Döbbenten, hitetlenkedve hallgattam a híradásokat 4 évvel ezelőtt. Egy fiatal lányról tudósítottak, akit 10 éves korában elrabolt egy férfi, és fogságban tartott 8 és fél éven át, de a lánynak vérül sikerült megszöknie. Ő Natascha Kampusch.
3096 nap. Akár honnan nézem, elképesztően hosszú idő, és mindezt bezárva, a világtól és az emberektől, de legfőképpen a családtól távolt tölteni. Felnőtt fejjel is elviselhetetlennek tűnik a gondolat, nemhogy gyerekként átélni.
Nem fogom most részletezni milyen kegyetlen lelki és fizikai bántalmazást kellett Kampuschnak elviselnie, megteszi ő ezt helyettem a könyvében. De most figyelmezetek mindenkit, aki pusztán azért tervez elolvasni a történetet, mert már rég volt része szaftos horrorba, vagy hátborzongató thrillerben, inkább el se kezdje. Natascha indulatok, pocskondiázás, túlkapások nélkül beszél. Dokumentum regények mégse nevezném, annál azért személyesebb hangvételű. Viszont törekszik a pontosságra, higgadtan szemlélődve tekint vissza. Ez nem egy a média által feltupírozott, szenzációhajhász írás. Ebbe már nem kell több „véres képet” zsúfolni, az Élet éppen eleget írt bele.
Borzongásban még így sem lesz hiány.
A könyv megírásában két szellemíró Heike Gronemeier és Corinna Milborn is részt vett. Valamint Natascha gondolati között olyan pszichológiai ténymegállapítások is felmerülnek, amiket valószínűleg az őt kezelő pszichológusoknak köszönhetünk.
Teljesen bele tudtam magam helyezni (szándékosan nem képzelni, mert nem hiszem, hogy bárki is el tudja képzelni ezt, csak ha maga is átélt már ehhez hasonló fogságot) a 10 éves Natascha elrablása előtti élethelyzetébe. Adott két alapvetően szerető szülő, akik egymással csatároznak, így nem tudnak elég figyelmet és törődést nyújtani a már amúgy is szorongó, önbizalom hiányos gyermeküknek, aki emiatt abban a tudatban él, hogy őt talán nem is szeretik. Ezt a sérülékeny kislányt rabolja el a tettes, aki a hosszú évek során folyvást azon fáradozik, hogy kitörölje a lány személyiségét, beteg elméjének tetszetős képre formálja,
Itt jön a történetben a csavar, az élet furcsa fintora. Az áldozat hamarabb kiismeri a tettest, mint az fordítva. Natascha több ízben is majdnem végleg feladja, de mégis, mindig ott pislákol benne a remény halvány sugara: Ki jutok innen! Élni fogok! Nem leszek többé rab!
A felszínen törékeny, sérülékeny léleknek tűnik, a látszat csal, keményebb, mint a gyémánt.
Olvasás közben, ahogy fogytak az oldalak, és ezzel párhuzamosan szaporodtak Kampusch fogságban töltött évei, és halmozódtak a borzalmak, azt kérdezgettem magamtól: Én kitartanék-e ilyen sokáig? Ehhez lenne még bátorságom? Lennék én is ilyen erős? Nem tudom a választ, csak remélni merem, hogy soha nem kell megtudnom...
A könyv a Scolra Kiadó gondozásában jelent meg. Köszönöm nekik!
Ami nagyon tetszett: Natascha nézete, miszerint nincs se fekete, se fehér , és a kitartása. (Ha elolvasod, meg fogod érteni)
Kedvenc idézet: "Alapjában véve ő is ugyan azt akarta, mint az összes többi ember: szeretetet, elismerést, melegséget."
Borító: puhatáblás, ragasztókötött. Beszédes...
Pontozás: 5
Kiadó: Scolar
262 oldal
Eredeti cím: 3096 Tage
Fordító: Bán Zoltán András
Rám meg ez a könyv vár. ;o) Emlékszem, nekem az egész szituáció nagyon emlékeztetett A lepkegyűjtőre.
VálaszTörlésEz engem is érdekel! Jelent már meg róla könyv, de ezt mégiscsak ő írta..
VálaszTörlésNiki: tényleg van benne némi hasonlóság, bár úgy érzem Natascha esetében a tettest már motiválta. A lepkegyűjtő tervben van nálam egy ideje,mióta láttam a Gyilkos elmékben egy részt, ami erre a könyvre hivatkozik.
VálaszTörlésKíváncsi leszek belőletek milyen érzést vált ki a könyv.