Szerelembe estem a címmel és a borítóval. Elolvastam a fülszöveget, és jött a már jól ismert érzés. Ez nekem kell!!!
Nehéz, nagyon nehéz lesz róla írnom, de azt szeretném, ha minél többen hallanának róla.
A tartalomról röviden spoiler mentesen:
Leo tizenhat éves, olyan, mint a legtöbb kamasz. Szeret focizni, motorozni, zenét hallgatni, és a haverokkal lógni. Iskolába csak muszájból jár, amúgy ki nem állhatja. A tanárokat pedig vámpíroknak, különös kihaló félben lévő fajnak tartja és ezt az új történelem tanárral is közölni szándékozik. Viszont az új tanár nem olyan, mint a többi. Valami különös fény csillog a szemében. Úgy tűnik, Leonak nem lesz vele könnyű dolga…
Még bonyolultabbá teszik hősünk életét, hogy szerelmes. Vágyainak tárgy a gyönyörű Beatrice.
Leo mindenhez színeket köt. Az élet, a boldogság, a szerelem színe a vörös (piros), maga Beatrice.
Egyedül hiány, a veszteség színét, a fehéret nem tudja elviselni.
Egy nap kiderül Beatrice vérét megtámadta a fehérség…
Nem árult zsákba macskát a fülszöveg, tudtam, hogy szomorú lesz. Keményen edzettem is a lelkemet. „Nem fogod megszeretni a szereplőket, nem és nem!” Leo esetében ez nem jött össze, csípem a „kisoroszlánt” J
Pici könyv teli súlyos gondolatokkal azt életről, a halálról, a veszteségről, az elmúlásról, a szerelemről és az álmokról.
Nagyon gyorsan lehet falni a sorokat, pillanatok alatt elfogy a könyv, de nem érdemes sietni vele. Ne szaladjunk át az oldalakon, hagyjuk, hogy befészkelje magát a szívünkbe.
Szokásom jelölni a jó mondatokat, amit idéznék. Itt az egész könyvet bejelölhetném.
A cím nem is lehetne ennél találóbb. Leo nem feketén és fehéren, hanem fehéren és vörösen (piros) látja a világot.
Egy nagyon igényes és színvonalas ifjúsági regény, amely olyan kérdéseket boncolgat, amire felnőtt fejjel is nehéz, hanem egyenesen lehetetlen megtalálni a helyes válaszokat.
Számomra könnyű volt Leoval azonosulni, mert én is egy örökké kérdező, kutató lélek vagyok. Tetszett, hogy kellő mértékű öniróniával és humorral rendelkezik. Még a legkeményebb helyzetekben is tudott olyat mondani, amitől nevetnem kellett. Egyik szemem sírt a másik nevetett, szinte végig.
Hogy mit üzen számomra a könyv?
Merj álmodni, mert az álmok adnak értelmet és célt az életnek!
Merj szeretni! Egyedül születsz meg, és egyedül leszel a halálodban is, de a kettő között ha szeretsz és viszont szeretnek boldog lehetsz. .
Valamint azt, hogy a szerelmed és a lelki társad nem biztos, hogy mindig egy és ugyan az.
A regény abszolút újraolvasós kategória, és bátran ajánlom az érettebb kamaszoktól egészen az 100 éves bölcsekig, mert mindannyian tanulhatunk belőle.
Alessandro D’Avenia egy fiatal olasz tanár. Nagyon szívesen beülnék hozzá néhány órára. Ezzel az első regényével nálam berobbant, és alig várom, hogy újra olvashassak tőle.
Ami nagyon tetszett: Álmodozó, Leo, a regény mondanivalója.
Kedvenc idézet: "Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak.”
„A szerelem nem azért van, hogy boldogok legyünk tőle, hanem hogy kiderüljön, mennyire bírjuk a fájdalmat.”
„Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.”
Borító: 5* jár érte, nálam az év egyik legszebb borítója.
Pontozás: 4,5 álom az 5-ből
Kiadó: Európa
332 oldal
Eredeti cím: Bianca come il latte, rossa come il sangue
Fordította: Gál Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése