2011. február 23., szerda

Szurovecz Kitti: Gyémántfiú

Twilight hatás itthon 2.
Ezzel a regénnyel kapcsolatban két véglettel találkoztam eddig. Vagy imádták, és az egekig magasztalták, vagy a földbe döngölték. Tőlem egyik sem várható. Nem tudok érte rajongani, de lehúzni sem fogom.
Kettős érzésem van. Hezitálok. Tetszett is meg nem is.
Rám nem jellemzően lassan, nagyon lassan haladtam az olvasással. A szereplők szenvedése néha túl sok volt nekem.
Gyakran túlságosan kiszámítható. (DE volt egy rész, amivel nagyon meglepett!)
A fejezetcímek-nem csak ebben a könyvben, az összessel így vagyok- nem szeretem őket, mert gyakran előre lelövik a poént, túl sokat árulnak el. Szerintem nem kellenek.
Most az egyszer nagyon nem élveztem, hogy a cselekményt nem csak lineárisan tárják elénk, hanem előre ugrunk, aztán vissza az időben. Bizonyára azért, mert előre vetítették a rossz fordulatokat, a tragikus eseményeket.
Röviden és tömören ennyi a negatívum.
Bár a főszereplőt és magát az alaptörténetet is Robert Pattinson ihlette- én pedig már hangot adtam annak, hogy Robert valami oknál fogva nekem nem szimpatikus-, mégis a róla mintázott főhős, Nick szinte azonnal levett a lábamról. Egyszerűen csak annyit kellett tennem, hogy kizárom a fejemből Pattinsont, és Kitti írására figyelek.
Egy rövid igézet Nickről:
„Nickben kétségtelenül megvolt az a bizonyos plusz. Valami Brad Pitt sármjából, Jude Law erotikus kisugárzásából és Keanu Reeves úriemberségéből.”  
Ha ehhez az írónő hozzácsapott volna még egy kevés Johnny Depp, Ryan Reynolds, David Borenaz, és Colin Firth formulát, engem még most se lehetne felkaparni a padlóról.    
Azért még e nélkül is megérintett a srác.
Jön egy ismeretlen, kedves fiú, akinek az álma, hogy színész legyen, és szórakoztassa az embereket a játékával. Egy válogatáson azonnal kiszúrják, és már nincs menekvés, sztárt csinálnak belőle. Bele csöppen egy olyan világba, ahol szinte lehetetlennek tűnik megmaradni annak, aki valójában vagy. Folyton őrjöngő rajongók, és lesifotósok elől kell menekülnöd. Nem vállalhatod fel a szerelmedet, ha mégis megteszed, veszélybe sodorhatod az életét. Vajon van ebből kiút, vagy rab maradsz, míg teljesen ki nem facsarnak, hogy aztán eldobhassanak?
Hatalmas piros pont jár Kittinek, mert a könyv elején úgy felcsigázott a Fényemberekkel, hogy már most tűkön ülök, alig várom, hogy olvassam, pedig még meg sem jelent. A regényben a regényt (Fényemberek) már most jobban szeretem.
A könyv végén maradt bennem egy nagy kérdés : És mi lesz Rebekával????? Valószínűleg ezért is nem tetszik nekem maradéktalanul.
Összegezve: Olvasásra érdemes, bizonyára hallunk még az írónőről! Én pedig AKAROM a Fényembereket :) ( Nem vagyok türtelmetlen, nem vagyok türelmetlen :D )
A könyvet köszönöm a kiadónak!
Ami nagyon tetszett: Szerelem zuhogó esőben- Bár nem szeretem a fejezet címeket, de ez jó.
Kedvenc idézet:
„– Te nem alszol – szólalt meg Nick vádló hangon a sötétben.
– Talált, süllyedt.
– Akkor mit csinálsz?
– Őrzöm a percet…”
Borító: Engem a New Moonra emlékeztet, tetszik
Pontozás: 3,5
600 oldal

Forrás:nlc.hu

Az íróról
Az írónő honlapja itt. Olvashatod rajta a Gyémántfiút, és a Fényemberek eddig ekészült fejezeteit.
Facebokkon is elérheted:

2 megjegyzés:

  1. Mosolyogtam egyet ezen: "Bár nem szeretem a fejezet címeket". :) Én sem szeretem őket, de igazából azért, mert mindig elfelejtem őket olvasás közben, hogy akkor ez most miről is szól majd.

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, elég komplikált esett vagyok:) Én igyekszem nem odafigyelni a fejezetcímekre. Most is egy olyan könyvet olvasok, amiben vannak címek, de nagyon nem kellenének.

    VálaszTörlés