2011. szeptember 6., kedd

Diana Gabaldon: Outlander-Az idegen

Arra gondoltam, halasztom még ennek a bejegyzésnek a megírását, dédelgetem még egy kicsit a könyv nyújtotta élményt, benne maradok a világában. Viszont egész éjjel és a mai nap is érzetem a késztetés, hogy foglakkozzak vele.  Nem ereszt, állandóan a gondolataimba férkőzik.
Nem tudom más bloggerek hogy vannak ezzel, de én azokról a könyvekről írok a legnehezebben, amik a legjobban tetszettek. Úgy érzem, nem sikerül úgy visszaadnom az érzéseimet, ahogyan bennem keringenek.

Az Outlanderről nem gondoltam volna, hogy ennyire betalál nálam. Egyáltalán, hogy nekem ez tetszeni fog.
Akkor meg minek kezdted el olvasni? –kérdezhetnéd jogosan.
Mellette szólt, hogy érdekesnek ígérkezett az alaptörténete és ebben is van időutazás. Viszont, ami döntő érv volt, hogy sok különböző véleményt olvastam róla, valaki szerint az erotikus részek kiverik a biztosítékot, mások szerint pedig lehetne benne még több fülledt jelenet.
Nekem se kellett ennél több! Jelentkeztem a könyvhöz tartozó Moly-os eseményre is J

A történet 1945-ben kezdődik, ahol hősnőnk, Claire a férjével a második nászútját tölti a háború után Skóciában. Újra felfedezik egymást, a festő Skót Felföldet és a történelmi nevezetességeket. Nem marad ki az útvonalból egy bizonyos ősi kőkör sem, amin átsétálva Claire 1743-ban találja magát, és elkezdődik egy hosszú, lenyűgöző, kalandos történet.

Gabaldon stílusa lefegyverzett, a története beszippantott, mint egy feketelyuk. Bár a könyv nagyon vaskos (900 oldal!!!),és több ízben is megfájdult a karom, egyszerűen nem bírtam letenni. Az írónő csodálatosan tud mesélni. Nem untattak az apró, részletes leírások, pedig én ezeket általában nem szívlelem, de most élvezet volt elmerülni bennük. Az orromban érzetem a növények illatát, a kezemen a ruhák tapintását, és a számban az ételek zamatát, olykor a gyomromban is korgás formájában.

Claire olyan karakter, akivel tudok azonosulni és szeretem is ezt a típust. Amikor kell határozott, erős, tűzről pattant, de tud gyengéd nő is lenni, amikor arra van szükség és lehetőség. Nagyon tetszett, hogy az írónő úgy szövi a cselekményt, hogy Claire mindenképen választás elé kényszerül, és az is tetszett, ahogyan meghozza a döntését.

Természetesen nem hagynak bennünket férfi főhős nélkül sem. Hála Gabaldonnak, hogy megteremtette Jamie Frasert! Köszönöm, nagyon köszönöm! Aki még nem tudná, nálam Mr. Darcy az etalon férfi karakter, nem a szőke herceg. Nos, a mai napon hivatalosan is bejelentem, Jamie a keményfejű skót, vörös sörényével és pimasz mosolyával felállt a dobogóra Darcy mellé!
(Jane Austennél az angol úriemberek, Cecelia Ahernnél az ír pasik, míg Gabaldonnál a skót harcosok az etalonok. Hüm, lányok, talán el kellene látogatnunk a szigetországba? Ki tart velem?)

Hatalmasakat nevettem Jamie beszólásain, észre se vettem, és belopta magát a szívembe. Nem olyan első pillanatban beléd zúgok, hanem olyan lassan, finoman, de örökre és végérvényesen befészkelem magam módon. Jó barát volt remek humorérzékkel, mikor arra volt szükség, úriember, ha a helyzet azt kívánta, de elő bújt a barbár harcos is, ha be kellett törni néhány koponyát.
Bár Claire a főhős és az ő szemszögéből éljük át az eseményeket, engem mégis Jamie főzött meg.  Az ifjú skót történetét sokkal részletesebben és mélyebben megismerhetjük. Imádtam, ahogyan kimutatta az érzelmeit, és azt is, ahogyan elrejtette őket.

Szórakoztató, kikapcsolt. Elvitt egy olyan világba, ami egyszerre volt félelmetes és izgató, ahonnan soha nem akartam hazatérni. Gabaldon is írhatna történelem tankönyveket, mert ez a sziporkázó és elképesztő stílus úgy megszínesítené az anyagot, hogy ami korábban unalmasnak vagy száraznak tűnt, egy csapásra megelevenedne és életre kelne.

Ízig, vérig kalandregény, és persze romantikus.
Akkor ne kerülgessük tovább a forró kásást. A vitatott szex jelenetek…
A borítón is feltüntetik, ez bizony felnőtt könyv, de nem szex könyv! Ez alatt azt értem, hogy nem az erotikus együtt léteken van a fő hangsúly. Fontosak, de azért van bőven izzasztó és izgalmas jelenet azokon kívül is. Egy fülledt mondatot éreztem erőteljes túlzásnak, és nagylányosan bele is pirultam. Minden bátorságomat összeszedve megkérdeztem egy húsvér férfiembert arról, hogy ez a bizonyos kijelentés mennyire állja meg a helyét a való életben. Elképedve hallottam tőle: „Bár így még nem mondtam ki senkinek, de ez teljesen így van!”
Na, én innentől kezdve nem vitatkoztam J Nem volt bajom a szerelmesek ágyjeleneteivel, nekem nem volt se sok, se kevés.

Az Outlanderben találkoztam életem eddig legellenszenvesebb karakterével, akitől-már bocsánat a durva kifejezésért de-hányok, akit a legszívesebben forró piszkavassal simogatnék meg jó alaposan és jó sokszor. Hozzá képest még Hannibal Lecter is egy szimpatikus cukorfalat. 

Mit mondhatnék még? Sokkal többet kaptam, mint amire felkészültem! Letaglózottan, bódultan, nevetve, hüppögve, ordítva olvastam és a bejegyzésem is hasonló állapotban írom. A könyv abszolút kedvenc lett és újraolvasós!
Könyörgőm, fordítsák le a folytatásokat minél hamarabb!  
Elszorult a torkom, kifacsarodott a szívem. Szerelmes vagyok és gyűlölök. Holnap én is keresek egy ősi kőkört és egy piszkavasat is, ne várjatok korán, kiruccanok a XVIII. századi Skóciába!

Ami nagyon tetszett: Jamie karaktere, a kelta versek, mesék, a hangulat, Gabaldon stílusa, maga a történet
Kedvenc idézet:A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.
„Én el tudom viselni a fájdalmat – mondta halkan –, de a tiédet nem bírnám. Ahhiz nincs elég erőm.”
Borító: Nagyon szép, és tetszik is, de sajnos az arany virágok nem bírják jól az érintést. Szinte teljesen lekopott az elejéről. Nekem ez a másik borító jobban tetszik!
Pontozás: 5*
908 oldal
Eredeti cím: Outlander, de a könyvet kiadták még Cross Stitch címmel is
Fordította: Farkas Veronika 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése