2011. február 27., vasárnap

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Magával ragadott a történet, egy szuszra elolvastam.
Pofon vágott, nagyot ütött, és még mindig fáj a helye…
A cím egy picit megtévesztő. Napjainkban nagy népszerűségnek örvendő vámpírok jutottak eszembe, de itt most sem vámpírok, sem más természetfeletti nem lesz. Csak egy hétköznap, élet, a kegyetlenebb fajtából.
Történetünk egy serdülő lány életébe enged bepillantást. Shell édesanya halála után neveli, gondozza két fiatalabb testvérét, vezeti a háztartást, mindezt segítség híján teljesen egyedül. Az apa gyászában elfordult gyermekeitől, megszállót vallásosságába és az alkohol mámorába menekül. Különösen megnehezíti a helyzetet, hogy a lánya napról-napra jobban emlékezteti őt a halott feleségére.
Shell nem számíthat senkire. Megdöbbentet hogy az emberek inkább félre néznek, úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, és a kisujjukat sem mozdítják meg. (Nem csak a regényben, a való életben is ilyen a nagy átlag.)  
Miközben betölti egy felnőtt nő szerepeit, lassan, fokozatosan elkezdi megélni a serdülő lányok titkos életét is. Szerelmes lesz, így sikerül, ha átmenetileg is, némi boldogságot csempésznie napjaiba.
Úgy tűnik barátra, szellemi társaságra lel Rose atyában, az új fiatal prédikátorban, de kapcsolatukat a közösség nem nézi jó szemmel. Még csírájában megmérgezik rosszalló pillantásaikkal, rosszindulatú pletykákkal. (Úgy tűnik, mintha ebben az aprócska faluban mindenki olvasta volna a Tövismadarakat, és abból indulnak ki téves következtetéseik.)
Ebben a magányos helyzetben kerül Shell a lehető legnagyobb bajba, aztán pedig még annál is nagyobba.
Csodálom az erejét, az alázatát. Olvasás közben, egy ponton a szívem szakadt meg. Egy olyan könyvélmény, amire érdemes pénzt, időt áldozni, és amit nagy valószínűséggel nem felejtesz el soha.
Nemtől függetlenül a kezébe nyomnám mindenkinek 15-16 éves kortól. 
A könyvet köszönöm a Pongrácnak!

Ami nagyon tetszett: Ostobán fog hangazani, de az egész történet. Ha nagyon ki kellene emelnem egy mozzanatot, akkor azok a pillanatok amikor Shell felveszi édesannya a rózsaszin ruháját. 
Kedvenc idézet: "... a móló csalódott híd ... megpróbált eljutni valahova, de közben elfogyott a hite."
Borító: puhatáblás, cérnafűzött. Nekem a másik két borító, amit feltettem, jobban visszaadja a regény hangulatát.     
Pontozás: 5 +1 
Kiadó: Pongrác
384 oldal
Eredeti cím: A Swift Pure Cry
Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás

Az íróról:
Londonban született, ír származású, fiatalon elhunyt írónő. Néhány évvel halála előtt kezdett el ifjúsági történeteket írni. Mind a négy regénye számos díjat nyert el. 
Magyar nyelven olvasható még tőle: 


4 megjegyzés:

  1. Úgy látszik, az írónő ebben a könyvében is komoly témát boncolgatott.

    VálaszTörlés
  2. Nem is kicsit. Igazi kemény könyv, és különösen jó benne, hogy a fiatalabb olvasóhoz is ugyanúgy tud szólni, mint egy idősebbhez

    VálaszTörlés
  3. Tényleg elég durva volt, már csak azért is, mert az óriáskerék után nem számítottam egy ilyen könyvre..

    VálaszTörlés
  4. Én nagyon megdöbbentem rajta, nem gondoltam volna, hogy ilyen durva lesz, de nem bántam meg, hogy elolvastam, és nagyon jó könyvnek tartom.

    VálaszTörlés