Simone Elkeles:Rules of Attraction- A vonzás szabályai

Simone Elkeles fejében megszületett a három Fuentes fivér karaktere, és mindhármuknak írt egy-egy regényt. Alex a legidősebb, az első rész (Perfect Chemistry- Tökéletes kémia) főszereplője és szívem választottja volt…

… egészen addig, míg meg nem ismertem Carlost, a második kötet főhősét, a középső Fuentest. Szabályosan ledöntött a lábamról! Sokkal erősebb, szimpatikusabb karakter, mint Alex.

A vonzás szabályai:

-          Adott egy nagyszájú, vagány, hatalmas egóval rendelkező, jóképű rosszfiú, Carlos, aki nem is akar annyira rossz lenni.

-          Adott egy okos, hegymászó, kocsikat bütykölő, csípős nyelvű jó kislány, Kiara, aki nem is akar annyira jó lenni.

-        Adott egy pikáns humorú írónő, aki egy házba költözteti, és próbára teszi őket.

A végeredmény: Szexi, szenvedélyes, mocskos, letehetetlen!

Több soron elakad a lélegzetem, pirulok, visongok, úgy viselkedek, mint egy idióta. Ez nem egy új egzotikus betegség, egyszerűen elcsavarták a fejem!

Szeretem az írónő stílusát, humorérzékét. Azt is imádom, ahogyan húzza az agyam, hogy hiába tudom, boldog lesz a vég, mégis minden oldalon szívvel-lélekkel ott vagyok, aggódok a szereplőkért.

A spanyol szöveg és a sok káromkodás szintén az írónő védjegye. Engem nem zavar, úgy érzem, még nem esett túlzásba, és olykor-olykor oda kell vágni!

Nem egyszerű romantikus lányregényeket ír. Elkeles –nél mindig van egy-két komoly szál is. A Fuentes család háttere, Carlos és a hozzá hasonló fiatalok helyzete, Kiara dadogása.

Két fiatal, akinek meg kell küzdeni önmagával és egymással is a másikért, és még nem is említettem az őket körülvevő előítéleteket.

Tetszik, ahogyan a szereplők ugratják egymást!

Tetszik, ahogy Carlos Kiara torkára forrasztja a szavakat!

Tetszik, ahogy Carlostól eláll a lélegzetem!

Nem tetszik, hogy olyan rövid! Kevés volt ez a 350 oldal!

Nem tetszik, hogy nem tudom eléggé kifejezni, mennyire jó is!

Az meg pláne nem tetszik, hogy Carlos csak papíron létezik! Drága Simone, kérlek varázsold életre, én befogadom!

A Tökéletes kémia megtanít spanyolul káromkodni és flörtölni.

A vonzás szabályai csiszolja a spanyol tudásodat és felsőfokúra emel a flörtölésben!

Repesve, türelmetlenül várom a harmadik részt!

Jobbról barra: Alex, Carlos, Luis (ő a 3. Fuentes, övé lesz a köv. kötet)

Ami nagyon tetszett: CARLOS!!!! Az egész regény, úgy ahogy van! A bál után a tó partján. A vízszintes tangó!!!!

Kedvenc idézet:     „- Veszélyes vagy-mondja.

                                   - Miért?

                                   - Mert a lehetetlent is elhiteted velem.”

Pillangók a gyomorban: Az enyémben aztán megállás nélkül repkedtek a pillangók.

Borító: Imádom, a regény egyik legjobb jelenete!

Pontozás:

Kiadó: Könyvmolyképző

364 oldal

Eredeti cím: Rules of Attraction

Fordította. Neset Adrienn

Jennifer E.Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Vajon létezik szerelem első látásra?

Bármennyire is szeretem a romantikus történeteket, bármennyire is szeretek álmodozni, erre a kérdésre határozottan azt válaszoltam mindig is: NEM!!!

De jött Jennifer E. Smith, én pedig már messze vagyok a korábbi megingathatatlan véleményemtől.

Egy lány és egy fiú repül New Yorkból Londonba. Egyikőjük sem szeretne megérkezni. Mind a ketten hatalmas terhet, súlyos sérelmeket cipelnek magukban. Két összetört szívű fiatal.

A véletlen vagy talán a sors sodorja őket egymás mellé? Ez a kérdés olyan, mint a tyúk meg a tojás esete.

A történet rövid, 24 óra eseményeit öleli fel. Egy álmatlan éjjel pár óra alatt elolvastam. Csupán néhány pillanatnak tűnt. Szabályosan fájt, hogy elfogytak a sorok. Körbe ölelt, simogatott, míg tartott. Újra és újra elő kell, hogy vegyem majd!

Jól kidolgozott, gördülékeny, igényes stílusú, színvonalas írás. Nem egy szimpla szerelmi történet. Nagyon komoly dolgok húzódnak a háttérben.

Innentől nagyon személyes lesz, szigorúan csak saját felelősségre!

Átérzem azt, amin Hadley keresztülment, szinte pontosan az történt az én családommal is. Nagyon nehéz, főleg gyerekként átélni és feldolgozni egy család felbomlását. Még nehezebb elfogadni, ha az egyik vagy mindkét szülő tovább lép. Ilyenkor nem ritka, hogy a gyerek azt érzi, kívül rekedt az egészen, alakul két új család, tőle pedig senki sem kérdezi, hogy akarja-e ezt az egészet. Kívül reked, sehova se tartozik. Düh, harag, keserűség, és már nem is tudja, kire, mire is irányul, kinek a hibája az egész. És ha kifog még egy boszorkát is, aki előző életében Hófehérke vagy Hamupipőke gonosz mostohája volt, a helyzet még inkább fokozódik…

Az Oliver-féle családi helyzet talán még rosszabb, basszus az is nagyon, de nagyon ismerős…

Valami azt súgja, ezt a könyvet a szüleim kezébe kellene adnom! Legalább tudnák, mi zajlott le bennem.

Határozottan a SORS akarta úgy, hogy Hadley és Oliver találkozzon.

Határozottan nem szirupos, mégis nagyon jó könyv!

Úgy döntöttem, hogy legközelebb egyedül repülök, hátha mellém is beül egy rajzfilm kacsát rajzoló, összeborzolt hajú, őrjítő mosolyú srác.

Azt kell, hogy mondjam: IGEN létezik szerelem első látásra, ahogy szerelem első oldaltól is.

Ami nagyon tetszett: az egész úgy ahogy van, a Dickens idézetek

Kedvenc idézetek: „Lehetséges, hogy az ember nem is tudja, mi a zsánere- hogy azt se tudja, van zsánere-, amíg hirtelen szembe nem találja magát vele?”

„A szerelemnek nem is kell értelmesnek lennie. Teljesen logikátlan.”

Pillangók a gyomorban: Pár apró, de egész világot jelentő csók.

Borító: Hangulatos, illik a történethez.

Pontozás:

Kiadó: Maxim-Dream válogatás

276 oldal

Eredeti cím: The Statistical Probability of Love at First Sight

Fordította: Galambvölgyi Ágnes 

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Még anno a friss külföldi megjelenések között bukkantam rá. Azonnali szerelemre lobbantott a borító. A cím felcsigázott, a fülszöveg után már bizseregtek az ujjaim. Különleges könyvmoly képességeim azt súgták: ez nagyon jó lesz!

Cas 17 éves, halottakat öl. Az apai örökséget viszi tovább, végez a dühös, gyilkos szándékú szellemekkel. Figyeli a rejtélyes híreket, azokat követve városról városra utazik. Azért érkezik Thunder Baybe, hogy végezzen vérbe öltözött Anna szellemével, aki egy régi elátkozott házban kísért, és senkinek sem kegyelmez, aki átlépi a küszöbét…

Egy nap alatt felfaltam! Ezzel szerintem mindent elmondtam! Na de azért, hogy írjak még valamit:

-          A gyönyörű védőborító alatt egy szépséges, piros keménytábla rejlik, rajta fehér felírat. Egyszerű, mégis nagyszerű!

-          Ugyanezzel a pirossal nyomták a regény teljes szövegét. Mintha az egész könyv vérbe öltözött volna, akár csak Anna.

-          Nekem már a fülszövegről is a Supernatural ugrott be (idehaza Odaát néven fut a sorozat), Cas karaktere azonnal Dean Winchester-t jutatta eszembe. Piros barátnőmet megkértem, hogy olvasson bele. Neki is Odaát feelingje volt, és alig tudta letenni

-          Szóval a szöveg gördülékeny, olvastatja magát, letehetetlen!

-          Cas és Anna karaktere érdekes, jól kidolgozott.

-          Imádtam a hangulatot és a leírásokat!

„Amikor fellépek a penészfoltos tornácra, érzem, ahogy a ház összehúzza magát, aztán sóhajt, mintha most ébredezne Csipkerózsika-álmából. Leküzdöm a két utolsó lépcsőfokit is, és ott állok egyedül, az ajtó sötétszürke foltja előtt. Bárcsak lenne nálam elemlámpa. Nem látom jól, milyen színű lehetett eredetileg a homlokzat. Távolról szürkének tűnt, de most hogy egészen közelről nézem, feketének látszik. De az nem lehet. Senki sem festi feketére a saját házát.”

-          Anna története, az ahogyan meghalt, amiért gyilkos kísértet vált belőle, hát az fúúúúúúúúú!

-          Cas poénjai, amik jókor, jó helyen csattannak.

-          Minőségi young adult horror, igazi tábortüzes, ijesztgetős történet.

-          Romantikus, de nem csöpögős!

Ha a fiú átlagos lenne, és nem egy híres szellemvadász…

Ha a lány átlagos lenne, és nem egy gyilkos szellem…

Ez a történet is egyszerű lenne…

De szerencsére ez nagyon nem így van!

Messze még a happy end (talán nem is lesz?), és szerencsére már a boltokban a folytatás A rémálmok lánya!

Ami nagyon tetszett: az Odaát-hangulat, az alaptörténet

Kedvenc idézet: „Elmosolyodok. Szóval már régóta tart. Milyen hülye vagyok, hogy csak nemrég jöttem rá. Te jó ég, döbbenek rá- én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, stöbbi. És szerelem. Egyszerre.”

Pillangók a gyomorban: Fúú! Nem hétköznapi, nem nyálas, rózsaszín love story, de semmi komoly erotika nincs benne!

Borító: Multiorgazmus egy olyan borítómániás molynak, mint én!

Pontozás:

Kiadó: Kossuth

285 oldal

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood

Fordította: Bíró Júlia  

Karácsonyi nyereményjáték!

Idén sajnos keveset blogoltam (de ígérem jövőre ez nem így lesz!), elmaradt a szülinapi játék is, na de az már nem lehet, hogy a karácsonyi is kimaradjon!

Engem elvarázsolt Nyáry Krisztián könyve, és úgy láttam sokak kívánságlistáján is szerepel, ezért az Így szerettek ők egy példánya lesz idén a nyeremény.

Csak három egyszerű kérdésre várok választ!

1.      Melyik kiadónál jelent meg a könyv?

2.      Mit tanított Nyáry Krisztián az egyetemen?

3.      Hogy hívták Radnóti Miklós feleségét?

A válaszokat a kilofalo@gmail.com e-mail címre várom a neveddel és a postacímeddel együtt.

Jelige: karácsony

Határidő: 2012. dec. 15. 23:59

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

A gimis magyartanárom sokszor mondta, hogy milyen jó hallgatni, ahogy egy-egy feleletem alatt felmondom az életrajzokat. Inkább nem szóltam semmit, nem ábrándítottam ki azzal, hogy bevallom: én viszont UTÁLOK bibliográfiát  magolni.

Száraz, unalmas, sok a felesleges, gyakran megjegyezhetetlen információ. A tankönyvem pedig szinte szóról-szóra megegyezett azzal a tk-val, amiből 20 évvel korábban az apukám tanult. NO COMMENT!

Úgy gondolom fontos elhelyezni egy írót/költőt térben, időben. Tudni, ismerni fontosabb műveit, életének jelentősebb eseményeit, állomásait.

De muszáj mindezt olyan karót nyelten?

Naná, hogy nem!

Nyáry Krisztián. aki korábban egyetemi tanárként költészettörténetet oktatott, remek könyvet írt irodalmunk jeles alakjairól abban a közvetlen mégis tisztelettudó stílusban, ami annyira hiányzik napjaink irodalomóráiról.

A könyvet meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt! Ildus barátnőmnek pedig zseniálisan működött a hatodik érzéke, mintha megsejtette volna sóvárgásomat, és meglepett vele a születésnapomra. Olvadoztam, simogattam, szeretgettem, együltőhelyben elolvastam, majd szomorkodtam, mert lehetett volna sokkal hosszabb is!

Miklós és Fanni a strandon

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni történetével nyit a szerző. Három kurta oldal, és én máris libabőrös, könnyekben úszó, elragadtatott olvasó lettem. Miklós igazán mázlista volt, hogy rátalált Fannira, akinek hatalmas, megbocsátó szíve volt!

És azután jött a többi történet…néhol igazán meglepődtem, olykor pedig szívből mosolyogtam.

A kötetben előfordulnak boldog és boldogtalan, hűséges és csalfa párok. Meglepő, fordulatos életutak. Ami közös bennük, hogy nem voltak megközelíthetetlen papírmasé figurák, mint a tankönyvek lapjain. Húsvér emberek voltak, gyűlöltek, szerettek és ettől váltak elevenné és igazán szerethetőkké.

Nagyon jó lenne Nyáry Krisztián szemléletéből belecsempészni egy keveset a magyar órák anyagába. Vajon mire figyel fel könnyebben egy középiskolás korú kamasz? Azt jegyzi meg hamarabb, hogy Petőfi Debrecenből Pestig gyalogolt, vagy azt, hogy Júlia mellett egy másik lány kezét is megkérte?

Ez a kiadvány páratlan, és szépséges. A fekete fehér fényképektől igazán hangulatos. Nagyon igényes kivitelezésű. Különleges ajándék lehet belőle!

Ami nagyon tetszett: maga az ötlet, a megközelítés, a sítlus, a könyv kivitelezése, a versek, levelek, napló és novella részletek. Az egész, ahogy van! :) 

Kedvenc idézet: "Jutok-e néha-mondd-eszedbe/S nem fáj-e a szíved kedvesem?/Midőn a kósza esti szellő/Füledbe suttogja nevem." (Vay Sándor: Jutok-e néha...) 

Pillangók a gyomorban: Szerelem van mindenütt :) 

Borító: Szépséges!!!!

Pontozás:

Kiadó: Corvina

130 oldal 

Gretty kérte...

A napokban itt is megosztottam az örömömet, miszerint új és gyönyörű lakója lett a könyvespolcomnak, a nagy Shakespeare összes.

Gertty barátném kommentben finoman célzott arra, hogy mekkora egy dög vagyok persze, olyan aranyos, szerethető fajtából, és kért egy közös képet, amin kedvenc angol hölgyem, Jane Austen és kedvenc angol úriemberem együtt szerepel.

Elkészültek a képek…

Ha ezek után nem jelentkeznék több bejegyzéssel, Gretty végzett velem… persze csak szeretetből 

Brandon Hackett: Az ember könyve

A sci-fi és én?

Nem mondanám, hogy olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Néztem már számtalan csillag és bolygóközi, különböző lényekkel megfűszerezett, X-aktákon túlmutató történetet. Néztem, de nem olvastam, és ha az emlékeim nem csalnak, akkor egészen Brandon Hackett-ig szűzies, science fiction mentes életet éltem.

Amikor szembe jött,valami azt súgta, megéri majd feladnom a cölibátust.

„Háromezer embert ragadtak el egyszerre a Föld különböző pontjairól. Köztük van Attila, a félénk budapesti kamasz fiú, Jurij Vitkov, a magabiztos orosz vállalkozó és annak lánya, a tízéves Aurora is. Háromezer ember, akik most egy élő űrhajó belsejében utaznak, és minden pillanatban egyre távolabb kerülnek a Földtől. Nyomasztó körülmények között élnek összezsúfolódva, erkölcsök nélküli, öntörvényű közösségbe szerveződve anélkül, hogy tudnák, miért kerültek ide, hova tartanak, és milyen sorsot szántak nekik elrablóik. Hamarosan egy számukra felfoghatatlan, idegen világba érkeznek, ahol az evolúció egészen más utat választott magának, és az érkezésük fajok és kultúrák százainak életét dúlja fel. Attila, Jurij és a többiek előtt csak a túlélés lebeg, de előbb-utóbb szembe kell nézniük egy sokkal fontosabb kérdéssel. Vajon sikerül-e megőrizniük az emberi mivoltukat?”

Apu kezébe vette, forgatta, bele-bele olvasott, majd röviden és tömören megfogalmazta a lényeget: „Ez egy kemény könyv!”

Én ezt annyival egészíteném ki, hogy ez egy kemény, dúrva, igazán jó könyv!

Már az első helyszín, az űrhajó belseje, ez az élő-lélegző, hátborzongató utazó jármű, megadta számomra az alaphangulatot. Feszült várokozással tekintettem minden újabb oldal elé. Lenyűgözött az a mini társadalom, amit a szereplők elkezdtek fokozatosan kialakítani.

Az is nagyon tetszett, hogy a világ minden pontjáról ragadtak el embereket, nem volt mindenki amerikai. (Elvégre, bár a mozifilmek ez ellenkezőét sugallják, de mégis mi tudjuk jól nem csak Ámérikára jár rá a rúd idegen lények, borzalmas szörnyek és egyéb katasztrófák tekintetében.) Jó kis bábeli zűrzavar volt ott a történet elején.

Szeretem, és büszke is vagyok az anyanyelvemre, de ilyen esetekben nagyon tudom sajnálni, hogy nem egy elterjedtebb nyelv a magyar. Ugyanis, ha Brandon Hackett nem Markovics Botond lenne írói állnéven, és mondjuk ha amerikainak született volna, akkor ezért a regényért már filmproducerek ölnék egymást, és olyan szenzációs mozit csinálhatnának belőle, ami mérföldekkel verné a versenytársakat a kategóriájában.

Hogy miért is tetszett nekem ez a könyv?

A világfelépítése igazán egyedi, a történet jól végig gondolt. A stílusa gördülékeny kellően fordulatos, meg tudott lepni!

Végi ott bujkáló, minden oldalon szembejövő kérdés: Mi tesz bennünket emberré? Mitől maradhatok meg embernek?

Nem kapunk rá az írótól egyértelmű receptet, magunknak kell ki válogatnunk az összetevőket, és pont ezektől kemény, és igazán jó ez a regény!

Ami nagyon tetszett: az űrhajó, a mikro társadalom alakulása, A nyomorultak

Kedvenc idézet: "A szerelem maga az élet, ha nem a halál. Bölcső, de koporsó is. Az emberi szívben ugyanaz az érzés mondja ki az igen és a nemet. Isten minden alkotása között az ember szíve árasztja a legtöbb fényt és, ó, jaj, a legtöbb sötétséget is."

Borító: Na ha valami, hát ez nem jött be!

Pontozás: 

Kiadó: Agave

290 oldal