2012. február 28., kedd

Georges Simenon: A kísértetek

Tavaly ismerkedtem meg az író Maigret-sorozatával, amikor az Agave átvette a kiadás jogait. Gyorsan megfogott magának a stílusa, a jellegzetes francia atmoszféra és a főfelügyelő karaktere. Már akkor lelkesen vártam a beígért „kemény” Simenon regényt. A múlthéten végre kézbe is vehettem A kísérteteket

Léon kalapkereskedő egy kisvárosban, köztiszteletnek örvendő, jó szituált, idősödő polgár, aki odaadóan ápolja hosszú évek óta betegeskedő feleségét. A városka békés, csöndes, leszámítva, hogy lakóit hetek óta rettegésben tartja egy sorozatgyilkos.
Kachoudas, a kis szabómester, a kalapkereskedő szomszédja, azt gyanítja, hogy az öt idős hölgy haláláért León a felelős. Elkezdődik a macska-egér játék…

Észrevettem már, hogy Simenon regényeiről nem tudok hosszan írni, röviden, tömören meg tudom fogalmazni: egyszerűen remekbeszabott krimik.

A kísértetek a Colombo filmekre emlékeztetett. Az első perctől tudod ki a gyilkos, már csak a mód, az indok a rejtély és el kell kapni valahogy az elkövetőt.

Jó kis bűn és bűnhődés történet ez. A szerző tökéletesen ért a pszichés szálak mozgatásához. Végig követhetjük a gyilkos gondolatait, belelátva a fejébe, apránként összerakhatjuk a kirakóst. Kiderülnek a miértek, és a hogyanok. A feszültség mindvégig tapintható. 
   
A gyilkosunk okos volt, kivéve a leges legelején és ezzel rontott el mindent. Ahogy egyre szorul a hurok a nyaka körül, egyre jobban megbomlik az elméje, még veszélyesebb lesz…

Simenon könyve olyan, mint a legjobb belga bonbon, túl hamar elfogy, és mindig kell belőle még egy doboz, esetünkben még egy regény!
Ami tetszett: a stílus, a hangulat és az atmoszféra
Borító: Örülök, hogy megtartották a Maigret-regényekre jellemző stílust. Tetszik a levegőbe dobott kalap, de azért a photoshopnak lett még volna dolga ezen a képen.
Pontozás: 4/5
Kiadó: Agave
160 oldal
Eredeti cím: Les Fantomes du Chapelier
Fordította: Felkai Piroska 

2012. február 26., vasárnap

A nagy nap, Könyvmoly módra (Bookworm wedding)

 Nem nagyon van olyan lány/nő, aki nem tervezgette már fejben, milyen lesz, ha megérkezik az életébe az Igazi (többünkhöz Mr. Darcy is igazán belovagolhatna végre), és megkéri a kezét. Még azok is el-elábrándoznak ezen olykor-olykor, aki azt állítják, ők SOHA DE SOHA nem hajtják a fejüket rabigába. (Szerény személyem is ilyen soha-lány) Eddig nálam a tengerpart, egy tanú, egy pap és egy anyakönyvezető plusz a szerencsés (vagy éppen szerencsétlen-nézőpont kérdése)  vőlegény volt a tökéletes esküvő definíciója.
Ma viszont ráakadtam álmaim könyvmoly esküvő díszleteire. Így már belőlem is könnyebben kilehetne csalni egy igent J

Kell egy helyszín:

Kössük össze életünket és könyvtárunkat :) 

Egyesítsük könyveinket! 
Meghívó: 
Könyves megívó, a pár rövid történetével :)

Párna helyett gyűrűhordó könyvek: 



Újabb meghívók: 


Könyvjelzős ültetőkártya 
 Persze nem árt egy ruhát sem beszerezni:

 Azért a legfontosabbat se hagyjuk le a listáról:


A képek kattintásra nagyobbak lesznek! 


2012. február 22., szerda

Torey Hayden: Egy gyerek

Vannak könyvek, amiknek a borítóját és a címét látva tudom, ezt én olvasni fogom. Torey Hayden könyve lassan egy éve jött először szembe velem. Rabul ejtett a kislány tekintete. Elég volt az első két mondat a fülszövegből, hogy teljesen libabőrös legyek.

„Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba.”

Milyen lehet az a gyerek, aki ilyet képes tenni? Egy igazi szörnyetek lakozik benne! Én ezt a kislányt utálni fogom! (Ezek voltak az első gondolataim.)

Duplán sokkolt, hiszen ez egy riportregény, megtörtént eset. Torey gyermekpszichológus, 1979 óta írja visszaemlékezéseit. Ez a regény Sheila története. Az első oldalon beszippantott, nagyon súlyos, falhoz vágós, letehetetlen kategóriába tartozó könyv.

Hatalmasat tévedtem, amikor azt hittem, hogy utálni fogom Sheila-t. Egy összetört, testileg-lelkileg megnyomorított, hihetetlenül értelmes kislány. Mondhatnám: „Ó jaj, szegény kicsi, de sajnálom!” De az a rengeteg erő, ami sugárzik belőle, nem engedi meg, hogy lesajnáljam. Felnézek rá! 
Szeretnék benyitni Torey osztálytermébe, leülni az olvasósarokba, ölembe húzni Sheila-t, megölelgetni, megszeretgetni, elolvasni vele/neki A kis herceget.  Hagynám, hogy én legyek a róka, és hogy engem is megszelídítsen. Nem lenne nehéz dolga…

Torey Hayden
Lenyűgözött Torey munkája, optimizmusa, az a szeretet, amivel a gyerekekhez áll. Mindenkinek a kezébe nyomnám, nem csak azért, mert kihagyhatatlan történet, hanem azért is, mert rengeteget tanulhatunk belőle arról, hogyan kell helyesen szeretni a (nem csak problémás) gyerekeket, hogyan tudjuk segíteni a fejlődésüket.

Torey szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ez a regény minden egyes sorából érződik. Ezért is ejtett ennyire rabul. A történet önmagában is lebilincselő, de olyan elképesztően van megírva, hogy nem lehet tőle elszakadni. Napokkal később is lüktet bennem.

A könyvtárból jutottam hozzá ehhez a példányhoz. Az olvasás után csak még inkább erősödött bennem az érzés, nekem ez kell!!! Illetve még Torey Hayden könyveket!!! Szerencsére a másik magyarul megjelent regényét, a Szellemlányt is kivettem. Valamint nagyon várom, hogy a többi történetét is lefordítsák.
Ami nagyon tetszett: a stílus, az regény üzenete
Kedvenc idézet: „Néha nehéz elviselni, amikor az álmok megvalósulnak.”
Borító: Tökéletes!
Pontozás: 5+1 pont az 5-ből 
Kiadó: Göncöl
293 oldal
Eredeti cím: One Child
Fordította: Abody Rita 

2012. február 21., kedd

Csorog a nyál, sajog a szív

Ha megnyerném az ötöst, nem kellene nekem kacsalábon forgó palota, csili-vili autó, se helikopter a tetőre. A legnagyobb luxus számomra az lenne, ha megvalósíthatnám álmaim könyvtárszobáját és telepakolhatnám sok-sok szépséges könyvvel.
Íme, néhány inspiráló kép: 








Még a térdeim is beleremegnek... (sóhaj) 

2012. február 20., hétfő

Megkívántam...(1)

Michael Morpurgo: Hadak útján
Joeyt csikó kora óta nagy szeretettel neveli gazdájának fia, Albert. Ám nehéz idők jönnek: kitör a háború, és a gazda pénzszűke miatt kénytelen eladni a lovat a hadseregnek. Albert képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy egy nap újra együtt lehessenek.
A deres belecsöppen az első világháború gyilkos kavalkádjába. Ahogy fordul a hadiszerencse, hol az angolokat, hol a németeket szolgálja, végül egy öldöklő csata után a senki földjéről ismét az angolok közé téved. Csakhogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Jó és rossz oldaláról egyaránt megismerte már az embert: megtapasztalta a béke szépségét, a barátság erejét, majd a háború rútságát. De vajon találkozik-e még valaha igaz barátjával, Alberttel?

Láttam a film előzetesét, és már azon pityeregtem. Ezt a rövid könyvet biztosan végig izgulnám.

Colin Clark: Egy hét Marilynnel
1956-ban a 23 éves Colin Clark, friss oxfordi diplomájával, harmadasszisztensként dolgozik "A herceg és a kóristalány" című film forgatásán. A filmben együtt játszik Nagy-Britannia színészfejedelme, Sir Laurence Olivier és a leghíresebb hollywoodi szexszimbólum, MARILYN MONROE.
Egy varázslatos héten keresztül a legendás filmcsillag a legfiatalabb munkatárs, Colin karjaiban talál menedéket akkor, amikor minden összedőlni látszik körülötte. A fiatal férfi minden erejével azon van, hogy erősítse Marilyn ingatag önbizalmát, s rábírja arra, hogy folytassa a munkáját a felé áradó ellenszenv közepette is.
Colin Clark naplót vezetett a forgatásról, s természetesen leírta a Marilynnel töltött csodás hetet is. Ezeknek a feljegyzéseknek az alapján készült az "Egy hét Marlynnel" cím film.

Újabb filmes könyv, ennek a bemutatója is kecsegtető volt. Kíváncsi vagyok, mennyire valósak is ezek a feljegyzések, és mennyi ebből a kiszínezett kamu.

Georges Simenon: A kísértetek
Léon Labbé kalapkereskedő egy francia kisváros, La Rochelle köztiszteletben álló polgára, aki a boltja ügyeinek intézése mellett súlyosan beteg, a szobájából kimozdulni nem tudó feleségét is odaadón ápolja. Egyedül szabómester szomszédja, Kachoudas sejti, hogy a külvilág szemében megbecsült polgár felelős valójában az egész várost félelemben tartó gyilkosságsorozatért, aminek eddig öt idős hölgy esett áldozatul.
Labbé sejti, hogy a szabómester őt gyanúsítja, így macska-egér játék kezdődik a két szomszéd között. A gépezetbe azonban homokszem kerül, amikor a hatodik gyilkosság meghiúsul, Labbé rendezett világa pedig kezd felborulni...

Végre, végre újabb Simenon regény!!! Szeressem, de nagyon-nagyon a pszichológiai krimit! 

2012. február 17., péntek

Tél/Tavasz

Egész nap szakadt és még mindig esik nálunk a hó. Imádom, de már elegem van a télből. Napfény, madárcsicsergés, rügyező fák, virágillat. Tavasz! Óh, de várlak! Gyere minél hamarabb!
Ha a természet nem is akar még felébredni téli álmából, a blog köntösét azért én felfrissítettem. Jól esik ránéznem! Remélem nektek is tetszik.
Még egy két oldal elem vándorol ide-oda, de az összkép így marad. 

2012. február 16., csütörtök

Vonzalom

Van az úgy velem, hogy nagyon-nagyon, de nagyon vágyok egy könyvre (mikor nem?), és minél előbb be akarom szerezni, hogy azonnal olvashassam. Elköltöm a könyvpénzt, zsebpénzt és még a bugyipénzt is ha kell, csak hogy enyém legyen a kincs. Végre a polcomon van az áhított zsákmány, elhárul a veszély, senki nem vásárolhatja fel előlem az utolsó példányt. Itthon a polcomon parádézik. Eldicsekszik a többi könyvnek: „Én vagyok a nagy szerelme! Csak rám gondol!” Kacérkodik velem, és már könnyen beadná nekem a derekát.

Erre mit csinál az én csalfa szívem?  Gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy másik iránt!
Ezzel a halandzsával oda akarok kilyukadni, hogy hiába van itthon két olyan regény is, amiknek megjelenését is tűkön ülve vártam, csak kerülgetem őket. Gondoltam, na majd ma belevágok az egyikbe! Erre reggel a polc előtt állva valami földöntúli erő más irányba terelte a kezem, és egy régebben beszerzett darabot ragadtam meg. Teljesen belefeledkeztem, és nem menekülhettem előle.

Hogyan választom ki, hogy mit olvasok?
Nem én választok, a könyv választ engem! 

2012. február 15., szerda

Kristin Cashore: Fire-Zsarát

Cashore kisasszony engem megnyert magának már A garabonccal, így tűkön ülve vártam a folytatást. Nagyok voltak az elvárásaim, de nem kellett csalódnom.

A tartalom ismertetésében és a poszt többi részében sem lesznek spoilerek. Bár az első és a második (az előzmény) rész szorosan nem kapcsolódik egymáshoz, és a főbb szereplők is mások mind a kettőben, mégis sorban érdemes olvasni, mert a Zsarátban sok utalás van A garaboncra.

Völgyefölde királyságában háború veszélye fenyeget. A trónon a fiatal Naris király uralkodik, a sereg élén pedig testvére Brigan herceg áll. A béke mégis veszélyben forog, hiszen az előző uralkodó, a fivérek atyja gyengekezű és igazságtalan volt. Bábja EnCiánnak, egy igazi emberszörnynek. Hiába lépett helyükbe egy igazságos király, és állt helyre a rend, mégis vannak ármánykodó földesurak, akik magukénak akarják tudni a birodalmat.

Völgyefölde egy távoli zugában él egy lány, Zsarát. EnCián lánya, aki a világon egyetlen dologtól fél igazán, önmagától, attól, hogy nem tudja megtagadni a természetét, és olyanná válik, mint amilyen az apja volt.
A gyűlölt szörnyeteg lánya az egyetlen, aki segíthet megmenteni a királyságot…

Adott egy izgalmas, feszültséggel teli történet, amiben nem elég, hogy meg kell menteni egy egész birodalmat, de emellett még a szereplőknek is meg kell küzdeniük a múlt terheivel. Egymásnak feszülnek az indulatok és a sérelmek, amiket alapból nehéz kezelni, de nem könnyíti meg a helyzetet ösztönös elemi erejű vonzalom sem.
Imádtam ezt a sok vívódást, belső harcot, feszültséget, érzelmi és verbális párbajt. Igazán nekem valók az ilyen történetek.

Szeretem az írónő stílusát és a világot, amit létrehoz, azt az érzést kelti bennem, mintha egy középkori lovagi tündérmese lenne, modern elemekkel.
Rajongok a hősnőiért, akik nem elveszett, megmentésre váró királykisasszonyok, hanem rendkívüli, erős, harcias teremtések, akik megvívják saját harcaikat.

Rajzolt nekem egy olyan férfi karaktert, akit nem tudok nem imádni. Brigan herceg rejtélyes, hallgatag, nehezen megközelítő, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az a típus, aki az első, második, harmadik körben is alig mutat magából valamit, de minden csepp türelmet megér.  

Zsarát és Brigant mellett ott volt még a másik három királyi testvér és Íjjász karaktere is, akikre nem lehetett nem oda figyelni. Nagyon könnyen megszerettem őket és egyenként izgultam értük. A végén nem bírtam ki könnyek nélkül.

A garabonc egy hangyányival jobban tetszett, de még így is nagyon bejött a Zsarát is. Repesve várom a harmadik kötetet, amiben végre a szálak összeérnek!
Ami (aki) nagyon tetszett: Zsarát képessége, Brigant karaktere, a stílus, a világ 
Kedvenc idézet: Zsarát hegedűje felsírt.Sírt a halottakért,és sírt az élőkért,akkik itt maradnak,hogy búcsút intsenek a távozóknak.
Borító: Tökéletes!!! 5/5 (Csak ne kopna róla az arany színű felírat) 
Pontozás: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös)
483 oldal
Eredeti cím: Fire
Fordította: Balogh Eszter és Szalai Virág 

2012. február 8., szerda

Carla Schneider · Claudia Carls: Cinege Mici meséje

Sose növök ki a mesékből. A mai napig gyakran nézem, olvasom, hallgatom őket. Jó ürügy, amikor van a családban kisebb gyerkőc, neki lehet mesélni akár órákig. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen történetet olvasunk, hiszen ha bugyutának érzem felnőtt fejjel, akkor nem könnyű újra és újra elmondani, pedig ha nekem nem is tetszik, a gyerkőcnek még attól bejöhet, és akkor nem kímél: „Még egyszer! Még egyszer, csak még egyszer!”

A Cinege Mici meséje megfogott a borítóval. Beleszerettem Mici fodros-bodros, színes alsószoknyáiba. A fülszöveg után is jó érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban.

Laposfölde birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul ( eddig bele se gondoltam, hogy bizony az udvari bolond fölött is eljár az idő), a király ezért kihirdeti a kisdobossal, hogy új bolond kerestetik. A fogcsikorgató tél közepén három bátor jelentkező is elindul a királyi udvarba szerencsét próbálni. Boglya Boldi (nálunk itthon felvette a Bagoly Boldi keresztséget is) szóvicceivel, Piros Vilmos díszes csörgődobjával akar mosolyt csalni a király arcára.

Cinege Mici a harmadik vállalkozó, aki ugyan lány, de mégis szeretné kipróbálni magát udvari bolondként. Így hét szoknyába bújik, és a fejére dunnát csavar a hideg ellen. Serpenyőből készült korcsolyával siklik végig a befagyott folyó jegén a palotáig.

Mindenki, tiltakozik az ellen, hogy egy lány legyen a bolond, hiszen, az csak fiúknak való feladat. Szerencsére a király nem így gondolja: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!” Így Mici is a kastélyban maradhat a két másik jelölttel együtt a próbaidőre.
Hogy kit választ a király? Azt nem árulom el...

Szellemes, és nagyon eredeti ez a mese. Arra tanítja meg a kicsiket és a nagyokat is, hogy ne törődjenek az előre megírt szerepekkel, hogy merjék vállalni magukat és az álmaikat. A női-férfi szerepvállalásról úgy ír, hogy a gyerekek is értsék/érezzék nem baj az, ha lány létedre olyasmit szeretnék kipróbálni, amiről mások azt mondják, csak a fiúknak szabad. Ne törődj a megszokásokkal, mert ahogy a király is mondta:”Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”  

A történet aranyos, nincsenek benne ijesztő lények, szépen illusztrált (nálam Mici szoknyáinak a színei, és azok mintája viszi a pálmát), szórakoztató és nem túl hosszú, ezért tökéletes esti mese.

Csak hogy érzékeltessem, nem csak kicsiknek jön be:
Amint megérkezett a könyv és kibontottuk, anyu lecsapott rá. Vissza se adta, míg el nem olvasta. Vélemény: „Okos lány ez a Mici!”
Pontozás: 4,5/5

Ami nagyon tetszett: A történet eredetisége. Az illusztrációk
Kedvenc idézet: „Mindig kell, hogy legyen egy legelső!”
Borító: A legszebb képet emelték ki! Tetszik! 5/5

32 oldal
Eredeti cím: Holly Vogeltritt
Fordította: Orosz Anett 

2012. február 2., csütörtök

Simone Elkeles: Perfect Chemistry- Tökéletes kémia

Időről időre megfogadom, nem olvasok több gimis-szerelmes történetet, mert én már nagylány vagyok, nincs nekem ilyenre szükségem. Na persze a fogadalmamat rendre meg is szegem…  és most sem bántam meg.
Akik olvasták angolul a Perfcet Chemistry-t, azok rajongással, lelkesen írtak róla, így nálam is listára került a magyar megjelenés előtt és nagyon vártam, hogy belevessem magam. Nem kellett csalódnom.

Chicagó külvárosában, ahol északi (gazdag) és déli (szegény) negyedek lakói között súlyos és kibékíthetetlen ellentétek húzódnak, a klikkesedés és a viszály a Fairfield gimiben is burjánzik.  A tökéletes és gyönyörű Brittany Ellis, a pomponlányok csapatkapitánya ellen összefog az Univerzum, amikor a szigorú kémiatanárnő Alex Fuentest, a bandatagot osztja mellé tanulópárnak. (Tudom, nagyon amerikai tini filmesen hangzik, de tessék félre dobni az előítéleteket! Sokkal-sokkal jobb lesz annál!)  

Pillanatok alatt magába szippantott és nem eresztett még az utolsó oldalak után se. Imádtam, hogy teli van spanyol kifejezésekkel. A könyv végén lévő szószedetnek köszönhetően pedig értettem is, mikor mit mondanak a szereplők. Nem mellékesen perfecta megtanít ezen a nyelven káromkodni :) 

Az írónő stílusa, humora pont nekem való volt. A főszereplői szerethetőek, különösen Alex. Ő hamar levett a lábamról. Az első latino rosszfiú, akiért rajongok. Egy okos srác, akit az élet megkeményített, már lemondott az álmairól, amikor megjelenik Brittany. 
A lánynak mindene megvan, márkás ruhák, csinos külső, menő barátok, a focicsapat sztárja a pasija. Az élete tökéletes, ha nem nézünk a színfalak mögé… Soha ne ítélj pusztán a látszat alapján!
Izgalmas volt figyelni, ahogy a szereplők édesen csetlenek-botlanak az egymás felé vezető úton.  Imádtam, ahogy folyton ugratták a másikat. Ettől és a csöppet sem rózsaszín életüktől emelkedik ki Alex és Brittany története a klisék közül.

Mindent megkaptam, amit szeretek, humort, évődést, flörtöt, váltott nézőpontos elbeszélést, és volt komoly szál is. Az írónő engem megfőzött, és nagyon várom a folytatást. Ugyanis Alexnek van még két öccse, Elkeles pedig mind a három Fuentest-fiúnak szentel egy-egy kötetet.

A legfélelmetesebb és legszebb kémiai reakció a szerelem, itt pedig tökéletes a kémia. Még, még, még, ennyi nem elég!!!
Ami nagyon tetszett: váltott nézőpont, Alex-Brittany fogadása, az ugratások
Kedvenc idézet:  „…mert tiéd a szívem, a lelkem, meg minden, ami a kettő között van.
Borító: örülök, hogy megtartották az eredetit! Nekem ez a másik is tetszik! 
Pontozás: 5/5
Kiadó: Könyvmolyképző (Vörös Pöttyös Sorozat)
416 oldal
Eredeti cím: Perfect Chemistry
Fordította: Neset Adrienn