Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Mostanában sorra olyan könyvek kerültek terítékre nálam, amik valami miatt mélyen megérintettek. Ez az Árnyalatnyi reményre fokozottan is igaz.

1941-ben Litvániát eltörölték a térképről, Sztálin csapatai bevonultak az országba, szovjetellenesnek nyilvánított emberek (tanárok, papok, orvosok, mérnökök, értelmiségiek, és a családjaik, beleértve a gyerekeket is) százezreit deportálták szibériai munkástáborokba. (Úgy, hogy közben a Nagyvilág előtt ez a hosszú "vendégeskedés" évekig titokban maradt.) Bár ezeket a bánásmód, az ellátás és a többi körülmény miatt nyugodtan nevezhetjük haláltáboroknak is.

Ezt a történetet ritkán mesélik el, de szerencsére vannak olyanok, akik mégis megszólalnak, ahogy Ruta Sepetys is, aki litván menekültek leszármazottja.

Linát, a kamaszlányt édesanyjával és kisöccsével együtt az éjszaka közepén hálóruhában rángatják ki az otthonukból. (Képzeld el, hogy az otthonod, többé már nem a tiéd! Hogy egyetlen bőröndbe kell összeszedned mindened. Hátra kell hagynod a szívednek kedves kincseidet. Egyetlen bőröndben húzod magad után az egész életed!) Teherautóra, majd vonat vagonokba hajtják őket sokakkal együtt, akárcsak egy állatcsordát. Az apát korábban elhurcolták, semmi biztosat nem tudnak róla, a család pedig akarata ellenére útra kell Szibéria felé. Kegyetlen, megalázó, embertelen, szívet tépő dolgokon mennek keresztül.

„… hó és jég alá temetnek minket.”

Lassan két hónapja, hogy befejeztem, de még mindig nem találom a megfelelő szavakat!

Megrendített, ömlöttek a könnyeim, elborzasztott, haraggal, gyűlölettel, fájdalommal, hálával és végül REMÉNNYEL töltött el!

Libabőrösen, lélegzetemet visszafojtva olvastam minden egyes oldalt. Minden egyes sor mögött ott lapult az írónő őszintesége. Tisztelettel, érzékenyen tárta elénk a borzalmakat, és nem esett túlzásokba. Nem lett belőle hatásvadász, véres rémtörténet. Megmaradt tiszta, igaz hangúnak.

Egy fiatal lány, akinek a bálok, a festészet, az első szerelem és hasonlók körül kellene, hogy forogjanak a gondolatai, kénytelen szembenézni a gyűlölettel, a számkivetettséggel, a rabsággal, és a tudattal, hogy bármelyik pillanatban elvehetik az életét, vagy ami még rosszabb, hogy esetleg végig nézheti, ahogyan a szeretteivel végeznek.

 (Mindig is elborzasztott az, ahogyan a tömegeket manipulálni lehet, ahogyan el tudták érni, hogy egy adott nép ellenségének tekintsen egy másikat, és a végén már az sem tudták miért, és honnan ered ez az indulat. Na és mire ment ki mindez? Mire fel a sok vérrontás, az elvesztegetett ártatlan életek? A hatalomért, hogy valaki többet birtokoljon akár csak egy négyzetkilométerrel is, de többet! Elég lesújtó képet fest ez az emberiségről…)

Teli van az feszültséggel, érzelmekkel, igazi katartikus élmény az egész történet! Kihagyhatatlan, egyszuszra olvasmány!

Nincsenek rá szavak, ezt olvasni kell, és kész!

Ami nagyon tetszett: Lina rajzai, üzenetei

Kedvenc idézet: „Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget.”

Pillangók a gyomorban: Halálra vált, ijedt kis pillangók, de még így is volt egy kis szerelem.

Borító: Gyönyörű!!! Mind meseszép, amit találtam! 

Pontozás:

Kiadó: Maxim

351 oldal

Eredeti cím: Between Shades of Gray

Fordította: Szűr-Szabó Katalin 

Lois Lowry: Nyáron történt

Több mint tíz évvel ezelőtt, még fiatal molyként , első önálló könyvvásárlásaim egyik alkalmával leemeltem a boltban a polcról egy bűvös könyvet. Havas táj, középen egy piros szánkó. Megbabonázott, pedig akkor még nem is sejtettem, milyen zseniális történetet rejt a borító. Ez volt Az emlékek őre. Azóta is töretlen a szerelem, imádom az íróját, Lois Lowry-t.

Nem is olyan régen sikerül végre elolvasnom a piros szánkós regény folytatásait. Azóta is repesve várom a sorozat következő részét. (Bizony lesz egy negyedik!!! Várható külföldi megjelenés: 2012.okt.02.) De addig is arra gondoltam, hogy újra olvasom ill. pótolom a még nem olvasott Lowry történeteket.

Nyáron történt (Summer to Die)…

Fülszöveg nélkül vágtam bele. Ha nem ismertem volna az írónőt, akkor egy könnyed nyári regényre számítottam volna a magyar cím alapján, (az angol azért már ennél beszédesebb) de mivel van már közös múltunk, biztos voltam benne, hogy papírzsepis, falhoz vágós, elgondolkodtató könyvre kell felkészülnöm.

Meg 13 éves, szüleivel és 15 éves Molly nevű nővérével él a városban. Egy Meg számára nem túl szép napon az édesapja bejelenti, egy időre vidékre költöznek, hogy be tudja fejezni félig-meddig megírt könyvét.

A lányok nem díjazzák a költözést, hiszen ott kell hagyniuk a sulit és a barátokat, de nincs mit tenni, de kell dobozolni az életüket és irány a vadregényes, eldugott, mesebeli kis házikó.

Már az első oldalon a szoba közepén kék krétával meghúzott vonal is mosolyt csalt az arcomra. Nekem ugyan nem húgom, hanem öcsém van, de én is átéltem a közös szoba „örömeit”. Adott két testvér, akik ennél különbözőek már nem is lehetnének egymástól. Együtt tudtam érezni a lányokkal.

Molly már kamasz. A társaság középpontja, mindenki szereti, odáig vannak érte a fiúk, igazi feltűnő szőke szépség.

Meg sokkal inkább befelé él. Visszafogott, szépsége rejtőzködő. Nővére mellett kevesebbnek, sőt csúnyának tartja magát. Az ő szemszögéből ismerjük meg a családot és a többi szereplőt, vele éljük át a történetet.

Egy olyan eldugott Paradicsomba költözött a család, ahova bárki szívesen eljutni legalább megpihenni egy kis időre. Szerencsére, én egy ilyen helyen olvashattam ezt a regényt. Így még inkább közel éreztem magamhoz a környezetet, az atmoszférát.

Szeretem az írónőben, hogy úgy szól a fiatal olvasókhoz, hogy könnyedén megértsék, de nem butítja le ehhez a történetet, sem a szöveget. Finoman, érzékenyen nyúl nagyon kemény, kegyetlen dolgokhoz, egyenes utat talál a szívhez. A történetei, köztük ez is, sokáig bolyonganak a fejünkben, az is megeshet, hogy soha többé nem hagynak magunkra. (Lásd: eme blogger és a piros szánkós kisfiú esete.)

Röviden, tömören, miről szól a Nyáron történt?

A felnőtté válás rögös útjairól, barátok szerzéséről, az elválásról és a létező legnagyobb veszteségről.

Mit tanultam belőle?

Nem baj, ha a testvéred kék krétával vonalat húz, és kijelöli, melyik a te térfeled a szobában. Addig jó, amíg ott van, hogy meghúzza a vonalat, amíg ott van melletted.

Ami nagyon tetszett: Will Banks házai, a bolytos táncsics

Kedvenc idézet: "Az ember szeret bűnbakot keresni. Nem bánja, ha ő maga a bűnbak, még akkor sem, ha a lelke mélyén tudja, hogy semmi értelme sincs az egésznek."

Pillangók a gyomorban: Nagyon érzelmes könyv, de nem a szerelem miatt.

Borító: A magyar tetszik a legjobban, nagyon hangulatos.

Pontozás:

Eredeti cím: A Summer to Die

Kiadó: Animus (2003)

158 oldal

Fordította: Ilyés Emese