Dosztópiát a fa alá!!!

Disztópia, avagy negatív jövőkép, a világ szenved, a moly meg rajong!!!

Az elmúlt 1-2 évben sorra jelentek meg ebben a műfajban a regények, főleg a YA kategóriában. Tízen sok éve rajongok a témáért, ezért én kifejezetten örülök, ennek a mostani „divathullámnak”. 3 tökéletes ajándék (nem is bírtam ki, hogy ne rendeljem meg őket): 

Dan Wells: Partials-Részben ember

A mesterségesen előállított, embereket formáló szerves lényekkel vívott háború a kihalás szélére sodorta az emberiséget. A túlélők számát egy vírus néhány tízezerre csökkentette. 10 éve nem született és maradt életben olyan csecsemő, aki immunis lenne erre a vírusra….

Gyerekek, már ennyitől is lázba jöttem! Beleolvastam… másfél oldal és máris libabőrösen és lélegzet visszafojtva jelenthettem ki: Bakker, ez de jó lesz!!!

A borító pedig vháááóóóóó!

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

„Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.”

Fúú, azonnal viszket érte a tenyerem!

Ann Aguirre: Menedék-Enclave

Szörnyek, szerelem…kell ennél több?

„A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.”