2012. november 6., kedd

Glen Dancan: Az utolsó vérfarkas


Az elején minden olyan szépen indult. Beleszerettem a borítóba, ami ugye nálam nem számít újdonságnak. A fülszöveg is felcsigázott, a téma érdekelt. Minden adott volt egy tökéletes moly-könyv kapcsolathoz. De aztán valami nagyon félre csúszott…

Ott volt ez a Jake Marlowe, aki több mint kétszáz éves, de csak harmincnégynek néz ki, köszönheti ezt a sok szexnek és edzésnek, valamint az állati fehérjében gazdag étrendnek. Még mielőtt valaki azt gondolná, ez a tuti recept az örök fiatalsághoz, csalódást kell, hogy okozzak, ez mind még nem elég, az is kell hozzá, hogy természetfeletti lények legyünk.

Jake vérfarkas, pechére a fajtája utolsó példánya (az évszázadok alatt lelkesen és sikeresen levadászták a többieket), nehezen viseli a magányt, belefáradt már a hosszú életébe, az állandó bujkálásba és menekülésbe, igen depressziós. Öngyilkosságot tervezget, ami nem is tűnik nehéznek, egészen addig a pontig, míg két veszélyes társaság üldözőbe nem veszi. Eltérő okokból ugyan, de mind életben akarják tartani Jake-et. Legalábbis egy darabig…

Igazán lázba hozott, egy farkas, aki számtalan életet megélt, a múltja telis-teli lehet jó kis történetekkel. Visszaemlékezések sorozatát vártam és meg is kaptam. Épp olyan hangulatban is voltam, hogy szabályosan vágytam a merengésre és búskomorságra.
Úgyhogy tényleg minden szépen indult, odáig meg vissza voltam az alaptörténettől…

A dolgok akkor kezdtek elromolni, amikor először éreztem úgy, hogy az író maga se tudja, mit akarjon a szereplője, hogy mit szeretne kezdeni a történettel. Volt már itt minden féle elem, fantasy, krimi, horror, némi szerelem, sok trágár szöveg, és el ne feledjem, a már szépirodalomi magasságokba törő költői képeket. Ezeket mind egybe hajigálta, majd összerázta, de nem keverte meg valami jól. Így született meg ez a nem is tudom minek nevezzem regény.

Még próbálkoztam, azon voltam, hogy működjön a kapcsolatunk…
… de a könyv második felében sorra jöttek a klisék és a sablonok. Itt jöttem rá, hogy a kezdeti fellángolásomból hamvába holt, közöttünk már nem lesz semmi mélyebb érzelem. Csak egy egyszer olvasós, könnyed feledhető kaland, mely nem jelentett nekem semmit.
Nagy kár, pedig annyira jól indult!

Ami nagyon tetszett: Sajnos nincs ilyen. Bár a borító még mindig bejön, és a fülszövegíró is igazán ügyes volt.
Kedvenc idézet: „Attól még, hogy az élet értelmetlen, élhetjük úgy, hogy legyen jelentősége.”
Pillangók a gyomorban: Trágár, szexuálisan túlfűtött, ez sem jött be most nekem. 
Borító: A legjobb az egész könyvben, és ez a kékes változat meg pláne! 
Pontozás:




Kiadó: Agave
327 oldal
Eredeti cím: The Last Werewolf
Fordította: Huszár András 

10 megjegyzés:

  1. valahol azt olvastam, hogy ez az a könyv, ami a pasiknak nagyon be fog jönni, a nőknek meg nagyon nem. és eddig tényleg minden nő rosszat írt róla.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor meg kell lesnem, mit írtak róla a pasik, igazán kíváncsi vagyok :)

      Törlés
  2. Ez olyan izé!!!
    Mikor végre happoltam, akkor nálad is néztem az értékelését Molyon, de nem volt.
    Most meg nem olvashatom el, mert már nálam a könyv és úgy izé lenne :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor szépen elolvasod a könyvet, és utána megírod, egyet értünk-e :)

      Törlés
    2. Mire én eljutok ehhez a könyvhöz, kb. jövő ilyenkor lesz!

      Törlés
    3. :) ez én várólistám is km-es hosszúságú :)

      Törlés
  3. De kár! Pedig én is szemezek egy ideje a könyvvel.
    Vagy nem is olyan borzalmas... eggyel kevesebb könyvre kell költeni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megdoblak vele, ha még mindig szeretnéd!

      Törlés