2013. január 5., szombat

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény


Mostanában sorra olyan könyvek kerültek terítékre nálam, amik valami miatt mélyen megérintettek. Ez az Árnyalatnyi reményre fokozottan is igaz.

1941-ben Litvániát eltörölték a térképről, Sztálin csapatai bevonultak az országba, szovjetellenesnek nyilvánított emberek (tanárok, papok, orvosok, mérnökök, értelmiségiek, és a családjaik, beleértve a gyerekeket is) százezreit deportálták szibériai munkástáborokba. (Úgy, hogy közben a Nagyvilág előtt ez a hosszú "vendégeskedés" évekig titokban maradt.) Bár ezeket a bánásmód, az ellátás és a többi körülmény miatt nyugodtan nevezhetjük haláltáboroknak is.

Ezt a történetet ritkán mesélik el, de szerencsére vannak olyanok, akik mégis megszólalnak, ahogy Ruta Sepetys is, aki litván menekültek leszármazottja.

Linát, a kamaszlányt édesanyjával és kisöccsével együtt az éjszaka közepén hálóruhában rángatják ki az otthonukból. (Képzeld el, hogy az otthonod, többé már nem a tiéd! Hogy egyetlen bőröndbe kell összeszedned mindened. Hátra kell hagynod a szívednek kedves kincseidet. Egyetlen bőröndben húzod magad után az egész életed!) Teherautóra, majd vonat vagonokba hajtják őket sokakkal együtt, akárcsak egy állatcsordát. Az apát korábban elhurcolták, semmi biztosat nem tudnak róla, a család pedig akarata ellenére útra kell Szibéria felé. Kegyetlen, megalázó, embertelen, szívet tépő dolgokon mennek keresztül.
„… hó és jég alá temetnek minket.”

Lassan két hónapja, hogy befejeztem, de még mindig nem találom a megfelelő szavakat!
Megrendített, ömlöttek a könnyeim, elborzasztott, haraggal, gyűlölettel, fájdalommal, hálával és végül REMÉNNYEL töltött el!

Libabőrösen, lélegzetemet visszafojtva olvastam minden egyes oldalt. Minden egyes sor mögött ott lapult az írónő őszintesége. Tisztelettel, érzékenyen tárta elénk a borzalmakat, és nem esett túlzásokba. Nem lett belőle hatásvadász, véres rémtörténet. Megmaradt tiszta, igaz hangúnak.

Egy fiatal lány, akinek a bálok, a festészet, az első szerelem és hasonlók körül kellene, hogy forogjanak a gondolatai, kénytelen szembenézni a gyűlölettel, a számkivetettséggel, a rabsággal, és a tudattal, hogy bármelyik pillanatban elvehetik az életét, vagy ami még rosszabb, hogy esetleg végig nézheti, ahogyan a szeretteivel végeznek.

 (Mindig is elborzasztott az, ahogyan a tömegeket manipulálni lehet, ahogyan el tudták érni, hogy egy adott nép ellenségének tekintsen egy másikat, és a végén már az sem tudták miért, és honnan ered ez az indulat. Na és mire ment ki mindez? Mire fel a sok vérrontás, az elvesztegetett ártatlan életek? A hatalomért, hogy valaki többet birtokoljon akár csak egy négyzetkilométerrel is, de többet! Elég lesújtó képet fest ez az emberiségről…)


Teli van az feszültséggel, érzelmekkel, igazi katartikus élmény az egész történet! Kihagyhatatlan, egyszuszra olvasmány!
Nincsenek rá szavak, ezt olvasni kell, és kész!
Ami nagyon tetszett: Lina rajzai, üzenetei
Kedvenc idézet: „Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget.”
Pillangók a gyomorban: Halálra vált, ijedt kis pillangók, de még így is volt egy kis szerelem.
Borító: Gyönyörű!!! Mind meseszép, amit találtam! 
Pontozás:

Kiadó: Maxim
351 oldal
Eredeti cím: Between Shades of Gray
Fordította: Szűr-Szabó Katalin 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése