Igazán izgalmas, bennfentes helyzet, amikor megjelenés
előtt olvashatunk el egy történetet. Nem szoktam minden ilyen lehetőségre
ugrani, de vannak olyan könyvek, amiket én se tudok kihagyni, még extra idő és
energiahiány mellett sem. Ezért a mai hajnalt Hugh Howey regényével töltöttem.
Nyúlfarknyi, összesen 59 oldal (eredetileg egyetlen novellának indult), viszont
tömény, teli számos mondanivalóval és kérdéssel.
Fülszöveg:
„A Siló félig-meddig
földbe süllyedt betontorony, ahová a lakosság egy része szorult be az egykori
nagy csapás elől, ami a külvilágot lakhatatlanná, mérgezővé tette. Az
összezártságban csak a szigorú rendszabályok könyörtelen kikényszerítésével
képesek rendet tartani a száznegyvennégy szintes, túlnépesedett monstrum
hatóságai – ideig-óráig legalábbis, hiszen nyílt titok, hogy legalább minden
generáció idején zavargások robbannak ki, amelyek következményeit rendszeresen
eltitkolják a később születendők elől. Így senki sem tudja, mi tette
lakhatatlanná a világot, egyesek pedig arra kezdenek gyanakodni: talán senki,
talán átverik őket, a külvilág nem is olyan szörnyű, amilyennek hazudják… Ez az
eretnek gondolat a Siló seriffjének történelem után érdeklődő felesége fejében
is megfogan, és a seriffnek nincs más választása, mint hogy saját asszonyát is
takarítani küldje – a külvilágba, ahonnan nincs visszaút…”
Az események két idősíkon
futnak. Holston seriff múltbéli emlékein keresztül szépen egymás mellé
illeszthetjük a kirakós darabjait. Végig lehet sejteni, hogy bizony valami
nagyon bűzlik Dániában, de mégis reménykedsz, hogy nem… ennyire nem lehet
embertelen az emberiség… végül rájössz: Lehet!
Nagyon kurta, így nem
mondhatom, hogy közel kerültek hozzám a szereplők, hogy jól megismertem őket.
Olyan volt, mintha az első mondat elején vettem volna egy nagy levegőt, és az
utolsó mondat legvégén fújtam volna csak ki. Végig feszült, idegőrlő.
A világfelépítés, a Siló
szabályai, a társadalom, a manipuláció, mind színvonalas disztópához és
posztapokaliptikus regényhez illő. Nagyon kár, hogy ez is egy sorozat, méghozzá
öt részre tagolt. Utána nézve kiderült,
hogy minden kötet egy másik szereplő és a nagy rejtély köré épül.
Holston története tökéletes prológus lehetne, ugyanis én elbírnám az összes történetet egyben.
Azonnal ide nekem a
folytatást! Komolyan! ( Bízom benne, hogy nem kell rá egy évet várni!!!)
 |
| Hugh Howey, újabb olyan író, akit elrabolnék úgy Gretty-módra :) |
Plusz piros pont jár
azért, mert nem young adult regény, végre!
A borító is sok csillagos!
Igazán szeretném, ha a
következő kötet ennél jóval hosszabb és részletesebb lenne, és választ kaphatnék
arra, hogy kik, hol, hogyan, miért és mi lesz ezután?!
A filmes jogok már el is
keltek…
Pontozás:
.jpg){kind=small}