Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Márquez-zel a kapcsolatom több éves múlttal rendelkezik. Imádtam a Száz év magányt és a Szerelem a kolera idején-t. Többen azt mondták, nem fog tetszeni ez a könyve. Majdnem igazuk lett.
Fülszöveg:

"Az időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.
A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel  bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek,
hogy elmeséljem az életemet is megjelent. A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak." 

Kisregény, 1 óra alatt elolvasható. Nagyon rövid, nem is nagyon tudok mit írni róla. 

Egy ember, aki áldozatává vált a  történelemnek, a társadalmi rendszernek. Ennek ellenére él benne a remény. Vár. Egész életében várt. Szinte mindenét elvesztette, beleértve a fiát is. Lecsúszott, elszegényedett, mégis méltósággal viseli. 

Nem a legjobb Márquez-től, de érdekes olvasmány. Az ezredes úr karaktere, jelleme miatt abszolút megéri. 

Ami nagyon tetszett: GGM sajátos világa

Kedvenc idézet(ek):  "-Az ábránd nem ennivaló- mondta az asszony. 

                                   -Nem ennivaló, de táplál- vágott vissza az ezredes." 

Borító: kemény fedél, kötve  

Pontozás: 3 

Kiadó:Magvető

80 oldal

Eredeti cím: El coronel no tiene quien le escriba

Fordította: Hargitai György 

Az íróról: 

1927-ben született. Kolumbiai Nobel-díjas író, újságíró, kiadó, politikai aktivista. A mágikus realizmus egyik leghíresebb képviselője. Leghíresebb regénye a Száz év magány több mint 10 millió példányba kelt el.