Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra

Az a típus vagyok, aki már reggelizés közben azon gondolkozik, hogy mit fog vacsorázni, az aki mélységesen átérzi a hobbitok evés iránti rajongását. Nem ritka, hogy nekem Jamie és Nigella az esti mese. Imádok recepteket böngészni, gyűjtögetni. A sütés nekem olyan, mint másnak a xanax. Már hetekkel az ünnepek előtt tervezgetem a menüt. Összegezve: kis gourmand vagyok.

Na most képzeljétek el, hogy van egy kis gourmand, akinek azt mondják érzékeny a tejre, a lisztre,a cukorra, eltiltják egy csomó mindentől… csöppet frusztrált ( már szívből megérti a baltás gyilkost), és mindennapos megpróbáltatásai mellé még kap egy jó kis szalmonella fertőzést. Az első három nap bele akar halni, a negyediken meg már az éhségtől érzi közel magához a kaszást…

Ilyen lelkiállapotban veti bele magát ebbe a gasztroregénybe. A nyolcadik sornál rájön, ezt nem mérgezés idején, szigorú diétára fogva kellene olvasnia, és az is tudatosul benne, hogy bármennyire is erős a képzelőereje, a háztartási keksz attól még nem változik muffinná 

Lillian ért az ételek nyelvén, saját éttermében gyógyítja velük a szíveket és a lelkeket. Ezt a tudást és szeretetet igyekszik átadni a főzőtanfolyamra járó diákjainak. Havonta egy este az étterem elcsendesül, viszont a konyhában nyolc amatőr, de roppant lelkes ételszerelmes kavargatja az „üstöt varázsfakanállal”…

Köztük Claire, a kétgyermekes családanya, Helen és Carl az idős házaspár, Antonia az olasz származású konyhatervező, a programozó Ian  a szomorú Tom, a kétbalkezes Chloe, és a szétszort Isabelle.

Különböző korú, hátterű és személyiségű emberek, akik még nem is sejtik, mennyire meg fogja változtatni az életüket Lillian tanítása.

A csodálatos Waverley-kerthez hasonlóan, ez is egy olyan regény, amiben látszólag alig történik valami, mégis minden megváltozik a végére. Letehetetlen, szívet melengető, őszi hangulathoz tökéletesen illő könyv. Ételszerelmeseknek kihagyhatatlan.

Megviselt testű-lelkű gourmandunk gyomra folyton korgott olvasás közben, de a végére búskomorsága, letargiája, kezdődő depressziója teljesen elmúlt. Valamint alig várja, hogy tej, liszt és cukor társaságában süssön egy hatalmas csokoládés tortát! 

Ami nagyon tetszett: a regény hangulata, Lillian személyes története

Kedvenc idézet: "...a liszt ahhoz a fickóhoz hasonlít, akiről a filmekben csak a legvégén ismerjük fel, hogy szexi. Úgy értem, legyetek őszinték abban, hogy amikor a konyhai teendőket osztjátok szét egymást közt, ki akar a lisztel foglalkozni. A vaj sokkal csábítóbb. Ám az a helyzet, hogy a liszt tartja össze a tortát." 

Pillangók a gyomorban: sok az érzelem, de semmi vad erotika

Borító: igazán hangulatos, az angol változat azért nekem jobban tetszik, szuper ez a pad! 

Pontozás:

Kiadó: Pioneer Books

274 oldal

Eredeti cím: The School of Essential Ingredients 

Fordította: Morvay Krisztina 

Lissa Price- A testbérlők

Borítómániás énem extázisba esett és csak annyit tudott ismételgetni: „Kell nekünk a drágassszág….” A fülszöveget olvasva már csorgott a nyálam. Valahogy így kezdődött…

Disztópiás YA regény az Agave kiadótól. A borító hátulján olvasható ajánlás szerint az Éhezők viadala rajongóinak nem kell tovább várniuk, itt van Lissa Price regénye folytatásnak. Én ezt erős túlzásnak érzem, nem emlegetném a két regényt egy lapon. Oké, hogy a műfaj és a korosztály is stimmel, de mégis ég és föld a különbség a két történet között. Szerintem, ha valaki Éhezők viadala 2-ként veti bele magát, az nagyot fog koppanni. Ennek ellenére, aki szereti a disztópiát, az ne hagyja ki!

„A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred…”

Egy olyan világba csöppenünk, ahol egy vegyi fegyvernek „köszönhetően” már csak az idősek és fiatalok maradtak életben. Mindent az öregek, ahogy itt nevezik őket, a szépkorúak, irányítanak, akik akár 200 évig is élnek.

Callie szülei meghaltak, a kisöccse súlyos beteg. Bujkálnak a rendfenntartó erők elől, hiszen felnőtt gondviselő hiányában intézetbe (mely rosszabb, mint a börtön) zárnák őket. Orvosságra és otthonra vágynak, amihez ugye pénz kell.

És itt jön az Elsőrendű Állomások nyújtotta lehetőség…

Hiszen csak háromszor kell bérbe adnod a tested, és nem lesznek anyagi gondjaid, míg élsz. A bérlésből pedig semmit sem fogsz érezni, végig alszol majd…

Nagyon tetszett a háttér, a kidolgozott világ. Megfogott már az első oldalon. Fordulatos, akcióval teli történetet kaptam, ahol a nyomozós szálon volt a hangsúly.

Nem tetszett viszont, hogy a szereplők kidolgozatlanok maradtak, nem éreztem őket eléggé árnyaltnak. Talán éppen azért, mert nem voltak túl hitelesek a karakterek, érzelmileg is sterilnek találtam. Egyszerűen nem tudtam szívvel-lélekkel együtt létezni a könyvvel, nem tudtam izgulni, aggódni a szereplőkért.

Pozitívum, hogy a hősnőt nem állítja be tökéletesnek, nincsen szuper ereje, nem túldramatizált, kifejezetten emberi. Viszont kezdek aggódni, hogy Price is követi a divathullámot, és belehajszolja Calliet egy szerelmi háromszögbe. Nagy hiba lenne egy ilyen sablont betenni.

Azt mondtam volna, hogy ez egy jó alapötletből kiinduló átlagos YA thriller.

Mondtam volna…

De aztán jött az utolsó néhány oldal, és kifordított magamból ez a könyv. Hatalmas, nem várt fordulat, amitől a falnak tudnád hajítani, és azonnal követeled a folytatást! Több száz, lassan már ezer olvasmány után nehéz engem meglepni, de Lissa Pirce-nek sikerült! Libabőrösen tettem le a könyvet!

Szerencsére lesz még egy rész, ami 2012. december végére várható angolul. Bízom a kiadóban, hogy minél hamarabb lefordítják nekünk.

Ami nagyon tetszett: a háttér, a világ, a fordulatok

Kedvenc idézet: „Sólyom rikolt fel, most repülni kell.”

Pillangók a gyomorban: néhány csók, semmi fülledt erotika

Borító: Zseniális!!! 5*

Pontozás:

Kiadó: Agave

328 oldal

Eredeti cím: Starters

Fordította: Fischer Anna 

Lois Lowry: Nyáron történt

Több mint tíz évvel ezelőtt, még fiatal molyként , első önálló könyvvásárlásaim egyik alkalmával leemeltem a boltban a polcról egy bűvös könyvet. Havas táj, középen egy piros szánkó. Megbabonázott, pedig akkor még nem is sejtettem, milyen zseniális történetet rejt a borító. Ez volt Az emlékek őre. Azóta is töretlen a szerelem, imádom az íróját, Lois Lowry-t.

Nem is olyan régen sikerül végre elolvasnom a piros szánkós regény folytatásait. Azóta is repesve várom a sorozat következő részét. (Bizony lesz egy negyedik!!! Várható külföldi megjelenés: 2012.okt.02.) De addig is arra gondoltam, hogy újra olvasom ill. pótolom a még nem olvasott Lowry történeteket.

Nyáron történt (Summer to Die)…

Fülszöveg nélkül vágtam bele. Ha nem ismertem volna az írónőt, akkor egy könnyed nyári regényre számítottam volna a magyar cím alapján, (az angol azért már ennél beszédesebb) de mivel van már közös múltunk, biztos voltam benne, hogy papírzsepis, falhoz vágós, elgondolkodtató könyvre kell felkészülnöm.

Meg 13 éves, szüleivel és 15 éves Molly nevű nővérével él a városban. Egy Meg számára nem túl szép napon az édesapja bejelenti, egy időre vidékre költöznek, hogy be tudja fejezni félig-meddig megírt könyvét.

A lányok nem díjazzák a költözést, hiszen ott kell hagyniuk a sulit és a barátokat, de nincs mit tenni, de kell dobozolni az életüket és irány a vadregényes, eldugott, mesebeli kis házikó.

Már az első oldalon a szoba közepén kék krétával meghúzott vonal is mosolyt csalt az arcomra. Nekem ugyan nem húgom, hanem öcsém van, de én is átéltem a közös szoba „örömeit”. Adott két testvér, akik ennél különbözőek már nem is lehetnének egymástól. Együtt tudtam érezni a lányokkal.

Molly már kamasz. A társaság középpontja, mindenki szereti, odáig vannak érte a fiúk, igazi feltűnő szőke szépség.

Meg sokkal inkább befelé él. Visszafogott, szépsége rejtőzködő. Nővére mellett kevesebbnek, sőt csúnyának tartja magát. Az ő szemszögéből ismerjük meg a családot és a többi szereplőt, vele éljük át a történetet.

Egy olyan eldugott Paradicsomba költözött a család, ahova bárki szívesen eljutni legalább megpihenni egy kis időre. Szerencsére, én egy ilyen helyen olvashattam ezt a regényt. Így még inkább közel éreztem magamhoz a környezetet, az atmoszférát.

Szeretem az írónőben, hogy úgy szól a fiatal olvasókhoz, hogy könnyedén megértsék, de nem butítja le ehhez a történetet, sem a szöveget. Finoman, érzékenyen nyúl nagyon kemény, kegyetlen dolgokhoz, egyenes utat talál a szívhez. A történetei, köztük ez is, sokáig bolyonganak a fejünkben, az is megeshet, hogy soha többé nem hagynak magunkra. (Lásd: eme blogger és a piros szánkós kisfiú esete.)

Röviden, tömören, miről szól a Nyáron történt?

A felnőtté válás rögös útjairól, barátok szerzéséről, az elválásról és a létező legnagyobb veszteségről.

Mit tanultam belőle?

Nem baj, ha a testvéred kék krétával vonalat húz, és kijelöli, melyik a te térfeled a szobában. Addig jó, amíg ott van, hogy meghúzza a vonalat, amíg ott van melletted.

Ami nagyon tetszett: Will Banks házai, a bolytos táncsics

Kedvenc idézet: "Az ember szeret bűnbakot keresni. Nem bánja, ha ő maga a bűnbak, még akkor sem, ha a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs az egésznek."

Pillangók a gyomorban: Nagyon érzelmes könyv, de nem a szerelem miatt.

Borító: A magyar tetszik a legjobban, nagyon hangulatos.

Pontozás:

Eredeti cím: A Summer to Die

Kiadó: Animus (2003)

158 oldal

Fordította: Ilyés Emese

Egy magyar lány Horvátországban (2012)

Két hónapos hallgatás után jelentem, még élek. Hosszú volt nekem ez a nyár, se olvasni, se aludni nem volt túl sok időm, leszámítva az utolsó két hetet, amit Horvátországban töltöttem.

Véget ért a nyár, bár még élekben a tengeren ringatózok, a talpam alatt még érzem a forró kavicsokat, a fülemben hallom a kabócák ciripelését… Nem tagadom, sokkal inkább lennék ott, mint itthon.

Ugyan abban a kis horvát faluban voltunk, mint tavaly, és előtte, és azelőtt. Úgy számolgattuk, hogy  kb 15. alkalommal lehettünk ott. Gyakran megkérdezik itthon, hogy nem unalmas-e folyton ugyan oda menni nyaralni. Én pedig ilyenkor mesélek, és mesélek… Arról, hogy a tenger sosem ugyan olyan, hogy a kis halászfalu (Duba) milyen nyugodt, barátságos, hogy hajóval járva ember által érintetlen helyekre is eljutunk…

Látom az arcokon, hogy nem igazán hiszik el még így sem, de ha egyszer 1000 km autókázás, 1 óra kompozás és még úgy jó 20 perc autókázás után, az utolsó kanyarok egyikében az a látvány fogadná őket, talán jobban megértenének. (A képek kattintásra nagyobbak lesznek) 

A kép messze alul marad a valósággal szemben, de azért nem rossz.

A család dolgozó fele most csak két hétre jutott ki (apu és én). Technikai gondok miatt hajó nélkül, de így is nagyon jó volt. Sok-sok alvás, pihenés, lubickolás, hosszú kártyacsaták jutottak erre az évre.

Az apartman 4 személyes, de mi egy ponton már 5-en voltunk, nekem jutott a heverőszerű pótágy, amiről egyetlen átvirrasztott szenvedős éjszaka után lemondtam. Erkély, matrac, hálózsák, sok csillagos szállás, tücsök muzsika, és róka ének… Soha nem aludtam még ilyen jókat. (Oké, egyszer rám tört a frász, amikor a közvetlen a ház mögötti erdőben elkapott valaki valamit, és a szegény kis állatka halálhörgött egy sort, na attól teljesen kész voltam.) A hajnal első sugaraival ébredtem, és olvasgattam, míg fel nem keltek és ciripelni nem kezdtek a kabócák.

Napfelkelte a kompról

Naplemente Trpanj

Útban Dubrovnikba

Idén is jártunk Dubrovnikban, én most kétszer is. Számomra megunhatatlan és gyönyörű város. A világörökség része, sok a turista, mindig nagy a nyüzsgés. Történelmi emlékek, butikok, rengeteg étterem és fagyizó, mindenki talál az érdeklődésének megfelelő programot. A várfalat mindenképpen másszátok meg, utána nyugodtan belefér egy kiadós vacsora. A fagyit se hagyjátok ki, ha arra jártok. Isteni, és egy gombóc már önmagában is hatalmas adag.

A főutca

Kilátás a falról

A vár kikötője

Tesó pihen a várfalon

Horvát könyvesbolt kirakata, itt is sláger A szürke ötven árnyalat

Csodálatos naplemente viharban Trpanjban

Dubrovnikban határozottan lopják a mi lakatos ötletünket

Dubrovniki ivókút, hideg és finom

Duba, kora reggel

Duba, nagyon kora reggel

Rövidre vágva- 3 könyvajánló

Három olyan könyvet válogattam össze, amikről már pár szóban beszéltem egy-egy vlog bejegyzésben, de értékelést még nem írtam róluk.

 Richard Castle: Heat Wave-Hőhullám

Aki ismeri és szereti a Castle című sorozatot, az meg sem lepődik azon, ha azt mondom, mint rajongó sikítottam örömömben, amikor kiderült, jön magyarul is az első Castle regény! A sorozat főszereplője Richard Castle egy jóképű, humoros, zseniális szöveggel és képzelőerővel megáldott író, aki Kate Beckett (K.B.) gyilkossági nyomozóval és csapatával deríti fel a bűnügyeket. Közben pedig Beckett idegeire megy, és elcsavarja a női nézők fejét. A filmben sorra írja regényeit, melynek főszereplői K.B. által ihletett Nikki Heat nyomozónő és Castle alteregója Jameson Rook, a sármos újságíró.

Castle és Beckett

Zseniális húzás a sorozat készítőitől, hogy a valóságban is megjelentetik a Heat regényeket. Arról mélyen hallgatnak, hogy ki is írta a könyvet, Richard Castle-t tűntetik fel szerzőnek, még a borító hátulján is az ő karakterének fotója van. Így még valóságosabb, még élőbbnek tűnik Castle.

Ponyva, de jó! Nekem nagyon bejött! A Nikki Heat karaktere sokkal szimpatikusabb volt, mint Beckett-é. Rook se rossz, de azért nem annyira, mint Castle. Heat-Rook párosa viszont nagyon tetszett! A gyilkosság is kellően érdekes és bonyolult volt.

Rajongóknak kötelező! 4,5/5

Cecelia Ahern: Lány a tükörben

Nagyon szeretem Ahern kisasszonyt az Ui: Szeretlek óta. Ha jön tőle egy könyv, én arra lecsapok!

Ez a nyúlfarknyi kötet két picurka novellát tartalmaz. Csöppet kiakadtam rajta, mert annyira rövid mind a kettő, hogy nem értem miért is adták ki, azt meg pláne, hogy miért ennyire drágán! Csöppet kiakadtam rajta! Az lett volna fair, ha meglepetésként hozzá csapják valamelyik regényének a végéhez.

A címadó novella határozottan jó, és egy szuper regény születhetne belőle. A másik (Emlékek temetője), már annál inkább sántít, se füle, se farka. 2,5/5

Mathias Malzieu: A szív mechanikája

A steampunk gyanú keltette fel a figyelmemet, és milyen jól tettem, hogy elolvastam!

1874-ben a világ leghidegebb napján született meg Jack, de a kicsi szíve annyira kihűlt, hogy már nem is vert. Madeleine, a bába mégis meg tudja menteni az életét, úgy hogy a szívéhez operál egy órát. Madeleine neveli fel a kisfiút, és megtanítja arra, hogyan bánjon az óraművel, mert a hegyes és éles mutatók veszélyese Jack-re és másokra is. Van egy szabály, amit a fiúnak be kell tartania: „soha, de soha ne légy szerelmes, mert akkor a szíved nagymutatója a bőröd hasítva kiugrik pörögve, szétroppan a csont és a szív mechanikája eltörik örökre”.

Soha ne légy szerelmes… hát ez biztos nem fog összejönni!

Egy olyan felnőtteknek szóló mese, ami rávilágít arra, mekkora kárt is okozhatunk azzal, ha nem helyesen szeretjük a másikat, ha a szeretet és a szerelem nevében hazudunk, bármennyire is el akarjuk kerülni, mégis fájdalmat okozunk és mindent elronthatunk vele.  4,5/5

Érzem, ebből már megint előrendelés lesz...

Mindig megfogadom, hogy nem leszek hörcsög, türelmesen, visszafogottan fogok viselkedni, és nem vásárolok össze mindent, amit csak megkívánok. Mindig megfogadom…

Most a Maxim Kiadó a bűnös, ugyanis elindították a Dream sorozatot, amiben főleg fiatal felnőtteknek szóló, nagyon kecsegtető, AKAROM könyvek érkeznek ősszel.

Hogy legyek én így erős??? Most komolyan?

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Engem gyakran megtalálnak azok a háborús regények, amelyekben családok sorsát követhetjük nyomon. Egy érzelmes, szépen megírt, lélekbevágó könyvre számítok. Remélem nem csal a megérzésem!

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.

Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.

Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

A Tizenhárom okom volt óta nyafogok, hogy mikor lesz már új könyv Jay Asher-től! Kívánságom meghalgatásra talált! !!!

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Nagy dilemmák egyike…

Nem éltem még át, de szeretnék hinni benne!

Nagyon KELL könyv!

Négy perc általában alig valamire elegendő ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól Hadley-é pedig a 18A-ra. A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Disztópia fanatikusként, ha ilyen fülszövegbe botlok, azonnal beindul a nyálelválasztásom. Kell nekünk a drágasszááág!

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek. A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Pillangós és gyönyörű! Borítómániás énem tuti nem megy el egy ilyen szépség mellett!

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. 

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Évekkel ezelőtt olvastam az írónőtől A tizenharmadik boszorkányt és IMÁDTAM! Örülök, hogy újabb könyv jön tőle!

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éleselméjű, erős asszony. Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek

Várható megjelenések: 2012. szeptember-október

Még jó, hogy szeptemberben van a születésnapom, tudom már mivel lep meg a család!

Last minute könyheti élmény

Egészen péntek reggelig úgy volt, hogy idén se jutok el a Könyvhétre, de itthon látva a tipródásomat és a szenvedő, búbánatos ábrázatomat, azt mondták, vagy megyek magamtól, vagy elzavarnak! Mit tehet ilyenkor egy szófogadó gyermek? Naná, hogy nem ellenkezik! :-)

Piros barátnémmal és az ő Mátéjával indultunk kora reggel kisvárosunkból. Anyu már itt elkezdett aggódni, mert ha én nagy ritkán vonatozok, akkor vagy felsővezeték szakadás van, vagy valaki a sínek elé ugrik. Szerencsére most nem fogott az átok, minden zökkenőmentes volt!

(Vidéki molyok kedvéért: van péntek-vasárnap között 26 éven aluli vonatjegy ( nem diák), ami sokkal kevesebbe kerül, mint a teljes áru felnőtt. Illetve van már 24 órás BKV jegy is ( 1550.-), ami ha csak egy napig akarunk a fővárosban bolyongani, és több felé visz az utunk, sokkal jobban megéri, mint a gyűjtőtömb.)

A Nyugatiban Ildus barátnőnk várt bennünket, míg Pirosék tettek egy kis kitérőt, mi ketten a Vörösmarty felé vettük az irányt. Tudtam, hogy rövid időnk lesz a Könyvhéten, kifejezetten célirányos tervünk volt, egy dedikálásra vágytunk.  Viszont szét is szerettem volna nézni, ezért tettünk néhány kört. 10 körül még kevesen voltak, sok kiadó akkor kezdett kipakolni.

Itt jegyzem meg ekkor még nem álltak sorban a Könyvtündér standjánál!

Ildussal harapnivaló után néztünk. Volt feelingje a Duna parti korzón a tízórainak. (Na, nem a méregdrága éttermekben! Ha már egy vagyont szeretnénk költeni, az verjük el könyvekre.)

Fél 11 körül visszaérve a Vörösmartyra a Könyvtündér előtt kígyózó sor fogadott. Fél 12-re volt meghirdetve Vavyan Fable dedikálása, ami a négyesünk szíve vágya volt. Jobbnak láttuk, ha nem mozdulunk el, foglalva a helyet Pirosnak és Máténak is.

A képet kb az  első 1/3-ban állva készítettem, ez pedig a tömeg mögöttünk, és még sokkal hosszabbra is nőtt a sor. Nem hiszem, hogy akadt még egy író az idei Könyvhéten, akivel ennyi ember szeretett volna aláíratni. Mindenféle korosztályból voltunk. 15 éve nem dedikált az írónő, ezért is érthető volt, hogy ilyen rengetegen kíváncsiak rá. Negyedórával hamarabb kezdett. Szerintem, amint megérkezett benyomták a székbe, mert érezték, a tömeg fellázad, ha nem történik hamarosan valami.

Közben hívtuk és meg is találtuk egymást Grettyve! Nekem most ez volt a legnagyobb élmény! Már nagyon régóta terveztük, és végre SIKERÜLT!!! Szerencsére neki is kellett Fable dedikálás, így beállt hozzánk, és tudtam vele beszélgetni! Ő élőben is olyan, mint amilyennek a Molyon és a blogján megismertem. A barátaim szerint: „Aranyos, csacsogós, vicces, lökött. Abszolút megértjük, miért találtatok egymásra!”

A Fable sor már egyre nőtt, tyúklépésben haladtunk, azt is 10 percenként. A szervezők rájöttek, nem lesz ez így jó, ezért megszabták, csak egy könyvet lehet innentől dedikáltatni. ( Volt ám olyan, aki kisebb Fable-könyvtárnyi adaggal érkezett.) Így aztán felpörögtek az események, és gyorsan sorra kerültünk.

Ildus dedikáltat, Feble pedig mindannyiunkra kedvesen mosolygott.

A három grácia (Ildus, Piros és jómagam) eléggé zavarban voltunk. Csak annyit mondtam Vavyannek, hogy köszönöm szépen a meséit. Amúgy se lehetett volna nagy beszélgetésbe kezdeni ilyen tömeggel a hátunk mögött, hiszen mindenki szerette volna látni az írónőt.

Máté azért gyorsan elmesélte neki, hogy Piros először egy Fable igézettel pattintotta le, de egy évvel később már nem jött össze neki, mert Máté felkészült Fableből.

Egy percnél többet nem tölthettem kedvenc magyar írónőm társaságában, de ez egy perc és a dedikált Pepita macskám megérte a két óra várakozást. Nagy élmény volt még a sorban állás is, hozzátartozott az egész hangulatához!

Saját könyvheti szerzemény most nem volt, mivel azt hittem nem jutok ki, az áhított újdonságokat szinte egytől egyig előrendeltem, illetve nem volt olyan akció, ami engem érdekelt volna. Ildusnak egy hónapja volt a születésnapja, és arra kényszerítettük, hogy könyvet válaszon, amit mi állunk. Így vele eredeti nyelven angol klasszikusok jöttek haza. Piros pedig az új Spirit Bliss könyvvel lett gazdagabb.

Össznépi Moly eseményre nem volt időm, és a barátaimat se lett volna szívem lerázni, főleg, hogy elnézik nekem a rózsaszín mániámat, az állandó könyvesboltozás, és hasonlókat.  Nagyon örültem azoknak a molyonak, aki felismertek és odajöttek köszöni.  Aranyosak voltatok! Ha tartózkodónak tűntem, az csak a zavarom miatt volt.

A medence üresen, tiszta Gyűrűk Ura érzés

A víztározó medencéje.

A dedikálás után kávéval feltankolva a Gellért-hegy lábához mentünk. A víztározóban nyílt nap volt, Ildunak ez szakmába vág, és mi is tanultunk így egy kicsit. Volt vízkóstolás. 4-ből 3 ásványvíz, 1 csapvíz. Ezzel kb azt szeretnék bebizonyítani az embereknek, hogy tisztított csapvíz van olyan finom, mint az ásványvíz, meg se lehet különböztetni őket. Tévednek, mi kiszúrtuk! 

Utána még megmásztuk a citadellát is. Jó kis túra volt ez az alföldi síkhoz szokott lányoknak.

Hosszú, sokat sétálós, fárasztó, de 

iszonyat jó nap volt! Örülök, hogy nem hagytam ki! Az egy szem fiú is jól bírta idegekkel a női elnyomást, a serpa szerepet talán meg is kedvelte!

És találkoztam GRETTYVEL!!! 

Máté, Piros, Ildus és EgyKönyvmoly (Andi), nagyon hunyorgunk!

A képek kattintásra nagyobbak lesznek!