Anno Piros barátnőmtől hallottam Spirit Blissről és írásairól. Piros véleményében még nem csalódtam, és annyira lelkesen beszélt Spirit saját regényéről az Árnyékvilágról, illetve érdekesnek találtam az alaptörténetet, ezért úgy döntöttem, amint nyomtatásba kerül, el fogom olvasni.
Fülszöveg:
"Adam Swanson, a fiatal színész hirtelen kerül rivaldafénybe. Fogalma sincs, hogyan kezelje a magánéletében vájkáló újságírókat, a paparazzikat a messze hordó fotós puskáikkal meg a mindent elhomályosító vakuikkal, és a fülébe sikoltó rajongókat. És ha ez még nem lenne elég, ijesztő furcsaságok is történnek vele. Baljós üzeneteket, telefonhívásokat és ajándékokat kap, és valaki mintha minden lépéséről tudna… Egyetlen reménysugárként érkezik az életébe Camilla Jones, a fiatal festőlány, akinek semmi köze a sztárok világához, mégis bezárkózva éli az életét, egy múltbeli titok miatt. Vajon sikerül megtalálniuk a boldogságot? Le tudják-e győzni együtt a valódi világ emberi démonait vagy elbuknak a harcban? Csillogás, pompa, gazdagság. Vér, szenvedés és magány. Lásd meg az igazi Árnyékvilágot! Mert a valóság is lehet olyan borzongató, mint a fantázia…"
Először is, nagyon örülök annak, hogy a Könyvmolyképző kiadó bevállalta, hogy több kezdő (vagy majdnem kezdő) magyar fiatal írótól jelentet meg könyveket, és mindezt egyszerre, egy időben. Itt olvashatsz még az említett könyvekről. Tervezem, hogy mind a 3 regényt olvasom ( az Árnyékvilág már kipipálva, így már csak a másik kettő van hátra) és írok majd róluk, de 1-2 könyvnyi szünetet be kell, hogy iktassak, mert nem szeretném egymáshoz hasonlítani az alkotásokat.
Az Árnyékvilágról:
Kapott ez a könyv már hideget-meleget egyaránt blogger körben, így duplán vártam, hogy megismerjem, és saját véleményt alkothassak.
Kezdem a "gonoszkodással", így jöjjenek a negatívumok. Egy-két apró hiba, néhol túl éles ugrás, több résznél úgy éreztem nem elég kidolgozott a szituáció, a konfliktus vagy a karakter, olykor a stílus túl egyszerű, sablonos. A fejezet címeket én kihagytam volna, sokszor lelőtte a poént. Első regénynek nem rossz, a felsorolt hibákat az évek, és még több írás lecsiszolhatja.
Ami tetszett: Imádom a kettős narrációkat, amikor a két főszereplő gondolatait egymással párhuzamosan külön-külön is megismerhetjük. Spirit könyvében is ehhez volt szerencsém. Jókat mosolyogtam, olykor nevettem, néha sóhajtoztam Cam és Adam kapcsolatának bontakozásán. Aranyos volt, ahogyan a lány és a fiú első perctől vonzódik egymáshoz, mégis lassan kerülgetik a másikat, mint macska a forró kását. Kell ilyen is, nem kell, hogy a főszereplők azonnal egymásnak essenek. Szeretem az olyan kapcsolato(ka)t, amiben egy pillantás, egy mozdulat, egy hang, egy apró érintés játéka elég ahhoz, hogy megőrülj a másikért. Sipirittől meg kaptam ezt is!
Volt egy általam nem várt fordulat, amivel nagyon meglepett. Illetve a regény utolsó előtti fejezete, szerintem eszméletlen jól sikerült. Sikerült borzonganom, amit abszolút nem vártam ettől a romantikus írástól. Már-már Stephen King Tórtúráját idézte. (Tőlem ez nagy szó, mert King eme műve nálam alapmű. Illetve, aki az írásról szeretne tanulni, olvassa el, mert egy irodalmi kurzus sem fog annyit mesélni egy regény születéséről, mint a Tortúra). Őrület, én is ezt éreztem.
Lesz, aki azt fogja mondani, túl csöpögős, az én romantikus mércémbe épphogy, de még belefért.
Igaz, hogy a fejezet címeknek nem örültem, de a fejezetek elején található rövid újsághírek, blog bejegyzések, chat-párbeszédek remek ötletnek bizonyultak. Jól tükrözik, hogy a celebvilág gyárosai mennyire kitudják fordítani a dolgokat, milyen könnyű létrehozni, és hitelesen eladni valami pocskondiázó hazugságot.
Kezdetben féltem kicsit, mivel Adam karakterét Robert Pattinson inspirálta, én meg nem csípem "Padlizsánt", de végül egyáltalán nem láttam Robertet Adamben, és ez nekem így nagyon jó volt :)
Kezdetben féltem kicsit, mivel Adam karakterét Robert Pattinson inspirálta, én meg nem csípem "Padlizsánt", de végül egyáltalán nem láttam Robertet Adamben, és ez nekem így nagyon jó volt :)
Összességében:
Találhatunk benne hibát. Nem, nem fog mindenkinek tetszeni. Én mégis örülök, hogy olvastam. Nem bántam meg, jól elszórakoztatott. 13-16 éves unokatesóim kezében én szívesebben látnám ezt, mint mondjuk Lakatos Leventétől a Barbiebébit. (Mivel rajtam múlik, látni is fogom legalább az egyikük kezében :D )
Jó kezdő könyvnek tartom azok számára, akik eddig még nem sokat olvastak, mert könnyen olvastatja magát, van benne humor, szerelem, és izgalom.
Ami nagyon tetszett: A kettős narráció. Az Őrület című fejezet. A "nem beszélgetés"
Kedvenc idézet(ek): " Szia, emlékszel rám? Tudod, körbe vagyok véve egy csomó emberrel, aki istenként imád, de én nem akarok isten lenni, csak egy átlagos srác. Lennél a barátom?"
" A pillantását az enyémbe fúrta, nekem pedig nem volt elég erőm elkapni a tekintetemet." -Szégyen vagy sem, én az ilyen mondatoknál szoktam felsóhajtani, menthetetlenül romantikus vagyok :)
Borító: Először is gyönyörű, nagyon tetszik, figyelemfelkeltő. Gratulálok a tervezőnek! De félrevezető, mert, ha nem ismered az alaptörténetet, akkor valami angyalos, fantasy-t vársz. Oké, menet közben rájössz, miért is vannak a szárnyak. Volt egy fan borító rajz, ami a fény-árnyék vonalon indult el, ez vonal lehet jobban bejött volna. Viszont ne legyünk telhetetlenek, a végső borító így is szép.
Pontozás:4
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
366 oldal
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Az íróról
Valódi nevén Hujder Adrienn Pécsett született(1984). Magyar-történelem szakos hallgató.
Saját oldalai: http://spiritbliss.lapunk.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése