2011. november 12., szombat

J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kapcsolatunk mérföldkőhöz érkezett. Decemberben ünnepeljük találkozásunk 10. évfordulóját. Mi lehetne méltóbb megemlékezés, mint a teljes sorozat újraolvasása?
Picit tartottam tőle, hogy mi lesz, ha már nem varázsol úgy el, mint annak idején, amikor még azelőtt, hogy hivatalosan is megkaptam volna a Mikulástól, én már titokban a szekrénybe bújva olvastam. Mi lesz, ha már kinőttem, ha csalódni fogok?

Megnyugtathatok mindenkit, nem került sor kenyértörésre. A könyv és én még az aranylakodalmunkat is megéljük majd együtt.

Az első fejezet címétől kezdve ugyan az a bizsergető, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Valami mágikus erő beszippantott és arra eszméltem, hogy a Privet Drive 4. száma alatt ülök McGalagony professzor társaságában. Várom, hogy feltűnjön Dumbledore földig érő szakállával a félhold alakú szemüvegében. Hegyeztem a füleimet, hogy minél hamarabb meghalljam a repülő motort és vele együtt Hagrid érkezését....

Nem volt megállás, egyetlen nap végig olvastam. Még jobb volt, mint első alkalommal, hiszen már ismerem mind a hét kötetet, és pontosan tudom mi a sorozat vége. Így jobban kijönnek már, hogy az apró, elejtett kis morzsák mire utalnak, hogy a feleslegesnek tűnő mozzanatok később mennyire fontosak lesznek.

Adott egy árva kisfiú, aki elől egész eddigi életében elhallgatták az igazságot. 11. születésnapján tudja meg, hogy a szülei nem autóbalesetben haltak meg, hogy az ő neve máris legenda, mert ő nem már, mint a híres Harry Potter, a kis túlélő, aki legyőzte Tudodkit.
Varázsló, és vár rá a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola...

Ki ne szeretne egy olyan iskolába járni, ahol bájitalt kotyvaszt, tárgyakat lebegtet, varázsigéket tanul, és seprűn repülhet? Ahol a lépcsők mozognak, szellemek járnak, és a festmények életre kelnek. Ez Roxford.
10 éve várom a baglyot a levelemmel, hogy engem is felvettek! Hiába!
Pedig én át akarok kelni a 9 és ¾ vágányon, utazni szeretnék a Roxfort expresszen, fejemre húznám a Teszlek Süveget, remélve, hogy a Griffendérbe oszt. Minden ízű drazséra és csoki békára vágyom, amit leöblítenék egy kis vajsörrel.
Hiába!     

Hogy miért lehet kilóra megvenni a gyerekeket és a felnőtteket is Harry Potterrel?
A varázs világ és a kalandok már egy jó pont.
Mert örök érvényű gondolatokról szól. A jó fölülkerekedik a rossz felett. A barátság és a szeretett ereje legyőzhetetlen. Még egy pont.
Emellett történet és a szereplők nagyon szerethetőek. Utolsó, döntő érv!
Nekem a kezdetektől fogva Ron és Hermione voltak a kedvenceim. Imádtam, ahogyan csipkedték egymást. Valahogy értük jobban tudtam rajongani, mint Harryért.
Teli van vicces beszólásokkal.
Kezdetben Piton professzort talán jobban utáltam, mint magát Voldemort. Ma azt kell, hogy mondjam a legjobban megálmodott és felépített Rowling-karakter.

Filmes feldolgozás: én aránylag elégedett vagyok az első rész adaptációjával, de a könyv sokkalta jobb! Alan Rickman (Perselus Piton szerepében) egyenesen zseniális!

Ami nagyon tetszett: Az EGÉSZ úgy ahogy van!
Kedvenc idézet: „ A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.”
Kedvenc karakter: Ron, Harmione, Dumbledore, Piton, Hagrid
Borító: Illik hozzá 
Pontozás: 5*

Kiadó: Animus
286
Eredeti cím: Harry Potter and the Philosopher’s Stone
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár  

3 megjegyzés:

  1. Én akárhányszor kezdem el olvasni, mindig félek, mi van, ha nem varázsol el újra. :) De mindig feleslegesen aggódom emiatt :)
    Nekem annyi megjegyzésem van (mert az egész bejegyzéssel egyetértek), hogy az angolnyelvű borító nekem jobban bejön :) A Bloomsbury-s, aminek a gerince háromszínű és a fedőborító pedig "gyermekiebb" :D

    VálaszTörlés
  2. Tudom melyikre gondolsz, az is nagyon szép. Meg nekem tetszik az angol "felnőtt" borítóváltozat is :)

    VálaszTörlés
  3. Jó lenne minden borítós változatot beszerezni :P Van egy pár :)

    VálaszTörlés