Belezúgtam ebbe a gyönyörű borítóba, simogattam a boltban, nagyon haza
akartam hozni, de nem vagyok biztos benne, hogy nem egy drága, de sablonos
tucat történet lesz.
Ha valaki olvasta, megsúghatná nekem, hogy jó-e!
"Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az
Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak.
Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s
halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség
titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai
nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy
a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a
kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló
barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem - de vajon
meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e
vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos
katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló
életet élő, nyolcágú lángoló ostora - szövetségesei sorait erősítve - teszi a
dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz
benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel
létezésének értelme. Két össze nem illő lélek és egy elkerülhetetlen
találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot."
Disztópia, avagy negatív jövőkép, a világ
szenved, a moly meg rajong!!!
Az elmúlt 1-2 évben sorra jelentek meg ebben
a műfajban a regények, főleg a YA kategóriában. Tízen sok éve rajongok a témáért,
ezért én kifejezetten örülök, ennek a mostani „divathullámnak”. 3 tökéletes
ajándék (nem is bírtam ki, hogy ne rendeljem meg őket):
Dan Wells: Partials-Részben ember
A mesterségesen előállított, embereket
formáló szerves lényekkel vívott háború a kihalás szélére sodorta az
emberiséget. A túlélők számát egy vírus néhány tízezerre csökkentette. 10 éve
nem született és maradt életben olyan csecsemő, aki immunis lenne erre a
vírusra….
Gyerekek, már ennyitől is lázba jöttem!
Beleolvastam… másfél oldal és máris libabőrösen és lélegzet visszafojtva
jelenthettem ki: Bakker, ez de jó lesz!!!
A borító pedig vháááóóóóó!
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
„Mit éreznél, ha egy olyan
űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet?
Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden
vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek. A történet
középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A
barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul
megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a
káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek
helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.”
Fúú, azonnal viszket érte a tenyerem!
Ann Aguirre: Menedék-Enclave
Szörnyek, szerelem…kell ennél több?
„A második világégéskor
születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig
éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven
évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek
azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a
saját maguk jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az
eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet
szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes
alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni
a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök
kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények
között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. Fakóval hamarosan
rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az
idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik,
így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.”
Egyébként nekem könyvet nem vesz a család, csak ha én
előre megrendelem, vagy ha könyörgős kiskutya tekintettel sóvárogva hajtogatom
naphosszat: „Libri ajándékkártya, Libri ajándékkártya, ajándékkár…”
Kicsit szomorú, de jó indok arra, hogy magamat duplán
is megajándékozzam.
Mondjuk egy könyvfüggőnek, mindig van valami jó indoka :)
Szeretek könyvet adni,de néha elég nehéz
eltalálni, ki minek örülne.
Apáknak, bátyóknak, idősebb srácoknak (persze azért a
lányokat is érdekelheti, pl engem izgatnak):
David Michell: Felhőatlasz
Hat történet, összefonódó életek, melyeknek nem szabnak
gátat a kontinensek és az idő. A filmes előzetesre figyeltem fel, és azóta
olvasni akarom!
Stephen King: 11/22/63
Az új King, furcsa címmel. Dátum. Időutazás.
Megváltoztatható-e a múlt, és ha igen, miként alakul a jövő?
George R.R. Martin: A tűz és jég dala regényciklus
Lassan 2 éve tart már a szerelem ezzel a
könyvsorozattal.
Westeros, korábban hét királyság, most egy hatalmas
birodalom egy uralkodóval az élén. A hatalmat nem volt könnyű megszerezni, de
sokkal nehezebb megtartani. A királynak több az ellensége, mint a barátja, és
közeleg a tél…
Azt kell mondanom, jobban rajongok érte, mint a Gyűrűk
uráért!
Anyának, nővérnek, unokatesónak, ha szereti a
romantikát
Leah Fleming: A kapitány lány
Meglátni a borító és elolvasni a fülszöveget,
szerelembe esni, pár pillanat volt.
Történelmi, romantikus, igazán szívbemarkolónak
ígérkezik.
"Titanic, 1912. április 15. Két rendkívüli
asszony. Egy végzetes
éjszaka. Életre szóló titkok.
New York
sugárútjaitól az angliai Lichfield macskaköves utcáin át Toscana hullámzó
dombjaiig "A kapitány lánya" három generáció történetét öleli fel. A
sodró lendületű romantikus történet főhőse két asszony, akik igencsak különböző
társadalmi osztályhoz tartoznak, ám mindketten a legendás tengerjáró hajó, a
Titanic túlélői."
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai-egy vintage bolt körül
Pheobe a Vintage Világ nevű boltjában mesebeli ruhákat árul. Thérese, az
idős hölgy régi, különleges, szép ruháit kínálja eladásra, kivéve egyet a kis
kék kabátot, mely igazi titkot rejt…
Szeretem az ilyen múltban rejlő, édes-bús titkokat, és vintage!!!!
Sarah Addison Allen: Sugar Queen-Édes élet
Nálam előrendelés volt, hiszen olvastam az írónőtől A csodálatos
Waverley-kertet, és imádtam!
„A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy
észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli
szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha
szekrénye rejtekében fogyasztja el. Josey élete hosszú
éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában, vigaszt egyedül az édességekből
és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek
közé menekül minden este. Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a
szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő,
Della Lee Baker, a goromba, de érző szívű nő, aki egyharmad részt maga a
végzet, de kétharmad részt egy tündéri keresztanya...”
Anno
önmagam szórakoztatására kezdtem írni a blogot, csak úgy kikapcsolódásból. Azután
szépen lassan kinyílt egy új világ, megjelentek az elő kommentelők és rendszeres
olvasok. Meglepett, hogy egyre többen kíváncsiak vagytok rám. Az öröm mellett
jött a felelősség súlya is, hiszen ha már más is olvassa ezeket a könyves
szösszeneteket, igazán jó, lehetőleg tökéletes posztokat érdemeltek.
Viszont
sajnos nekem senki nem fizet azért, hogy főállásban olvassak és írjak. Ezért
muszáj tanulni és dolgozni is, hogy tudjam finanszírozni cseppet sem olcsó
szenvedélyemet. Ebben az évben jóval kevesebb időm jutott a blogra, a már
említett munka miatt.
A
jövő évet reményem szerint máshogy alakíthatom. (Nem, nem veszek ki egy év
alkotói szabadságot, pedig jó lenne! Dolgom se lesz kevesebb, de már
kitaláltam, hogyan is fogom megoldani!) Mert ti kedves Olvasók megérdemlitek, és
persze azért is, mert nagyon hiányozni mindez az életemből!
Addig
is szeretném megköszönni, hogy itt vagytok, és bízom benne, hogy továbbra is
maradtok! Ezért most a rendszeres olvasók között szeretnék kisorsolni egy
szépséges kézzel készült fa könyvjelzőt, amit még Horvátországból hoztam.
A
feladat:
-A
bejegyzés alatt kommentben írj nekem egy nicknevet, vagy amin követsz, vagy olyat, amin tudok rád hivatkozni az eredményhirdetésnél. Illetve kérek egy e-mail
címet, ahol felvehetem veled a kapcsolatot!
-Az
igazi feladat ezután jön: Írd le, hogy mi tetszik a blogban, miért jársz vissza,
mit látnál még szívesen, mi az, ami nem tetszik, ami nem jön be! A véleményedre
vagyok kíváncsi! Légy őszinte!
Random módon sorsolok, nem az fog
nyerni, aki agyon dicsér, a véletlen dönt majd!
(A könyv csak feldobni hívatott a
képet, nem része a nyereménynek!!!)
Simone Elkeles fejében
megszületett a három Fuentes fivér karaktere, és mindhármuknak írt egy-egy
regényt. Alex a legidősebb, az első rész (Perfect Chemistry- Tökéletes kémia)
főszereplője és szívem választottja volt…
… egészen addig, míg meg
nem ismertem Carlost, a második kötet főhősét, a középső Fuentest. Szabályosan
ledöntött a lábamról! Sokkal erősebb, szimpatikusabb karakter, mint Alex.
A vonzás szabályai:
-Adott egy nagyszájú, vagány, hatalmas
egóval rendelkező, jóképű rosszfiú, Carlos, aki nem is akar annyira rossz
lenni.
-Adott egy okos, hegymászó, kocsikat
bütykölő, csípős nyelvű jó kislány, Kiara, aki nem is akar annyira jó lenni.
-Adott egy pikáns humorú írónő, aki egy
házba költözteti, és próbára teszi őket.
A végeredmény: Szexi,
szenvedélyes, mocskos, letehetetlen!
Több soron elakad a
lélegzetem, pirulok, visongok, úgy viselkedek, mint egy idióta. Ez nem egy új
egzotikus betegség, egyszerűen elcsavarták a fejem!
Szeretem az írónő
stílusát, humorérzékét. Azt is imádom, ahogyan húzza az agyam, hogy hiába
tudom, boldog lesz a vég, mégis minden oldalon szívvel-lélekkel ott vagyok,
aggódok a szereplőkért.
A spanyol szöveg és a sok
káromkodás szintén az írónő védjegye. Engem nem zavar, úgy érzem, még nem esett
túlzásba, és olykor-olykor oda kell vágni!
Nem egyszerű romantikus
lányregényeket ír. Elkeles –nél mindig van egy-két komoly szál is. A Fuentes
család háttere, Carlos és a hozzá hasonló fiatalok helyzete, Kiara dadogása.
Két fiatal, akinek meg
kell küzdeni önmagával és egymással is a másikért, és még nem is említettem az
őket körülvevő előítéleteket.
Tetszik, ahogyan a
szereplők ugratják egymást!
Tetszik, ahogy Carlos
Kiara torkára forrasztja a szavakat!
Tetszik, ahogy Carlostól
eláll a lélegzetem!
Nem tetszik, hogy olyan
rövid! Kevés volt ez a 350 oldal!
Nem tetszik, hogy nem
tudom eléggé kifejezni, mennyire jó is!
Az meg pláne nem tetszik,
hogy Carlos csak papíron létezik! Drága Simone, kérlek varázsold életre, én
befogadom!
A Tökéletes kémia megtanít
spanyolul káromkodni és flörtölni.
A vonzás szabályai
csiszolja a spanyol tudásodat és felsőfokúra emel a flörtölésben!
Repesve, türelmetlenül
várom a harmadik részt!
Jobbról barra: Alex, Carlos, Luis (ő a 3. Fuentes, övé lesz a köv. kötet)
Ami nagyon tetszett:
CARLOS!!!! Az egész regény, úgy ahogy van! A bál után a tó partján. A
vízszintes tangó!!!!
Kedvenc idézet: „- Veszélyes
vagy-mondja.
- Miért?
- Mert a lehetetlent is elhiteted
velem.”
Pillangók a gyomorban: Az
enyémben aztán megállás nélkül repkedtek a pillangók.
Bármennyire is szeretem a
romantikus történeteket, bármennyire is szeretek álmodozni, erre a kérdésre
határozottan azt válaszoltam mindig is: NEM!!!
De jött Jennifer E. Smith,
én pedig már messze vagyok a korábbi megingathatatlan véleményemtől.
Egy lány és egy fiú repül
New Yorkból Londonba. Egyikőjük sem szeretne megérkezni. Mind a ketten hatalmas
terhet, súlyos sérelmeket cipelnek magukban. Két összetört szívű fiatal.
A véletlen vagy talán a
sors sodorja őket egymás mellé? Ez a kérdés olyan, mint a tyúk meg a tojás esete.
A történet rövid, 24 óra
eseményeit öleli fel. Egy álmatlan éjjel pár óra alatt elolvastam. Csupán
néhány pillanatnak tűnt. Szabályosan fájt, hogy elfogytak a sorok. Körbe ölelt,
simogatott, míg tartott. Újra és újra elő kell, hogy vegyem majd!
Jól kidolgozott,
gördülékeny, igényes stílusú, színvonalas írás. Nem egy szimpla szerelmi
történet. Nagyon komoly dolgok húzódnak a háttérben.
Innentől nagyon személyes
lesz, szigorúan csak saját felelősségre!
Átérzem azt, amin Hadley
keresztülment, szinte pontosan az történt az én családommal is. Nagyon nehéz,
főleg gyerekként átélni és feldolgozni egy család felbomlását. Még nehezebb
elfogadni, ha az egyik vagy mindkét szülő tovább lép. Ilyenkor nem ritka, hogy
a gyerek azt érzi, kívül rekedt az egészen, alakul két új család, tőle pedig
senki sem kérdezi, hogy akarja-e ezt az egészet. Kívül reked, sehova se
tartozik. Düh, harag, keserűség, és már nem is tudja, kire, mire is irányul,
kinek a hibája az egész. És ha kifog még egy boszorkát is, aki előző életében
Hófehérke vagy Hamupipőke gonosz mostohája volt, a helyzet még inkább
fokozódik…
Az Oliver-féle családi
helyzet talán még rosszabb, basszus az is nagyon, de nagyon ismerős…
Valami azt súgja, ezt a
könyvet a szüleim kezébe kellene adnom! Legalább tudnák, mi zajlott le bennem.
Határozottan a SORS akarta
úgy, hogy Hadley és Oliver találkozzon.
Határozottan nem szirupos,
mégis nagyon jó könyv!
Úgy
döntöttem, hogy legközelebb egyedül repülök, hátha mellém is beül egy rajzfilm
kacsát rajzoló, összeborzolt hajú, őrjítő mosolyú srác.
Azt kell, hogy mondjam:
IGEN létezik szerelem első látásra, ahogy szerelem első oldaltól is.
Ami nagyon tetszett: az
egész úgy ahogy van, a Dickens idézetek
Kedvenc idézetek:„Lehetséges,
hogy az ember nem is tudja, mi a zsánere- hogy azt se tudja, van zsánere-, amíg
hirtelen szembe nem találja magát vele?”
„A szerelemnek nem is kell
értelmesnek lennie. Teljesen logikátlan.”
Pillangók a gyomorban: Pár
apró, de egész világot jelentő csók.
Borító: Hangulatos, illik
a történethez.
Pontozás:
Kiadó: Maxim-Dream
válogatás
276 oldal
Eredeti cím: The
Statistical Probability of Love at First Sight
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}