2011. február 18., péntek

Linn Ullmann: Áldott gyermek

A skandináv irodalom és Linn Ullmann rajongója lettem.
Lassan egy hónapja lesz, hogy elolvastam ezt a regényt.  Ha időm engedi, miután befejezek egy könyvet a lehető leghamarabb belefogok a poszt elkészítésébe, mert akkor még friss az élmény, szinte bennem él még a történet a szereplőkkel együtt, de az Áldott gyermekkel meggyűlt a bajom.
Nehéz szavakba öntenem azt, hogy milyen hatással volt rám. Talán a bejegyzés végére sikerül kihámoznom magamból.
A tragédia árnyéka az első oldaltól ott lebeg a sorok fölött.
Erika, Laura és Molly, féltestvérek, egy közös apa, három különböző anya. A történet azzal kezdődik, hogy Erika, a legidősebb lány elindul, hogy sok év után meglátogassa az apját. Később a nővérei is útra kelnek.
Hosszú és nehéz utazás ez a múlt és a jelen között. Főleg Erika és Laura emlékei keresztül ismerhetjük meg a múltat, a család történetét, a szigetet, a nyarakat. A lányok Hammars szigetén együtt töltik a szünidőt, ilyenkor lehetnek testvérek, hiszen az év többi részében még csak nem is találkoznak.  
Hammarsön más gyerekek is nyaralnak, éveken át találkoznak újra és újra, egy kisebb összeszokott banda alakul itt ki. A legyek urához hasonlították a könyvet, bizonyos részeknél én is így éreztem. Ullmann tisztán, köntörfalazás nélkül ír a gyerekek világáról, arról hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni.  
Ragnar, az áldott gyermek a szigeten él. Számára a nyarak egyszerre jelentenek örömet és szenvedést. A többiek soha nem fogadták be maguk közé. Ragnar utálta, amikor a Hammarsre jöttek, számolta a napokat, hogy még mennyit kell kibírnia mellettük. Csak egy volt közülük, aki nem bántotta, és akit a fiú szeretett, de egy végzetes napon még ő is elárulta.
Szívszorító, helyenként megdöbbentő, kérdéseket hagyott bennem, amiken még ennyi idő után is rágódok. A vége számomra lezáratlan, minta folytatásra várna, rám bízza a döntést, hogy mivel töltöm meg az üresen hagyott képzeletbeli oldalakat.
A könyvet köszönöm a Scolarnak!
Ami nagyon tetszett: a könyv hangulata
Kedvenc idézet: "Nem tűnünk el nyom nélkül. Az életünkkel hagyunk nyomot magunk után."
Borító: nagyon hangulatos a magyar borító, de nekem ez a másik jobban tetszik
Pontozás: 4,5
Az íróról:
1966-ban született Oslóban.
New Yorkban tanult irodalmat. 
Újságíró, politikai és kulturális témában írja cikkeit. 
Eddig négy regényt írt. 
További megjelent művei:
Kegyelem (2006)
Mielőtt elalszol (2000

2 megjegyzés:

  1. Igazából romantikus regény rajongó vagyok és nem szeretem a lehangoló könyveket, de erre kíváncsi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Én szeretem az ilyen lélekboncolgatós keményebb könyveket. Viszont egy-egy ilyen könyv után mindig olvasok valami vidámabb, könnyedebbet.

    VálaszTörlés