáblás. Tetszik a magyab borítón a kép, hangulatos, csak kár hogy ott van fölötte az a nagy fehér üres rész.
Pontozás: 3,5
248 oldal
Eredeti cím: Brida
Fordította: Nagy Viktória

2011. február 10., csütörtök

Nyerj egy jó könyvet!

Szerettek játszani? Én nagyon! Ha egy könyv a díj, akkor még jobban! Remélem mások is így vannak ezzel!
Igazán élveztem Carrie Ryan könyvét. Írtam már nektek róla itt és itt is.
Szeretném, ha minél többen olvasnák.
Az Athenaeumnak köszönhetően most egy szerencsés megnyerheti magának.
Mit kell tenned? Válaszolj a következő 3 egyszerű kérdésre!
  1. Hogy hívják a Kezek és fogak erdejének főszereplőjét?
  2. Mikorra várható a 3. kötet megjelenése Amerikában?
  3. Mi az írónő férjének foglalkozása?
A válaszokat e-mailben várom: kilofalo@gmail.com Az üzenet tárgya: kezek és fogak játék
A játék 2011. február 24-én 14 óráig tart.
Egy kis segítség:

2011. február 9., szerda

Malorie Blackman: Rémálom a vonaton

Ez a könyv megnyert magának már a fülszöveggel, de mikor elkezdtem olvasni, valami másra számítottam. Pozitívan csalódtam.
Kyle egy átlagos kamasz, csöppet sem átlagos gondokkal. Széthullóban az egész élete. A társai a harag, a bűntudat és a félelem. Nagyon-nagyon magányos. Egy kérdés jár a fejében: Mi értelme ennek az egésznek? (Egész alatt értsd az Életet. Ismerős érzés? Én már tartottam itt.)
A válasz egy átlagosnak induló napon érkezik. A vonat, melyen Kyle és az osztály utazik, kisiklik. Élet és halál között lebegnek. Kyle-on kívül szinte mindenki eszméletlen, de a fiú még sincs egyedül. Van mellette valaki, aki segíteni akar, és valaki más is, aki inkább elvenné az életét. A vagonban már ott a Halál. Kyle-nak el kell rejtőznie a barátai álmába. Viszont az idő rohamosan fogy, a lehetőségek száma csökken.
Tizenhárom álomba lépünk be a fiúval. Rémálom egytől-egyig. Van közöttük félelmetes, sokkoló, borzalmas, megdöbbentő. Mindnek a félelem az alapja. A legmegrázóbb az, hogy egyes álmok visszaemlékezések, már megtörtént dolgokról, mások pedig még csak ezután fognak megtörténni.
A regény nagyszerűségét a jól megírt, és fantáziadús álmokon túl, a mondanivalójában látom:
Mindenki fél valamitől. Nem vagy egyedül a félelmeddel, a bánatoddal, még a magányoddal sem. Ahhoz, hogy legyőzd őket, szembe kell nézned velük.
Éjszakába nyúlóan olvastam. A végén letettem a könyvem, utána a fejem a párnára, és már aludtam is. Nem szokásom álmodni (legalábbis nem emlékszek rájuk), de azon az éjjelen én is álmodtam. Az egyik nagyon nagy félelmemről szólt. Most már kicsit kevésbé tartok tőle.   
A könyvet köszönöm a Pongrácnak
Ami nagyon tetszett: Maguk az álmok. A legsokkolóbb, és ezért a legjobbak Steve és Lily álmai.
Kedvenc idézet: "Vannak dolgok, amikért érdemes meghalni, de sokkal több olyan dolog van, amiért érdemes élni."
Borító:  Puhatáblás
Pontozás: 4,5
Kiadó: Pongrác 
430 oldal 
Eredeti cím: The Stuff of Nightmares
Fordította: Bozai Ágota 

Íme egy kis kedvcsináló videó:



2011. február 3., csütörtök

Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje video

Erről a könyvről korábban már írtam. Szerintem még nem sokan olvasták. Nekem nagyon bejött, ezért is szeretném népszerűsíteni. Így itt van egy könyv trailer. Én pont így képzeltem el :) és imádnám ha lenne belőle egy ilyen film.

Mi a véleményetek a videoról?

2011. február 1., kedd

Tonya Hurley: Szellemlány

Néhány hétig állandó jelleggel, mindenütt szembe jött velem ez a könyv. Úgyszólván befészkelte magát a fejembe. Megfogott egy mondattal: Vajon meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket?
Innentől tudtam, ezt olvasnom kell!
Ámultam és bámultam, amint kézbe vettem. Több blogger is leírta már részletesen, hogyan néz ki a Szellemlány borítója, de csak akkor teljes a hatás, ha mi magunk is a kezünkbe vesszük. Fekete, keményfedeles, kopogós kis koporsós könyv. A „koporsó” teteje átlátszó, mintha nyitva lenne, és benne fekszik a Szellemlány. A lapok szélei (együtt adják a koporsó oldalit) fényes ezüstszínűek. Igazi könyvritkaság. Fantáziadús, zseniális kivitelezés.
„Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában- és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt…”
Az első oldalaktól kezdve végig olyan érzésem volt, hogy valaki elindított a fejemben egy filmet, és ahogy olvasok, képről képre pereg a mozi előttem. Ez a filmszerű hatás valószínűleg annak köszönhető, hogy az írónő már több forgatókönyvet is készített. Élvezhető, gördülékenyen halad a történet.
Főhősnőnk, Charlotte olyan „igazi” tinis gondokkal küzd, mint a beilleszkedési kényszer, a mások figyelme, csodálata, és a népszerűség iránti vágy, önbizalomhiány, reménytelen plátói szerelem stb. (Félig felnőtt fejjel azt mondom, ha mindenkinek csak ilyen és ennyi baj jutna egész életére, akkor már nem is kellene semmit se kívánnunk. De visszaemlékezve saját kamasz éveimre, mosolyognom kell, hogy akkor ezek igazán véres, komoly „tragédiáknak” számítottak.) Csupa olyan problémákkal küzd, melyek közöl egy-kettővel majd minden tinédzsernek szembe kell néznie. Ezért is tartom jó olvasmánynak 13-14 éves kortól.  
Tonya Hurley könnyed stílusú története egy olyan lányról szól, aki annyira szeretne népszerűvé válni, hogy minden gondolata, ekörül forog. Már-már felcsillan a remény, a suli legmenőbb sráca (hősnőnk titkos szereleme) szóba áll vele, ám ekkor jön az a vérengző gumimaci…
Úgy gondolom, Charlotte életében az vezetett a gumimaci-tragédiához, hogy másoknak, és nem önmagának akart megfelelni. Különösen tetszett Scarlet, aki Charlotte szöges ellentéte.  Scarlet olyan, amilyen, egyéniségét nem mások véleményéhez igazítva alakítja.
A Szellemlánynak meg kell emésztenie a halálát, el kell fogadni a halál utáni életét, meg kell tanulnia elszakadni a még élőktől, e mellett beilleszkedni egy új szellemosztályba és meg kell mentenie egy szellemkastélyt, valamint tovább kell lépnie. Van feladata bőven.
Élveztem, szórakoztatott, tetszett! 
A könyv a Pongrác kiadó gondozásában jelent meg! Köszönöm nekik!

U.i: Te érezted már úgy, hogy láthatatlan vagy? 
Ami nagyon tetszett: Scarlet karaktere. A megszállás :D A fejezetek előtti összefoglalók, és idézetek.  
Kedvenc idézet(ek): "Az életben nincsenek főpróbák, és a szerelemben végképp nincsnek."
"Igaz, már nem volt dobogó, valódi szíve, de érzelmei tovább éltek." 
Borító: Zseniális! Hatalmas gratuláció a tervezőnek!
Pontozás: 4
Kiadó: Pongrác
324 oldal
Eredeti cím: Ghostgirl
Fordította: Győri Dávid
Az íróról:
Tévésorozatokat és filmeket is írt már, több díjnyertes weboldalt alkotott. New Yorkban él férjével és lányával
A Szellemlány egy könyvsorozat első része. A folytatások Homecoming 2009-ben a harmadik rész a Lovesick 2010 nyarán jelent meg.
Az írónő oldala
A Szellemlány oldala